Nem minden emberős tudta feltörni a diót az állkapcsával

Egy új tanulmány szerint egyes emberősök állkapcsa – látszólag robusztus felépítése ellenére – alkalmatlan volt az erős harapásra. A kutatók szerint az állkapocs könnyen kifordulhatott, ha nagyon kemény dologba haraptak.

A 2008-ban Dél-Afrikában felfedezett, nagyjából kétmillió éve élt Australopithecus sediba sok új ismerettel szolgált az ember evolúciójával kapcsolatban.

Egy 2012-es tanulmány szerzői úgy vélték, hogy ez a korai emberős vegyes erdei étrenden élt,

azaz kemény magvakat, fakérget, gyümölcsöt, levelet és más növényi anyagokat fogyasztott.

Kivétel a szabály alól

Egy nemzetközi kutatócsoport azonban most kimutatta, hogy az A. sediba állkapocsszerkezete és fogazata alkalmatlan volt a kemény ételek folyamatos fogyasztására.

Az Australopithecus sediba MH1 jelű fosszilis koponyája (balra) és a harapáskor a koponyára ható erők hatásának számítógépes modellje (jobbra). A melegebb színek a nagyobb, a hidegebbek a kisebb erőkifejtést mutatják. Forrás: Image of MH1 by Brett Eloff provided courtesy of Lee Berger and the University of the Witwatersrand

„A legtöbb australopithecus állkapcsának, fogazatának és arcfelépítésének alkalmazkodása lehetővé tette, hogy feldolgozza a nehezen rágható vagy feltörhető ennivalókat” – mondta David Strait antropológus (Washingtoni Egyetem, St. Louis), a kutatócsoport vezetője. Úgy tűnik azonban, hogy az A. sediba kivételt képezett ebből a szempontból.

Az A. sediba eredeti fosszíliák felhasználásával rekonstruált csontváza Forrás: Origo

Úgy találtuk, hogy Australopithecus sediba erős harapását meggátolta a koponyafelépítése”

– mondta Justin Ledogar, a cikk társszerzője. „Ha a lehető legerősebben harapott, akkor az őrlőfogai felhasználták a rágóizmok teljes erejét, emiatt az állkapcsa kiugorhatott a helyéről.”

Számítógépes modell

A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány leírja az Australopithecus sediba koponyájának számítógépes modelljén végzett biomechanikai elemzéseket. Ezekből az következik, hogy az A. sediba étrendje nem állhatott kizárólag olyan kemény ennivalókból, mint korábban gondolták.

Australopitechus arcrekonstrukciója Forrás: Science Alumni

Elképzelhető, hogy ez a viszonylag gyengébb harapás azzal magyarázható, hogy egyes kutatók szerint az A. sediba állhatott a legközelebb a mai ember, a Homo nemzetség őseihez.