November negyedike: remény és árulás fojtogató szorításában

2015.11.04. 15:42

A fegyveres harc elcsitulásával október 28-ra az 1956-os forradalom célkitűzései megvalósulni látszottak; a Nagy Imre-kormány bejelentette, hogy elfogadja a felkelők követeléseit. Úgy tűnt, hogy lassan elindul a belpolitikai konszolidáció, és Magyarország a hőn áhított szabadság útjára léphet. Volt egy rövid kegyelmi pillanat, amikor még Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) mindenható főtitkára is elbizonytalanodott, és fontolóra vette a renitens csatlós elengedését. A történelem párkái azonban másként fonták az ország sorsát.

Egy pillanatra megtántorodott a szovjet gólem

Annak ellenére, hogy a diktatórikus rezsim gyűlölt szimbóluma, Rákosi Mátyás 1956 júniusi lemondatása, majd az országból történt távozása után

a szovjet pártvezetés egyre növekvő aggodalommal figyelte a rendszer radikális reformját követelő csoportok megerősödését,

az október 23-i diákmegmozdulásból kibontakozott forradalom mégis váratlanul érte a Kreml urait.

A november negyedikén beözönlő szovjet inváziós haderővel felvett küzdelem hősies, de eleve reménytelen harc voltForrás: Origo

Az első órákban a szovjet pártvezetés a kivárásra játszott, abban bízva, hogy az MDP a belügyi szervek segítségével úrrá lesz az „ellenforradalmi lázadáson.” Ezt bizonyítja többek között, hogy október 23-án Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkárának az esti órákban a székesfehérvári különleges szovjet hadtest bevetésére vonatkozó, és Jurij Andropov nagykövet útján tolmácsolt kérését Lascsenko altábornagy még elutasította.

Gerő Ernő már október 23-án késő este kezdeményezte a szovjet fegyveres erők bevetését a forradalmi megmozdulás elfojtásáraForrás: Fortepan

Az október 24-én kibontakozott fegyveres harc és

a forradalom eszkalálódása azonban határozottabb fellépésre sarkallta a Kremlt.

Az SZKP Politikai Bizottsága eleinte megosztott volt a katonai beavatkozás kérdésében.

A Kreml szürke eminenciása, Mihail Andrejevics Szuszlov ( a kép bal oldalán) itt még Rákosi (középen) és Vorosilov marsall társaságábanMagyar Nemzeti Múzeum

Az október 27-én titokban Budapestre érkezett Anasztasz Ivanovics Mikojan és Mihail  Andrejevics Szuszlov  Nagy Imrével és Kádár Jánossal a szovjet nagykövetségen lefolytatott tárgyalása után szintén a kivárást tanácsolták  azzal, hogy minden eshetőségre készen vonjanak össze a határ közelében szovjet csapatokat.

Nagy Imre (középen) a forradalom miniszterelnökeForrás: Fortepan

A szovjet pártvezetés hezitálásának az október 29-étől kiteljesedő szuezi válság, valamin Dwight D. Eisenhower amerikai elnök üzenete vetett véget. Eisenhower ugyanis bizalmasan megerősítette, hogy az Egyesült Államok változatlanul kötelezőnek tekinti a kelet-európai szovjet befolyási övezet határaira vonatkozó 1945-ös jaltai egyezményt, gyakorlatilag szabad utat engedve a szovjet fegyveres beavatkozásnak.

Eisenhower elnök informálisan arról tájékoztatta a Kremlt, hogy az Egyesült Államok nem fog beavatkozni a magyar forradalom ügyébeForrás: Origo

Október 31-én a Kremlben megszületett a végleges döntés: a szovjet haderő bevetésével állítják helyre a „törvényes rendet” Magyarországon.

Az ország a forradalom eufóriájában, a Kreml a katonai beavatkozás lázában égett

A fegyveres intervenció elhatározása után két területen, politikai és katonai síkon folytak a gyors szovjet előkészületek.  Noha 1956-ban még nem létezett a Brezsnyev-doktrína, de Hruscsov annak szellemében eljárva szerezte meg a szocialista országok pártvezetőinek hozzájárulását a magyar forradalom leveréséhez.

Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár Dwight D. Eisenhower amerikai elnök, és a first ladyk társaságában. Az 1956-os forradalom eltiprására az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezése alapján került sorForrás: Origo

Nem volt különösebben nehéz dolga; Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) vonalas főtitkára, és különösen az ortodox kommunista,  Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt vezetője az első pillanatoktól kezdve erélyesen követelték Hruscsovtól a magyar „ellenforradalom” leverését.

Gomulka lengyel pártvezető Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, Hruscsov utódjának társaságábanForrás: Bundesarchiv/Kohls, Ulrich

Miután Gomulka lengyel, és Gheorghe  Gheorghiu-Dej román  pártvezető is áldását adta az intervencióhoz,

Hruscsovnak már csak Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök és pártfőtitkár beleegyezését kellett megszereznie.

Hruscsov ugyanis nem akarta kockára tenni a frissen normalizált szovjet-jugoszláv viszonyt, a magyar forradalom leverésének oltárán. 

Hruscsov (a kép jobb szélén kalappal a kezében) és Gheorghiu-Dej román pártvezető (középen)Forrás: Origo

Tito november 2-án a Brioni-szigeteki rezidenciáján fogadta az egyfajta Canossa-járásban nála megjelenő szovjet pártfőtitkárt. Gyorsan megegyeztek,

a jugoszláv vezető  nem ellenezte a szovjet beavatkozás tervét,

sőt , felajánlotta Hruscsovnak közvetítő szerepét, és azt is, hogy rábeszéli Nagy Imrét, hogy mondjon le a kormányfői hatalomról, és álljon félre.

Josip Broz Tito jugoszláv államelnök és pártvezető (középen világos ballonkabátban) nem ellenezte a szovjet intervenció tervétForrás: Wikimedia Commons

Egy további fontos kérdés ugyancsak a Brioni-szigeteken dőlt el; Hruscsov Tito javaslatára elfogadta, hogy ne a szovjetek favoritja, Münnich Ferenc legyen az ellenkormány feje, hanem Kádár János.

Nagy Imre kormánya érezte a fenyegető veszélyt

Nagy Imrét folyamatosan informálták a határ mentén felvonuló, nehézfegyverzettel, harckocsikkal és önjáró tüzérséggel felszerelt szovjet csapatok gyülekezéséről, valamint a magyarországi orosz seregtestek mozgásáról. Ebből nyilvánvalóvá lett, hogy a szovjetek intervencióra készülnek Magyarország ellen.

Nagy Imre miniszterelnököt ( a képen középen) folyamatosan tájékoztatták a határ mentén folyó szovjet csapatösszevonásokrólForrás: Fortepan

Erre válaszul október 31-én a miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből (VSZ), és haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményez a hazai földön állomásozó szovjet csapatok kivonásáról Moszkvával.

A szovjet taktika időhúzásra játszott;

az ekkor már elhatározott és előkészítés alatt álló invázió leplezésére formailag belementek a csapatkivonási tárgyalásokba.

Jurij Andropov az SZKP főtitkára 1956 novemberében a Szovjetunió budapesti nagykövete voltForrás: AFP

Mivel Nagy Imre arról kapott tájékoztatást, hogy november 1-re virradó éjszaka újabb gépesített egységek lépték át a magyar határt, kérdőre vonta Jurij Andropov nagykövetet.

Andropov a moszkvai instrukciók alapján értetlenséget színlelve hímezett-hámozott,

hogy időt nyerjen. A magyar kormány csak úgy vélte meggátolhatónak a fenyegető szovjet inváziót, ha deklarálja az ország semlegességét. Erre még aznap sor került, és Nagy Imre felhívást intézett az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez (ENSZ), hogy a világszervezet ismerje el Magyarország semleges státuszát.

Ivan Konyev, a Szovjetunió marsallja és 1956-ban a Varsói Szerződés főparancsnoka koordinálta a Magyarország lerohanását célzó hadműveletetForrás: Origo

Mindeközben vidéken az országba érkező szovjet alakulatok fokozatosan megszállták a stratégiai jelentőségű pontokat, és körbevették a honvédség laktanyáit, illetve a katonai repülőtereket. Hruscsov a magyarországi hadművelet legfelsőbb katonai koordinálásával a világháborús veteránt, Ivan Sztepanovics Konyevet, a Szovjetunió marsallját és a Varsói Szerződés főparancsnokát bízta meg.

A szovjet inváziós erők által szétlőtt házak az Üllői út - József körút kereszteződésében, szemben a Corvin (Kisfaludy) közzel.Forrás: Origo

A 2. ukrán front egykori parancsnoka november 2-án Szolnokon rendezte be főhadiszállását. November 3-án,

a Nagy-kormány gyanakvásának elaltatására a szovjetek tárgyalást kezdeményeztek a csapatkivonásról. 

A tárgyalások még aznap megkezdődtek a parlamentben.  Malinyin hadseregtábornok azt javasolta, hogy a délutánba nyúló tárgyalásokat Tökölön, a szovjet parancsnokságon folytassák.

A honvédelmi miniszter kiiktatása után megindult az invázió

Az előző nap honvédelmi miniszterré kinevezett Maléter Pál vezérőrnagy tisztában volt a tököli helyszín, a szovjet „farkasodú” jelentette kockázatokkal, de ennek ellenére, november 3-án este elindult Tökölre, a megkezdett tárgyalások folytatására.

Malinyin hadseregtábornok ( a kép bal oldalán) Maléter Pál honvédelmi miniszterrel a parlamentben, a november 3-i szovjet csapatkivonási tárgyalásokonForrás: Origo

Megérzései azonban nem csalták meg. Ivan Alexandrovics Szerov hadseregtábornok, a KGB elnöke, aki ekkor már Magyarországon tartózkodott, hogy a forradalom leverésével kapcsolatos titkosszolgálati műveleteket irányítsa, csapdát állított a magyar honvédelmi miniszternek. 

Maléter Pál vezérőrnagy, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztereForrás: Origo

Maléter Pált Tökölre érve Rajnai Sándor vezetésével (aki a Kádár-rendszer idején többek között Magyarország moszkvai nagykövete volt) magyar ÁVH-sok tartóztatták le.  Ezzel sikerült lefejezni a katonai ellenállás parancsnoki törzsét.

Ivan Szerov hadseregtábornok, KGB főnökForrás: Wikimedia Commons

A forradalom idején szétzilálódott honvédség szervezett ellenállására nem volt lehetőség; november 4-re virradóan a laktanyákat és a reptereket szinte már az egész ország területén a szovjet csapatok gyűrűje vette körül.

A forradalmat leverte a szovjet túlerőForrás: Origo

November 4-én 0:0 órakor a hadművelet irányítását átvett Vaszilij Kazakov hadseregtábornok kiadta a támadási parancsot. A forradalom sorsa ezzel megpecsételődött, és kezdetét vette a rövid, ám tragikusan dicsőséges szabadságharc.