Szerencsére a népszerű zombis filmekből ismert apokaliptikus forgatókönyv csak fikció, az emberi élőholtak továbbra is a fantázia szüleményei maradnak. Az állatvilágban viszont nem ilyen egyszerű a helyzet: számos olyan faj létezik, amely egy másik állatcsoport egyedeit teszi engedelmes zombivá valamilyen biológiai trükk segítségével. Ezek az esetek legfőképpen az egyszerűbb organizmusok világában fordulnak elő. De vajon mitől válik egy széncinege agyevő fenevaddá?

Gombától lesz élőhalott a hangya

Egyes trópusi gombafajok saját szaporodásuk érdekében képesek úgy módosítani a hangyák viselkedését, hogy a rovarok a megfelelő helyre szállítsák a gombákat.

Az Ophiocordyceps nemzetségbe tartozó élősködő gomba a megfertőzéstől kezdve fokozatosan arra kényszeríti a lóhangyát, hogy elhagyja a fák koronájában megbúvó fészkét, és alacsonyabb növényekre vagy fiatal hajtásokra másszon le.

Ophiocordyceps gomba által elpusztított hangyaForrás: David Hughes, Penn State University

A rovar utolsó cselekedeteként még rágójával megkapaszkodik egy földközeli levélbe, majd elpusztul. Akár hetekig is lóghat ilyen pózban, a gomba pedig tovább növekedik a tetemben. Idővel a parazita termőtestet növeszt ki az állat tarkójából, amelyből egy hét múlva kihullnak a spórák. Minden egyes spóra egy újabb hangyát képes megfertőzni - s elölről kezdődik a körforgás.

Vírussal teszik zombivá a katicákat

A biológiai fegyverek használata nemcsak az emberek kiváltsága, egyes élősködő rovarfajok ugyanis előszeretettel juttatnak vírusokat áldozatuk testébe. Egy parazitoid életmódot folytató darázsfaj (Dinocampus coccinellae) valószínűleg ilyen módon téríti el a katicabogarak (Coleomegilla maculata) idegrendszerét és teszi engedelmes rabszolgává a pettyes bogarakat.

Egy zombivá vált katica bábot őrizForrás: GILLES SAN MARTIN, WIKIMEDIA COMMONS

A darázs tűszerű tojócsövével a petét a katica testébe juttatja. A lárva a bogárban kel ki, majd nagyjából húsz nap múlva előbújik és a katica lábai között bebábozódik. A történet ezen a ponton kezd igazán érdekessé válni: ahelyett, hogy revansot venne a testét eltérítő rovaron, vagy egyszerűen csak otthagyná, a katicabogár hűséges szolgaként őrzi a bábot egészen addig, míg a kifejlett darázs ki nem kel belőle. Ezt követően az egykori testőr elpusztul vagy szerencsésebb esetben magához tér, és mintha mi sem történt volna, folytatja addig megszokott életét.

Darazsak és zombi szolgáik

Az előbbi példán kívül még számos olyan darázsfaj létezik, mely saját ivadéka bölcsődéjének használja más organizmusok testét. Ami még horrorisztikusabbá teszi az egészet, hogy nem csupán óvóhelyként funkcionál a szerencsétlen áldozat, hanem egyszersmind táplálékot is biztosít a darázs utódjának.

Ilyen parazitoid életmódot folytató rovarok tartoznak a Glyptapanteles nembe. Tagjai élő hernyókba helyezik petéiket, amik aztán a szerencsétlenül járt állat testében kelnek ki. A lárvák keresztülrágják magukat áldozatukon, majd egy közeli levélhez tapadva begubóznak. A történet azonban itt nem ér véget, a hernyó ugyanis ekkor még nem pusztul el, hanem egyfajta „zombi testőrré” válik – nem táplálkozik, nem szaporodik, csak a fejét rángatja össze-vissza, hogy távol tartsa a potenciális ragadozókat a darázs bábjaitól.

Darázsbábokat őriz a fertőzött hernyóForrás: Wikimedia Commons

A hernyó élete megdöbbentő módon épp akkor ér véget, amikor a bábokból előbújnak a kifejlett darazsak.

Hogyan "irányítják" a kikelés után is a lárvák gazdaállatukat? Természetes nem valamiféle akaratátvitellel. Az egyik legvalószínűbb magyarázat, hogy nem minden lárva hagyja el a gazdaállat testét. Néhány továbbra is bent marad. Valószínű, hogy ezek rákapcsolódnak a hernyó központi idegrendszerére, és így manipulálják annak viselkedését. A hernyóban maradt lárvák vele együtt pusztulnak el anélkül, hogy kifejlődnének.

Természetesen más darázsfajok más taktikákat követnek, hogy biztosítsák utódjaik túlélését. Az ékes ősdarázs (Ampulex compressa) ugyancsak parazitoid életmódot folytat, lárvái egy élő csótányban kelnek ki.

ékes ősdarázs (Ampulex compressa)Forrás: Wikimedia Commons

A darázs kétszer csípi meg a kiszemelt csótányt - az első rövid időre megbénítja, a második a menekülési reflexet iktatja ki. Ezt követően a darázs megragadja a magatehetetlenné vált csótány csápjait és mintha pórázon vezetné, odújába vonszolja. Végül a parazitoid rovar a csótány hasa alá petézik.

A házigazda persze gondoskodik az „élőhalott” védelméről is, ezért elbarikádozza az odú bejáratát, hogy más ragadozó ne zavarja meg az utód lakomáját. A petéből kikelő lárva ugyanis lyukat rág a csótány potrohába, és körülbelül nyolc nap alatt elfogyasztja az áldozat belső szerveit. A „kiüresedett bölcsőben” ezután a lárva bebábozódik és nagyjából egy hónap múlva kifejlett darázsként kel ki.

Rabszolga pók

A Hymenoepimecis argyraphaga szintén egy darázsféle és ugyancsak remek játékos, ha a gazdaállat viselkedésének manipulálását nézzük. Célpontja egy pókfaj (Plesiometa argyra), melyet szúrásával átmenetileg megbénít, és egy petét rak a potrohára. Az ebből kikelő lárva pár hétig a pók testnedveit szívogatja, miközben az továbbra is a megszokott módon viselkedik, azaz hálót épít és behabzsolja a csapdába került rovarokat.

A drasztikus változás akkor következik be, amikor a darázslárva készen áll a bebábozódásra – olyan anyagot fecskendez a pókba, amitől az ízeltlábú

másfajta szerkezetű hálót kezd el készíteni.

Az új háló teljesen eltér a klasszikus nagy és kerek pókhálótól, tulajdonképpen egy kicsi és erős platformról beszélhetünk, ami ellenáll a természeti erőknek. 

Egy átlagos pókhálóForrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Az áldozatos munkát a lárva elég sajátos módon hálálja meg: egy méreganyaggal megöli a pókot és teljesen kiszívja annak testnedveit. Ez után a darázslárva lesz a háló egyedüli ura, melyen végül bebábozódik.

Üres testet irányító légy

A Pseudacteon litoralis egy olyan parazitoid életmódot folytató légyféle, mely a dél-amerikai tűzhangyáknak okoz „kellemetlenségeket”.

A nőstény légy injekciós tűre emlékeztető tojócsövével belepetézik a hangya testébe. Az apró állatban kikelő lárva eljut a hangya agydúcáig és felfalja azt. A legelképesztőbb, hogy a fertőzött egyed viselkedésén eleinte semmi változást nem lehet észrevenni – a légylárva valamilyenfajta kémiai anyag révén arra készteti a megszállt testet, hogy normálisan végezze a dolgát.

Mielőtt a parazitoid rovar kikelne belőle, a hangya feje leesikForrás: Wikimedia Commons

Ez az álca egészen addig tart, amíg a légylárva be nem bábozódik. Ekkor a fertőzött hangya elhagyja a kolóniát és távol a fajtársaktól megvárja, míg a kifejlett légy előbújik az üres fejéből.

Agyevő cinkék

A legutolsó dolog, ami egy széncinegéről (Parus major) eszünkbe jutna, az a vérszomjasság. Pedig az ártatlan, kedves kis külső, rémisztő természetet takar. Ugyan nem beszélhetünk élőhalottakról, sem paraziták által manipulált élőlényekről, a széncinegék bizarr viselkedése leginkább az agyevő zombikéra emlékeztet.

Noha mi békés madárkának látjuk a cinkéket,

nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez az állat valójában kérlelhetetlen ragadozó.

Igaz, zsákmányállatainak zömét rovarok teszik ki, de alkalmanként nagyobb zsákmányt, így kisebb énekesmadarakat is elejt.

A cinke felépítése látszólag nem alkalmas nagyobb melegvérű állatok legyilkolására, de ez csak a látszat. Erőteljes madárról van szó, melynek hegyes csőre különösen erős. Magyar kutatók korábban megfigyelték, hogy egy hazai barlangban a széncinegék téli álmot alvó törpedenevéreket (Pipistrellus pipistrellus) támadtak meg, szétverték a koponyájukat, és elfogyasztották az agyvelőjüket.

Természetesen a cinegék zöme nem ennyire vérszomjas. Viszont tudomásul kell venni, hogy a rovarevő madár is ragadozó, és ez a ragadozó természet néha - például táplálékhiány esetén - rendkívüli méreteket ölthet.

A cikk megjelenését az AMC Networks International Central Europe támogatta.