Pearl Harbor: csak a hírszerzés állt a helyzet magaslatán

A Pearl Harbor elleni japán támadás váratlanul érte a csendes-óceáni flottát, pedig a hírszerzésnek konkrét információi voltak a készülő agresszióról

1941. november 26-án a Kuril-szigetek térségében összevont 1. japán flotta hordozói és kísérő egységei felszedték a horgonyt. A félelmetes csapásmérő erő teljes rádiócsendben hajózva a Hawaii-szigetek felé vette az irányt. A december 7-én kora reggel Pearl Harbor ellen indított japán támadás teljesen felkészületlenül érte az amerikai csendes-óceáni flottát. Pedig Washingtonban a látszatnál sokkal többet tudtak arról, hogy mi készül.

Az idegek háborúja

A Japán Császárság és az Amerikai Egyesült Államok, az első világháború két egykori szövetségese között 1940-ben Francia Indokína japán megszállása után éleződött ki a helyzet.

A két ország közötti viszony az 1930-as évektől vált egyre hűvösebbé,

Mandzsúria 1931-es elfoglalása, majd az 1937-től kibontakozó japán–kínai háború növekvő nyugtalansággal töltötte el Amerikát.

A Pearl Harbor elleni japán támadás váratlanul érte a csendes-óceáni flottát, pedig a hírszerzésnek konkrét információi voltak a készülő agresszióról Forrás: Wikimedia Commons

Francia Indokína okkupációja után Amerika kereskedelmi korlátozásokat léptetett életbe az ázsiai szigetországgal szemben, majd 1941 júliusában Roosevelt elnök aláírta az olajembargóról szóló rendeletet is.

Az embargó súlyos helyzetbe hozta Japánt,

amelynek két választása maradt: vagy elfogadja az Egyesült Államok követelését, és kivonul Kínából, vagy újabb hódításokba kezd az ország nyersanyagszükségleteinek biztosítására, felvállalva a konfliktust Washingtonnal.

Konoe herceg, japán miniszterelnök elsősorban a diplomáciai megoldást szorgalmazta Forrás: Wikimedia Commons

A császári kormány eleinte megosztott volt a kérdésben. Konoe Fumimaro herceg, miniszterelnök elsősorban diplomáciai megoldást szorgalmazott. Hadügyminisztere, a kardcsörtető Tódzsó Hideki elfogadhatatlannak, egyszersmind a busidó szellemiséggel (a szamurájok etikai normáival) összeegyezhetetlennek tartotta a „behódolást Amerikának”. A rendkívül erős befolyással rendelkező japán szoldateszka (katonai vezetés) a háborúpárti Tódzsó mögött sorakozott fel.

Tódzsó tábornok, hadügyminiszter (a képen középen, tisztelegve) az agresszív szoldateszka legfőbb hangadója volt Forrás: Wikimedia Commons

A héják és galambok párharcából Tódzsó és köre került ki győztesen; Konoe herceg 1941. október 18-án lemondott, a kabinet a háborúpártiak kezébe került.

Eldőlt, hogy a délkelet-ázsiai régióban Japán tovább folytatja hódító politikáját.

Ehhez azonban be kellett biztosítania a hátát is, amit csak az 1940-től a Hawaii-szigeteken állomásozó amerikai csendes-óceáni flotta kiiktatásával lehetett megvalósítani.

Washington zárt ajtók mögött

A Washingtonban egykor tengerészeti attaséként szolgált és a Harvardot is megjárt Jamamoto Iszoroku tengernagy, az egyesített császári hadiflotta főparancsnoka kiválóan ismerte az Egyesült Államokat és az amerikai gondolkodásmódot.

Jamamoto Iszoroku tengernagy, a császári flotta főparancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A tengernagy nem hitt abban, hogy a szinte korlátlan ipari kapacitással rendelkező óriást Japán két vállra fektethetné. Jamamoto úgy vélte, ha egyetlen átütő erejű csapással megsemmisítik a csendes-óceáni flottát, maximum egy év előnyhöz jut a császári haderő, ami elegendő a délkelet-ázsiai térség és a stratégiai jelentőségű csendes-óceáni szigetek elfoglalásához. A Pearl Harbor megtámadására szőtt haditerv ezen a stratégiai elgondoláson alapult.

Pearl Harbor elleni bevetésre várakozó zuhanóbombázók az Akagi repülőgép-hordozó fedélzetén Forrás: Wikimedia Commons

Az Amerika elleni készülődés leplezésére Tokió intenzív diplomáciai tárgyalássorozatba fogott Washingtonnal. A tokiói külügyminisztérium boszorkánykonyhájában azonban nem tudták, hogy

az amerikai hírszerzés már 1940 tavaszán feltörte a „Bíbor” diplomáciai kódot.

1940 májusától a Magic dekódoló készülék segítségével a hírszerzés lényegében minden, a washingtoni japán nagykövetségnek küldött táviratot elolvasott.

A USS Arizona csatahajó. 1941. december 7-én egy bomba az Arizona lőszerraktárában robbant fel, ami miatt közel 1000 tengerész veszett a hullámsírba Forrás: Wikimedia Commons

A megfejtett diplomáciai üzenetváltások egyre inkább arra mutattak, hogy Japán valamilyen nagy akcióra készülődik a Csendes-óceánon. 1941. szeptemberétől megszaporodtak a lassan körvonalazódó japán támadásra utaló sürgönyök. (Richard Sorge, a szovjetek szolgálatába állt mesterkém már 1941. szeptember végén pontos adatokkal rendelkezett a Pearl Harbor ellen készülő támadásról, amit jelentett is Moszkvának.)

Richard Sorge, a 20. század egyik leghíresebb, szovjet szolgálatban álló mesterkémje megszerezte a Pearl Harbor elleni támadás időpontját is Forrás: Assasincreed.wikia

Az egyre jobban szaporodó információkról a washingtoni Védelmi Minisztérium október 16-án feljegyzést készített Cordell Hull külügyi államtitkár (külügyminiszter) számára. 1941. november 24-én Henry L. Stimson védelmi miniszter pedig közvetlenül a Fehér Házat tájékoztatta a titkosszolgálat által megszerzett aggasztó hírekről.

Szándékos tétlenség vagy fatális hanyagság?

November 27-én – egy nappal azt követően, hogy Jamamoto admirális csapásmérő flottája felszedte a horgonyt – Cordell Hull értekezletet hívott össze a State Department (külügyminisztérium) washingtoni székházába. Hull arról tájékoztatta a miniszteri dolgozószobájában összegyűlt tábornokokat, az egyesített vezérkar vezetőit, hogy a japán kormány képviselőivel folytatott hosszadalmas tárgyalások kudarcba fulladtak.

Cordell Hull, a State Department (külügyminisztérium) feje. A külügyminisztert folyamatosan informálta a hírszerzés a megfejtett japán diplomáciai táviratok tartalmáról Forrás: Wikimedia Commons

A külügyminiszter arra is felhívta a vörös lampaszos katonai vezetők figyelmét, hogy a Csendes-óceánon a közeli napokban japán támadás veszélye fenyeget. Még ezt megelőzően, november 15-én George C. Marshall tábornok, az egyesített vezérkar főnöke a vezető lapok főszerkesztői számára rendezett bizalmas tájékoztatón – diszkréciót kérve – arról informálta a sajtó képviselőit, hogy december első napjaiban japán katonai akció várható valahol a Csendes-óceán északkeleti területén.

George C. Marshall tábornok, az egyesített vezérkar főnöke Forrás: Wikimedia Commons

Mindezek ismeretében több mint furcsa az a nemtörődömség, ahogyan a japán támadás vélelmezhető fő célpontjának, a Pearl Harborban állomásozó flottának a helyzetét kezelték. Marshall tábornok ugyanis nem továbbította a figyelmeztetést a csendes-óceáni flotta főparancsnoka, Husband L. Kimmel tengernagy részére.

Pearl Harbor támadás alatt, 1941. december 7-én Forrás: Wikimedia Commons

Amikor jóval a Pearl Harbor-i támadás után Marshallt is meghallgatta a vizsgálóbizottság, erről a körülményről a tábornok azt nyilatkozta, hogy „elfelejtette” tájékoztatni Kimmelt. Ebben maradtak.

Willey súlyos vádja

Ahogy teltek-múltak a napok, és Jamamoto repülőgép-hordozói egyre jobban megközelítették Hawaii térségét,

úgy érkeztek be az újabb és újabb információk is.

Alig két nappal a támadás előtt, december 5-én Edward Lindley Wood, Nagy-Britannia washingtoni nagykövete Roosevelt elnökkel tanácskozott a Fehér Házban.

Roosevelt elnök (a kép jobb szélén, ülve) és Cordell Hull külügyminiszter (a kép bal oldalán, ülve) Forrás: Wikimedia Commons

A nagykövet és az elnök megbeszéléséről nem maradt fenn feljegyzés, de Mark Emerson Willey azt állítja Pearl Harbor: Mother of all Conspiracies (Pearl Harbor: Minden összeesküvés anyja) című könyvében, hogy a brit diplomata ismertette az elnökkel az angol külföldi hírszerzés, az MI6 jelentését, amely pontosan tartalmazta a japán támadás időpontját.

Harold Stark tengernagy, flottafőparancsnok december 6-án az összes haditengerészeti bázist értesítette a küszöbön álló japán támadásról, Pearl Harbort kivéve Forrás: Wikimedia Commons

Willey állítását nem támasztja alá forrásértékű bizonyíték, az viszont tény, hogy a december 7-i támadási időpontról – még jóval korábban – Sorge is tájékoztatta Sztálint. Ezért nem lehet kizárni, hogy az MI6-nek is sikerült megszereznie a szupertitkos japán támadási terv részleteit. Afelől pedig semmi kétség nincs, hogy egy ilyen sorsdöntő információról Winston Churchill ne értesítette volna azonnal a legfőbb szövetségesét.

Miért kellett váratni Nomura nagykövetet?

A japán nagykövetségen a tokiói külügyminisztérium utasításának megfelelően, december 6-án hozzáfogtak a titkos dokumentumok megsemmisítéséhez és a csomagoláshoz. A kapott utasítás szerint Nomura nagykövetnek másnap, washingtoni idő szerint 12 óra 45 perckor – még a Pearl Harbor elleni első légicsapás megkezdése előtt – kellett volna átadnia a Japán Császárság hadüzenetét Cordell Hull külügyminiszternek.

Nomura a kormánya utasítására időhúzó tárgyalásokba kezdett Forrás: Wikimedia Commons

Nomura szabályszerűen bejelentkezett, és az időpontot – mivel elhalaszthatatlanul fontos ügyben kérte a sürgős találkozót – vissza is igazolták számára.

Másnap, december 7-én a nagykövet pontosan megjelent a külügyminisztériumban,

ám legnagyobb megrökönyödésére azt közölték vele, hogy még várnia kell a miniszteri audienciára. Nomura kínosan feszengve várakozott egyre sűrűbben pillantgatva az órájára, hiszen pontosan tudta, hogy miről van szó, és mi a tét.

Henry Stimson amerikai védelmi miniszter ugyancsak naprakészen ismerte a hírszerzési jelentéseket Forrás: Wikimedia Commons

Cordell Hull – aki végig az épületben tartózkodott – csak 13 óra 30 perckor (hawaii idő szerint reggel 8 óra 30 perckor) fogadta a nagykövetet, akkor, amikor már a második támadóhullám bombázta a hawaii hadikikötőt és katonai repülőtereket. A hadüzenet átvételekor hűvösen csak annyit közölt a megrendült nagykövettel, hogy hosszú politikusi pályafutása során még soha sem találkozott ekkora mértékű aljassággal.

Bevetésre indulnak a második hullám harci gépei, 1941. december 7-én Forrás: Wikimedia Commons

A közjáték egyértelműen arra utal, hogy az amerikai vezetés tudhatott a támadás kezdő időpontjáról. A nagykövet megvárakoztatása ugyanis azt eredményezte, hogy a császári haderő még azt megelőzően lendült támadásba, hogy az amerikai külügyminiszter átvette volna a tokiói kormány hadüzenetét. Azaz a japán támadás ezáltal hadüzenet nélküli agressziónak minősült.

Végzetes hanyagságok egymás hegyén-hátán

A Nagumó Csúicsi altengernagy parancsnoksága alatt álló repülőgép-hordozók fedélzetéről december 7-én, helyi idő szerint reggel 6 órakor startoltak el az első támadó hullám harci gépei. Jamamoto tengernagy csapásmérő flottája ekkor 340 kilométerre állomásozott a vasárnapi reggel álmos csendjébe süppedt Honolulutól.

Short altábornagy, a tengerészgyalogság főparancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Kimmel tengernagynak napok óta rossz előérzetei voltak, de Washington néma maradt.

Nagumó Csúicsi altengernagy irányította a Peral Harbor elleni légitámadást Forrás: Wikimedia Commons

Reggel fél hatkor az egyik járőröző amerikai romboló felfedezte a hadikikötő közelében ólálkodó japán törpe-tengeralattjárót, amelyet vízibombákkal el is süllyesztett. A romboló parancsnoka azonnal jelentette rádión az incidenst, de erről az életbevágóan fontos hírről Kimmel tengernagy csak egy órával később kapott értesítést.

Az elsüllyesztett USS California csatahajó Pearl Harbor hadikikötőjében Forrás: Wikimedia Commons

A kikötőben a csendes-óceáni flotta nyolc csatahajója, valamint a cirkálók és a rombolók is szorosan egymás mellett horgonyoztak, ideális célpontot nyújtva a japán zuhanóbombázók és torpedóvető gépek számára.

A USS Arizona felrobbanása Forrás: Wikimedia Commons

A támadás előtti napokban a tengerészgyalogság főparancsnoka, Harold Short altábornagy – szabotázsveszélytől tartva – azt az utasítást adta, hogy a repülőtereken állomásozó harci gépeket a szélső, szétszórtan elhelyezett parkolóhelyekről középre, szorosan egymás mellé csoportosítsák át.

A lángoló USS Nevada csatahajó Forrás: Wikimedia Commons

Részben ennek a parancsnak volt betudható, hogy a támadók 188 földön álló repülőgépet semmisíthettek meg.

Felébresztették az alvó óriást

Reggel, nem sokkal hét óra előtt a szolgálatot éppen leadni készülő radarkezelők felfedezték az első támadóhullám gépeit. Jelentésükre azt a megnyugtató választ kapták, hogy a gépek a San Diegóból várt B-17-es bombázók lehetnek. A japán támadás így teljesen készületlenül érte a csendes-óceáni flottát.

A USS Yorktown hordozó, két másik társával, a támadás napján nyílt-tengeri gyakorlaton vett részt Forrás: Wikimedia Commons

A két hullámban bevetett 354 japán repülő megrendítő csapást mért az amerikaiakra, 4 csatahajót, 5 cirkálót és rombolót, illetve a repülőerők jelentős részét elvesztették.

Az amerikai emberveszteség 2404 fő volt.

Az egyetlen szerencse a szerencsétlenségben, hogy a flotta három repülőgép-hordozója – amelyek Jamamoto legfőbb célpontjai voltak – Hawaiitól távol gyakorlatoztak.

Franklin D. Roosevelt elnök aláírja a Japán elleni hadiállapotot deklaráló okmányt, 1941. december 8-án Forrás: Wikimedia Commons

Nagumó a harmadik támadóhullámot lefújta, így a kikötői berendezéseket – különösen az olajtartályokat – nem érte számottevő kár. A Pearl Harbor-i győzelem átmenetileg megnyitotta Japán útját a gyors délkelet-ázsiai terjeszkedés előtt, de háborúba állított egy olyan ellenséget, amelyet nem győzhetett le. Az Egyesült Államok december 8-i hadüzenetével teljesedett ki a második világháború. Ahogyan Jamamoto tengernagy megjegyezte, felébresztették az alvó óriást.