Több mint 20 éve, 1994-ben fedezték fel annak a Consolidated PBY-5 Catalina típusú repülőcsónaknak (kétéltű haditengerészeti repülőgépnek) a roncsát, amelyet több kísérlet ellenére csak most sikerült alaposabban felderíteni a Hawaii Egyetem valamint a Nemzeti Óceán és Légkörkutató Ügynökség (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) szakembereinek.
A roncs az Oahu szigetén fekvő légi bázis előtti kikötői öböl sekély vizében, mindössze 9 méteres mélységben fekszik az iszapos aljzaton.
Annak ellenére, hogy
a Catalina hullámsírja hagyományos búvártechnikával könnyedén és egyszerűen elérhető mélységben van,
a rendkívül zavaros, többnyire nulla látótávolságú víz miatt eddig azonban még sohasem sikerült megfelelően dokumentálni a roncsot.
A most, december 8-án végrehajtott kutatómerülés alkalmával a víz alatti régészek mellé szegődött a szerencse; a víz a szokásostól eltérően kivételesen tiszta volt.
Mindez lehetővé tette a tengeri élőlényektől sűrűn benőtt roncs állapotának felmérését, és fotódokumentálását.
A szakemberek azt remélik, hogy sikerül pontosan feltárniuk az értékes történeti relikviának számító gép maradványait.
A PBY-5 Catalina csak néhány pillanattal azt megelőzően szállhatott fel, - vagy még éppen felszállás közben lehetett -, hogy a japánok első támadóhulláma megjelent a bázis felett.
Erre a körülményre utal, hogy a repülőcsónak a parthoz közel süllyedt el. Az egyelőre még kérdéses, hogy a már közeledő japán zuhanóbombázók elől, vagy csak rutin felderítési feladattal akart-e elstartolni.
A hawaii haditengerészeti repülőegységek összesen 27 Catalina típusú géppel rendelkeztek,
amelyek közül mindössze 11 élte túl a sziget bombázását.
A Catalina a második világháború egyik legsikeresebb kétéltű gépe volt, amelyet a San Diego-i Consolidated Aircraft Ltd. tervezett az U.S. Navy, az Egyesült Államok haditengerészetének megrendelésére.
A prototípus 1935. március 28-án hajtotta végre az első felszállását,
és 1936 októberében állt szolgálatba.
A tízfős személyzettel repülő Catalina rendkívül sokoldalú és strapabíró géptípus volt, egyaránt használták hosszú távú tengeri felderítő, tengeralattjáró-vadász, cirkáló bombázó, valamint kutató-mentő gépként. Kivételesen hosszú, 4030 kilométeres hatósugarának köszönhetően, kiválóan alkalmas volt a végtelen csendes-óceáni térségben végrehajtott felderítő feladatokra.
Catalina típusú gépről fedezték fel többek között 1942 júniusának elején a Midway-szigetek ellen vonuló japán császári flottát. A kiváló felderítőgépet az Egyesült Államok haditengerészetében még a második világháború után is, egészen 1957-ig szolgálatban tartották.
( Legtovább a brazil légierőben szolgált, utolsó példányait 1979-ben vonták ki a hadrendből.) A típusból – különböző modifikációkban - összesen 3035 példányt építettek.