Látványos felvétel a Pluto sárkánypikkelyeiről

2015.09.25. 12:44

Leginkább fakéregre és sárkánypikkelyekre hasonlítanak a Pluto felszíni formái a New Horizons űrszonda legújabb felvételein.

A NASA legújabb nagyfelbontású felvételein korábban nem látott domborzati és összetételbeli részletek tárulnak a szemünk elé, olvasható a NASA honlapján. Az alábbi fotón – amin egy jól kivehető vonal választja el a nappalt az éjszakától – hatalmas, furcsán hullámzó hegygerinceket lehet megtekinteni, a geológiai képződmények még a New Horizons kutatógárdáját is meglepték

Az egyedülálló táj több száz kilométeren terpeszkedik" - magyarázza William McKinnon, a New Horizons geológusa. A szakértő szerint a fakéregre és sárkánypikkelyekre hasonlító felszíni formák kialakulásáért vélhetően a belső tektonikus erők és a jég halovány napfény által kiváltott szublimációja tehető felelőssé.

Lekerekített, bizarr szerkezetű hegyek az úgynevezett Tartarus Dorsa régióbanForrás: NASA/JHUAPL/SWRI

A fenti fotó azonban csak egyike azoknak a képeknek, amit az amerikai űrügynökség szondája a napokban a Földre küldött. Az űreszköz elkészítette az eddigi legrészletesebb színes felvételt is a törpebolygóról, de részletekbe menő spektrális térképeket és más nagy felbontású képeket is a kutatók rendelkezésére bocsátott.

Az eddigi legjobb felvétel

Az alábbi felvételt – amely a Pluto gazdag színpalettáját ábrázolja - a New Horizons nagy látószögű MVIC (Multispectral Visible Imaging Camera) kamerája még július 14-én lőtte, de csak szeptember 19-én érkezett vissza a földi irányító központba. John Spencer, a Southwest Research Institute kutatója szerint a spektrális felvétel szemléletessé tételéért az MVIC infravörös szűrője felelős. A halványkékek, sárgák, narancssárgák és mélyvörösök kiemelése azért is fontos, mert a legtöbb felszínformának megvan a maga sajátos színe. Ezek alapján lehet a törpebolygó komplex geológiai és klimatológiai történetét alaposabban megismerni.

Az eddigi legnagyobb, felbontású színes kép a Plutóról.Forrás: NASA/JHUAPL/SwRI

A következő nagy felbontású felvétel a szűk-látószögű LORRI (Long Range Reconnaisance Imager) kamerával készült július 14-én és szeptember 20-án érkezett vissza a Földre. Dűnékre, fogyatkozó gleccser idősebb partvonalára, töredezett, meredek vízjéghegyekre emlékeztető képződmények láthatók rajta.

250 méter átmérőjű képződmények, valamint a Sputnik Planum névre keresztelt régió is látható a felvételen, mely 530 kilométeres területet fed leForrás: NASA/JHUAPL/SWRI

A színrészleteket az MVIC globális térképe alapján adták a képhez.

Az MVIC felvétele alapján készített globális térképForrás: NASA/JHUAPL/SWRI

Komplexebb felszín

A Sputnik Planum névre keresztelt régióról készített fotónak köszönhetően részletesebb pillantást vethetünk a látszólag sima, fénylő felszínre. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a képet, akkor gödröket, alacsony hegygerinceket és csipkézett felszíni formákat vehetünk észre. Ezt az elméletek szerint a fénylő, illékony jégrészecskék dűnéi magyarázhatják, a kutatók azonban hozzátették, hogy a térség jege kifejezetten hajlamos lehet a szublimációra és a hullámos terep kialakítására.

A síkság felszíne egyenetlenebb, mint gondolnánkForrás: NASA/JHUAPL/SWRI

A metán furcsa eloszlása

A metánjég eloszlásával kapcsolatban is kaptak a kutatók érdekes információkat. A Sputnik Planum például valósággal „dúskál” a metánban, a Cthulhu Regióból viszont – leszámítva néhány elszigetelt hegygerincet és kráterszegélyt - szinte teljesen hiányzik az említett szénhidrogén. A Sputnik nyugati felén ugyancsak nincs metán.

A Pluto metántérképe. A lila színű területek a metánban gazdagabb régiókat mutatják. A jobb oldali képen a nagyobb felbontású felvételre van kivetítve a metán eloszlásaForrás: NASA/JHUAPL/SWRI

A metán megoszlásának oka nem magyarázható egyszerűen. Annyi biztos, hogy a fényes síkságok és a kráterek szegélye nagyobb koncentrációban tartalmazza a szénhidrogént, a kráterek centrumában és a sötétebb területeken azonban gyakran nincs jelen. A Sputnik Planumon kívül a metánjég a fényesebb területeken található meg, aminek okát egyelőre nem tudni – elképzelhető, hogy ezekben a régiókban nagyobb eséllyel kondenzálódik, de az is előfordulhat, hogy éppen a kondenzáció miatt ragyog ezeknek a régióknak a felszíne.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK