Alacsony származásból felemelkedve vált a világ egyik legnagyszerűbb építészévé. Andrea Palladio munkássága megváltoztatta a reneszánsz Itália látképét, munkássága merőben egyedi, kultusza még ma is minduntalan újjáébred.

Emblematikus mester

Valamennyi épület, melyet Palladio tervezett, egy gyöngyszem. Az egyszerű farmháztól az impozáns templomokig, a villákon át a dómokig munkássága a mai napig él tovább.

Épületeiben kívül és belül a tökéletes geometria szofisztikált játéka látható,

melyek elegánsan fortélyosak, kristálytiszta dizájnt és gazdag képzelőerőt tükröznek, naprakészen vetítik elénk a klasszikus építészet legjavát, világszerte mély benyomást téve a szemlélőre.

A Villa Emo letisztult formájával és arányaival az  antik római hatást tükröziForrás: Wikimedia Commons

A padovai kőfaraót az úgynevezett Palladio-motívum új arányai teszik a reneszánsz építészet legtermékenyítőbb hatású mesterévé, a valaha élt legnagyobb olasz építésszé.

Művei, elméleti írásai így szükségszerűen váltak emblematikussá.

A Négy könyv az építészetről (I Quattro Libri dell’Architettura) című munkáját már a 17-18. században francia, német, angol, spanyol nyelvekre fordították.

Palladio fő építlszeti könyvének címlapja, a mű 1728-as londoni kiadásábólForrás: Origo

Egy, a mester életművét népszerűsítő kötetnek hála (Ottavio Bertotti-Scamozzi: Le Fabbriche e i Disegni di Andrea Palladio) Palladio elméleti tevékenysége annak az általános építészeti alapkultúrának az egyik alapköve lett, mely a 18. századra szinte egész Európára jellemzővé vált.

A művészettörténeti szakirodalom bevezette a palladianizmus fogalmát,

amely egyfajta ihlető erőt, gondolkodásmódot, nem „tervezési receptkönyvet" jelent.

Meghatározó kezdetek

Andrea di Pietro della Gondol (akit a történelem csak Palladio-nak ismer) 1508-ban Padovában született, a szigetközpontú Velencei Köztársaság szárazföldi birtokán. 13 évesen szegődött tanoncnak egy kőfaragó mester mellé, majd 18 hónap szolgálat után felbontotta szerződését. Egy kisvárosba, Vicenzába ment, ahol kőművesek és kőfaragók mellé állt be segédnek.

Palladio portréja 1576-bólForrás: Wikimedia Commons

Élete feltehetőleg 1537-ben óriási fordulatot vett, amikor 30 évesen találkozott Gian Giorgo Trissinoval. Az építészeti érdeklődésű, humanista irodalmár épp saját villát tervezgette Vicenza szomszédságában, Cricoliban, amiben Andrea is segédkezett. A közös, három éves munka nagy hatással volt karrierének fejlődésére.

Trissimo szinte azonnal felvállalta Andrea mentorának szerepét

és nekilátott, hogy megmutassa tanoncának a klasszikus építészet alapjait, valamint átadja a reneszánsz tanításának egyfajta tudományát.

Gian Giorgo Trissimo korabeli portréképeForrás: Origo

A következőkben a mester bevezette patronáltját egy széleskörű pártfogói társaságba, először Vicenzában, majd Padovában, később pedig Velencében. Trissimo adományozta Andreának a „Palladio” nevet, utalva a bölcsesség híres görög istennőjére, Pallas Athenére. A nevet maga Trissino angyali üzenetként is használta egyik versében, amelyet ugyanebben az időszakban írt.

Kényelem, tartósság, szépség

Palladio szerint egy valamirevaló épület három szabálynak kell, hogy megfeleljen: a kényelemnek, a tartósságnak és a szépségnek. Úgy vélte, ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor már nem méltó a nevére.

Sokat tanulmányozta Vitruviust, a klasszikus római építésztől kölcsönözte szigorú erkölcseit,

de munkájára nagy hatással volt Leon Battista Alberti, a reneszánsz művész, építész és filozófus is. Andrea személyes kapcsolatai által gyorsan ismerté vált ötleteiről és úttörő építészeti terveiről.

A La Rotonda villa  szép példája Palladio  építészeti stílusánakForrás: Wikimedia Commons

Korának olyan híres művészei és építészei beszéltek elismeréssel munkájáról, mint Giulio Romano, Giovanni Maria Falconetto, Sebastiano Serlio és Michele Sanmicheli. Trissino szponzorációja alatt 1541-ben meghívást kapott Rómába is. Később ­– talán pont Trissino befolyása miatt ­– Palladio kapta a venetoi Villa Godi megépítésének munkáját. Ez azonban csupán az elsőnek bizonyult a később híressé váló Palladio-villák és városi paloták építésének és tervezésének sorában.

Megjelenik a Palladio-motívum

A palotaépítészet „nagyvonalú” művészete először az egyik legkorábbi művében, az úgynevezett „Bazilika” átépítésében nyilvánult meg. A vicenzai középkori városháza leromlott épületének átalakítására több neves építésztől (többek közt Giulio Romanotól és Jacopo Sansovinótól) kértek tanácsot, ám végül a megbízást Palladio kapta.

Meghökkentő terveit 1549-ben tette le a város döntéshozói elé,

akik a kissé szabálytalan téglalap alaprajzon egy teljesen újszerű, a földszinten dór, az emeleten jón architektúrájú, finoman arányos oszloprendet láthattak.

A vincenzai "Bazilika" klasszikus példája Palladio divatteremtő építészeti stílusánakForrás: Wikimedia Commons

A művész itt alkalmazta először a róla elnevezett Palladio-motívumot.

„A Palladio-motívum lényege, amely a vicenzai Basilica mindkét, földszinti és emeleti loggiáján végigfut, hogy egy hármas nyílást foglal magába, amelyből a középső árkádíves, tehát archivoltos lezárású, míg a két oldalsó, kisebb nyílás egyenes lezárást kap – írja A Palladio és az érett reneszánsz építészete Venettoban művészettörténeti írás. – E nyílásokat szabadon álló oszlopok választják el egymástól, és az egész hármas nyílást, a Colosseum-motívumhoz hasonlóan, féloszlopos, egyenes párkánnyal lezárt keretbe foglalja.”

Pompás templomok

Egy évtizeddel később Palladio már országszerte villákat épített prominens és szegényebb megrendelőknek egyaránt. Olyan előkelő velencei nemeseknek tervezett, mint a diplomata Marc’ Antonio Barbaro és a velencei dózse ükunokája, Giorgio Cornaro.

Barbaro bíboros 16. századi portréjaForrás: Wikimedia Commons

Új patronálóinak gazdagsága és a szép iránti vágyakozása segítette Palladio nagyratörő terveinek megvalósítását.

Közben hatása és befolyása szinte valamennyi nyugati építészeti stílusban megjelent.

1560-ban Palladio végül elfogadta első megrendelését magától Velencétől a San Giorgio Maggiore bencés templom megépítésére.

A velencei San Giorgo Maggiore panorámaképeForrás: Wikimedia Commons

A bazilika klasszikus reneszánsz stílusban épült, amihez a kőfaragó csillogó fehér márványt használt. A munkát több, hasonló típusú megrendelés követte Velencében: felkérték a Santa Maria Della Cárita kolostorának és a San Francesco della Vigna templom homlokzatának tervezésére és építésére.

A Palazzo Chierichati pompás homlokzataForrás: Wikimedia Commons

Velencei munkáinak csúcspontját három bámulatos templomban érte el: a San Giorgo Maggiore, az Il Redentore (a Legszentebb Megváltó Temploma) Giudecca szigetén és a „Le Zitelle” vagy más néven Santa Maria Della Presentazione. Meglepő, de számos erőfeszítésének ellenére Palladio soha nem lett elismert Velence egyetlen világi bizottsága előtt sem.

Nautilus a kőben

A velencei templomok különleges helyet foglalnak el Palladio életművében: egyszerészt speciális, tengerparti elhelyezkedésük miatt, másrészt klasszikus timpanonos homlokzatukkal élesen elütnek a korabeli velencei reneszánsz templomépítészet hagyományaitól.

A Villa Tepietto Barbaro épülete Palladio építészete nagyszerű harmóniájának egyik szép példájaForrás: Wikimedia Commons

„A háromfelé osztott szerkezetet tükrözte a templomhajó, szentély és kórus, és ezt nemcsak a padló magasságának váltakozása, de a mennyezet típusának különbségei is hangsúlyozták, a padló és mennyezet közötti hatalmas teret pedig a párba állított féloszlopok tették egységessé, melyek egyiktől a másikig emelkedtek” – írja Marina Fiorato A velencei szerződés című könyvében az Il Retendore kapcsán. – „Freskók nem voltak, festmények és szobrok csak elvétve. Az összes többi velencei templomtól eltérően, ennek a szépsége nem a dekorációból, hanem magából az épületből fakadt.”

A Palladio Rotonda belső részleteForrás: Wikimedia Commons

A templom hajójának a padlójába beépítettek egy nagy nautilus csigaházát, mellyel Palladio feltehetőleg saját helyzetét kívánta reprezentálni. A tökéletlen terrazzo (építkezésekből megmaradt, kötőanyagba ágyazott, csiszolt márványdarabok) márványba ágyazódott nautilus jól kifejezte a művésznek azt az érzését, amikor Velencébe érkezve csapdába esve érezte magát, akár a nautilus a kőben.

A magyar szál

„Szíveskedjék Kegyelmességed Martin kőművesmesternek megmondani, hogy ne nagyon siessen leszedni a loggia boltozatának támasztékát, hanem hagyja ott néhány napig, hogy a mész megszilárduljon: nem akarnám, hogy valami szerencsétlenség történjék, ha túl korán szedi le a támasztékot. Nem lévén más elintézni valóm, Kegyelemsséged kezeit csókolom. Velence '60 július utolsó napján, Szolgája, Andrea Palladio”

A levél egy, a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött saját kezű Palladio-levél,

melyet a mester a feltételezések szerint egy magyarországi építkezés apropóján írt Nádasdy Tamásnak.

Nádasdy Tamás portréjaForrás: Wikimedia Commons

– A sárvári vár átépítésének befejező szakaszában készült főkapu építészeti megformálását egyedül Palladio műveivel lehet valóban rokonítani – írja az 1967-ben napvilágot látott hipotézisében Zádor Anna könyvében. – Nem találni az egész térségben, a történelmi Magyarország, Ausztria, Csehország területén még egy olyan hasonló kapuzatot, amely szorosabban kapcsolódna a 16. század második felének venetói építészetéhez, azon belül is Palladio stílusához, függetlenül attól, hogy mindennek van-e köze a levélhez vagy sem.

A sárvári reneszánsz Nádasdy várkastély madártávlatból nézveForrás: Wikimedia Commons

A kutató az Andrea Palladio. Az Andrea Palladio: Négy könyv az építészetről című kötethez művének utószavában „Palladio nyomán kivirult venetói építészet” hatását véli felfedezni a betlenszentmiklósi (Sanmiclaus) kastély földszinti és emeleti loggiasorában is. De Palladio munkássága érezhető többek közt a Bréda-kastély klasszicizáló romantikus stílusában, melynek mintájául valószínűleg egyenesen a vicenzai épület szolgált.

 (Jeki Gabriella összeállítása)