Itthon kizárólag a Mikulással együtt ismerjük, pedig az eredeti osztrák területeken különálló mitikus alak: egyszerűen az volt a feladata, hogy jóra püfölje a gyerekeket a virgácsával. A hegyekben még mindig él a krampuszok ünnepe, amikor a rossz gyerekeket elrabló démonnak öltöznek az emberek, és így parádéznak az utcákon.

Ijesztő maszkokba bújnak, és különböző játékokat játszanak azon falvak és városok lakói, amelyeknek mitológiájában még mindig élénken él a krampusz képe – ezek általában német, osztrák és svájci településeket jelentenek, leginkább az Alpok régiójában. 

A krampuszünnep az osztrák falvakban még mindig tartja a tradíciókatForrás: Flickr / Giulio

Bár mi csak a Mikulással együtt ismerjük a virgáccsal érkező, de leginkább ártalmatlan mitikus figurát, addig ezeken a területeken a krampusznak komoly hatalma van, és csak lazán kapcsolódik Szent Miklós legendájához.

Nem bánnak kesztyűs kézzel a gyerekekkel

Valószínűleg senki nem lepődik meg azon, hogy az a mondakör, amely Jancsi és Juliska meséjét is adta nekünk, nem bánik kesztyűs kézzel a gyerekekkel. A német és osztrák területeken nem csak a boszorkányokat sütögető ikerpár, de a Mikulás segítője sem éppen gyerekbarát történet, bár azon már lehet vitatkozni, hogy hatásosabb-e a rossz gyerekek megfélemlítésére, mint a ma ismert, Télapó segítőjeként számon tartott, hatalmától jócskán megfosztott krampusz. Eleinte a két mitikus személynek maximum annyi köze volt egymáshoz, hogy nagyjából egy időben érkeztek az Alpok falvaiba, hogy eldöntsék: melyik fiatalnak jár ajándék, és melyiknek virgács.

A krampusz és Szent Miklós egy osztrák otthonbanForrás: Wikimedia Commons

Pogány mitológiákból eredeztetik

Az európai mondavilágban a 11. században kezdett el egyre népszerűbbé válni Szent Miklós, azaz a Mikulás alakja, aki házról házra járva jutalmazza meg a jó gyerekeket. Csupán a 17. században kötötték őt össze a krampusszal, akinek segítségével ma már mindössze egy virgácsot hagy annak, aki rossz volt abban az évben.

Azt pontosan nehéz megállapítani, hogy honnan ered a krampusz legendája. Valószínűleg a kereszténységben jelenlévő ördögöt, mindenkori rosszat, a patás démont testesíti meg, de ezt a megfelelést már csak később társították hozzá. Neve a német „krampen”, azaz karom szóból ered. Eredetileg egy pogány hagyomány részét képezhette, 1958-as értekezésében Maurice Bruce azt írta, hogy valószínűleg a boszorkánysághoz köthető, a virgács egy boszorkánygyülekezet beavatási szertartásának részét képezhette.

Hél, Loki lánya, a krampusz anyjaForrás: Wikimedia Commons

A szintén gyakran vele ábrázolt vaslánc már inkább a keresztényektől származik (a gonosz megkötését szimbolizálja), de még az is lehet, hogy ez is valamilyen pogány szertartás kelléke volt. Egy másik elképzelés szerint az északi mitológia egyik istenének, Hélnek a fia – ő jelképezi a skandináv alvilágot, és nem mellesleg ő Loki lánya is. Néhányan a görög mítoszok faunjaival és szatírjaival azonosítják.

Elviszi a gyerekeket az alvilágba

Ami a külsejét illeti, a krampusz egyáltalán nem bizalomgerjesztő – de nem is az volt a cél, hogy szimpatikussá váljon a gyerekek számára. Az ördögi lény szarvakat visel, szőre általában sötét, vagy teljesen fekete, agyarai hosszúra nyúlnak, láncait pedig maga után húzza. Mindig van nála virgács is – na nem az az aranyra maszkírozott, néhány centis ágcsomag, amit ma virgács néven árulnak, hanem méretes, csípős ágakból álló vesszőköteg, ami azért tényleg tud fájdalmat okozni, ha arról van szó.

Krampusz MünchenbőlForrás: Stefan Klauke

És hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket elnáspángol? Utána sem nyugodhatnak, ugyanis a krampusz magával viszi őket az alvilágba.

A Krampusz Éjszakája

Németországban a 16. századtól élnek feljegyzések maszkos ördögökről, amelyek Szent Miklós ünnepének közeledtével bújnak elő rejtekhelyeikről.

Salzburgi krampuszfesztiválForrás: Wikimedia Commons

A Habsburg Birodalom utódországainak nagy része mind a Mikulás december 5-i (néhány térségben 6-i) eljövetelét, mind a krampusz legendáját az osztrák népmesékből kölcsönözte. Jelenleg a legelterjedtebb felosztás az, hogy december 5-e a Krampusz Éjszakája (Krampusnacht), amikor az ördögi teremtmény megjelenik az utcákon, majd vagy a Mikulással együtt, vagy magányosan járja a házakat. A nyugati kultúrákkal ellentétben a Mikulás kizárólag a jó gyereket jutalmazza meg, a krampusz a rosszakkal foglalkozik, és szenet, valamint virgácsot hoz nekik.

Krampuszképeslapok

Stájerországban igazán nem járnak jól a kisgyerekek – az elszigeteltebb falvakban és városokban ugyanis nem csupán a krampusz, hanem hozzá hasonlóan ijesztő társai is megjelennek a házakban, a megnyugtató és kedves Mikulás pedig még a közelben sincs ilyenkor. Ezeket a kísérőket Schabmänner vagy Rauhen névvel illetik.

Krampuszképeslap 1900-bólForrás: Wikimedia Commons

Néhány osztrák és német területen krampuszokkal „díszített” üdvözlőkártyákat is készítenek, ezeket Krampuskartennek hívják – a rajtuk látható figurák azonban korántsem barátságosak, viszont vicces rímes versikéket is tartalmaznak. Már az 1800-as évekből léteznek feljegyzések ilyen kártyák megjelenéséről – mára azonban már inkább karikatúraszerű, mint ijesztő lapokat készítenek. Bár az Alpok környékén még mindig beöltöznek és kivonulnak a helyiek a Krampusz Éjszakáján, a legtöbb helyen a mitikus szörnyeteg már csak lefokozva, a Mikulás segítőjeként jelenik meg, és már nem  visz el magával egy rossz gyereket sem az alvilágba.