Új elmélet magyarázza a rejtélyes argentin bálnapusztulást

Elpusztult simabálna borjú

Egy mérgező alga lehet a felelős a 2005 és 2014 között végbement tömeges bálnaborjú pusztulásért, állítja egy tanulmány.

Az argentin Valdés-félsziget partjainak környéke fontos a simabálnák (Eubalaena) neme számára, a sziláscetek ugyanis május és december között a melegebb víz miatt ide jönnek párosodni és elleni. Tíz évvel ezelőtt viszont szomorú jelenségre figyeltek fel a kutatók: az állatok látszólag minden előzmény nélkül tömeges pusztulásnak indultak.

Déli sima bálna Forrás: Wikimedia Commons

Míg 2005 előtt évente átlagosan 6 simabálna hullott el a térségben, 2005 és 2014 között ez a szám több mint a tízszeresére emelkedett (65 bálna/év). Ami még sokkolóbbnak tűnt, hogy az esetek 90 százalékában az újszülött egyedek pusztultak el. Az okokat egészen mostanáig nem tudták megmagyarázni.

A gyanúsított egy alga

A Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) kutatóinak friss tanulmánya most egy gyanúsítottal állt elő: egy toxikus algával.

A Pseudo-nitzschia algák egy domoiksav nevű idegmérget termelnek, ami általában a kagylókra van nagyobb veszéllyel. A kutatók kimutatták, hogy az algatömeg felszaporodása idején pusztult el a legtöbb bálnaborjú. Amikor az algakoncentráció lecsökkent, a halálozások száma is visszaszorult.

A tudósok hozzátették: a korreláció ugyan nem bizonyítja egyértelműen az alga bűnösségét, de erősen valószínűsíti.

Elpusztult simabálna borjú Forrás: Andrea Chirife, Southern Right Whale Health Monitoring Program

Nehéz a méreg hatásait vizsgálni

Az eredmények azt mutatják, hogy a föld legnagyobb teremtményeit is érinthetik a klímaváltozás miatt egyre inkább intenzívebbé váló algavirágzás káros hatásai. A bálnák szervezetébe kétféle módon juthatnak a mérgező algák. Egyrészt közvetlenül a víz szűrögetése során, másrészt közvetetten, az algát fogyasztó préda révén.

A méreg bálnákra gyakorolt hatásának vizsgálata azonban gyakran nehézségekbe ütközik: az algavirágzás foltokban jelentkezik (egyik helyen nagyobb algakoncentráció van, másik helyen kevesebb), továbbá nehéz vér- és szövetmintákat szerezni az állatoktól. Mindezidáig csupán néhány argentin bálnánál sikerült kimutatni a domoiksav jelenlétét mérhető mennyiségben.

Pseudo-nitzschia Forrás: NOAA Fisheries/NWFSC

Ez amiatt lehet, mert a méreg jól oldódik vízben, így a bálnák a kiválasztó szervrendszerükkel semlegesítik a toxikus anyagot, ami vizelettel és ürülékkel végül távozik szervezetükből. A bálnaürülékek vizsgálata bizonyította, hogy az állatok ki voltak téve a méregnek, azonban ennek koncentrációja nem biztos, hogy végzetes volt a tengeri emlősök számára.

A magzatra hathat

Korábbi rágcsálókísérletek bizonyították viszont, hogy adott mennyiségű domoiksav ugyan nem volt hatással a kifejlett példányra, a magzatnál fejlődési rendellenességeket okozott. Előfordulhat, hogy ugyanez érvényes a bálnákra: bár a felnőtt egyedek kiválasztják a mérget, a magzatok nem képesek erre és valósággal „fürdőznek” a toxikus anyagban, ami befolyással van későbbi túlélési esélyeikre – írták a kutatók a kiadott sajtóközleményben. Az eredményeket a Marine Mammal Science című szaklapban közölték.