A Magyar Tudományos Akadémia úgy döntött, nem bánik többé kesztyűs kézzel az áltudományokkal – ugyanakkor attól is óva intett mindenkit, hogy a természetes gyógymódok mindegyikét elutasítsa. A homeopátiáról és sarlatánságról szóló előadássorozaton megfontolt óvatossággal, de határozottan járták körbe a témát a meghívott kutatók.
„Az áltudományok hívei azt gondolják, hogy tudnak, pedig csak hisznek” – mondta el véleményét az áltudományokról megnyitó beszédében dr. Lovász László, az MTA elnöke. A nemrég hivatalosan is hatástalannak minősített homeopátia és társai sokszor tisztességtelen módszerekkel, megtévesztéssel és kiskapuk kijátszásával próbálnak népszerűségre szert tenni – az MTA azonban most bekeményít, és céljának tekinti, hogy – többek között a hatékony kommunikáció eszközeivel – visszaszorítsa ezeknek az áltudományoknak az előretörését.
Nehéz megfogalmazni, mik az áltudományok
Valójában azt is nagyon nehéz meghatározni, hogy mit értünk áltudományok alatt. A hivatalosan kiegészítő és alternatív gyógyászat (complementary and alternative medicine, CAM) néven emlegetett gyógyhatású vagy nem ártó termékek és népi gyógymódok összessége olyan gyűjtőfogalom, amelyet amiatt nehéz behatárolni, mert
folyamatos mozgás van közte és a valódi medicina között.
Kovács József, a Semmelweis Egyetem kutatója elmondta, hogy az antioxidánsok jótékony hatásai például korábban a CAM kategóriájába tartoztak, mára azonban már tudományosan bizonyított tény, hogy szerepük van a szabad gyökök megkötésében. A különböző gyógymasszázsokat régen orvos írta fel mint hatásos medicinát, mára azonban ezek átkerültek a természettudományos gyógymódok közé – annak ellenére, hogy a kezelés kiegészítéseként tökéletesen működhetnek.
Folyamatosan változó orvostudomány
Nagyon nehéz tehát pontosan meghatározni, hogy mit tekintünk áltudománynak, de legalább ennyire komoly kihívás pontos és szakszerű definícióját adni az orvostudománynak is. Az elmúlt néhány évszázadban folyamatosan változott az orvoslás metodikája – a 18. századig például a hit alapú orvoslás volt elterjedt, amelynek a 19. századtól az úgynevezett józan ész alapú orvoslás vette át a helyét, a 20. század elejétől a tapasztalaton, az elmúlt 30-40 évben pedig a bizonyítékokon alapuló orvoslás lett a hiteles gyógyászat forrása.
Ez utóbbi a legmegbízhatóbb tudás mellett érvel, túlzott szubjektív szempontok nélküli, protokollszerű gyógyítást jelent.
Evidenciaszintek az orvoslásban
Az orvoslásban különböző evidenciaszintek léteznek – mondta el Poór Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Környezet és Egészség Bizottságának elnöke. Ezeket a tudományos bizonyítékok osztályozása és azok hitelessége, illetve tudományos alátámasztottsága szerint állapítják meg. Létezik:
- I. szintű evidencia: Jól tervezett, randomizált vizsgálatok eredményei. Ez az evidenciaszint a legmegbízhatóbb, de még ezt is Ia és Ib szintekre bontják.
- II. szintű evidencia: Ugyancsak jól tervezett, de nem randomizált vizsgálatok eredményei. Ez azért kevésbé megbízható, mint az I. szint, mert ha nem véletlenszerűek a vizsgálatok, az orvos-beteg kapcsolat ronthat a pártatlanságon. Az ilyen evidenciaszint azonban elég például egy-egy gyógyszer bejegyzéséhez.
- III. szintű evidencia: Esettanulmányokból származó bizonyítékok. Ez azért kevésbé megbízható, mint az előző két szint, mert egy adott esetre vonatkoznak az eredményei, és a körülmények megváltozásával az eredmények is változhatnak.
- IV. szintű evidencia: Gyakorlatilag szakértői vélemény – komoly kutatás nem áll mögötte, csak egy orvos vagy orvosok hosszú távú tapasztalataiból levont következtetés. Ez persze nem azt jelenti, hogy eredendően rossz, de kevésbé megbízható, mint bármelyik másik szint.
Az orvosok megmérettetnek, a természetgyógyászok hisznek
Az evidenciaszintek megállapításának célja a hibák minél hatékonyabb kiküszöbölése, de nagyon könnyen csúszhat hiba a gépezetbe.
Ahogyan a természetgyógyászatban is vannak még be nem vizsgált, de hatásos készítmények, a IV. evidenciaszintben is maradtak olyan gyógyszerek és kezelésmódok, amelyek ma már nem állják meg a helyüket.
Az orvostudománynak más a logikája, mint a természetgyógyászatnak
– míg utóbbi inkább a lelki aspektusokra játszik rá, addig az előbbi tényekre és a kipróbált módszerekre fókuszál. A kutatók újra és újra megmérettetik magukat a különböző szaklapok hasábjain, és nem félnek kiállni akár sikertelen kutatásaik mellett sem.
Mandl József, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke elárulta, hogy az úgynevezett Ingelfinger-szabály fontos szerepet játszik az orvostudományban, hiszen ez alapján a szaklapok csak azokat a tanulmányokat fogadják el, amelyek valami újat nyújtanak – így veszik elejét annak, hogy a már sikeresen megoldott problémákat újra és újra előhúzzák a szakmai sikeresség,a rosszul felfogott publikációs kényszer miatt. A természetgyógyászok számára
nincs fórum, ahol bemutathatják egyértelműen hatásos módszereiket,
és nincs olyan szakmai közeg sem, amely szabályozná a hatástalan eszközöket.
Ha nem árt, akkor jöhet
A természetgyógyászat nagyban az ember öngyógyító képességére játszik rá, és a természetben megtalálható anyagok gyógyhatását próbálja bizonyítani – kisebb-nagyobb sikerekkel. A jelenlegi jogi besorolási kategóriák azonban túl sok kiskaput engednek ahhoz, hogy hatékonyak legyenek – itt van például az étrend-kiegészítők esete, amely a „ha nem árt, akkor jöhet” alapelv szerint működik,
tehát bármi lehet étrend-kiegészítő, ami nem káros.
Így sikerül több olyan beteg embert is behúzni ebbe a csapdába, akik kétségbeesésükben bármit kipróbálnának – gyakori eset, hogy daganatos betegek súlyos összegeket költenek az ilyen kétes hatású kiegészítőkre.
Ki az egészséges ember?
Az egészség megfogalmazásában is változások álltak be – a WHO 1948-ban úgy írta még le, hogy az egészség teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya – 2005-ben pedig hozzátette, hogy még a megfelelő életminőség is hozzá tartozik a fogalomhoz. Kosztolányi György, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának kutatója az előadásán elmondta, hogy rengeteg potenciális bővülési lehetőség adható még az egészségmeghatározáshoz – így például a később jelentkező mutációk, a szervi anomáliák, a reprodukciós képesség, a recesszív mutációk vagy az időskori jólét is mind-mind olyan faktor, amelyeket érdemes volna megvizsgálni, ha egészségről beszélünk.
A kutatók is felelősek az áltudományok sikeréért
De ha még az egészség megfogalmazásával is ilyen problémáink vannak, hogyan akarjuk visszaszorítani az áltudományok káros következményeit? A CAM számos olyan kiskaput talált, amelyeken keresztül érvényesítheti akaratát, és megtévesztheti a tömegeket. Írtam már arról, milyen könnyű az étrend-kiegészítők csoportjába bekerülni, ugyanilyen egyszerű például az internetet és a nyilvánosságot felhasználni arra, hogy téves információkat terjesszenek. Sajnos egyre több ember szkeptikus az orvostudománnyal szemben, és fordul a hamis információkkal szolgáló áltudományok felé. Ezt pedig csak súlyosabb szankciókkal és szabályokkal, valamint megfelelő kommunikációval lehet megakadályozni. Lovász László szerint a kutatók is felelősek a helyzet kialakulásáért, hiszen
legtöbbször a szakmán belül kommunikálnak,
és ritkán közlik az eredményeiket a nagyközönséggel úgy, hogy az mindenki számára érthető legyen. Az orvostudomány rendkívül gyorsan változik, ezt pedig megfelelően kell átadni a betegeknek.
Az orvostudományból hiányzik a pszichológia
Régen elterjedt volt, hogy bábák segítségével szülnek a nők, mára ezt szinte teljes egészében felváltotta a kórházi szülés – a bábák pedig perifériára, a természetgyógyászat mezsgyéjére kerültek.
Egyre többen választják mégis az otthoni szülést, ennek pedig Kovács József szerint pszichológiai okai vannak (az otthon melegében kényelmesebben és nagyobb biztonságban érzi magát az egyébként kiszolgáltatott nő) – és itt el is érkezünk ahhoz, ami ma az orvostudomány egyik legnagyobb hiányossága és a természetgyógyászok legnagyobb előnye. Egy beteg emberre jellemző a válaszkeresés, a spiritualitás igénye (a szó pszichológiai értelmében), ezt pedig az orvosok képtelenek megadni számára – ezért fordulnak egyre többen az alternatív módszerek felé.
Az orvostudomány figyelmen kívül hagyja a pszichológiai igényeket,
az orvos csak technológiai sémákban gondolkodik, és többnyire képtelen lelki segítséget nyújtani a betegének. Persze arról lehet vitatkozni, hogy ez beletartozik-e az orvos munkakörébe, mindenesetre sokkal kevesebb ember fordulna a CAM-hoz, ha az orvosától kapná meg azt a hiteles pszichológiai támogatást, amelyre természetesen szüksége van.
A természetgyógyászat előnyei
Attól függetlenül, hogy úgy tekintünk a CAM-módszerekre, mint a mumusra, ezek még léteznek, és lehet ezeket etikusan, a lehető legkisebb károkat okozva használni. Ebben
az alternatív medicinának a placebohasználat etikáját kell alkalmaznia,
azaz a beteg tájékoztatását arról, hogy mit várhat a gyógyhatású készítménytől, amely nem tartalmazhat a betegre káros összetevőket, és nem alapulhat becsapáson a használata.
Mindehhez az szükséges, hogy tartsák szem előtt az orvoslásban évszázadok óta alkalmazott, legfontosabb elvet: a segítés fontosabb, mint az anyagi érdekeltség. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, az alternatív gyógyászat az orvostudomány hasznára válhat, hiszen olyan esetleges megoldásokat helyezhet a tudomány látókörébe, amelyek valóban hatásosak lehetnek.