Úgy tartják, a Glastonbury apátság talapzatába temették Artúr királyt – bár erről azért korábban is sejtették, hogy nem számít hiteles történelmi ténynek, több más, biztosnak hitt információról derült ki: valójában csak mese.

A Glastonbury apátságnak ma már csak romjai állnak a somerseti kisvárostól nem messze, de még mindig látszik, milyen lenyűgöző épület lehetett egykor. A templomot a 7. században emelték, majd a 10. században kibővítették – 1184-ben azonban egy tűzvész az épületek nagy részét elpusztította. 

Az apátság így fest maForrás: Wildlife Encounters Ltd

A 14. századra újjáépítették, és az egyik leggazdagabb és leghatalmasabb apátsággá nőtte ki magát egész Angliában – VIII. Henrik azonban, a katolikus egyház elleni hadjárata során bezáratta;utolsó apátját, Richard Whitinget mint árulót pedig felakaszttatta,és felnégyeltette,a Glastonbury Tornak nevezett dombon, az apátság közelében.

Az apátság maga Avalon

Az egykor jelentős és gazdag apátságot már a 12. században is Artúr király legendájához kapcsolták. A helyi papság előszeretettel hangoztatta, hogy az apátság tulajdonképpen maga Avalon, a mitikus sziget, amelyen állítólag az Excalibur is található, sőt, a mondák szerint itt, az apátsági templom talapzatába temették magát  Arturt, a ködös Albion királyát is.

Artúr király, a kerekasztal lovagjai és a Szent GrálForrás: Wikimedia Commons

Egy másik monda arról szól, hogy az apátságot maga Arimátiai József alapította az első században, miután Jézus feltámadását követően elindult terjeszteni a keresztény tanokat. Vannak olyan elképzelések is, melyek szerint a Szent Grált is itt őrizték.

William Blake illusztrációja JózsefrőlForrás: Wikimedia Commons

A mondáktól vezérelt régész

A most megvizsgált régészeti feljegyzések valamint a modern régészeti eszközök segítségével végzett feltárások Ralegh Radford archeológus munkájára koncentráltak, akit

leginkább az apátság körüli mondák inspiráltak.

Az 1950-60-as években végzett munkálatok során Radford azt állította, hogy felfedezett egy keresztény brit temetőt, egy angolszász zárdát (a legkorábbit a szigetországban), valamint Artúr király sírját is, amelyet eredetileg 1181-ben jelöltek meg az itt élő szerzetesek.

A tábla tanúsága szerint valaha itt állt Artúr király sírja, földi maradványait I. Eduárd idején vitték el innenForrás: Wikimedia Commons

Jelentős üvegművesség folyt a helyszínen

A friss kutatások kimutatták, hogy a keresztény temetőt sokkal később alapították, mint az angolszász zárdát és az ehhez tartozó sírhelyeket. A britek fantáziáját sokkal inkább megmozgató Artúr király sírról is kiderült, hogy 11-15. századi csontokat tartalmaz, és nem lehet összekötni sem a legendás uralkodóval, sem feleségével, Ginevrával. „A korabeli régészeket, ahogy Radfordot is, nagyban befolyásolták az apátságot körülvevő mondák” – nyilatkozta Roberta Gilchrist, a Readingi Egyetem régészeti osztályának professzora. – „Sokkal kevésbé voltak kritikusak, ami a történelmi forrásokat illeti, és nem álltak a rendelkezésükre a 21. századi modern módszerek.

A jelenlegi legnagyobb felfedezéseinket a szénizotópos kormeghatározásnak és a kémiai analíziseknek köszönhetjük. Találtunk egy korai rönktároló épületet, egy hatalmas kézműves komplexumot és öt üvegkemencét, amelyeket Kr. u. 700-ra datáltunk. Ezek a legjelentősebb bizonyítékaink az angolszászkori Britannia üvegművességére.”

Az a terület egyébként, ahol ma az apátság áll, akár

200 évvel korábban is benépesedhetett,

mint eddig hittük, a kerámiamaradványok jól mutatják a mediterrán vidékekkel való kereskedelmi kapcsolatokat is.

A szerzetesek költötték a mondákat

A vizsgálatok igazolták, hogy a szerzetesek valószínűleg maguk találták ki az apátságot körüllengő mondákat azért, hogy visszaállítsák az apátság korábbi rangját az 1184-es tűzvész után.

Színes kép az apátságról az 1900-as évek elejébőlForrás: Wikimedia Commons

„A szerzeteseknek pénzt kellett gyűjteniük, ezt pedig úgy oldották meg, hogy az ilyen történetekkel bevonzották a zarándokokat. Bizonyítékokat találtunk arra, hogy a szerzetesek tudatosan építették újra úgy a templomot, hogy fenntarthassák a rendkívül régi építkezések látszatát” – magyarázta a Past Horizons régészeti weboldalnak Gilchrist. – „Szándékosan tervezték úgy, hogy régebbinek tűnjön az épület, az archaikus építészeti stílust helyezték előtérbe, és az újra felhasznált, tűzvész után megmaradt anyagok segítségével hangsúlyozták az apátság mitikus hangulatát. Ezzel egyre több zarándokot hoztak a helyszínre, az apátság kasszája pedig szépen gyarapodott.”