Amerikai a komcsi nőnap

Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkár Tyereskova, az első női űrhajós (Brezsnyev jobb oldalán)társaságában, nőnapi ünnepségen

A nemzetközi nőnap a 19. század végi baloldali, munkásmozgalmi gyökerekkel rendelkező nőjogi mozgalom jelképéből a 21. századra a virágárusok ünnepnapjává szelídült. Ma már - legalábbis a nyugati kultúrkörben – a nőnap magánügy, a hölgyek iránti megbecsülés kifejezése, egy csokor vagy egy szál virág átnyújtásával.  

Szocialista ünnepként kezdte karrierjét a nőnap

Történetileg a 19. és 20. század fordulóján kibontakozó szakszervezeti és feminista mozgalmak harcolták ki, hogy az év egyik napja legyen a nők ünnepe. Ma már természetes, hogy március 8. a nemzetközi nőnap, de

eredetileg több, egymástól eltérő női ünnepnap is létezett.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) csak 1977-ben tette hivatalos ünneppé március 8-át, „a nők jogai, és a nemzetközi béke” napjaként. A női emancipáció kérdése a 19. század közepétől vált egyre hangsúlyosabbá, nem elválaszthatóan a polgári fejlődés és a liberális szabadkapitalizmus kiteljesedésétől.

A nőmozgalmak a baloldali munkásmozgalomból nőtték ki magukat a 19. és 20. század fordulóján Forrás: Heavy.com

Ebben a kérdésben az I. Internacionálé (Nemzetközi Munkásszövetség) a szervezet 1866 szeptemberében megtartott kongresszusán tette meg az első konkrét lépést, a nők munkavégzéséről szóló határozat megfogalmazásával. A baloldali nőmozgalom megteremtőjének tekintett Clara Zetkin a II. Internacionálé 1889. július 14-i alakuló közgyűlésén hirdette meg politikai programként a nők munkához való jogát, az anyák és a gyermekek védelmét, valamint a nők közéletben való részvételének igényét. Ezek azonban általános politikai követelések voltak.

Clara Zetkin fotója a 19. század utolsó éveiből Forrás: Wikimedia Commons

Először az Amerikai Szocialista Párt javasolta 1909-ben, hogy február 28. legyen nemzeti nőnap.

Arra, hogy évente és világszerte egyszerre rendezzenek nemzetközi nőnapot, ugyancsak Clara Zetkin tett javaslatot

a Nemzetközi Szocialista Nőkongresszus 1910-es koppenhágai tanácskozásán. A nemzetközi nőnapot elsőként Ausztriában, Németországban, Svájcban és Dániában ünnepelték meg, 1911. március 19-én. A századfordulós nőmozgalmak legfőbb követelése ekkoriban még az általános választójog elnyerése volt. Magyarországon először 1913-ban csatlakoztak a nőnapi felhíváshoz; az Országos Nőszervező Bizottság aktivistái ekkor röplapokat osztogattak Budapesten.

Miért éppen március nyolcadika?

A szocialista érában március 8. eredetét hivatalosan az 1917. március 8-i nagy nőtüntetésre vezették vissza, amikor is az asszonyok a békéért és a háborús ínség ellen tüntettek Oroszországban. Négy nappal később lemondott II. Miklós cár, és kezdetét vette az a polgári demokratikusnak nevezett folyamat, amely végül a fegyveres bolsevik hatalomátvételben, ha úgy tetszik, forradalomban csúcsosodott ki november 7-én, Szentpéterváron (Petrográdban).

II. Miklós cár (a kép bal oldalán) az 1917. március 8-i nőtüntetés után négy nappal mondott le Forrás: AFP/Stringer

Ténylegesen azonban 1914-ben, az 1857-es New York-i tüntetés emlékére lett március 8. a nemzetközi nőnap dátuma. (1857. március 8-án mintegy negyvenezer nő tüntetett New Yorkban, egyenlő bért és a munkaidő csökkentését követelve.) Magyarországon 1948-ban – a fordulat évében – a szovjet típusú diktatúra kiteljesedése idején tartották meg először hivatalos ünnepként a nemzetközi nőnapot.

Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkár Tyereskova, az első női űrhajós (Brezsnyev jobb oldalán) társaságában egy nőnapi ünnepségen Forrás: RIA/Novosty

A Rákosi-korszakban a nőnap kötelező állami ünneppé lett,

amely a személyi kultusz jegyében Rákosi Mátyás és a rendszer elvtelen dicsőítésének propagandaeszközévé vált. 1956 után, a kádári konszolidáció évtizedeiben a nőnap ugyan sokat veszített munkásmozgalmi töltetéből, de ezt a jellegét egészen 1990-ig, a rendszerváltás évéig megtartotta. Csak 1990 után vesztette el politikai felhangját, és vált végleg a magánszféra részévé.

Szüfrazsettek harca, szélsőséges felhangokkal

A 19. század végén, 20. század elején a szocialista nőmozgalmak hatására és azokkal párhuzamosan bontakozott ki a feminista mozgalom is.

Maga a kifejezés Franciaországból származik, 1872-ben használták először a jogaikért harcoló nőkre.

A feminizmus mint a nőjogi mozgalmak gyűjtőfogalma csak 1894 után vált általános kifejezéssé, miután az Oxford English Dictionary is listázta.

Emmeline Pankhurst, a szüfrazsettmozgalom megteremtője Forrás: Topical Press Agency

A feminizmus olyan politikai jellegű nőjogi mozgalom, amely kezdetben a női egyenjogúság kivívásáért küzdött, a Clara Zetkin–Rosa Luxemburg-féle baloldali szocialista nőmozgalomhoz hasonlóan. (Zetkin és Rosa Luxemburg a Német Szociáldemokrata Párt radikális, szélsőbaloldali szárnyához tartoztak. Nőjogi törekvéseik középpontjában a nők egyenjogúsága és politikai jogaik, különösen a választójoguk elismertetése állt.)

Clara Zetkin időskorában Forrás: Wikimedia Commons

A választójog fokozatos elnyerésének történetileg hosszú folyamata után,

a modern feminista mozgalmak a női egyenjogúságot nem egyszer szélsőségesen értelmező irányba mentek át.

E törekvések fókuszában a nők gazdasági helyzete, a családon és munkahelyen belüli fizikai biztonsága, a prostitúció és a jogi, törvényalkotási diszkrimináció áll. A modern feminista mozgalmak közös axiómája, hogy a nőket mint társadalmi csoportot számtalan hátrányos megkülönböztetés éri, csak azért, mert nők.

Pankhurstöt elhurcolják a rendőrök egy nőjogi tüntetés után Forrás: Wikimedia Commons

Az emancipációs mozgalmak már nemcsak az oktatásban és a munkaerőpiacon álltak ki az egyenjogúságért, hanem teljes szabadságot követeltek többek között a párválasztásban és a gyermekvállalás kérdésében is. A feminista mozgalmaknak három nagyobb szakasza különböztethető meg történetileg.

Női választójog Európában

Európában először 1906-ban az akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországban kaptak a nők választójogot. Az általános választójogot Oroszországban a bolsevik forradalom évében, 1917-ben, Németországban pedig 1919-ben vezették be. Nyugat-Európa elég változatos képet mutatott e téren, Franciaországban és Olaszországban csak 1945-ben, Belgiumban pedig 1958-ban tették lehetővé a nőknek, hogy szavazzanak. Svájc 1971-től, Portugália pedig csak 1976-tól adott általános választójogot a nőknek. Európában az utolsó a Liechtensteini Nagyhercegség volt, amely megadta női alattvalóinak a szavazati jogot, 1984-ben.

Az első hullám a 20. század első évtizedére tehető. Az ősfeminista mozgalomnak Nagy Britannia volt a szülőhazája. A nők általános választójogáért síkraszálló szüfrazsettmozgalom Angliában bontotta ki szárnyait, leghíresebb vezéregyénisége Emmeline Pankhurst volt.

Emmeline Pankhurst a börtönben Forrás: Wikimedia Commons

Az első hullám egyes irányzatai rövid idő alatt szélsőségessé váltak, ilyen volt például a Nők Társadalmi és Politikai Szövetsége (WSPV),

amely 1912 és 1914 között 300 erőszakos akciót, köztük gyújtogatást, rongálást, sőt merényleteket követett el.

A második nagy feminista hullám az 1960-as években, a vietnami háború időszakában bontakozott ki az Egyesült Államokban, és innen terjedt át Európára.

Nőnapi megmozdulás az 1960-as évek végén Amerikában Forrás: Youtube

A 60-as évek harcos nőmozgalmai szoros kapcsolatban álltak a korabeli radikális szélsőbaloldali, az úgynevezett 68-as mozgalmakkal is. E mozgalmak a „szexuális forradalom” jegyében elsősorban a nők magán- és nemi életének teljes szabadságát, a gyermekvállalás szabadságát, a fogamzásgátláshoz, valamint az abortuszhoz fűződő jogot, a „nő saját testéhez fűződő korlátlan jogát” tűzték zászlajukra.

Államfeminizmus: a traktorosnők diszkrét bája

A második világháború után a keleti szovjet blokk országaiban és Skandináviában alakult ki az úgynevezett államfeminizmus.

Az államfeminizmus diszkrét bája. Szovjet nőnapi plakát az 1960-as évek elejéről Forrás: Russia lameroid

Ez többek között a női munkavállalás, a nők politikai és közéletben, az államigazgatásban, a fegyveres testületekben, illetve a felsőoktatásban lévő számarányának felülről történt állami szabályozásában nyilvánult meg. A kelet-európai, szovjet típusú rezsimekben a nők tömeges munkába állítása, valamint szétosztásuk például a nehéziparban, sokszor akaratuk ellenére, voluntarista módon történt meg.

A Rákosi-korszakban kötelező állami ünnep volt a nőnap Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Ez gyakran propagandacélokat is szolgált, lásd az 50-es évek elején annyira divatos traktorosnőkultuszt. A kelet-európai szocialista országok állampártjai a női egyenjogúságot ideológiai kérdésként kezelték.

Nemzetközi nőnap a szocialista testvériség jegyében korabeli szovjet plakáton Forrás: Russia Lameroid

A felülről létrehozott női társadalmi szervezetek (mint például Magyarországon a Magyar Nők Országos Tanácsa) tényleges hatáskörrel nem rendelkező, propagandisztikus célokat szolgáló kirakatszervezetek voltak, amelyeket nem egyszer „kádertemetőként”is használtak. Az államfeminizmust tehát nem a női emancipációért küzdő szervezetek, hanem a pártállam teremtette meg, adminisztratív eszközökkel.

„Apák napja” és antifeminizmus

A harmadik jelentősebb feminista hullám az 1990-es évek elején vette kezdetét. Okai elsősorban a globális világgazdaság térfoglalásában kereshetők. A harmadik feminista reneszánsz a női karrierépítésre és az itt fellelhető esélyegyenlőtlenségekre, valamint a női nemi identitás fokozott védelmére fókuszál.

A modern feminizmusnak születtek vadhajtásai is. Ilyen például az úgynevezett bináris oppozíció elmélete, amely már egyes kifejezések használatát is nőellenesnek véli.

Feminista tüntetés az 1970-es években Forrás: Authorstream

E teória szerint egyes fogalmak, például az, hogy erős és okos „maszkulin jellegű”, és kizárólag a férfiakhoz kötött kifejezések, míg ennek ellentétpárjai, a gyenge és érzékeny a nőkre vonatkoztatott, őket eleve negatívan megítélő kifejezések.

Protestáló feminista az 1970-es évekből Forrás: Youtube

De ugyancsak e vadhajtások közé sorolhatóak az úgynevezett anarchofeminista mozgalmak is,

mint amilyen például napjainkban az ukrán Femen, amely közbotrányt okozó akciókkal hívja fel magára a figyelmet. A szélsőséges feminista mozgalmak hatására - azok ellentétpárjaként - született meg az antifeminizmus.

Femen-aktivista tüntet Putyin magyarországi látogatása ellen a belvárosi Balassi utca – Markó utca sarkán Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Michael Flood ausztrál szociológus,

az úgynevezett genderelmélet egyik fő képviselője

szerint eleve hamisak a nők és a férfiak között kialakult társadalmi szereposztások, mivel azoknak – szerinte – nincsenek valós, természeti törvényeken vagy akár az isteni gondviselésen alapuló okai.

Feminista plakát Forrás: Wikimedia Commons

Ulf Andersson, a Svéd Csoportosulás az Apák Jogaiért elnevezésű szervezet alapítója és a svájci székhelyű Antifeminista Közösség tagja szerint az antifeminizmust tévesen azonosítják a nőgyűlölettel, az antifeminista ugyanis csak a normális kerékvágásba szeretné visszafordítani a dolgok menetét.

Védett férfiak

Az antifeministák gyakori vádja, hogy a feminizmus napjainkban már a női felsőbbrendűség megteremtéséért, a nőket igazságtalanul megillető többletjogokért küzd a férfiak rovására, így e törekvésekkel szemben teljes joggal lépnek fel az antifeministák.

A modern antifeministák szerint a női emancipációs mozgalmak már rég elérték céljaikat,

amelyeket – legalább is a nyugati kultúrkörben – törvényekkel garantálnak.

Robert Merle, a Védett férfiak című regény szerzője Forrás: Wikimedia Commons

A feministák ezzel szemben jelenleg olyan többletjogokért küzdenek, amelyek új, diszkriminatív, a férfiakkal szembeni szerepkört keresnek a nőknek. Kétségtelen tény, hogy a modern feminista aktivisták időnként egészen szélsőséges nézeteket hangoztatnak.

Héléne Cixous, egy ismert modern francia feminista Forrás: Wikimedia Commons

„A férfi egy háziasított állatfajta, és ha kellően keményen kezeljük, akkor sok dologra betanítható – véli Jilly Cooper feminista írónő, újságíró. De ugyancsak sommás véleményt fogalmaz meg a „teremtés koronáiról” a Boston College professzora, Mary Daly, nem túl szép jövőt vázolva fel a férfiak számára: „Ahhoz, hogy az élet fennmaradjon ezen a bolygón, egy fertőtlenítésre van szükség a Földön. Úgy gondolom, hogy ezt egy olyan evolúciós folyamat fogja kísérni, ami a férfi népesség drasztikus lecsökkenését eredményezi.”

Tüntető feminista aktivisták Forrás: Portlandhostel

Andrea Dworkin feminista írónő szerint pedig

a házasság intézménye egyenesen a nemi erőszakból nőtte ki magát.

Az e nézetekkel szemben állók közül sokan magát a nőnapot is a feminizmus vadhajtásának tekintik, amelynek ellenpárjaként 1999 óta egyre több helyen tartják meg a férfiak napját.