Az 1848–49-es szabadságharc legfontosabb helyszínei közül rengeteg nincs már meg, de azok, amelyek még megvannak, általában közel sem mutatják azt a pompát és fontosságot, amit kellene nekik. A Pilvax kávéháznak csak a másolata áll nem messze a régi helyszíntől, Landerer nyomdájából pedig egyszerű polgári ház lett, mindössze egy táblával az oldalán, amely a valahai dicsőséges eseményeknek állít emléket.

Az Origo a szabadságharc legfőbb eseményeinek otthont adó épületek nyomába eredt, hogy megnézze, mi maradt fenn az egykor akkora népszerűségnek örvendő és olyan fontos történéseknek helyet adó épületekkel, mint 

a Pilvax, Landerer nyomdája vagy Táncsics börtöne. 

Legtöbbjük ma már igencsak ütött-kopott, vagy egyáltalán nem is létezik – pedig ezek az épületek valaha Magyarország történelmének sorsdöntő helyszínei voltak.

A forradalmi Belváros

A magyar főváros az 1800-as évek derekán még korántsem úgy festett, mint ahogyan azt ma elképzelnénk. A Belváros külön városrészként élt, az újnak számító, Újvárosnak is becézett Lipótváros elegáns polgári negyed volt. A Ferenc-, József- és Terézváros már a külváros részének számított, és Pest központi területe csak a Duna közvetlen partját foglalta el, nagyjából a mai Kiskörúton belül. 

Buda és Pest ábrázolása 1840 körülForrás: Wikimedia Commons

Az 1840-es évekre a város 269 utcájából mindössze 116-ot köveztek le, a többi sáros, koszos földút volt. Az utak mellett ásott árkokban folyt a csatornavíz, és a Duna partján hatalmas szemétdombok éktelenkedtek, hiába végezte külön vállalkozó a szemétszállítást. A bűz folyamatos volt, az emberek az utcai ásott kutak szennyezett vizét itták.  Mindössze 1600 pislákoló olajmécses világította meg a fontosabb utcákat. 

Petőfi és társai tehát nem szépen kikövezett, tiszta városban csináltak forradalmat – az 1800-as évek Pestje koszos, büdös, szeméttel teli helyszín volt, ahol mindennaposak voltak a lovak a bérházakban, és a külsőbb területeken teheneket, csirkéket, disznókat tenyésztettek a helyiek. A disznóvágás például még a belvárosban is kedvelt polgári időtöltés volt ekkoriban. 

Pilvax kávéház

A Pilvax kávéháznak otthont adó épületet Libasinszky Károly húzatta fel az 1830-as években. A tulajdonos rendelkezett kávéjoggal, ami akkoriban elengedhetetlen volt ahhoz, hogy valaki kávézót nyithasson a házában – Libasinszky ezt a jogot adta bérbe üzlethelyiségével együtt 1838-tól Privorsky Ferencnek, aki Café Renaissance néven működtette kávézóját, a mai Petőfi Sándor utca 7. szám alatt. 

Metszet a Pilvax kávéházi életérőlForrás: Wikimedia Commons

A Pilvax nevet későbbi működtetőjéről, Pillwax Károlyról kapta, aki 1842. augusztus 18-án vette át a kávéházat Privorskytól. (A tulajdonos a későbbiekben már némileg magyarosítva, Pilvaxként használta a családi nevét.) A férfi már korábban is ott dolgozott alkalmazottként, így nem volt új számára a hely. Ebben az időszakban viszonylag sok kávéház nyílt a fővárosban, emiatt gyakori volt, hogy a nagy verseny miatt bezártak, majd újra megnyitottak néhányat. 

1845-ben 34 kávéházat tartottak nyilván Pesten. 

A verseny a törzsközönségért folyt, és az embereket minél jobb termékekkel és finomabb kávékkal igyekeztek becsábítani. Többféle kávét, teát, kuglófot, kalácsot és limonádét lehetett kapni a Pilvaxban is, és kutyát is beengedtek a kávéházba. 

Így festett fénykorában a PilvaxForrás: Wikimedia Commons

A reformkor végére a radikális fiatalok jelentős része a Pilvaxban töltötte mindennapjait. 1843-tól naponta itt reggelizett Petőfi Sándor, de az ugyancsak itt alakult és működő Tízek Társaságának olyan illusztris tagjai, mint Vásárhelyi Pál vagy Vajda János költő is rendszeresen betérő törzsvendégeknek számítottak. Ebben az időszakban gyakori volt, hogy szerkesztőségek, írók, költők, más művészek törzshelyet választottak maguknak,  ezek szinte kizárólag a korban divatos kávéházak voltak. 

1846-tól a kávéházat Fillinger János bérelte Pilvaxtól, bár a köznyelv még ekkor is a tulajdonos nevén, Pilvaxként emlegette. 

Ennek az épületnek a helyén állt valaha a PilvaxForrás: Stvorecz Adrián

Ekkoriban alakult ki az a tendencia, amely a forradalom kiindulópontjává tette a helyszínt: Fillinger ugyanis a francia forradalom hőseinek arcképével plakátolta ki a helyiségeket. Ez és az ide járó értelmiségi réteg egyértelművé tette, hogy itt lesz a kiindulópontja Petőfiék forradalmának – a márciusi ifjak a Pilvaxban beszélték meg forradalmi terveiket, de ugyancsak itt fogalmazták meg a 12 pontot, és Petőfi ebben a kávéházban szavalta el először a Nemzeti dal-t is. 

Petőfi javaslatára 1848. március 15-én a Pilvax rövid időre, egészen pontosan ugyanez év augusztusáig nevet cserélt: Forradalmi Csarnok, más források szerint a Szabadság Csarnoka vált belőle. Új nevét egy ovális, zöld alapú névtáblán fehér-piros betűkkel jelezték. 

1849. július 19-én Pilvax kolerában meghalt, néhány héttel később Petőfi is elesett a harcmezőn. 

A Pilvaxban először felolvasott Nemzeti dalForrás: Wikimedia Commons

A szabadságharc elbukása után a kávézót az Úri utcáról, amelyen áll, Café Herrengasséra nevezték át. Az üzemeltető még egy ideig Fillinger maradt, de ő 1851-ben felhagyott a kávézó működtetésével. Pilvax özvegye egy Mótz nevű kávésnak adta ki ezek után az üzletet, aztán 1867-ben Schőja Antal vette át a működtetést, és a volt Pilvax Schőja Kávéházzá változott. Egészen 1895-ig így maradt, majd Schőja főpincére, Schowanetz Antal vette át, aki visszaadta neki a Pilvax nevet, bekereteztetve kitette a 12 pontot és a Nemzeti dal-t a falra.  A régi francia forradalmárok helyére most Petőfiről és Jókairól festettek freskót. 1900-ban már emléktáblát is kitettek a Forradalmi Csarnok emlékére, ezzel a szöveggel: 

„Ez a kávéház volt 1848-ban a Forradalmi csarnok. Itt gyűltek össze naponta a szabadságért lelkesülő márciusi ifjak. Itt szavalta el legelőször március 15-én Petőfi Sándor a Nemzeti Dalt. TALPRA MAGYAR, HÍ A HAZA! Emlékük, szellemük éljen itt és mindenütt a hazán. 1900. március. Készíttette az Országos Történelmi Ereklye-Múzeum.” 

A kávéház 1900-ban, a Petőfi-emléktáblával. A siralmas állapotban lévő épületet nem sokkal később lebontottákForrás: OSZK

Az eredeti Pilvax épülete 1911-ben a várostervezés áldozatává vált, és lebontották. Helyén ma egy emléktábla jelzi, hogy ott állt a híres Forradalmi Csarnok, a márciusi ifjak kedvenc találkahelye. Megtévesztő lehet, hogy ma is működik egy Pilvax kávéház, ezt azonban 

az eredetitől pár méterre, egy másik épületben üzemeltetik. 

Az új Pilvax megpróbálta átvenni a régi hangulatát és szellemiségét, de már az eredeti kávéház sem volt olyan népszerű, mint egykor. Inkább kegyeleti helyként kezelték a pestiek, nem nyüzsgő, élettel teli találkozóhelyként, amilyen Petőfiék idejében lehetett. Ennek ellenére az új Pilvaxban már 1927-től rendszeresen találkoztak a Petőfi Társaság tagjai. 

A volt Pilvax-épület lépcsőházában áll az egyetlen emléktábla, ami arra utal, hogy ez egy történelmi jelentőségű helyszínForrás: Stvorecz Adrián

Landerer nyomdája

A Landerer név évszázadok óta összekapcsolódott a könyv- és újságnyomtatás fogalmával, a családnak Pozsonyban és Pesten is volt nyomdája. Landerer Lajos volt az első, aki nem a pozsonyi, hanem a pesti vállalatra koncentrált inkább, mert úgy gondolta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának tervei fel fogják lendíteni a hazai nyomtatást is. 

Landerer nyomdájának elfoglalásaForrás: Wikimedia Commons

A forradalom előtt Landerernek igencsak rossz híre volt magyar körökben, mindenki meg volt győződve arról, hogy a nyomdász a bécsi udvar besúgója – hozzá kell tennünk, hogy nem egészen alaptalanul, mivel az újságnyomtatás fellendülését látva maga is újságot akart alapítani, ehhez pedig az udvar támogatását kérte. Végül megszületett a Pesti Hírlap, amelynek szerkesztőjévé Kossuth Lajost tették meg  – az osztrákok abban reménykedtek, hogy a lekötelezett Landerer majd ellenőrzi a veszélyesnek tartott politikus minden lépését. 

A nyomdász azonban tovább tartotta hivatalában Kossuthot, mint ahogyan az az udvarnak kellemes lett volna, végül azonban pénzügyi problémák miatt megvált tőle. 

Ezen a sarkon is állhattak a tüntetésen részt vevő polgárok, akik arra vártak, hogy Petőfiék kiszórják hozzájuk a frissen nyomtatott röpiratokatForrás: Stvorecz Adrián

A korabeli beszámolók szerint Landerer sejtette, hogy március 15-én mozgolódás lesz, ezért 14-én berendelte a teljes személyzetet, és nem kért katonaságot sem a nyomdája védelmére. Ekkor egyébként már üzlettársával, Heckenast Gusztávval vitték ketten a vállalatot, ő azonban március 15-én nem ment be dolgozni. Landerer, amikor Petőfiék megérkeztek a nyomdához a feldúlt tömeggel, először 

kijelentette, hogy nem nyomtathat számukra röplapokat, 

mivel a cenzor nem engedélyezte a szöveget, azonban állítólag maga súgta Petőfi fülébe, hogy a nép nevében foglalja le a nyomdagépet. Igyekezett tehát fenntartani a látszatot, hogy ellenzi a forradalmat, de valójában egyáltalán nem akarta feltartani a zúgolódó tömeget. 

A Landerer nyomda épülete még ma is áll, a Kossuth Lajos utca 3. alatt található. 

A Ferenciek tere az 1800-as évek második felében. A templom mögötti sarokház volt a Landerer nyomda otthonaForrás: Wikimedia Commons

Petőfiék először a Szép utcára nyíló ablakokon dobálták ki a Nemzeti dal és a 12 pont első másolatait a szemerkélő esőben várakozó tömegnek. Ma szépségszalon, bizományi és magánlakások vannak az épületben, de fénykorában lakott 

itt Kossuth Lajos, Garay János és Vörösmarty Mihály is. 

A szabadságharc leverése után Landerer bujdosni kényszerült, 1854-ben halt meg. Üzlettársa vitte tovább a céget, és eladta a Franklin Társulatnak, amely ifjúsági könyvek, valamint tankönyvek nyomtatására szakosodott. 

A Landerer-nyomda épülete még ma is állForrás: Stvorecz Adrián

A kiadói tevékenységét 1950-től a Szépirodalmi Könyvkiadó vette át, de 1992. december 31-én megalakult a Franklin Nyomda és Kiadó, a társaság utódja. A nyomdák megszűnése után itt működött a Kammon kávéház, ahol fiatal magyar művészek találkoztak. 

Nemzeti Múzeum

A Nemzeti Múzeum épülete szerencsére nem sokat változott, valójában a forradalom óta csak a felújítások és az udvar rendezése jelentett változást, ha a tárlatokról nem ejtünk szót. 

Petőfi elszavalja a Nemzeti dalt – ez valójában nem történt itt megForrás: Wikimedia Commons

A múzeum fontos gócpontja volt a forradalom eseményeinek, itt gyülekeztek a pesti Városházára és a Helytartótanács épületéhez vonuló tömegek, és itt tartották a népgyűlések nagy részét is. 

Az épület a maga korában igazán különlegesnek számított abban, hogy 

már eleve múzeumnak tervezték 

– ezzel a negyedik volt a világon. 1837-ben fogtak hozzá az építéséhez, és szerencsére az 1838-as nagy pesti árvíz nem okozott túl súlyos károkat benne. Az épület tíz év alatt készült el, és a forradalom előtt nem sokkal, 1848. január 24-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Eleinte a belső terei nem feleltek meg a külcsínnek, a kiállítási darabokat megmunkálatlan asztalokra és szekrényekbe helyezték. 

A tömeg a múzeum előttForrás: Wikimedia Commons

A forradalmárok a Landerer-nyomdában kinyomtatott röplapok segítségével 15-én gyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum kertjébe, ahol állítólag már akkor tízezer polgár volt jelen. Érdekesség, hogy a közhiedelemmel ellentétben Petőfi nem szavalta el a Nemzeti dal-t a múzeum lépcsőin – valószínűleg több helyen is elhangzott aznap Pesten a forradalom verse, de a múzeum előtt pont nem. Innen indult a tömeg a Városházára, majd a Helytartótanács épületéhez, hogy kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. 

A Múzeum lépcsőjéről szavalta el állítólag Petőfi a Nemzeti dalt, de valószínűsíthető, hogy pont itt nem hangzott el a buzdító költeményForrás: Stvorecz Adrián

De ugyancsak a múzeum udvaráról indultak el az utolsó felkelőcsapatok is Aradra 1849. július 11-én. 

A pesti Városháza

Ma már sajnos nyoma sincs annak a pesti Városházának, ahová Petőfi és a forradalmi hangulatban vonuló tömeg március 15-én elindult a Nemzeti Múzeum kertjéből. Az 1838-as árvíz helyrehozhatatlan károkat okozott a korábbi épületben, ezért 1842–43-ban Hild József tervei alapján felépítették az új, kétemeletes Városházát. Az épület valahol a mai Ferenciek terén, a Belvárosi templom mögött és a piarista gimnázium helyén állt, ami az Erzsébet híd hiánya miatt kevésbé volt közlekedési csomópont, mint ma. 

Így festett a Ferenciek tere és a templom környéke 1848-banForrás: OSZK

Az új Városházában fogház, házi kápolna, hivatalok és irodák is helyet kaptak. A második emeleten szolgálati lakásokat alakítottak ki. 1863-ban a kétemeletes épületet háromemeletessé bővítették, szintén Hild tervei alapján.

A márciusi ifjak a Nemzeti Múzeumból érkeztek az akkor központi helyszínnek számító Városházára. Itt az volt a céljuk, hogy a forradalomhoz való csatlakozásra bírják rá a város vezetését, és maguk mellé állítsák a polgárságot. Nyáry Pál, Pest vármegye másodispánja és barátja, Klauzál Gábor volt országgyűlési vezérszónok útközben behívták őket a megyeházára. 

A Városháza tornya a templom mögött (1860)Forrás: egykor.hu

A fiatalok visszaüzentek: „Mohamed jön a hegyhez: mi vagyunk a hegy.” A félreérthetetlen utalás a francia forradalom hegypártjára megtette hatását, Nyáry és Klauzál is csatlakozott a tömeghez. 

A tanácsterembe becsődült tömeg nem aratott osztatlan sikert: még a 12 pont követeléseivel rokonszenvező tanácsnokok is ki akarták üríttetni a Városházát. Végül Rottenbiller Lipót alpolgármester mentette meg a helyzetet, aki felszólította a tanácsnokokat, hogy írják alá az okmányt – maga a politikus lengette meg az aláírt papírlapot a Városháza előtt összegyűlt tömegnek. A 12 pontot immár a város pecsétje is díszítette. 

A tömeg azonban híresztelni kezdte, hogy lassan érkezik az osztrák katonaság a gyűlés leverésére. Ezért a márciusi ifjak vezetésével elindultak Budára azért, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt a fogságból. 

Itt állt a VárosházaForrás: Stvorecz Adrián

A pesti Városháza az Erzsébet híd pesti hídfőjének építésekor semmisült meg 1900-ban, azóta a piarista gimnázium épülete áll a helyén. Ma már egyáltalán nincs nyoma az épületnek, a Duna felől jól látható tornya több mint száz éve nem magasodik elő a templom tornyai között. 

A Helytartótanács

A Városháza üléstermében gyülekező tömegnek Almásy Móricz gróf jelentette, hogy Kossuth és az országgyűlési küldöttség már úton van Bécs felé, és azt is, hogy a Helytartótanács készen áll a megbeszélésekre, de Budára csak a 13 főből álló küldöttség léphet át (amelynek Petőfi, Vasvári és Irinyi is tagja volt, de a márciusi radikális ifjakat egyedül ők képviselték). Ennek ellenére 

húszezres tömeg indult meg a Hajóhídon át a Duna másik oldalára, 

és gyűlt össze a Helytartótanács épülete előtt, a mai Úri utca 53.-nál. Innen nem messze, a jelenlegi Táncsics Mihály utca 9.-ben tartották fogva Táncsicsot, akit a forradalmárok mindenáron ki akartak szabadítani.

Nyáry, Klauzál és Rottenbiller Lipót alpolgármester adta elő a forradalom követeléseit, elsők között a cenzúra eltörlését. Azért fordultak ezzel a petícióval a Helytartótanácshoz, mert ez volt a legfőbb kormányzati szerv, és ez irányította a cenzúrát is. 

A Helytartótanács egykori épülete a VárbanForrás: Stvorecz Adrián

A követelésekre válaszul a tanács beleegyezett, hogy mindössze egy sajtóellenőrző bizottságot hozzon létre, így a 12 pont egyik lényeges pontja már teljesült is. 

Erről írta Petőfi az azóta már szállóigévé vált mondatot: 

... a Helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, 

és ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett”. Megígérték, hogy a katonaság nem fog beleavatkozni a gyülekezésbe, a rendfenntartás pedig a Nemzetőrség feladata lesz – így teljesült egy újabb pont a tizenkettőből.

A Helytartótanács épülete így festett a forradalom idejénForrás: MTA

Végül Táncsics szabadlábra helyezését is sikerült kivívni, akit a Nép könyve és a Józan ész című munkáiért tartóztattak le. Az író életében először hintóba ülhetett, és a mai Vörösmarty tér sarkán álló Nádor fogadó bérlője, Hauer József felajánlotta neki, hogy egy hónapig lakhat feleségével a legelőkelőbb lakosztályában. Táncsiccsal nagyot fordult a világ: rabból hirtelen megbecsült luxusvendéggé avanzsált. 

Az elfelejtett rab
Miután kiszabadították a fáradt Táncsicsot, bezárták a "rettegett" börtönt, s elfeledkeztek arról a tényről, hogy az író nem egyedül raboskodott ott. Mikor egy hónappal később újra kinyílt a kapu, megtalálták Eftimie Murgu román származású ügyvédet, aki az eltelt hetekben faleveleken és füvön próbált megélni, mivel nem volt elég bátorsága, hogy lemásszon a várfalon, kiáltásait pedig nem hallották meg. Az incidens ellenére Murgu a magyar szabadságharc rendíthetetlen híve maradt - írja a Múlt-kor.

Maga a lőporraktár, amelyet fogdaként használtak, a 19. század második felében térparancsnokságként funkcionált, a 20. században pedig a a magyar Pénzügyminisztérium bélyegjövedék és jogilleték hivatala használta. 

A lőporraktár épülete a kapu lyukán keresztül – még mindig nem látogatható a börtön udvaraForrás: Stvorecz Adrián

Később az Egyesült Államok tulajdonába került, és a Szabadság téri amerikai nagykövetség védelmét ellátó tengerészgyalogosokat szállásolták el benne. 1985-ben Magyarország visszakapta az ingatlant, de jelképes összegért ekkor is bérbe adta az Államoknak. 

A budavári börtön végül 2014. június 20-án került végleg magyar kézbe. 

Táncsics azonban nem itt, hanem gyakorlatilag a mai emléktábla melletti ablakhoz tartozó szobában raboskodott, hiszen úri rangú politikai fogoly volt, nem zárhatták hátra a többiek közé. Mivel az ablakon nem volt rács, a márciusi ifjaknak nem volt nehéz dolguk: csak fel kellett feszíteniük a jelképes védelmet jelentő deszkákat, és már ki is húzhatták Táncsicsot az utcára. 

Itt raboskodott Táncsics, a mai emléktábla melletti szobák egyikébenForrás: Stvorecz Adrián

A börtön régi épületének utcáját is Táncsics tiszteletére nevezték át 1948-ban. Az utca a 18. században a Joseph Gasse nevet viselte, amelyet az itt található, ma a 9–11. számú telek hátsó részében álló St. Joseph Bastionról (korábban: Erdélyi bástya), valamint az ugyanitt kiépült, hasonló nevű lőportárról neveztek el. A 19. században többször átnevezték, a lőportárat pedig börtönként is használták. Táncsicson kívül Kossuth is raboskodott itt. 1848-ban egy darabig Kossuth Lajos utcának hívták, de 1849 után ismét Wienerthor Gasseként emlegették. 1874-től 1948-ig a Werbőczy utca nevet viselte. 

A Helytartótanácsnak helyet adó Úri utcába 1795-ben költözött be a szervezet, és a hivatalai működtek benne. A polgári államszervezet megszületésével 1848-ban a Helytartótanács helyébe lépő minisztériumok örökölték az épületeket is, majd az 1867-es kiegyezés után a Belügyminisztérium költözött be ide. Mivel az egyemeletes egykori kolostor hamarosan szűknek bizonyult, 

az Országház utcai szárnyat lebontották, 

és a helyén (Kauser és Frey tervei szerint) 1870–1872 között háromemeletes épületet emeltek. A második világháborúban megsérült épületet 1950-ben helyreállították. Ma a Tudományos Akadémia Történettudományi, Néprajzi, valamint Állam- és Jogtudományi Intézete működik benne

A Nemzeti Színház

Táncsics kiszabadítása után a forradalmi tömeg a Nemzeti Színházhoz indult, ami alig tíz éve állt a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. Jórészt közadakozásból készült el, ezért már a létezése is némiképp a nemzet függetlenségét szimbolizálta. 1848 márciusában Erkel Ferenc volt a színház fő-zeneigazgatója. 

A régi Nemzeti Színház a Múzeum körút menténForrás: Wikimedia Commons

Eredetileg március 15-e estéjén a Két anya gyermeke című, ötfelvonásos drámát játszották volna, immár ötödször. A színészek között volt a színház szinte összes nagy neve: Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor, Lendvay Márton, Laborfalvi Róza, sőt még Egressy Béni is, aki gyakorlatilag a mindenes szerepét töltötte be a Nemzetiben. A forradalmi nap déli óráiban azonban már egyértelművé vált, hogy a műsort meg kellene változtatni:  így az igazgatóság elrendelte, hogy Katona József Bánk bán-ját játsszák inkább. Azonban ez is csak terv maradt.

Ahogy az előadás megkezdődött, pár jelenet után rögtön abba kellett hagyni, hiszen megérkezett a színházba a Táncsicsot kiszabadító tömeg. 

A Két anya gyermekének módosított plakátjaForrás: OSZK

Az emberek benyomultak a nézőtérre, Egressy Gábor pedig a Pesti Hírlap tanúsága szerint kiállt a színpad közepére, és megkérdezte a tömegtől, hogy folytassák-e a Bánk bán-t, vagy énekeljenek a Hunyadi László-ból. Erkel beintette a „Meghalt a cselszövő”-t, amire rögtön Metternichet átkozta a nép, majd jött a Himnusz, a Rákóczi-induló, a Szózat és a Marseillaise.

Ma ez az épület áll az egykori Nemzeti Színház helyénForrás: Stvorecz Adrián

A forradalom idején álló színházi épületet 1913–14-ben bontották le, ekkor azonban már üresen állt, mivel 1908-ban baleset- és tűzveszélyesnek nyilvánították, és bezárták. A mai Rákóczi út 1. szám alatt állt egyébként, az Astoria Szállóval szembeni irodaház helyén. 

Miután 1908-ban a főváros végleg megtagadta a nyitási engedélyt, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium határozata alapján átmenetileg a Blaha Lujza téri Népszínházat engedték át a társulat számára. Később ez az épület is a korábbi színház sorsára jutott: 

1963-ban az épülő metró miatt lebontották. 

A Nemzeti Színház ma a Millenniumi Városközpontban, a Duna partján áll. 2000-ben kezdték meg az építkezést, és mindössze 16 hónap alatt sikerült felhúzni a hajóra emlékeztető komplexumot. A színházavató előadás Madách Imre Az ember tragédiája volt Szikora János rendezésében.