Magyarország kőbe zárt óceánjai

2016.02.07. 21:08

A mai Magyarországnak nincs tengerpartja. Az emberi elme számára szinte felfoghatatlan időtartam, a földtörténeti ókort, középkort és újkort, valamint a jelen időt is magába foglaló több mint félmilliárd éves periódus, a fanerozoikum alatt azonban a szárazföldi lét hazánk földtörténetében is a kivételek közé tartozott.

Északon Afrika, délen Eurázsia

A Kárpát-medence területe nagyon hosszú és rendkívül változatos földtörténeti múltra tekinthet vissza. Vajon kinek jutna eszébe Győr felé autózva, a tatabányai Turul-emlékmű alatt elsuhanva, hogy a fehér mészkősziklák jó 230 millió évvel ezelőtt az egyenlítő környékén, az afrikai kontinentális küszöböt elborító trópusi sekélytengerben rakódtak le? 

A tatabányai Turul-emlékmű alatti mészkősziklák nagyjából 230 millió éve, Afrika egyenlítői partvidékén rakódtak le a triász időszakbanForrás: MTI/Krizsán Csaba

Ehhez képest földrajzi paradoxonnak tűnhet, hogy a Gerecsétől délre kiemelkedő Mecsek-hegységet felépítő tengeri üledékes kőzetek, a múltban az afrikai selftől ezer kilométerekkel északabbra fekvő ős-eurázsiai kontinentális küszöbön rakódtak le. 

A Kárpát-medencét felépítő kőzetanyag eredetét tekintve a föld különböző pontjain keletkezett a geológiai múltban. 

A földtörténeti ókor tengereit változatos élővilág népesítette be. Magyarország területéről a szilur időszakból, a Balaton-felvidékről ismertek az első ókori ősmaradványokForrás: Ancient Earth

A mai Antarktiszt, Ausztráliát és Dél-Amerikát is magába foglaló déli őskontinensről, a Gondwanáról leszakadt töredékek ugyanúgy megtalálhatók a Kárpát-medencei földtani mozaikban, mint rég eltűnt, bezáródott óceánok kéregdarabjai.

Hozzávetőleg Nagykanizsa és Nyíregyháza vonalában húzódik az a délnyugati-északkeleti irányú nagy törésvonal, amely egyfajta ősföldrajzi határnak tekinthető a középhegységeinket felépítő tengeri üledékek keletkezési helyét illetően.

A Paleotethys-óceánForrás: ESA

A Kárpát-medence létrejöttében az egykori egyenlítői Tethys-óceán mellett a még jóval korábbi Iapetus és a Paleotethys, valamint a mezozoikumi (középkori) Magura és Meliata óceánok, illetve a geológiai újkor beltengerré átalakuló víztömege, a Paratethys játszották a legfontosabb szerepet.

Leereszkedés az idő feneketlenül mély kútjába

Ahogy lassan kitavaszodik, érdemes egy-egy kirándulást tervezni festői szépségű középhegységeinkbe. 

A hegyvidékeink zömét felépítő tengeri üledékes kőzetek kalandos időutazásra invitálnak bennünket,

a múlt egykori óceánjainak partvidékére, vagy éppen a mélytenger sötét és félelmetes világába. A hegyek között kalandozva akár több száz millió éves időugrásokat is tehetünk, esetenként egy alig néhány kilométeres túra alatt.

Halgyíkok a Tethys-óceánban, a földtörténeti középkor idejébőlForrás: Wikimedia Commons

A föld geológiai múltját ugyanúgy tagoljuk, mint az emberi történelmet.

A fanerozoikumnak nevezett 545 millió éve kezdődött és napjainkban is tartó korszak az egyetlen olyan időszalag (eón) a Föld közel 4,5 milliárd éves történetében, ami gazdag és változatos élővilágot mondhat magáénak. A fanerozoikumot az 545 millió éve kezdődött, és 249 millió éve véget ért földtörténeti ókorra (paleozoikum), a dinoszauruszok koraként is emlegetett, 249 millió évtől 65 millió évig tartó középkorra (mezozoikum), továbbá a 65 millió éve elkezdődött földtörténeti újkorra (kainozoikum vagy tercier) tagoljuk.

Magyarország földtörténeti múltjában a tengeri korszak dominálForrás: Ancient Earth

Hazánk középhegységeiben helyenként megtalálhatjuk az ókor ősóceánjai által lerakott üledékeket,

hegyvidékeink legnagyobb részét azonban a mezozoikum tengeri eredetű kőzetei építik fel,

de ezenkívül szép számban nyomozhatjuk a mai szubtrópusi-trópusi tengerekre erősen emlékeztető újkori üledékeket is.

Még azonos éghajlati övön belül sincs két teljesen egyforma víztömegForrás: Elter Károly

Aki rendszeresen járja a tengereket, megerősítheti, hogy nincs két egyforma víztömeg, még azonos égövön belül sem. Teljesen más képet nyújt például a Karib-tenger, mint az ugyancsak trópusi éghajlati övben fekvő Maldív-szigetek körüli Indiai-óceán, vagy éppen a sivatagokkal körülölelt Vörös-tenger, a polinéziai vizekhez képest.

Déltengeri pillanatkép Francia-Polinéziában. Hazánk földtörténetének utolsó tengeri korszakában a mai trópusi csendes-óceáni viszonyokra emlékeztető indo-pacifikus hatás érvényesültForrás: Elter Károly

Mindez hatványozottan igaz a földtörténeti múltban a Kárpát-medencében nyomot hagyott tengerekre.

Homályba veszett ősi óceánok

Minél messzebb megyünk az időben, annál szegényesebbek a múlt emlékei. A földtörténeti ókor legelső időszaka, a sokszínű tengeri létformák robbanásszerű megjelenésének kora, a kambrium (542 millió évtől 488 millió évig), nem hagyott nyomokat a Kárpát-medencében. A rákövetkező ordovícium (488 millió évtől 443 millió évig) emlékeit először 1984-ben sikerült kimutatni hazánk területén.

Szilur időszaki sekélytengeri életkép. A Balaton-felvidékről ismertek hazánk legrégebbi, szilur korú ősmaradványaiForrás: Ancient Earth

A balatonfőkajári Somlyó hegyen találkozhatunk Magyarország legősibb, ordovícium időszaki felszíni kőzeteivel, azzal a kvarcos fillittel, amely nyílttengeri körülmények között ülepedett le az ősi, a mai Csendes-óceánnál is nagyobb egykori Panthalassza-óceánban.

A földtörténeti ókor első jelentősebb felszíni rétegsora a szilur időszakból (443 millió évtől 416 millió évig) származik, amelyet a Balaton északi partvidékén, Alsóörs és Balatonalmádi, illetve Révfülöp és Kővágóörs között vehetünk szemügyre. Ezek Magyarország legősibb, ősmaradványokat is magukba rejtő tengeri üledékei.

A balatoni szilur rétegek a mostani helyzetükhöz képest nagyon távol, a déli féltekén, nem túl messze a mai Antarktisztól rakódtak le. Ebben az időszakban az őskontinensek, a hatalmas Gondwana, Laurencia és Baltica, valamint Avalonia a déli kontinensen, zömében az egyenlítő alatt feküdtek.

A Föld a szilur időszakbanForrás: ESA

Laurencia (a kanadai pajzs) és Gondwana (amely a mai déli kontinensekből állt az Antarktisszal együtt, és az indiai, illetve az arábiai pajzs is ehhez a földdarabhoz tartozott), valamint a jelenlegi Észak-Európát magába foglaló Baltica szárazulatai között hullámzott a déli Iapetus-óceán.

A déli félteke egy darabját tapinthatjuk meg a Balaton-felvidéken 

A Balaton-felvidéki szilur korú, levélszerűen szétváló palakőzetek a Iapetus-óceán selfterületein rakódtak le, sekélytengeri környezetben.

A szilurban a maihoz képest 180 méterrel lehetett magasabb a globális tengerszint.

(Ez volt a földtörténet második legmagasabb globális tengerszintje, amelyet csak a kréta időszaki úgynevezett albai maximum előzött meg, a mainál 200 méterrel magasabb vízszintjével, 100 millió éve.)

A Balaton-felvidéken számos geológiai emlék van, a felvételen a vulkáni eredetű Hegyestű látható. De itt találhatjuk meg többek között hazánk legrégebbi felszínen tanulmányozható tengeri üledékes kőzeteit isForrás: Polyak Attila

A zöldalgákból kialakult első ősharasztok ekkor még csak a tengerpartok vonalát hódították meg, a kontinensek növénytakaró nélküli, élettelen sziklás pusztaságok voltak. A Balaton-felvidék szilur palakőzeteit megtapintva jusson eszünkbe, hogy egy réges-rég eltűnt, egykor a déli féltekén hullámzó ősi óceán aljzatát érinti a kezünk.

Háromkaréjos ősrákok, tengeri liliomok és korallok birodalma

Ha a geológiai ókor egykorvolt óceánjai után nyomozunk, kihagyhatatlan egy kirándulást tennünk a festői szépségű Bükkbe. A paleozoikum egyik legforradalmibb időszaka, a szilurt követő devon (416 millió évtől 360 millió évig) legszebb emlékeit itt, az Upponyi-szorosban vehetjük szemügyre.

A devon-időszakot szokás a halak korszakaként is emlegetni, az őstengerekben ekkor lezajlott evolúciós robbanás miatt. 

Devon időszaki tenger alatti életkép. A devont szokás a halak korának is nevezniForrás: Ancient Earth

A devon elején jelentek meg az első valódi cápafélék, az ősi csoportot alkotó bojtosúszójú, és a mai, modern csoportok őseinek tekinthető csontos halak,

de ez volt a hatalmasra nőtt félelmetes tengeri ragadozók, a páncéloshalak virágkora is.

A devonban foglalták el a szárazföldet az ízeltlábúak, valamint az első, tengerből kivándorolt gerincesek.

A devonban léptek ki a tengerből a szárazföldre az első gerincesekForrás: Pinterest

A kontinensek ekkor még zömében a déli féltekére, illetve az egyenlítő vidékére koncentrálódtak.

A kontinensek és a világtenger a késői devonbanForrás: ESA

A Gondwana és Laurázsia (a mai Észak-Amerika, illetve Európa és Ázsia egyes részeit egyesítő kontinens) között kinyíló Paleotethys-óceán meleg, trópusi vizében, sekélytengeri körülmények között rakódott le az a nagy tisztáságú mészkősorozat, amely az Upponyi-, illetve a Szendrői-hegység anyagát is felépíti. 

A devon meleg éghajlatának köszönhetően ekkor érték el legnagyobb kiterjedésüket a korallzátonyok.

Az Upponyi-hegység részlete, devon időszaki biogén, zátonyeredetű mészkővelForrás: MTI/H. Szabó Sándor

Összehasonlításként, napjainkban a földkerekség korallzátonyainak együttes területe mintegy 650 ezer négyzetkilométer, ezzel szemben a devon zátonyainak összterülete a becslések szerint elérte a 3,6 millió négyzetkilométert.

Korallzátonyok a csendes-óceáni Fidzsi-szigeteken. A devonban hatszor akkora területet foglaltak el a korallzátonyok, mint napjainkbanForrás: Elter Károly

Az Upponyi-szoros szikláit is zátonymészkő alkotja, amely különféle egykori tengeri szervezetek, köztük a rég kihalt négyosztatú Tabulata telepes-korallok, valamint tengeri liliomok (Crinoidea), és a külsőre kagylókhoz hasonló pörgekarúak (Brachiopoda) maradványait zárja be.

Óceáni terület voltunk a „kőszénkorban”

A devont követő karbon, a „kőszénidőszak” (360 millió évtől 299 millió évig) során a mai Magyarország óceáni terület volt.

A karbon időszakban a meleg, nedves éghajlatnak köszönhetően hatalmas és buja ősi növényekből álló erdőségek borították el a kontinenseket. Magyarország akkoriban óceáni terület voltForrás: Ancient Earth

Az egyenlítői szárazföldek meleg és csapadékos éghajlatának köszönhetően az ókor történetében ekkor borította a legbujább növénytakaró a földet.

A földtörténeti ókor szimbólumának tekintett trilobiták közül egyetlen faj maradványai kerültek elő hazánk karbon korú üledékeibőlForrás: Elter Tamás

Hatalmasra nőtt páfrányokból, zsurlókból és pikkelyfákból álló mocsaras dzsungelek uralták a kontinensek zömét, annak ellenére, hogy a karbon végén kiterjedt eljegesedés kezdődött Gondwana déli pólus körüli vidékén.

A karbon végén kiterjedt eljegesedés kezdődött Gondwana szárazulat déli pólus körüli területeinForrás: americanroads.us

A karbonból ismerjük a paleozoikum szimbólumának tekintett trilobita (háromkaréjos ősrák, egy kihalt tengeri ízeltlábúcsoport) egyetlen hazai képviselőjét.

A Szilvásvárad közelében fekvő visnyói vasúti bevágás karbon időszaki mészkövéből előkerült szép állapotban fennmaradt tengerililiom- és puhatestű-maradványok bizonyítják az egykori karbon-tenger élővilágának gazdagságát.

Argentína magasságából vándorolt fel ideáig

Amikor a Balaton felé autózva elhaladunk a Velencei-hegység mellett, valószínűleg kevesen gondolunk arra, hogy a dimbes-dombos szelíd lankák ősi, karbon-időszaki tenger alatti vulkanizmus emlékei.

Az ókor második legnagyobb hegységképződése (orogenezise), a variszkuszi hegységképződés az ősi Észak- és Dél-Amerika, valamint Baltica és Szibéria ütközése, illetve az e földdarabok között húzódó Rhea és Ural-óceánok bezáródása, az óceáni kéreg kontinentális kéreg alá tolódása, (szubdukciója) az ütközés zónájában aktív vulkanizmushoz és kiemelkedéshez vezetett. 

A Velencei-hegységet karbon időszaki tenger alatt kiömlött gránit építi felForrás: Wikimedia Commons

A Velencei-hegységet alkotó gránit mint forró magma, a paleomágneses mérések tanúsága szerint a déli féltekén, nagyjából a mai Argentína szélességén ömlött ki egykor.

Majdnem kiveszett az élet a világtengerből

Az ókor végén, a perm időszakban (399 millió évtől 249 millió évig) az addig széttagolt szárazföldek egyetlen hatalmas szuperkontinenssé álltak össze. A perm után beköszöntő földtörténeti középkor (mezozoikum) első időszaka,

a triász elején szinte halott volt a világtenger,

a két korszak határán lezajlott, és a földtörténet legnagyobb kihalási eseménye miatt.

A perm időszak végére alakult ki a Pángea szuperkontinens. Az óriási szárazulaton forró és száraz éghajlat uralkodott. Ekkor, sivatagi környezetben rakódott le a Balaton-felvidéki vörös homokkő isForrás: Wikimedia Commons

A tengeri családok 70, a fajok 95%-a pusztult ki ekkor. Az óceánok súlyos anoxiája, oxigénhiánya miatt, szinte eltűnt az élet a világtengerből, és kialakult a csaknem élettelen, úgynevezett Strangelove-óceán jelensége. A hatalmas, mindkét féltekére kiterjedő szuperkontinens, a Pángea egyenlítői vidékén egy óriási háromszög alakú, nyugati irányba elkeskenyedő öböl mélyült a szárazföldbe.

A Tethys-óceán volt a földtörténet egyik legnagyobb üledékgyűjtő medencéjeForrás: Wikimedia Commons

Az ekkor felnyíló trópusi Tethys-óceán uralta hazánk tengeri korszakának még hátralévő, közel 240 millió éves történetét.

A smaragdzöld lagúnák és a kobaltkék tengerek korszaka

A Dunántúli-középhegység és a Bükk vastag kőzettömegének legnagyobb része triász eredetű. A triász (249 millió évtől 206 millió évig) legnagyobb részében száraz és forró éghajlat uralkodott. A nagyjából egy időben, de egymástól igen távol lerakódott üledékek érdekes történetről mesélnek. 

A Mecsek triász korú tengeri üledékes kőzetei a Tethys eurázsiai selfjén rakódtak leForrás: MTI/Burghardt Ferenc

A Mecsek-hegységben, amelynek triász korú üledékei a Tethys eurázsiai partvidékén rakódtak le, a forró szárazságban bepárlódott lagúnák hagyták hátra nyomukat gipsz- és anhidritkiválás formájában. 

Mezozoikumi tengeri liliom kövülete. Az ősi csoportot alkotó tengeri liliomok, a tengeri csillagokhoz és sünökhöz hasonlóan, a tüskésbőrűek törzsébe tartoznakForrás: Science

A Bakony és Gerecse kőzetanyagának zömét felépítő magas mésztartalmú Dachstein-mészkő és a dolomit jól átvilágított, normál sótartalmú trópusi vízben, alig néhány méteres mélységben rakódott le. 

A Tethys nyugati végében, a Pángeával ekkor még egybeforrt afrikai partvidéken széles selfterület húzódott. A dolomit kiválásában a tengerfenéken kiterjedt zöldalga-mezők játszottak fontos szerepet.

A késői triász forró trópusi éghajlatán kiterjedt sekélytengeri mészkőképződés folyt, hasonlatosan a mai indo-pacifikus trópusi tengeri területekhezForrás: Elter Károly

Ha képesek lennénk visszamenni az időben, hazánk egykori, triász időszaki egyenlítői partvidékére,

a táj leginkább a mai Vörös-tenger vidékére emlékeztetne bennünket.

A forró pusztaság éles kontrasztjaként csillogna előttünk a Tethys smaragd és türkizszínben tündöklő sekély part menti víztömege.

Száraz lábbal az óceánfenéken

Egerből Szilvásvárad felé autózva érjük el Szarvaskőt. A község központján áthaladva kétoldalt sötét sziklák magasodnak fölénk.

Ki gondolna arra, hogy egy rég bezáródott óceán mélytengeri középhátságán robogunk keresztül? A triászt követő jura időszakban (206 millió évtől 145 millió évig), amelynek elején a Pángea északi részén keskeny tengervályúként megkezdődött az Atlanti-óceán szétnyílása, a Tethys hatalmas óceánná hízott, amely keleti szélén elérte a 20 ezer kilométeres szélességet. (A Csendes-óceán kelet-nyugati irányban legszélesebb pontja hozzávetőleg 18 ezer kilométer.)

A szarvaskői Vár-hegy egy mélytengeri, vulkanikus eredetű, jura időszaki középóceáni hátságmaradványForrás: Wikimedia Commons

A jura legnagyobb része – hasonlóan a megelőző korokhoz – tengeri időszak volt Magyarország földtörténetében. A jura időszak végén, a születő Atlanti-óceán szétnyílásával és a Pángea szétdarabolódásával összefüggésben, a Tethys északi partvidékén kisebb óceáni medencék nyíltak ki. 

Párnaláva-formáció az atlanti középóceáni hátság riftvölgyéből. Ugyanilyen párnalávából épülnek fel a szarvaskői sziklákForrás: Wikimedia Commons/NOAA

A Meliata-óceán mélytengeri hasadékvölgyében kiáramló magma a hideg vízzel érintkezve, boltozatos, párnaszerű formációkká dermedt. (Ugyanilyen folyamat játszódik le napjainkban például az atlanti középóceáni hátság mentén is.) Ez, a mélytenger örök sötétségbe burkolózó birodalmában 160 millió éve keletkezett óceáni emlék, a párnaláva-formáció magasodik Szarvaskő házai fölé.

Dinoszauruszok kortársai voltak a padlóban látható csigaházak

A középületek, vagy pályaudvarok padlózatát gyakran burkolják a vöröses, mélyrózsaszín árnyalatú, úgynevezett piszkei márvánnyal, amelybe helyenként csigaházszerű ősmaradványokat is felfedezhetünk.

A gerecsei Tardoson bányászott kemény mészkő ugyancsak a jura óceáni emléke.

Keletkezése idején a kéregmozgások miatt a tenger fokozatosan kimélyült; a tardosi mészkő a partoktól távol, jelentős, úgynevezett bathyális mélységekben (200 és 1000 méter között) rakódott le.

Dactyloceras, jura korú ammoniteszek héjmaradványaiForrás: Elter Tamás

A jura időszak – és az egész földtörténeti középkor – tengereiben rendkívül elterjedt külsővázas lábasfejűek, a dinoszauruszokkal együtt kihalt ammoniteszek (csigaházas polipok) maradványait gyakran megpillanthatjuk a szépen felpolírozott burkolólapokon.

Az ammoniteszek a dinoszauruszokkal együtt haltak ki, a kréta időszak végénForrás: Wikimedia Commons

A mezozoikum legutolsó és leghosszabb időszakában, a krétában (145 millió évtől 65 millió évig) kezdődött el a Tethys-óceán bezáródása. 

Közép-Európa területét kiterjedt sekélytenger borította el,

hazánkban a kréta végén a Dunántúli-középhegység szigetívként emelkedett ki a trópusi víztömegből. 

A Föld a késői kréta időszakbanForrás: ESA

A kréta időszak legvégén a tenger visszahúzódása (regresszió) miatt a Dunántúl - először a hazai földtörténetben – hosszabb időre szárazulattá vált. Közel 20 millió évnek kellett eltelnie, hogy a tenger ismét előrenyomuljon, és megkezdődjön Magyarország földtörténetében az utolsó tengeri korszak.

Megnézhetjük, hogyan öntötte el a tenger a Dunántúlt

A viszonylag hosszúra nyúlt szárazföldi intermezzo után, az eocén időszak (55 millió évtől 34 millió évig) derekán tért vissza ismét a tenger a Kárpát-medencébe. 

A Föld az eocén időszakban. A kontinensek már kezdték felvenni mai alakjukatForrás: ESA

Hozzávetőleg 45 millió éve, dél, délnyugati irányból kezdő dött meg a tenger előrenyomulása (transzgresszió) a Dunántúl szárazföldi térszínére.

A gánti volt bauxitbánya ma védett geológiai feltárás, ahol nyomon követhetjük a középső eocén időszaki tengerelöntés fázisaitForrás: MTI/H. Szabó Sándor

Az eocén volt a földtörténet egyik legmelegebb periódusa, a föld átlaghőmérséklete megközelítette a 26 Celsius-fokot, és

a pálmahatár egészen a mai Skandináviáig ért. 

Amikor előrenyomult az eocén tenger, a mai Dunántúlon forró, fülledt, trópusi monszunéghajlat uralkodott.

A gánti eocén legnagyobb tengeri csigája, a Cerithium subcorvinumForrás: MTM

Ha elkirándulunk a Vértesben fekvő Gántra, a Bagoly-hegyi bauxitbánya geológiai tanösvényén végigsétálva szinte megelevenedik előttünk a több mint 40 millió éve történt tengerelöntés folyamata. A bányaüreg falának alján még az egykori szárazföldi térszín karsztos szikláit láthatjuk. Az erre rakódott vékony,

szürke színű agyagos rétegben apró, tornyos, fehér színű édesvízi csigaházakat fedezhetünk fel százszámra. A közeledő tenger miatt megemelkedett a talajvízszint, és az így létrejött kisebb-nagyobb édesvízi tavakban éltek ezek az apró csigák.

Eocén időszaki tájkép. Az eocénben volt legmelegebb a globális átlaghőmérséklet, ami megközelítette a 26 Celsius-fokotForrás: Ancient Earth

A tavi rétegsor felett vékony széncsík látható. Ez a tenger partszegélyén tenyésző egykori buja trópusi növényzet maradványa, amely felett a már valódi sósvízi körülmények között, és jól átvilágított meleg vízben lerakódott mészkőrétegeket láthatjuk.

Eocén időszaki hal kövületeForrás: Wikimedia Commons

A tanösvény mellett gyűjthető pompás csigaházak bizonyítják az eocén-tenger gazdag trópusi élővilágát.

Kardhalak és cápák Óbudán

Az eocént követő oligocénben (34 millió évtől 23 millió évig) a Kárpát-medence egy része ismét szárazulattá vált. Északon, Budapest és Eger vonalán húzódott egy viszonylag keskeny, ám mély tengerág.

Makréla maradványa oligocén agyagbanForrás: MTM/Főzy István

Az Óbudán bányászott kiscelli agyag jelentős, 800–1000 méteres vízmélységben rakódott le. Nyíltvízi halak, köztük cápák, kardhalak és makrélafélék mellett többek között mélyvízi puhatestűek és tengeri sünök maradványai kerültek elő az óbudai bányagödrökből.

Harmadidőszaki fosszilis cápafogakForrás: Pinterest

Az indiai szubkontinens Eurázsiával való ütközése fokozatosan bezárta a Tethyst, ezzel párhuzamosan pedig elkezdődött az eurázsiai hegységrendszer, benne az Alpok, a Kárpátok és a Himalája felgyűrődése. 

Grafika egy korai miocén tengerparti életképről a hírhedt őskori ragadozóval, a megalodonnalForrás: Origo

A Kisázsiai-félsziget kiemelkedése kettéosztotta a Tethys erősen összenyomódott medencéjét; északon létrejött egy hatalmas, a mai Bajorországtól a Himalájáig húzódó, fokozatosan elszigetelődő tengerág, a Paratethys.

Delfinek ugrását és sirályok röptét tükrözte a felszín

Magyarország földtörténetének utolsó tengeri szakasza is a Paratethyszhez köthető. A miocén időszak (23 millió évtől 5 millió évig) derekán átmenetileg ismét forróbbá vált az éghajlat. (Az eocén végétől folyamatosan csökkent a globális átlaghőmérséklet.)

A Föld a miocén időszak derekánForrás: ESA

16 millió éve a Kárpát-medence nagyjából már felvette a mai formáját,

a kiemelkedő hegykoszorút tengerszorosok törték meg.

A Dunántúlon a mai Indonéziára emlékeztető sekély trópusi-szubtrópusi szigettenger, a Nagyalföld helyén pedig mélyvizű nyílttenger hullámzott.

Valahogy így, a mai indo-pacifikus vidékekhez hasonlóan nézhetett ki a dunántúli miocén szigettengerForrás: Elter Károly

Ez a viszonylag zárt víztömeg, a Bádeni-tenger volt Magyarország utolsó olyan szubtrópusi tengere, amely még összeköttetésben állt a világóceánnal.

Miocén tengeri csigamaradványok a várpalotai Szabó-bányából. A képen látható fajok olyan nemzetségekhez tartoznak, amelyek ma a trópusi indo-pacifikus régióban élnekForrás: Dulai Alfréd

Varázslatos képet mutathatott az akkori táj. A Börzsöny hatalmas, közel 3000 méter magas vulkánként emelkedett a magasba, tövében – a mai Dunakanyar területén – színpompás korallzátonyok húzódtak.

A kövületek tanúsága szerint a tengeri élővilág leginkább a mai trópusi Indiai-óceánéra emlékeztetett. Cápafajok tucatjai – köztük a hatalmas megalodon –, színpompás halak, delfinek és cetek népesítették be a csodaszép Bádeni-tenger víztömegét. 

Miocén időszaki legyezőkagyló (Chlamys sp.). A legyezőkagylók különösen gyakoriak a hazai miocén tengeri üledékekbenForrás: Elter Tamás

13 millió éve végleg megszakadt az összeköttetés a Paratethys és a világtenger között; az elzáródott Bádeni-tenger helyét a fokozatosan kiédesedő és feltöltődő Pannon-tó vette át. A Pannon-tó nagyjából hétmillió éve kiszáradt; az egykori óceáni birodalom emlékét így ma már csak a hegyvidékeink őrzik.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK