Tűzbékát és angolnaszerű kétéltűt találtak Brazíliában

Timonya annae, Procuhy nazarienis
A Timonya annae (balra) és a Procuhy nazarienis (jobbra az előtérben) művészi illusztrációja
Vágólapra másolva!
Kétszázhetvenmillió éves kétéltű-ősmaradványokat írtak le amerikai kutatók. Az új fajok segíthetik kitölteni az eddigi földrajzi hézagot, és megvilágíthatják azt, hogyan mozogtak a fajok a Pangea szuperkontinens különböző vidékein.
Vágólapra másolva!

Kétszázhetvenmillió éve a világ jelentősen különbözött a maitól. Nemcsak a szárazföldek olvadtak össze egyetlen szuperkontinenssé a Pangeává, de a földet olyan ősi állatok népesítették be, amelyek nem sokban hasonlítottak a mai élőlényekre.

Jelentős leletek

Egészen mostanáig azonban nagyon kevés információ állt rendelkezésre a déli trópusokon valaha élt állatokról. Az egyesült államokbeli Field Museum munkatársai egy nemzetközi kutatócsoporttal együttműködve most több

új kétéltű- és hüllőfajt írt le Brazília északkeleti részéből,

ezek közül különösen két faj gyarapítja jelentősen az erről a régióról szerzett ismereteinket.

A Timonya annae koponyájának és csontváza egy részének maradványa Forrás: Juan Cisneros

„Az ebben az időben élt szárazföldi állatokról szerzett szinte összes ismeretünk Észak-Amerika és Nyugat-Európa maroknyi területéről származik, amely akkoriban az egyenlítő közelében helyezkedett el” – mondta Ken Angielczyk, a Field Museum kutatója, a Nature Communications folyóiratban megjelent cikk egyik szerzője.

Szalamandra és angolna kereszteződése

– tette hozzá Angielczyk.

A cikkben leírt két új faj vízi életmódú, ragadozó kétéltű. Az egyik, a Timonya annae nagyon kicsi, teljesen vízi kétéltű hegyes fogakkal és kopoltyúval. Leginkább úgy nézhetett ki, mint a modern mexikói szalamandra és egy angolna kereszteződése.

Tűzbéka

A másik új faj, a Procuhy nazarienis, amelynek neve a brazil lelőhelyén használt timbira nyelven „tűzbékát” jelent. Természetesen az állat nem tűzben, hanem egész életében vízben élt.

A Timonya annae (balra) és a Procuhy nazarienis (jobbra az előtérben) művészi illusztrációja Forrás: Reconstruction by Andrey Atuchin

Neve a Pedro de Fogo (Tűzszikla) formációból ered, ahol a leletet találták. A hely az itt található, tűzcsiholásra alkalmas kovakőről kapta a nevét.

Noha mindkét faj a mai szalamandrák távoli rokona, nem valódi békák vagy szalamandrák,

hanem egy a perm időszakban (299-251 millió éve) elterjedt, de azóta kihalt csoport tagjai.