A halál jeges ujja

Descending brinicle traps starfish in river of ice

Már 50 éve ismerjük a létezését, de rendkívül nehéz lencsevégre kapni: a sós vízben kialakuló, utazó jégcsap gyakorlatilag mindent csapdába ejt, amihez hozzáér, és szépen lassan elfagyasztja áldozatait. A különleges jelenség létrejöttéhez rendkívül speciális körülményekre van szükség.

Már az 1960-as évek óta tudunk a létezéséről, de először csak 2011-ben sikerült a BBC Frozen Planet sorozatához lefilmezni – a sós jégcsap vagy jégsztalaktit (angolul: brinicle) létrejöttéhez annyi mindennek kell passzolnia, hogy kisebb csoda, hogy egyáltalán létezik.

Így fest egy lefelé törő jégcsap Forrás: Andrew Thurber, Oregon Állami Egyetem

Sok tényezőnek kell passzolnia

Először is, szükség van egy egyhelyben lebegő, vagy nagyon kicsit mozgó jégtömbre. Ha ez megvan, elindulhat egy a normál tengervíznél sokkal sűrűbb, rendkívül hideg, csőszerű örvény a tengerfenék felé, amely lassan

megfagyasztja a körülötte cirkuláló vizet is,

és gyakorlatilag hatalmas jégcsappá válva tart a mély felé.

Máshogy viselkedik a sós jégcsap

Nehéz elképzelni, hogy az általunk ismert jégcsap parazitaként kússzon végig a tengerfenékig – de érdemes szem előtt tartani, hogy a háztetőkről csüngő jégdarabok édesvízből vannak, a sós víz pedig máshogy viselkedik.

A tengeri jégcsap vége, amely még nem állt meg - lassan a tengerfenék felé kúszik tovább Forrás: Andrew Thurber, Oregon Állami Egyetem

A jégcsap sokkal inkább szivacsos állagú, mint szilárd, és ahogy a lefelé áramló jeges víz egyre inkább megfagy,

szivacsos kristályain kipréseli magából a sót,

ez pedig azt eredményezi, hogy a jégcső körüli víz egyre szilárdabbá válik – sőt, még a fagypontja is egyre magasabb lesz. Minél szilárdabb a jégcsap, annál jobban és gyorsabban kezd el süllyedni. Ahogy eléri a nem fagyott, magasabb hőmérsékletű tengervizet, azt is lehűti és megfagyasztja, gyakorlatilag felfalva az alatta elterülő víztömeget.

A sajátos jégcsapok korántsem aprók Forrás: Andrew Thurber, Oregon Állami Egyetem

Mindent megfagyaszt az útjában

A sós jégcsap képes elérni a tengerfeneket is, de ehhez az kell, hogy ne legyen túl mély a víz, különben a jégcső a

saját súlya alatt összeomlik, és darabokra törik,

mielőtt az aljzathoz érne. A sós jégcsap kialakulásához elengedhetetlen feltétel, hogy az adott területen kiegyensúlyozottak legyenek a hidrodinamikai viszonyok, azaz mind a felszínen, mind pedig magában a víztömegben minimális legyen az áramlás.

Így festenek alulról, a jégréteghez kapaszkodva Forrás: Andrew Thurber, Oregon Állami Egyetem

Ha a jégcsap eléri a tengerfeneket, mindent megfagyaszt, ami az útjába kerül – még az itt élő tengeri csillagokat és sünöket is. Ahogy a jégcsap vastagodik, a kicsapódó sónak és a szivacsos jégnek köszönhetően "önfenntartóvá" válik, és nem engedi, hogy a lefelé törő jégtömeg felmelegedjen illetve elolvadjon.

Andrew Thurber, az Oregon Állami Egyetem kutatója és kollégái is megfigyelték a különös jelenséget Forrás: Andrew Thurber, Oregon Állami Egyetem

Az Antarktisz mellett filmezték le

A BBC operatőrei, Hugh Miller és Doug Anderson először 2011-ben kapták lencsevégre a különleges jelenséget, az Antarktisz melletti Little Razorback-sziget közelében, -2 Celsius-fokos vízben.

A time-lapse felvételeket hat órán keresztül vették fel, de a jégcsapok képződése már egy héttel korábban megfigyelhető volt.