Az aeroszoloknak nevezett, levegőben lebegő, mikroszkopikus méretű szilárd vagy cseppfolyós részecskék nagymértékben hatnak a felhőképződésre, de még a számítógépes szimulációval is bajos előrejelezni a hatásukat. Az Amerikai Tudományos Akadémia online folyóiratában megjelent tanulmány ennek okait vizsgálja.
Egyik lehetséges magyarázat az, hogy
a felhőkben zajló folyamatok közül nem mindegyiket veszik figyelembe a számítógépes modellek.
Illetve az is lehetséges, hogy az ipari forradalom óta olyan mennyiségben kerültek a légkörbe aeroszolok, ami megnehezíti, hogy a felhőkre gyakorolt hatásukat önmagában elemezzük.
Nem rendelkezünk adatokkal az iparosodás, azaz a világméretű légszennyezés előtti korok felhőiről, ezért nincs mivel összehasonlítani a mai helyzetet.
A felhők viszont annyira fontos elemét alkotják a Föld éghajlati rendszereinek, hogy a 150 évvel ezelőtti vagy még korábbi felhőképződés megértése segíthetne előrejelezni a globális felmelegedés mértékét.
Az új tanulmány kétféle javaslatot ad arra, miként lehet pontosabban megjeleníteni a felhőket az éghajlatmodellekben. Egyrészt
a szimulációkban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a felhők sokféleségére
– míg korábban 10 nagyobb csoportba sorolták a felhőket, ma már – az új ismeretek birtokában – többtucatnyi felhőfajtát különítenek el.
Másrészt olyan területeken volna érdemes a felhőképződést tanulmányozni, ahol csekély a légszennyezettség.
A lakott területektől messze kellene felhőket vizsgálnunk"
– mondta a tanulmány szerzője, Steve Ghan, az amerikai energiaügyi minisztérium Pacific Northwest kutatólaboratóriumának munkatársa. – Vannak még makulátlanul tiszta helyek."
A klímakutatókat foglalkoztató kérdések közül az egyik legfogósabb, hogy vajon mennyire fog felmelegedni a Föld attól a rengeteg üvegházhatású (ÜHG) gáztól, amelyet az emberiség a légkörbe bocsát. A számítógépes modellek lehetőségek egész sorát vázolják föl, és a tudósoknak szűkíteniük kell a kört, ha bizonyosságra szeretnének törekedni.
A kutatók modelleket használnak például az úgynevezett klímaérzékenység kiszámításához: mennyi üvegházgáztól milyen mértékben melegszik a földfelszín.
Elméletileg a számításhoz még egyéb szempontokat is figyelembe vesznek,
mint a napsugárzás intenzitása, illetve a sugarak visszaverődése a felszínről (albedó). Csakhogy a napsugárzást mindkét irányba módosítják a felhők, épp az a tényező, amelyről még hiányosak az ismereteink.
A klímakutatók szeretnék a Föld éghajlati rendszereinek minden változóját figyelembe venni a klímaérzékenység megbízható értékének megállapításához. Ghan és munkatársai azt kutatják, hogy az apró aeroszol részecskék miképpen befolyásolják a felhők tulajdonságait.
"Nem elég pusztán a részecskekibocsátást és a Napból érkező energia nagyságát figyelembe venni, e két tényezőn túl még számos más folyamat létezik"- mondta Ghan.
Jelenleg az a helyzet, hogy míg a számítógépes modellek az üvegházgáz-szimulációkat jól kezelik, az aeroszolok hatását már kevésbé.
A felhők ugyanis komplex légköri jelenségek, tulajdonságaikat számtalan tényező alakítja.
Ilyenek a kondenzációs magvak: azok az aeroszol részecskék, amelyeken a kicsapódó vízgőzből keletkeznek a vízcseppek.
Minél több aeroszol részecske van a felhőben, annál több lesz a vízcsepp, amelyek befolyásolják a felhő albedóját és élettartamát. A kisebb cseppek ugyanis órákig fent lebegnek, míg a nagyobbak, amennyiben elég nehézzé válnak, csapadékként lehullanak.
A folyamatot kísérő fizikai és kémiai jelenségek sokasága miatt a szakembereknek sokkal bonyolultabb modellekkel kellene dolgozniuk.
A felhők ráadásul rövid élettartamú meteorológiai jelenségek.
Az évszázadokkal, évezredekkel korábbi üvegházgáz-értékeket a sarki jégtakaróból vett minták pontosan megadják.
Ezzel szemben a generációkkal ezelőtti felhőkről semmiféle információnk sincsen. A jégminták, a kőzetrétegek, a megkövesedett növénymaradványok felfedik a kutatók előtt, hogy a letűnt korokban mennyi szén-dioxid volt az atmoszférában. De azt nem árulják el, hogy a kiásott dinoszaurusz életében hányszor volt felhős az égbolt.
Ghan és munkatársai a felhők és az aeroszolok mennyiségének kiszámításához összehasonlították, hogy az egyes klímamodellek milyen képet festenek a múltról és a jelenről.
A klímamodellt sokan hasonlítják alagútba futó vonathoz:
az alagút bejáratánál a tudósok adatokat halmoznak a vonatra, az alagút végén pedig valamilyen klímaszcenárióval fut ki a vonat.
Egy tökéletes világban a vonat egyenes úton halad az alagútban – a valóság inkább hullámvasútra hasonlít, és "összerázza" az adatokat. A különféle modellek összehasonlításához a kutatók külön-külön átküldték a képzeletbeli alagúton a szimulációs számítás elemeit, például hogy miként változik meg az esőcseppek koncentrációja az aeroszolok eltérő mennyiségének függvényében.
Azt feltételezték, hogy az egyes elemek hajdani és mai értéke hasonlóképpen aránylik majd egymáshoz a kilenc vizsgált klímamodellben.
Nos, nemhogy nem egyeztek, de bizonyos modellekben még előjeleikben is különböztek: egyikben pozitív érték mutatkozott, másikban negatív. Vagyis képtelenség az iparosodás előtti kor felhőtakaróját a mai, szennyezett légkörre jellemző mutatók alapján meghatározni.
"Nagyon érdekes helyzet. Ami az üvegházhatású gázokat illeti, a klímaérzékenység semmit nem változott nyolcszázezer év alatt. Miért nem működik ugyanez a felhőknél?", teszi fel a kérdést Ghan.
Az egyik válasz az lehet, hogy a felhők sokkal bonyolultabbak,
mint ami a jelenlegi klímamodellekben szerepel.
Például eltérő tulajdonságú rétegekből állnak, amelyek különbözőképpen engedik be és ki a napsugárzást. Ebben az esetben a hajdani és mai felhők hasonlóak lennének, de azt is jelentené, hogy a szimulációkból éppen az a komplexitás hiányzik, amely az aeroszolok és a felhők közötti kölcsönhatást jellemzi.
Másodsorban azokban a régiókban, ahol a vizsgálatokat végzik, a mai felhők már nem olyan tiszták, mint az ipari forradalom előtti időkben.
A kutatók ezt a feltételezést Földünk kevéssé szennyezett részén, a déli féltekén a 40-ik és 50-ik szélességi kör közötti területen vizsgálnák. Harmadsorban elképzelhető, hogy a felhő-aeroszol közötti kölcsönhatást leíró matematikai egyenlet nem helyes, és felülvizsgálatra szorul.
"Napjainkban komoly viták vannak az éghajlatváltozás lehetséges okait, illetve a jövőbeli változás mértékét illetően"- mondta az Origo megkeresésére Geresdi István felhőfizikus, a Pécsi Tudományegyetem Földtani és Meteorológiai Tanszékének tanára. Ezt a kérdést elvileg számítógépes modellek segítségével lehetne eldönteni.
Ezek a modellek azonban még messze nem olyan tökéletesek, hogy megbízhatóan szimulálni tudnák az éghajlat alakulását meghatározó, a légkörben, a felszínen vagy akár az óceán mélyén lejátszódó folyamatokat.
"A legnagyobb bizonytalanság a csapadék mennyiségének és területi eloszlásának előrejelzésében mutatkozik", tette hozzá. Ezért komoly erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy javítsák a számítógépes modellek azon részét, amely a csapadék- és felhőképződést írják le " - nyilatkozta portálunknak a kutató. A nehézséget az okozza, hogy a vízcseppek és jégkristályok kialakulásához szükséges, 1 mikrométernél kisebb aeroszol részecskék koncentrációja és kémiai összetétele térben is időben nagyon gyorsan változik.
Így a napjainkban mért adatokból csak meglehetősen nagy bizonytalansággal következtethetünk az aeroszol részecskék múltbeli vagy akár jövőbeli jellemzőire", foglalta össze Geresdi István.