Végzetes tévedés volt London bombázása

2015.09.07. 22:07

75 éve, 1940 szeptember 7-én új fordulatot vett a szigetország légterében és a La Manche csatorna  felett kibontakozott légi háború; a Luftwaffe a második világháború történetében első alkalommal intézett nagy erejű bombatámadást London ellen.  Dowding légi marsall, a Brit Királyi Légierő főparancsnoka szerint a megváltozott német taktika mentette meg Angliát.

„Jöhettek volna egyből, de megálltak!”

A nyugat-európai villámháború 1940. június 22-én Franciaország fegyverletételével ért véget.  

Adolf Hitler győzelme teljes volt;

a május 10-én indult és alig másfél hónap alatt befejeződött hadművelet eredményeként Németország legyőzte és megszállta Hollandiát, Belgiumot, Dániát és Luxemburgot, valamint térdre kényszerítette legnagyobb riválisát, Franciaországot is.

Franciaország elfoglalása után a német légierő a csatorna partjaihoz telepítette erői egy részét. A képen bevetésre várakozó Messerschmitt Bf-109 E típusú vadászgépekForrás: Wikimedia Commons

A győzelem eufórikus óráiban a Führernek még a franciák megalázására is kiterjedt a figyelme; a francia fegyverszüneti delegációval ugyanabban a vasúti kocsiban íratta alá a kapitulációs okmányt, amelyben 22 évvel korábban a német küldöttséggel a franciák.

Winston Churchill, a brit háborús kabinet feje visszautasította a Hitlerrel való egyezkedéstForrás: Wikimedia Commons

A brit oroszlán azonban még nem adta meg magát.

1940 május 20-án  amikor Ewald Kleist tábornok páncélosai  Abeville-nél  kitörtek a La Manche csatornához, és elvágták a csatorna partjára szorult brit expedíciós hadsereget valamint francia szövetségeseit, úgy tűnt,hogy megpecsételődött  az ellenség sorsa. 

Evakuálásra váró brit katonákForrás: Wikimedia Commons

Adolf Hitler azonban - tábornokai erélyes tiltakozását figyelmen kívül hagyva - május 24-én leállította a brit haderőt  közvetlenül fenyegető német páncélos ékeket.

Adolf Hitler a tábornokok tiltakozása ellenére néhány napra leállította a bekerítő hadműveletet Dunkerque-nélForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A brit hadvezetés a nem remélt átmeneti fegyvernyugvást a Dunkerque mellett katlanba szorult brit expedíciós haderő kimentésére használta fel,

a legendás „Dynamo” művelet keretein belül. ( A csatorna túloldaláról a haditengerészet egységein kívül mindenféle civil vízi járművet, köztük ósdi lapátkerekes gőzösöket, luxusjachtokat és halászcsónakokat is a francia partokhoz irányítottak, hogy vegyenek részt az evakuálásban.)

Dunkerque partjai előtt aknára futott brit szállítóhajóForrás: Wikimedia Commons

Amikor Hitler május 28-án ismét utasítást adott a hadművelet folytatására már elkésett; addigra ugyanis az angolok hallatlan erőfeszítések árán, a brit expedíciós haderő 330 000 katonáját sikeresen a túlpartra hajózták. 

A brit fegyveres erőket az eredményes mentőakció ellenére is hatalmas anyagi veszteség érte,

mivel katonáikat csak a nehézfegyverzet hátrahagyása árán tudták kimenteni.

Sir Bertram Ramsay tengernagy (a kép bal oldalán)Forrás: Wikimedia Commons

Ha ekkor a németek átkelnek a csatornán, Angliának nem lett volna semmilyen azonnal bevethető szárazföldi hadereje a Wehrmachttal szemben.

Jöhettek volna egyből, de mégis megálltak!”

– fejezet ki értetlenségét Sir Bertram Ramsay tengernagy, a brit csapatok evakuálásáért felelős parancsnok.

Az oroszlánfóka ugrani készül

A nyugati hadjárat elsöprő sikere még magát a Führert is meglepte.

Franciaország gyors összeomlása után azonnal felvetődött a hogyan tovább kérdése.

Hitlernek az volt a meggyőződése, hogy Franciaország bukása után az angolok is belátják majd a harcok folytatásának értelmetlenségét, és békét fognak kötni Németországgal. 

A Wehrmacht és a Kriegsmarine nem rendelkezett elegendő mennyiségű és megfelelő partra szállító járművelForrás: Bundesarchiv/Peter

Ezért sem a Wehrmacht, sem pedig a német haditengerészet, a Kriegsmarine nem rendelkezett részletes partraszállási hadműveleti tervvel,

csak az 1940 tavaszán nagy vonalakban kidolgozott Seelöwe (Oroszlánfóka) terv állt a katonai stratégák rendelkezésére.

Hitler július eleji, a berlini Sporthalléban elmondott nagy „békebeszéde” azonban süket fülekre talált a csatorna túlpartján. 

Német inváziós készülődés a francia partszakaszon. A kép előterében egy kétéltűre alakított Panzer III. harckocsi láthatóForrás: Bundesarchiv/Engelmeier

A brit háborús kabinet élén Neville Chamberlint májusban váltó Winston Churchill az alsóházban tartott beszédében válaszul kijelentette:

Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin, és harcolunk a dombok között és a hegyekben.

Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot.”

Légi felvétel a Boulogne térségében sorakozó német partra szállító járművekrőlForrás: Wikimedia Commons

Az angol makacskodásra válaszul, Hitler utasítást adott az Oroszlánfóka hadműveleti terv, az angliai partraszállás végrehajtására.

Az invázió kezdő időpontját szeptember 15-re tűzte ki.

Attól függetlenül, hogy Anglia 1940 nyarán nem rendelkezett akkora szárazföldi haderővel, amely a győzelem reményében vehette volna fel a küzdelmet a Wehrmacht erőivel, a csatornán történő átkelés több mint rázós feladat elé állította a német stratégákat.

Erich Raeder vezértengernagy komolyan tartott a brit flottától, és a légi fölény kivívása nélkül kivitelezhetetlennek látta a partraszállástForrás: Bundesarchiv

A terv szerint vagy alkonyatkor, vagy hajnalban légi szállítású deszant alakulatok szállják meg Dover és Brighton térségét, hogy biztosítsák a kora reggeli órákban megérkező XVI. és IX. hadseregek mintegy 9 hadosztályra rúgó főerőinek partraszállását.

Hugo Sperle, a 3. légiflotta parancsnokaForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1940 júliusában azonban a Kriegsmarine még nem rendelkezett megfelelő számú partra szállító eszközzel,

és az aggályoskodó Erich Raeder vezértengernagy, a haditengerészet főparancsnoka kijelentette, hogy a Royal Navy jelentős túlereje miatt a partraszállás sikerének elengedhetetlen feltétele a teljes légi fölény biztosítása a La Manche csatorna felett.

A csatorna felett mélyrepülésben elhúzó német He-111 közepes bombázókForrás: Wikimedia Commons

A hadtörténelembe csak angliai légi csataként bevonult hadművelet eredeti célja a német partraszállást biztosító teljes légi fölény kivívása lett volna.

Alumínium sasok viaskodása a tenger felett

A Luftwaffe, a német légierő Franciaországba, a csatorna partvidékére telepített osztályai már július 10-től megkezdték a rendszeres berepüléseket. Az első hetekben a csatornát átszelő konvojok, a Dover környéki radarállomások, és a délkelet-angliai kikötők alkották a német légierő legfontosabb célpontjait.

Dornier Do-17 német bombázógép Anglia felett, amelyet éppen egy Supermarine Spitfire típusú brit vadász készül megtámadniForrás: Bundesarchiv/Speer

A Junkers Ju-87 Stuka típusú zuhanóbombázókat, illetve a kétmotoros Heinkel He-111 közepes bombázókat kísérő német vadászok jelentős számbeli fölénye miatt, az angol vadászok kezdetben alig-alig tudták megzavarni ezeket a támadásokat.

Junkers Ju-87 "Stuka" zuhanóbombázók kötelékbenForrás: Bundesarchiv

A La Manche csatornán közlekedő konvojokban olyan súlyos károkat okoztak a bombázások, hogy

a brit Admiralitás kénytelen volt átmenetileg felfüggeszteni  a hajóforgalmat.

Ezek a német légi hadműveletek azonban csak puhatolódzó bevetések voltak; az átfogó légi offenzíva 1940. augusztus 13-án az „Adler Tag”-gal (Sas nap) vette kezdetét. Az Albert Kesslering tábornok parancsnoksága alatt álló 2., illetve Hugo Sperle tábornagy vezényelte 3. légiflották fő feladata a Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) erejének felőrlése volt.

Albert Kesselring tábornok, a 2. légiflotta parancsnokaForrás: Wikimedia Commons

Ennek jegyében tömeges bombatámadásokat intéztek a délkelet és közép-angliai légi bázisok ellen. Stratégiailag a német terv helyes volt, hiszen a brit vadászerők kiiktatásával megszerezhették volna a partraszállás sikeréhez nélkülözhetetlen légi fölényt.

Sir Keith Park tábornok, a RAF vadászerőinek parancsnokaForrás: Wikimedia Commons

Augusztus végére a RAF súlyos válságba került; a szakadatlan német bombatámadások következtében a délkelet-angliai bázisok jelentős része romokban állt,

és egyre több távoli füves szükségrepülőteret kellett igénybe venni,

ami jelentősen megnehezítette a műszaki kiszolgálást. Még súlyosabb gondot okozott, hogy a csatorna felett folyó felőrlő légi harcokban a RAF túl sok pilótát vesztett.

RAF pilóták bevetési szünetben az angliai légi csata idejénForrás: Wikimedia Commons

A kezdeti sikereken felbuzdulva Herman Göring birodalmi marsall, a Luftwaffe főnöke elrendelte az éjszakai bombázásokat abból a célból, hogy pillanatnyi nyugta se lehessen az angoloknak. Az augusztus 24-i éjszakai bevetés során az egyik He-111 bombázó személyzete navigációs tévedés miatt, London egyik lakókerülete felett oldotta ki a bombáit.

Német Heinkel He-111 bombázók köteléke egy Anglia elleni bevetés soránForrás: Wikimedia Commons

A csak jelentéktelen károkat okozó bombavetés azonban alapjaiban megváltoztatta az angliai légi csata menetét.

„A nevem legyen Meier!”

A Londonra hullott német bombákra válaszul a RAF augusztus 25-ről 26-ra virradó éjszaka Berlint bombázta.

A brit miniszterelnök 1940-ben, egy légiriadó alkalmával a Downing Street 10-ben. Churchill gyakran nem volt hajlandó lemenni az óvóhelyreForrás: Wikimedia Commons

A bombázás itt sem okozott jelentős károkat, de a végletekig feldühítette Adolf Hitlert,

és megszégyenítette a Luftwaffe handabandázó főnökét Herman Göringet, aki még korábban nagyhangon kijelentette, ha Berlinre akár egyetlen bomba is hullana: „Onnantól fogva a nevem legyen Meier!”

Hermann Göring birodalmi marsall, a Luftwaffe főparancsnoka Hitler jobbján.Forrás: Bundesarchiv

Hitler – teljesen tévesen – úgy értékelte, hogy az angliai repülőterek addigi bombázása nem járt semmilyen kézzelfogható eredménnyel, és ezért meg kell változtatni a légi hadművelet irányát. Ezért a Luftwaffe vezérkarának véleményét figyelmen kívül hagyva elrendelte London, és a polgári célpontok bombázását, hogy így torolja meg a Berlin elleni brit légitámadást.

Berepülő német kötelékek után kutató megfigyelő LondonbanForrás: Wikimedia Commons

Másrészt úgy vélte, hogy Anglia sokkal hamarabb összeomlik, ha a civil lakosság megtörik városaik bombázása miatt.

Hugh Dowding légi marsall, a RAF főparancsnoka szerint a németek legnagyobb hibája volt, hogy Londont kezdték el támadniForrás: Wikimedia Commons

(Hugh Dowding légi marsall visszaemlékezéséből tudjuk, hogy amikor Hitler megváltoztatta a német légitámadások stratégiai célját, a RAF vadászerőit már csak néhány nap választotta el a teljes összeomlástól.)

A bosszú sohasem jó tanácsadó

A London elleni első megtorló támadásra szeptember 7-én szálltak fel a Luftwaffe bombázókötelékei. Az elkövetkező napokban, hetekben egészen október elejéig - folyamatosan támadták a brit fővárost. Noha a német bombatámadások mintegy 40 000 civil áldozatot követelték, a németek nem érték el egyik céljukat sem.

Leomló házfal London 1940-es német bombázásákorForrás: Wikimedia Commons

Azzal, hogy abbahagyták a repülőterek bombázását, lélegzetvételhez juttatták a királyi légierőt, amely ennek köszönhetően rövid idő alatt összeszedte magát, és

egyre eredményesebben szállt szembe a berepülő német kötelékekkel.

London bombázásával nem lehetett kivívni a német légi fölényt; Hitler szeptember 17-én bizonytalan időre kénytelen volt elhalasztani az Oroszlánfóka- hadműveletet.

Tűzoltók küzdenek a tüzek megfékezésével London bombázása idejénForrás: Wikimedia Commons

A London elleni bosszú egyszer és mindenkorra meghiúsította a brit légtér feletti légi fölény kiharcolásának, és ezzel az angliai partraszállás sikerének esélyét. Noha Hitler hivatalosan soha nem törölte az Oroszlánfóka-hadműveletet, de 1940 novemberében már a távoli orosz sztyeppéken  jártak a gondolatai.