Nem szeretnék zsidó lenni Németországban

2015.11.09. 20:02

Az 1938. november 9-én kirobbant és a történelmi köztudatba kristályéjszakaként bevonult pogrom fordulópontnak számít a náci zsidóüldözések történetében. Az 1935-ös nürnbergi jogfosztó törvények elfogadása után a Harmadik Birodalom elsősorban kivándorlásra akarta kényszeríteni a németországi zsidóságot. A kristályéjszakával elkezdődött folyamat betetőzése a zsidóság fizikai megsemmisítését elhatározó 1942. januári wannseei konferencia volt.

Goebbels adta meg a jelet

Joseph Goebbelsnek, Adolf Hitler mindenható propagandaminiszterének 1938. november 9-én a müncheni marienplatzi Régi Városházán elmondott antiszemita beszéde volt a jeladás az egész ország területén az esti órákban elszabadult zsidóellenes kilengésekhez. Németország városaiban sorra lobbantak lángra a zsinagógák, és zsidó tulajdonú üzletek kirakatainak ezreit zúzták szilánkokra. 

Joseph Goebbels (a képen középen) volt az egyik legharcosabb antiszemita vezető a náci hierarchián belül. A november 7-i párizsi merényletet zsidóellenes tömeghangulat felszítására használta felForrás: Bundesarchiv/Hubmann, Hanns

(Az üvegszilánkokról kapta a pogrom a „Kristallnacht”, azaz kristályéjszaka nevet.) 

A gyűlölet éjszakáján Németország-szerte 267 zsinagógát gyújtottak fel, 

és több mint 7500 üzletet romboltak le, illetve fosztottak ki. 

Betört kirakatú zsidó üzletek MagdeburgbanForrás: Bundesarchiv

A zavargásoknak közel százan estek áldozatul, és az első tömeges deportálásra is a kristályéjszaka következményeként került sor; 

30 000, többnyire jómódú  zsidót hurcoltak koncentrációs táborokba. 

Ekkor még sehol sem működött a megsemmisítő apparátus, az elhurcoltakat azzal a feltétellel engedték fokozatosan szabadon, hogy kivándorolnak, és véglegesen elhagyják Németországot. 

A merénylet volt a végső ürügy

A goebbelsi propagandának köszönhetően az 1938-ra már erősen antiszemita közhangulat jó előre kódolta egy nagyobb zsidóellenes pogrom kitörésének lehetőségét. 

A zsidóellenes hangulatot csak tovább szították az 1935-ös nürnbergi faji törvények, 

illetve az 1938 júliusa és októbere között meghozott, a zsidó vagyonok kisajátításáról szóló törvények és rendeletek. 

Kiégett zsinagóga BerlinbenForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A náci hatóságok az egyre szélesebb körre kiterjesztett adminisztratív korlátozásokkal a németországi zsidóság tömeges kivándorlását akarták elérni. 1938. november 7-én egy 17 éves, lengyel gyökerekkel rendelkező zsidó származású fiatalember, Herschel Grynszpan betért Németország párizsi nagykövetségére, és revolverével öt lövést adott le Ernst vom Rath követségi tanácsosra. 

Herschel F. Grynszpan, a 17 éves merénylőForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Grynszpan Németországban letelepedett szüleit emigrációra kényszerítették a hatóságok, emiatt támadta meg a diplomatát. Vom Rath két nappal később, november 9-én belehalt sérüléseibe. 

Ernst vom Rath követségi tanácsos a párizsi merényletben halt megForrás: Wikimedia Commons

A náci vezetők között az egyik legelvakultabb antiszemita, Joseph Goebbels – aki már régebb óta erélyes fellépést szorgalmazott a németországi zsidóság ellen –, azonnal felismerte, hogy a merénylet lehetőséget kínál egy országos zsidóellenes megmozdulás kirobbantásához. 

Joseph Goebbels müncheni beszéde volt a jeladás az országos zsidóellenes zavargások kitöréséhezForrás: Bundesarchiv/Hoffmann, Heinrich

Nincs arról írásos történelmi dokumentum, hogy a november 9-i országos szintű zavargásokba torkollott atrocitásokat központilag rendelték volna el, de kétségtelen tény, hogy az események ilyeténképpen történt alakulásában Goebbels aznapi beszéde komoly szerepet játszott. 

A merénylő sorsát homály fedi

Herschel Grynszpant a párizsi merénylet után a buchenwaldi koncentrációs táborba zárták. Érdekes tény, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint 

a többi fogolyhoz képest az őrszemélyzet sokkal enyhébben viselkedett vele szemben, 

és különleges privilégiumként saját ruhájában járhatott, nem kellett a foglyok csíkos formaruháját viselnie. 

Mind a mai napig nem tudni, hogy mi lett a merénylő sorsa. Egyes vélekedések szerint a nácikkal kollaboráltForrás: Wikimedia Commons

Annyi bizonyos, hogy 1942 februárjában még életben volt, a további sorsával kapcsolatosan megoszlanak a vélemények. 

Egyes történészek szerint az sem kizárható, hogy Grynszpan náci kollaboráns volt, 

és az egész merényletet a német titkosszolgálat szervezte meg – ezzel magyarázható a vele szemben tanúsított elnéző bánásmód, és szokatlan privilégiumai is. 1945-ben a szülei kérték holttá nyilvánítását. Ténylegesen azonban senki sem tudja, hogy mi lett Herschel Grynszpan sorsa. 

Göring kártérítésre kötelezte a biztosítókat

Amíg Joseph Goebbels elégedetten szemlélte a kristályéjszakán lángba boruló zsidó üzletek ezreit, addig a párthierarchia második embere, Hermann Göring értelmetlen megmozdulásnak, sőt "népgazdasági szempontból" egyenesen veszélyesnek tekintette az országban elszabaduló garázdálkodást. 

Hermann Göring (a kép bal szélén világos egyenruhában) személyesen Hitlernél tiltakozott a "népgazdaságra veszélyes" zavargások miattForrás: Bundesarchiv/Hoffmann, Heinrich

Félreértések elkerülése végett, a nagy hatalmú és Hjalmar Schacht félreállítása miatt 1936 óta már 

a gazdaságot is felügyelő birodalmi marsall nem filantróp okok miatt követelte a zavargások leállíttatását. 

November 12-én a Légügyi Minisztériumban megtartott vezetői értekezleten kifejtette, hogy az elpusztult zsidó üzletek és vagyon után kártérítés jár. Göring ki is fizettette a biztosítótársaságokkal a zsidó vagyonokban és javakban keletkezett károkat, csak hogy nem a károsultak, hanem a birodalmi kincstár számára. 

Hjalmar Schacht. 1936-os félreállítása után a legfelsőbb szinten Göring irányította a nemzetgazdaságotForrás: Wikimedia Commons

A birodalmi marsall ugyanis a nyáron meghozott kisajátítási törvények miatt úgy tekintett a még el nem konfiskált zsidó vagyonra, mint a német állam vagyoni várományára. Ennek meghiúsulása miatt  – sajátos logikával – a zsidókat tette felelőssé, és 1 milliárd birodalmi márka büntetés megfizetésére kötelezte a németországi zsidóságot. 

Göring (a kép jobb szélén) sajátos logikával a kristályéjszaka után a zsidókat sújtotta büntetőadóvalForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1936 óta  Göringet mint a négyéves terv első számú irányítóját önálló rendeletkibocsátási jog illette meg. 1938. november 12-én írta alá az RGB 1./1579 számon megjelent, a "Német állampolgárságú zsidók büntetésfizetéséről" elnevezésű rendeletet. 

Büntetőadóktól a végső megoldásig 

Hitler 1933. január 30-i hatalomra kerülése után szinte azonnal megkezdődött a zsidó származású német állampolgárok jogait korlátozó jogszabályok kibocsátása. 

1933-tól 1938 novemberéig összesen 133, a zsidóság jogait korlátozó törvényt, illetve rendeletet alkottak, 

beleértve ebbe az 1935-ös nürnbergi faji törvényeket is. Az intézményesülő zsidóellenesség a kiépülő nemzetiszocialista rendszer egyik olyan ideológiai alappillére volt, és alapvetésként Hitler Mein Kampf (Harcom) című könyvében jelent meg először. 

Hitler mint kinevezett kancellár Hindenburg államelnökkel. Hatalomra jutása után Adolf Hitler az intézményes antiszemitizmust az állami politika rangjára emelteForrás: Bundesarchiv

Adolf Hitler Németország 1918 utáni megpróbáltatásaiért a kommunistákat és a zsidókat tette meg első számú felelőssé, hatalomra jutása után a jogalkotást és az államapparátust is felhasználta a zsidóság ellehetetlenítéséhez. Az 1930-as évek végéig a nácik zsidópolitikájának középpontjában a zsidók külföldi emigrációra kényszerítése állt. Ezt alapvető állampolgári jogaik fokozatos megnyirbálásával és gazdasági, illetve egzisztenciális ellehetetlenítésükkel akarták elérni. 

Emigrálásra kényszerített zsidók csoportjaForrás: Bundesarchiv/Großberger, H.

A német zsidók Palesztinába való kivándorlását azonban a terület felett mandátumot gyakorló brit kormány megakadályozta. 

A németek másik terve, az úgynevezett Madagaszkár-terv is kudarcba fulladt, 

főleg technikai problémák, valamint Franciaország tiltakozása miatt. (E terv szerint a németországi zsidókat Madagaszkár szigetére telepítették volna át.) A németországi zsidóság megmentésén munkálkodó Chaim Weizmann cionista vezető keserűen meg is jegyezte: "A világ láthatóan két részre szakadt, azokra az országokra, amelyben nem élhetnek zsidók, és azokra, amelyek nem fogadják be őket." 

Chaim Weizmann cionista vezetőForrás: MENDELSON HUGO/* Government Press Office *

Az erőszakolt kivándorlási politika kudarca, valamint a második világháború kitörése fordulópontot jelentett a zsidóság további sorsának alakulásában. 

Egyre inkább előtérbe került a „végső megoldás” kérdése. 

Hermann Göring 1941 júliusában feljegyzést küldött Reinhard Heydrichnek, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) főnökének, amelyben arra utasította, hogy haladéktalanul lásson hozzá a zsidókérdés gyakorlati megoldásának kidolgozásához. 

A vad antiszemitizmusáról ismert Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője, a "végső megoldás" megtervezőjeForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Bő fél évvel később, 1942. január 20-án a berlini Wannsee kastélyába Heydrich által összehívott tanácskozás döntést hozott a végső megoldásról. Az európai zsidóság sorsa ezzel megpecsételődött.  

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK