A világ egyik leghíresebb hírszerző szolgálatának is van humorérzéke; a szervezet levéltárában őrzött publikálatlan ufóészlelési jegyzőkönyveket a népszerű tévésorozat, az X-akták újraindításának alkalmából tették közzé. Az 1950-es évek elejéről származó tíz jegyzőkönyvet azzal a megjegyzéssel töltötték fel a CIA honlapjára, hogy abban mind az ufóhívők, mind a szkeptikusok találhatnak maguknak csemegét.

Egy kis bevezető ufótan

Az azonosítatlan repülő tárgyakról (Unidentified Flying Object, UFO) szóló első híradások a második világháború idejéből, főként amerikai katonai pilótáktól származtak. Így talán nem véletlen, hogy az U.S. Air Force, az Egyesült Államok légiereje volt az a szervezet, amely elsőként hozott létre külön csoportot az ufóészlelések feldolgozására.

Az azonosítatlan repülő tárgyakról szóló első részletesebb beszámolók a második világháború idejéből, katonai pilótáktól származtakForrás: Ancient-code

Az 1940-es évektől egészen az 1970-es évekig működő projektet Joseph Allen Hynek professzor koordinálta.

Tőle származik az a híres típusbeosztás is, amelyet minden ufórajongó és -hívő fejből fúj.

Hynek kategorizálása szerint első típusú találkozás, amikor valaki idegen objektumot 150 méternél közelebbről észlel. A második típusú találkozások körébe nehezebben megfogható, közvetett jelenségek tartoznak; ilyenek lehetnek többek között hirtelen keletkezett és megmagyarázhatatlan rádiózavarok, az állatok nyugtalansága vagy más egyéb nyomok, mint amilyen például a megperzselődött talaj.

Hynek besorolásában harmadik típusú találkozásnak nevezik az állítólagos idegenek megpillantásátForrás: Livescience

Hynek besorolásában

a harmadik típusú találkozás esetén az ember nemcsak a földön kívüli objektumot, hanem magát az idegen létformát is észleli.

A lelkes ufóhívők továbbfejlesztették a Hynek-skálát; szerintük létezik negyedik típusú találkozás is, amikor az idegenek embereket rabolnak el, az ötödik típus pedig az, amikor emberhalállal végződik a balul elsült randevú.

Ufókról készült fotók az 1960-as évek elejéről. A felvételek jó részéről ma már bebizonyosodott, hogy hamisítvány. Az 50-es években tetőzött az ufólázForrás: CIA Archive

A legfantasztikusabb azonban a hatodik típusú találkozás,

amikor is a földhözragadt genetika törvényszerűségein magukat túltéve egyes ufóhívők az idegenek és az ember keresztezésével létrehozott hibridekről fantáziálnak. (Lásd például a gyíkarcok konteós világát.)

A titkosszolgálatok már csak ilyenek; mindig is titkolóznak

Az 1940-es évek második felében megszaporodott bejelentések hatására a Központi Hírszerző Szolgálat, a CIA is megkezdte saját adatgyűjtését és feldolgozását. A most közzétett dokumentumok között több olyan feljegyzés, illetve memorandum is található, amiből elég egyértelműen kiderül, hogy

az amerikai hírszerzőket nem annyira a sci-fi iránti olthatatlan érdeklődés,

mintsem inkább az 1940-es évek végétől kiteljesedő hidegháborús helyzet és a hadereje fejlesztésén serénykedő rivális nagyhatalom, a Szovjetunió titkos katonai kísérletei érdekelték.

A legtöbb találgatást az 1947-es roswelli incidens váltotta kiForrás: CIA Archive

A titkosszolgálatok – már az elnevezésükben is benne rejlő – sajátossága, hogy tevékenységüket a kulisszák mögött, a nyilvánosság kizárásával végzik. Ez természetesen a CIA ufókutatási tevékenységére is igaz volt, ami – különösen a korabeli sajtó által megszellőztetett 1947-es híres roswelli incidens után – vetette el annak a magját, hogy a kormányzat agyonhallgatja és eltitkolja az idegenekkel kapcsolatos ismereteit.

Az egyik állítólagos roswelli "túlélőről" készült képkocka. A harmadik típusú találkozások sokkal inkább a városi legendák, mintsem a tudományos valóság körébe tartoznakForrás: Youtube

Hogy így van-e, vagy sem, egyelőre a feltételezések világába tartozik; a közzétett tíz dokumentum azonban nem erre utal.

Szovjet ügynöknek vélt alien egy kelet-németországi mezőn

Az ufóhívők számára valódi csemegét jelenthet az ügynökség 1952. augusztus 23-án keltezett, 00-V-23682-es számú jelentése. A nyugat-berlini amerikai hírszerzőknek Oskar Linke, Gleinerhausen volt polgármestere, a szovjet paradicsomból a hanyatló kapitalista zónába családostul átszökő keletnémet állampolgár számolt be egy állítólagos harmadik típusú találkozásról.

A CIA által publikált esetleírások az ufómagazinokban megjelenő sztorikhoz hasonlítanakForrás: Freepress

Linke közlése szerint 1952. augusztus elején 11 éves leányával motorbiciklin hazafelé tartott, amikor a kislány szólt, hogy valami furcsa dolgot lát a mezőn. Ez Hasselbach határában történt.

Egy 1946-ban megörökített és ufóészlelésként számontartott jelenség, ami sokkal inkább egy fényes meteorra, mintsem valamiféle csillaghajóra emlékeztetForrás: Wikimedia Commons

Linke beszámolója szerint leszállt a motorról, és a fák árnyékában rejtőzködve indult el abba az irányba, amit a gyerek jelzett.  Amikor 55 méterre lehetett a helyszíntől, rossz érzése támadt, de a kíváncsisága legyőzte félelmét. Két, fényes, fémszerűen csillogó ruhába öltözött alakot, valamint egy, általa 13-15 méter hosszúra becsült „serpenyőszerű”, ugyancsak fémes tárgyat vett észre a mezőn.

A közelben lévő alacsony kerítés fedezékét felhasználva nagyjából 10 méterre közelítette meg a két alakot.

A jelentés a továbbiakban kitér arra, hogy amikor a hátrahagyott gyermek hangosan hívogatni kezdte apját, az idegenek villámgyorsan beugrottak a „serpenyő” tetején lévő hengeres lejáratba, majd a tárgy először zöld, utána vörös fényt kibocsátva magából, „a zuhanó bombák hangjára emlékeztető” sivítással a magasba emelkedett, és alacsonyan repülve Hasselbach irányába haladt tovább. A derék expolgármester annyit fűzött hozzá a különös történethez, a maga részéről arra gondolt, hogy a „serpenyő” valamilyen titkos szovjet katonai repülőeszköz lehetett.

Ufó a vakítóan kék spanyol égbolton és a Szahara egén

Az amerikai hírszerzők feljegyzést készítettek az 1952. május 21-én Barcelona egén észlelt ufójelenségről is. Valentin Gracia helyi újságíró a szerkesztőségébe tartott a Jose Antonio úton, amikor egy furcsa tárgyat fedezett fel az égbolton.

Az igen nagy sebességgel a repülőtér felé tartó tárgy Gracia becslése szerint mintegy 2000 méter magasan repülhetett  

- nem a „hagyományos” csészealj formára, hanem elnyúlt, szivar alakú testével inkább egy rakétára emlékeztetett, és széles füstcsíkot húzott maga után.

Ufófelvétel az 1950-es évekből. Az ufók formája is sajátos evolúción ment keresztül az elmúlt évtizedekben; amíg a 40–60-as évek között a klasszikus, Orion-űrhajós, repülő csészealj forma volt a meghatározó, az utóbbi évtizedben inkább az amorf formák, illetve fényjelenségek dominálnakForrás: Wired

Nem sokkal később, 1952. június 11-én kelteződött az a jelentés, amely egy Marokkóban feltűnt azonosítatlan repülő tárgy észleléséről szól. Két szemtanú azt állította, hogy június 7-én Meknesz felett délután 13 óra körül egy ragyogó folt bukkant fel, ami villámgyorsan mozgott az égen. Az ügy külön érdekessége a jelentés szerint, hogy a szokatlan fényjelenség miatt a helyi légi bázisról magasba emelkedett T-33 típusú vadászgép kifejezetten lassúnak tűnt az ismeretlen tárgy sebességéhez képest.

Francia-Marokkót valamilyen rejtélyes okból különösen kedvelhették az ufók abban az időben,

ugyanis alig egy héttel később, 1952. június 15-én a jelentés szerint  „lángoló korongot” észleltek Taourint felett. 

Az idegenek elválaszthatatlanok az ufótörténetektőlForrás: Origo

Dokkmunkások figyeltek fel a furcsa korongra, amelyet erős fehér fény – elmondásuk szerint „láng” – vett körül. A jelenség alig 30 másodpercig volt észlelhető, majd amilyen váratlanul feltűnt, ugyanolyan hirtelen el is tűnt. Ezzel azonban még nem szakadt vége az ufók Marokkó feletti repdesésének, ugyanazon a napon, június 15-én Casablanca felett is feltűnt egy „repülő csészealj”, amiről André Assorin volt pilóta számolt be.

Cikázó fényjelenség Belga-Kongó felett

Fekete-Afrika is felkeltette az ufók érdeklődését az 1950-es évek elején; a CIA 00-V-23602-es számú és 1952. augusztus 6-án kelt jelentése alapján úgy tűnik, az uránbányászat különösen vonzotta őket. A korabeli Belga-Kongó (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) déli részén, Elisabethville és

a Luapula folyó közelében fekvő uránbányák felett 1952. március 29-én két fényes korongot észleltek.

A furcsa égi jelenségek hosszabb időn át mind pozíciójukat, mind alakjukat változtatva cikáztak az égbolton.  

Belga-Kongó egén két repülő korongot észleltek 1952-ben. A kép illusztrációForrás: Free Press

Az elisabethville-i katonai repülőtérről egy vadászgép emelkedett a magasba, hogy felderítse a titokzatos fényjelenséget. Pierre kapitány gépe első alkalommal 120 méterre tudta megközelíteni az egyik korongot.

A pilóta becslése szerint a tárgyak 13-15 méter hosszúak lehettek, és diszkosz formájuk volt,

színük pedig leginkább a nyers alumíniuméra emlékeztetett. Amit különösen furcsának talált a repülőtiszt, hogy a korongok elképesztő sebességű körforgást végeztek a tengelyük körül. Gyorsan változtatták magasságukat 800 és 1000 méter között. Negyedórás repülés után Pierre százados furcsa zajokat észlelt a hajtóműből, ezért sietve visszatért a bázisára.

Testületileg is megvitatták a kérdést

A közzétett dokumentumok között szerepel egy 1952. augusztus 1-jén kelt összefoglaló jelentés, amelyet a CIA egyik igazgatóhelyettesének, egyben a fegyverzeti és felszerelési osztály vezetőjének címeztek. A jelentés rögzíti, hogy az összefoglaló megszületéséig az ATIC (Air Technical Intelligence Center, Légügyi Technikai Hírszerzési Központ) 1000-2000 ufójelenségről szóló beszámolót fogadott el.

Egyesek ufórepülőtérnek vélik a dél-amerikai Nazca-vonalakhoz hasonló archaikus képződményeketForrás: Wikimedia Commons

A jelentés rögzíti, hogy a feldolgozott észlelések túlnyomó többsége „tiszta jelenség”, azaz nagyobbrészt kielégítően megmagyarázható. Többnyire repülőgépeket, illetve meteorológiai ballonokat vagy éppen légköri jelenségeket, szokatlan felhőképződményeket, természeti fényjelenségeket vagy fényes meteorokat azonosítottak ufóként a laikus megfigyelők.

Csak kevesebb mint 100 olyan eset akadt fenn a rostán, amelyek nem magyarázhatók meg kielégítően

az előbbi okokkal. A jelentésben megfogalmazott javaslat szerint tovább kell folytatni ez ügyben az együttműködést a társszervekkel, a CIA felügyelete mellett, de ez semmiképpen nem alakíthat ki olyan látszatot a sajtóban vagy a közvéleményben, hogy az ufók ügyében elhallgatott titkok birtokában lenne a kormányzat.

Részlet az 1979-es nagy sikerű Alien című filmből. Az emberben erős a vágy, hogy kozmikus társakra találjonForrás: Wikimedia Commons

A tudományos tanácsadók által jegyzett jelentés rögzíti, hogy a második világháború idején a pilóták mind az európai, mind a távol-keleti hadszíntéren többször észleltek olyan fénylabdákat, amelyek közel kerültek gépeikhez, vagy egy darabig azokat kísérték. 

A pilóták sokkal prózaiabban gondolkodtak a jelenségek eredetéről, mint az ufóhívők;

többségi véleményük szerint a jelenség olyan légköri elektrosztatikus vagy elektromágneses jelenség lehet, mint amilyen a hajók árbocain időnként kisülő Szent Elmo tüze.

A világháborús pilóták prózaibb magyarázatokat kerestek az általuk észlelt jelenségekreForrás: Wired

Más pilóták légköri reflexiós jelenséggel magyarázták az időnként felbukkanó színes jelenségeket. A tanácsadók egyértelműen kizárták, hogy az észlelt ufójelenségek nemzetbiztonsági kockázatot jelentenének.

Úgy tűnik, hogy a CIA is a szkeptikusok táborát gyarapítja

Igen tanulságos az 1953. január 14-én kelt jegyzőkönyv, amely a CIA tudományos hírszerzési csoportjának és az ATIC szakértőinek közös megbeszélésén készült. A grémium a légierő részéről meghívott E. J. Ruppelt kapitány és Nesham hadnagy, valamint a haditengerészet fotóanalízis-laboratóriumának munkatársa, H. Woo mint eseti szakértők bevonásával a következő fontos konklúziókra jutott.

Noha még meg sem találtuk őket, de az idegenekről különböző teóriák születtek. Stephen Hawking, a világhírű brit elméleti fizikus az esetleges idegeneket ellenséges létformáknak tartjaForrás: Wikimedia Commons

Csakúgy, mint az 1952. augusztusi tanácskozás résztvevői, a tudományos tanácsadók is úgy értékelték,

hogy az ufók nem jelentenek semmiféle nemzetbiztonsági kockázatot.

Emiatt az azonosítatlan repülő objektumok vizsgálata nem igényel prioritást, illetve különleges intézkedéseket a hírszerzői munkában. Csak annyiban lehet közvetett jelentőségük, mint az univerzum számtalan más, egyelőre még megoldatlan rejtélyének.

Mexikóváros lakói ufónak hitték a nap körül megjelenő szivárványkört. A halo- és más meteorológiai jelenségek gyakran viszik tévútra a laikus észlelőketForrás: AFP/Omar Torres

Természetesen a kételkedőkben felvetődhet az a kérdés, hogy amennyiben az ufójelenségek hátterében nincs semmi rendkívüli, miért nem lehet nyilvánosságra hozni az összes vonatkozó dokumentumot.

Az már bebizonyosodott, hogy a magasrendű élet az univerzum legritkább jelenségeinek egyike lehetForrás: ESO

A CIA nem kommentálta külön a most közzétett egykori forrásokat, sem pedig azt, hogy miért éppen ezt a tíz okiratot töltötte fel a honlapjára. A tudomány hidegen rideg, ámde mégiscsak józan szabályai szerint jelenleg nem állítható a bizonyosság szintjén, hogy léteznének olyan földön kívüli intelligenciák, amelyek akár a múltban, akár a jelenben meglátogatták volna a földet.

Az ember régi vágya, hogy intelligens létformára bukkanjon az univerzumbanForrás: ESO/Microsoft Worldwide Telescope

Az emberi elme számára felfoghatatlan kozmikus távolságok, a csillagközi és különösen az intergalaktikus utazások mai ismereteink szerint fennálló kemény fizikai korlátain kívül az is egyre valószínűbb, hogy

a galaxison belüli közvetlen környezetünkben nem léteznek magasan fejlett civilizációk.

Az ember abbéli reményén, hogy valahol létezhetnek társaink az univerzumban, mindez természetesen semmit sem változtat. Az X-akták jól ismert szlogenjét idézve: az igazság odaát van.