Félhold és kard árnyékában

2015.09.06. 21:31

2014. június 29-én, a saját magát területileg is megszervezni kívánó dzsihádista szervezet, az Iszlám Állam első számú vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi meghirdette a világkalifátust, és önmagát az iszlám kalifájának nyilvánította. Önként adódó kérdés, hogy a muszlim történelmi hagyomány és szokásjog szerint al-Bagdadi valóban kalifának tekinthető-e, vagy pedig e nagy történelmi múltra visszatekintő cím bitorlójának csupán.

Új vallás születik Arábia forró pusztaságában

Mohamed próféta, az iszlám alapítója Abdalláh, egy módos mekkai kereskedő és felesége, Amina gyermekeként látta meg a napvilágot 570. április 26-án.

A korán árvaságra jutott Mohamedet nagybátyja, Abu Tálib nevelte fel,

aki szintén egy jómódú mekkai kereskedő volt.  A visszahúzódó, szemlélődő típusú fiatalembernek először 18 éves korában lettek látomásai.

Mohamed próféta születése, középkori arab miniatúránForrás:Wikimedia Commons

A hagyomány szerint  610 körül, Hira hegyén Mohamednek megjelent  Gábriel arkangyal, hogy Isten harmadik kinyilatkoztatását közvetítse számára. A Korán, az iszlám szent könyve ezt a 114 szúrába (fejezetbe) rendezett kinyilatkoztatást foglalja össze.

Mohamed szerint tanítása Ábrahám vallásának a megújítása, Isten utolsó és tökéletes kinyilatkoztatása.

A Korán, az iszlám szent könyve 114 szúrában foglalja össze a harmadik kinyilatkoztatástForrás: Wikimedia Commons

A „könyv népei” azaz a zsidók és a keresztények is kaptak Istentől kinyilatkoztatást, azonban követőik eltorzították az igazságot, ezért azt a maga tökéletességében Isten Mohamednek sugalmazta harmadjára. Így Mohamed az egyetlen Isten, az igaz hit küldöttje (raszúl Allah), és a „próféták pecsétje”, azaz az utolsó próféta.

Hira barlangja, ahol a hagyomány szerint Gábriel arkangyal Mohamednek sugalmazta Isten harmadik kinyilatkoztatásátForrás: Wikimedia Commons/Nazli

Az iszlám a legjelentősebb próféták között tartja számon többek között Mózest (Musza), Jézust (Isza), és Keresztelő Szent Jánost (Jahja) is.

Mohamed körül hamarosan jelentős csoport alakult ki; követői magukat moslimunnnak (aki átadta lelkét Allahnak) nevezték, ebből alakult ki a muszlim elnevezés.

Mohamed próféta neve díszes kerámiacsempéken, az isztambuli Kék mecsetbőlForrás: Wikimedia Commons

A mekkaiak, akik politeista (sokistenhitű) vallást követtek, ellenségesen tekintettek Mohamed egyre jobban gyarapodó táborára, ami végül véres zavargásokba torkollott.

A mekkaiak Mohamed követői közül sokakat lemészároltak,

ezért a próféta híveivel együtt 622. szeptember 24-én Medinába menekült.

A mekkai nagymecset zarándoklat (hádzs) idején, archív felvételenForrás: Wikiemdia Commons

A „próféta futása „ ( arabul: hidzsra) lett a muszlim időszámítás kezdő időpontja.  

Medinában Mohamed nagy tekintélyre tett szert, egyre jobban gyarapodott híveinek száma, és több beduin törzs is hűségesküt fogadott a prófétának. 630-ban már seregek élén tért vissza Mekkába, amelyet elfoglalva az új vallás, az iszlám szent városának tett meg.

A próféta halála széteséssel fenyegette az új vallást

A Mohamed által létrehozott első arab törzsszövetséget a próféta tekintélye tartotta egyben. A beduin törzsek azon a címen fogadták el Mohamedet első számú vezetőjüknek, hogy ő Isten küldötte és prófétája, akin keresztül az Úr kinyilvánította akaratát. 

Gábriel arkangyal Mohameddel. 14. századi perzsa miniatúraForrás: Wikimedia Commons

Ez azonban egy olyan sajátos, kizárólag Mohamed személyéhez fűződő tisztség volt, amelyet nem lehetett sem átruházni, sem pedig megörökölni.  

Ezért az a veszély fenyegetett, hogy a próféta halála után szétesik a törzsszövetség,

hiszen a beduin törzsfőnökök Mohamednek tettek hűségesküt. 

Mohamed halála újkori arab miniatúránForrás: Wikimedia Commons

Halála előtti napjaiban a már erősen gyengélkedő próféta, a legrégebbi és leghűségesebb társai, Abu Bakr, Omár, Oszmán és Ali  közül Abu Bakr-t bízta meg azzal, hogy helyettesítse a közös ima vezetésével.

Mohamed 632. június 8-án, legkedvesebb felesége, Ajisa karjai között hunyt el.  

Halála után a hívei –megakadályozandó a muszlim szövetség szétesését – a Mohamed által kijelölt Abu Bakr-t tették meg a próféta képviselőjének, azaz kalifának.

9. századból származó pergamenlapokra írt KoránForrás: Picasa 3.0

Ez sem akadályozta meg azonban a beduin törzsek lázadását, de amikor úrrá lettek a helyzeten, az Abu Bakr-t váltó Omár már simán vette át a hatalmat 634-ben.

A patriarchális kalifátus világhódító útra indul

A kalifa lényegében Mohamed helyettesét, képviselőjét jelentő tisztség, amely

az iszlám legfőbb vallási vezetőjének kijáró cím, és amelyhez történetileg  a világi főhatalom is párosult. 

Az első, úgynevezett patriarchális kalifátus (Rásidún) Mohamed négy társa, Abu Bakr, Omár, Oszmán, és Ali uralmának idejére (632 -661) esett. Az első kalifák hatalma elvileg az összes muszlim, de gyakorlatban csak a legbefolyásosabb muzulmán előkelők megegyezésén (idzsmá) alapult, amelyhez kétségkívül hozzájárult azon a helyzeten alapuló tekintélyük, hogy Mohamed társai voltak.

Az Arab Birodalom terjeszkedése. A sötétbarna színnel jelölt terület a Mohamed korában, a világos vörös színű terület az első négy kalifa, az okker színezés pedig az Omajjád-dinasztia idején meghódított területeket jelöliForrás: Wikiemdia Commons

Abu Bakr, az első kalifa Mohamed sógora volt,

leánya, a próféta legkedvesebb felsége, Ajisa révén. Ali, a negyedik kalifa Mohamed unokatestvére és veje volt.

Mohamed portréja 17. századi rézmetszetenForrás: Wikimedia Commons

Ali személyéhez fűződik az az irányzat, amely csak olyan, a muszlim világon belül feltétlen köztiszteletnek örvendő személyt fogad el kalifának, aki Mohamed rokona is egyben. Ali követői szerint (siat Ali, azaz Ali pártja, akikből az iszlám síita irányzata származik), az isteni kiválasztottság öröklődik, ezért lehet csak Mohamed leszármazottja a kalifa.

Keresztelő Szent János fejereklyéjének szentélye a damaszkuszi Omajjád mecsetbenForrás: Wikimedia Commons

(A síiták sok minden egyéb mellett, már csak ezért sem fogják soha elfogadni a szunnita Abu Bakr al-Bagdadit, az ISIS vezetőjét, az iszlám kalifájának.) Az első kalifák idején indultak meg azok a hódító háborúk, amelyek legfőbb célja a hit terjesztése (dzsihád) volt. A hódításoknak mind e mellett akadt egy nagyon is kézzelfogható gyakorlati célja; az egymással rivalizáló arab törzsek közötti egység megteremtése.

A damaszkuszi és bagdadi kalifátus: az iszlám terjeszkedés fénykora

Ali meggyilkolása után (661) a harmadik kalifa, az Umajja családból származó Oszmán rokonai szerezték meg a hatalmat.

Az Omajjád dinasztiát alapító I. Muávija folytatta a hódító külpolitikát;

az Omajjád kalifák közel egy évszázados uralma idején ( 661 és  750 között) érte el az Arab Birodalom a legnagyobb kiterjedését, amelynek keleten egészen Indiáig nyúltak a határai.

Damaszkusz óvárosa, az Omajjád mecsettel. Az Omajjádok idején Damaszkusz volt a kalifátus központjaForrás: Wikimedia Commons

Az Omajjádok idején Damaszkusz lett a birodalom központja,

és az ő nevüket viseli napjainkig a Keresztelő Szent János fejereklyéjét őrző, és a muszlim világ negyedik legszentebb kegyhelyeként nyilvántartott damaszkuszi Omajjád-mecset is. Az utolsó Omajjád kalifa, II. Marván uralmát az Irán területéről kiinduló Abbászidák  döntötték meg 750-ben. 

Az Omajjádokat szinte kivétel nélkül lemészárolták;

csupán egyetlen Omajjád, Abd ar-Rahman menekült meg, aki 756-ban az Ibériai-félszigeten létrehozta a Cordóbai Emírséget.

A Cordóbai Kalifátus idején épült nagymecset ma keresztény katedrálisForrás: Wikimedia Commons

A birodalom az Abbászida Kalifátus alatt élte a fénykorát, különösen Harún al-Rasid idejében (768-809) virágzott a kultúra és a kereskedelem.  

Részlet az Ezeregyéjszaka meséibőlForrás: Wikimedia Commons

( A kalifa nevét többek között az Ezeregyéjszaka meséi tették hallhatatlanná.)

Az Abbászida-dinasztia lényegében az Omajjádok által meghódított területeket örökölte meg,

de az al-Manszúr kalifa idején, 762-ben Bagdadba áttett székhelyű birodalom, a nyugati területeken képtelen volt fennhatósága érvényesítésére.

Miniatúra részlet az Ezeregyéjszaka meséibőlForrás: Wikimedia Commons

A Cordóbai Emírség lényegében teljesen elszakadt Bagdadtól, amelyet 929-től önálló kalifátussá tettek

azon a címen, hogy a dinasztialapító Abd ar-Rahman a próféta egyik leszármazottja volt. Az Abbászida Kalifátus a 10. századtól fokozatos hanyatlásnak indult, amelyben-  többek között  - a 12. századtól nagy szerepet játszottak a szeldzsuk törökök is.

Részlet az Omajjád mecset udvarárólForrás: Wikimedia Commons

1258-ban Hülegü kán mongol  hadai megostromolták és elfoglalták Bagdadot, és az utolsó bagdadi kalifát Musztaszimot megölték a hódítók. 

A dinasztia túlélői az egyiptomi Mamlúk (mameluk) Szultánságban kerestek menedéket.

A kairói száműzetésben élő Abbászidák egészen 1517-ig  viselték  a már semmilyen tényleges hatalommal nem járó kalifa címet

Iszlám reneszánsz az ottomán félhold árnyékában

A 16. század elején a török Oszmán-ház egyik legsikeresebb hódítója, I. Szelim szultán, viszonylag rövid uralkodása alatt (1512 – 1520)

csaknem helyreállította az egykori Arab Birodalmat, immár Isztambul fennhatósága alatt.

Szelim hadai elfoglalták Szíriát, Mezopotámia, továbbá Irán egy részét, és ottomán uralom alá hajtotta az Arab-félszigetet is.

I. Szelim vette fel először az oszmán uralkodók közül az iszlám kalifája címetForrás: Wikimedia Commons

Az egyiptomi mameluk szultán azonban nem volt hajlandó behódolni Szelimnek.

A Kairóhoz közeli Heluán (Heliopolisz) melletti síkon 1517-ben lezajlott ütközetben Szelim tönkreverte az egyiptomi szultán hadait. Az oszmán uralkodó, aki az egész iszlám világ feletti politikai befolyás megszerzésére törekedett, mert nagyot álmodni; a Kairóban rezideáló utolsó Abbászidát,  Muhammad al-Mutavakkil kalifát magával vitte Isztambulba.

I. Szelim dzsámija IsztambulbanForrás: Wikimedia Commons

Valószínű, hogy a kényszervendégség és Szelim „rábeszélésének” hatására,

az utolsó kalifa nem egészen önkéntesen, de lemondott címéről Szelim, és utódai javára.

Ettől kezdve a mindenkori török szultán viselte az iszlám kalifája címet, egészen addig, amíg Kemal Atatürk, a modern Törökország megteremtője el nem törölte a szultánságot.

Kihallgatás a Szeráj tróntermében. A mindenkori oszmán szultán volt az iszlám kalifája isForrás: Wikimedia Commons

A kalifa cím megszerzését Szelimnek még el kellett ismertetnie az iszlám hittudósok, az ulemmák testületével is.

Az Oszmánok ugyanis nem álltak semmiféle vérrokonságban a prófétával,

és mivel az ősi hagyomány szerint a kalifát a muszlim közösségnek (ezekben az időkben a vallási méltóságoknak) kellett megválasztania, ki kellett találni valami jogcímet ahhoz, hogy senki se kérdőjelezhesse meg az oszmán uralkodó legfőbb vallási vezetői méltóságát.

I. (Nagy) Szulejmán, Szelim fia, hadjáratait már mint az iszlám kalifája, szent háborúként hirdette megForrás: Wikimedia Commons

A kalifátusnak is volt egyfajta klenódiuma, a középkori európai királyok koronázási jelvényeihez hasonlóan,

mégpedig a próféta köntöse (burda). A köntöst a lemondott kalifa Szelimnek „ajándékozta”, Mekka és Medina elfoglalásával pedig a szultán lett a „szent városok őrzője”.  Az oszmánkori kalifák legfőbb vallási méltóságának jogcímét így erre a két körülményre vezették vissza.

A szultáni trónterem a Topkapi Szerájban, IsztambulbanForrás: Wikimedia Commons

A kalifa cím az erős központi hatalom és hadsereg mellett fontos szerepet játszott az oszmánkori háborúkban; személyessé tette a „hitetlenek elleni szent harc”, a dzsihád ideológiáját.

Szulejmán kézjegye (tugrája)Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel már Szelim fia és utóda, az 1520 szeptemberében trónra lépett I. (Nagy) Szulejmán is élt;

az európai hadjáratait, köztük a Magyar Királyság ellen vezetett hadműveleteit, mint az iszlám kalifája, szent háborúként hirdette meg.

Iszlám Állam: kísérlet a kalifátus feltámasztására

Az iszlám kalifátus a török birodalommal együtt, az első világháború után megszűnt.

Az utolsó oszmán szultán, VI. MehmedForrás: Library Of Congress

Az utolsó oszmán szultán és kalifa VI. Mehmed  - aki 1918 és 1922 között ült a Porta trónján – lemondatása után nem választottak új szultánt, de jog szerinti utóda, II. Abdul-Medzsid, mint az iszlám 101-ik és egyben utolsó kalifája még 1924-ig, a Török Köztársaság kikiáltásáig viselte a kalifa címet.  Az iszlám kalifátus hosszú története úgy tűnt, hogy ezzel végleg lezárult. 

Az utolsó oszmán kalifa, II. Abdul-MedzsidForrás: Library Of Congress

A 2011-es arab tavasznak nevezett, és nem teljesen tisztázott hátterű forradalmi mozgalom nyomán kialakult újabb közel-keleti konfliktus

egy merőben szokatlan, napjainkban kibontakozó radikális iszlám reneszánszhoz vezetett.

A szíriai konfliktusban a Bashar el-Asszad  elnökkel szemben álló  ellenzéki erőkből építette fel magát az a szélsőségesen radikális  szervezet, az Iszlám Állam, amely a terrorista szervezetek történetében példa nélkül álló módon területi integritásra, és államszerű keretek megszervezésére törekszik.

Az Iszlám Állam az első a terrorszervezetek történetében, amely területi integritás és állami keretek kiépítésére törekszikForrás: AFP/Haidar Mohammed Ali

Ennek jegyében 2014 június 29-én a szervezet által elfoglalt, és fennhatósága alatt álló szíriai és iraki területeket kalifátusnak,

az Iszlám Állam elsőszámú vezetőjét, Abu Bakr  al-Bagdadit  némi merészséggel pedig az iszlám kalifájának nyilvánították.

A következő? Abu Bakr al-Bagdadi tavaly az iszlám kalifájának nyilváníttatta magátForrás: Wikimedia Commons

Az 1971. július 28-án az iraki Szamarrában született önjelölt kalifát eredeti nevén Ibrahim Awward Ali Muhammad al-Badrinak hívják.

Az általa „kalifaként” felvett név szimbolikus jelentőségű;

Abu Bakr, a próféta kijelölt helyettese és az első kalifa a 7. századi gyökerekhez és a hódító iszlámhoz, a fegyveres dzsihádhoz való visszatérést szimbolizálja.  

Az Iszlám Állam világkalifátussá nyilvánította magátForrás: Iszlám Állam

 A legitimáció nem lesz egyszerű, hiszen vagy

azt kellene bebizonyítania, hogy Mohamed rokona, vagy oszmán analógiára megszerezni a próféta köntösét, és a szent helyek feletti befolyást.  

Az előbbit Isztambulban, a Topkapi palota erre a célra épített pavilonjában őrzik, Mekka és Medina pedig a szaúdi királyság fennhatósága alatt áll. Ibrahim „kalifa” legitimációja tehát már ez okból is több, mint kérdéses.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK