Sivár világ lehet az egyik legígéretesebb Föld-szerű bolygó

2015.11.19. 10:42

Nagy valószínűséggel lakhatatlan az a naprendszeren kívüli bolygó, amit sokáig ígéretes jelöltnek találtak az élet hordozására.

2015 januárjában izgalmas felfedezést tettek a csillagászok: tőlünk 470 fényévre, a Lant csillagképben egy Földünkhöz hasonló méretű bolygót találtak egy vörös törpe – vagyis egy kicsi, viszonylag hideg csillag - lakhatósági zónájában, így még az is felmerült, hogy víz található a felszínén. A közelség azonban nem mindig jó dolog, erre jutottak most a Warwicki Egyetem kutatói – a planétát hatalmas energiakitörések, úgynevezett szuperflerek (szuper-napkitörések) tehetik lakhatatlanná. 

A vörös törpék kicsi, viszonylag hideg csillagok. Az Univerzum leghosszabb életciklussal rendelkező fényes égitestjei, élettartamuk elérheti a 10 milliárd évet isForrás: Origo

100 milliárd TNT ereje

A Kepler-438b-t annak idején ígéretes jelöltnek találták az élet hordozására tekintve, hogy alig nagyobb szülőbolygónknál, ráadásul pont ideális távolságra van csillagától. Ezeket a korai nézeteket az új eredmények fényében viszont most át kell értékelni. A planétát érő szuper-napkitörések elementáris erejűek, tízszer erősebbek, mint a Nap által produkált legintenzívebb flerek. Ha még szemléletesebbé szeretnénk tenni a szuperflerek erejét, akkor képzeljük el 100 milliárd megatonna TNT felrobbanását.

Napkitörés (fler)

Néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában (felszínén) vagy felette. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több 10 millió Kelvin is lehet, egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot, nagyságrendileg 1000 km/s sebességgel. A flerek főleg az ultraibolya és a röntgentartományban fényesek. Általában napfoltokhoz kapcsolódnak, a legerősebb naptevékenység idején 30-80 fler is előfordul naponta.

Ha ezt vesszük alapul a mi Napunk nyugis csillag, nem úgy a Kepler-438, ami néhány százévente produkál szuper-napkitöréseket. A legrosszabb esetben ezeket koronakidobódás követi. A koronakidobódás oka a csillag mágneses terének instabilitása.

A mágneses erők hatására a kidobódó plazmafelhő egyre gyorsuló emelkedésbe kezd, s a csillagot elhagyva bolygóközi mágneses felhővé válik. A bolygót eltaláló koronakidobódás elsöpörheti az égitest légkörét, életre alkalmatlanná téve azt. A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban megjelent kutatás szerint nagy valószínűséggel ez a szomorú szcenárió a Kepler-438b esetén lejátszódott.

A Kepler-438b és központi csillaga, a Kepler-438 (illusztráció)Forrás: Mark A Garlick / University of Warwick

Új jelöltek után kell nézni

Persze ha a bolygónak lenne olyan mágneses tere, mint a Földnek, akkor valamilyen szinten védve lenne a központi csillagának kitöréseitől. Ha ez nem így van, akkor a planéta nagy valószínűséggel elveszítette atmoszféráját és olyan káros sugárzásnak van kitéve, ami gyakorlatilag sterilizálja a felszínét.

Ilyen környezetben nehezen elképzelhető az élet bármilyen formájának megjelenése, jegyzik meg a tanulmány szerzői. Persze ha a légkör egy része megmaradt, akkor talán van némi esély bizonyos életformák létére, de a körülményeket tekintve ez egyre kevésbé valószínű, főleg ha koronakidobódások is történnek.

Az eredmények szomorú hírnek számítanak a Földhöz hasonló bolygók keresésében, hiszen rengeteg olyan naprendszeren kívüli planétát fedeztek fel, amik első látásra lakhatónak tűnnek. Az egyik legígéretesebb jelöltet, a Kepler-452b-t például még a nyáron fedezték fel, és tulajdonságai miatt – persze kissé elhamarkodottan – el is keresztelték Föld 2.0-nak.

KAPCSOLÓDÓ CIKK