Magyar régészlány Almásy nyomdokában

2016.04.19. 21:22

A fiatal magyar archeológus, Pabeschitz Virág, mint amolyan női Indiana Jones, már több kalandos észak-afrikai régészeti expedícióban vett részt. Legutóbb a British Museum kutatócsoportjának tagjaként töltött el két hónapot a szudáni sivatagban, a világtól elzárt Kurgusban. Kalandjuk visszarepítette őket az időben, és nemcsak szakmai, de kemény lelki megpróbáltatásokat is át kellett vészelniük. Pabeschitz Virág az Origónak írt exkluzív beszámolójában a terepi régészet izgalmait mutatja be.

Utazó régészként eddig sem volt unalmasnak mondható az életem, de az idei szudáni expedíció olyan élménynek bizonyult, ami örökre nyomot hagyott bennem.  

Pabeschitz Virág volt a British Museum szudáni expedíciójának egyetlen magyar archeológusa. Az expedíció két hónapot töltött Szudánban, hogy Kurgus régészeti emlékeit kutassaForrás: Pabeschitz Virág

A régészeti felfedezés izgalmai, a kaland, valamint a lelki nehézségek okozta összeomlás határán ingadoztunk két hónapon át. Olyan kérdéseket tesz fel magának ilyenkor az ember, amit azelőtt soha: Miért is csinálom ezt az egészet? Mit keresek én itt?

Szudánba már belépni sem egyszerű

Már az expedíció helyszínére sem volt egyszerű eljutni. Az első megpróbáltatásokon a Nílus menti szudáni főváros, Kartúm repülőterén estem át.

A repülőtérről ki sem akartak engedni,

mivel a határőr szerint nem hasonlítottam az útlevélben található fotóra. Rövid vita után kiengedtem a hajamat, ettől megenyhült a marcona tisztviselő, és így már beléphettem az országba – emlékezetes dátum -, január 19-én, hajnali 3 órakor.

A núbiai sivatag még rengeteg feltáratlan titkot rejtForrás: Awcetry Images

Pár óra alvás után a kartúmi régészeti múzeum raktárában találtam magam, ahonnan a hosszú és kalandosnak ígérkező expedícióhoz szükséges felszereléseket felkötöztük a dzsip tetejére, és elindultunk kétnapos utazásunkra kutatásaink helyszíne felé.

Utaztak, éjszakáztak a szudáni sivatagbanForrás: Pabeschitz Virág

Egy estét a sivatagban töltöttünk, hogy faragjunk a költségekből,

de ha már erre kényszerültünk, legalább legyünk stílusosak, úgyhogy a Meroé piramisok lábánál tértünk nyugovóra, a csillagvilágos sivatagi éjszakában.

A titokzatos Meroé piramisok

A híres núbiai piramisokat a Kusita királyság első nagy korszakának idején emelték, legjobb tudásunk szerint az elsőt valamikor a Kr. e. 8. század közepén. Körülbelül 250 piramist ismerünk erről a területről, és jelenleg is zajlanak feltárások a lelőhelyen.

Meroé, a híres, különleges formájú piramisokkalForrás: Wikimedia Commons

A Kusita királyságról még mindig nagyon keveset tudunk.

Ezek a piramisok sokban különböznek egyiptomi társaiktól, leginkább az építési szöget vagy a dekorációt tekintve. Méretük is igen változatos, 6, de akár 30 méter magasak is lehetnek.

Fürdőszobánk a Nílus

Célállomásunkra, Kurgusba kétnapos sivatagi zötykölődés után jutottunk el. Rettenetesen izgatottak voltunk, a régész ilyenkor érzi, hogy él. Kurgus aprócska szudáni falu, nem messze a Nílustól, a sivatagban. Körülbelül 100 ember él itt, és még ugyanennyi egy közeli szigeten.

A két hónap alatt az európai régészek egyre közelebb kerültek a helyiekhez és a problémáikhozForrás: Pabeschitz Virág

A családok vályogtégla kunyhókban élnek, amelyek lazán elszórva állnak a sivatagban, nincsenek utcák vagy utak.

Mindenki ismer mindenkit, és mindenki rokona mindenkinek.

Együtt termesztik a datolyát, a közös ünnepeken összeadják a tányérokat, hogy mindenkinek jusson, és általánosságban is elmondható, hogy a falu és a sziget lakói szinte együtt lélegeznek.

A faluközösség minden tagja ismeri egymást, és mindenki rokonságban áll egymássalForrás: Pabeschitz Virág

Az itt élő embereknek nincsenek bútoraik, ingóságaik, a gyerekeknek két váltás ruhájuk van, cipőjük csak néha akad, azt is állandóan foltozzák, és nincsenek játékaik sem.

A régészek "fürdőszobája", a NílusForrás: Pabeschitz Virág

Iskolába csak időnként, és szamárháton jutnak el. A fiúk gyakrabban, a lányok ritkábban. A pici babák a porban játszanak mezítelenül, skorpiók között.

A homokpadlós ebédlő romantikája

A családnál laktunk, két kisebb szobát engedtek át nekünk, egyet a fiúknak és egyet a lányoknak, sőt kaptunk egy „ebédlőt” is.

A padló helyén homok, tető vagy van, vagy nincs,

az ablakok és ajtók helyén csak lyukak léteznek. Az ágyat a helyiek maguk készítették, remek fekhelyünk volt.

A lányok hálószobája a maga puritán egyszerűségével rendkívül romantikus hangulatot teremtett a mindennapokhozForrás: Pabeschitz Virág

Mivel a családnak nem volt fürdőszobája, a Nílushoz jártunk le fürödni. Nagyjából 15-20 percet kellett sétálni a sivatagon át, hogy a folyóhoz érjünk, úgyhogy

a fürdés inkább csak illúzió volt, mint igazi megoldás.

Reggel vízhordással kezdődött a nap, hogy estére legyen meleg vizünk arcmosáshoz vagy a ruhák kimosásához.

Pár nap alatt teljesen átálltunk erre a számunkra idegen és merőben új életformára. Reggeltől estig elfoglaltak voltunk, hiszen a munka mellett saját magunk ellátása is mindennapi küzdelmet jelentett, főleg, amikor márciusban a hőmérő higanyszála már 45 Celsius-fokra kúszott árnyékban.

Sivatagi romantika évezredes romok árnyékábanForrás: Pabeschitz Virág

Ilyen hőmérsékleten ásatási munkákat koordinálni, ne adj' isten milliméterpapírra rajzolni vagy lapátolni egészen más, mint Európában. Nem volt hűtőnk, vagy bolt a faluban,

így a Nílus kerámiaszűrőkkel tisztított vizét ittuk,

ami gyakorlatilag ugyanolyan hőmérsékletű volt, mint a levegő.

Núbiai tájképForrás: Wikimedia Commons

A felfrissülésre az volt az egyetlen lehetőség, hogy két lapátolás között egyszerűen belerohantunk a folyóba.

Titokzatos erőd a homokdűnék birodalmában

Két helyszínen végeztünk ásatásokat a British Museum és a Szudáni Régészeti Társaság megbízásából.

Készülődés az éjszakára a romok közöttForrás: Pabeschitz Virág

A csapat négy angol és egy norvég régészből állt rajtam kívül. Az egyik helyszínünk egy feltáratlan középkori erőd volt a Nílus mellett, elvégeztük a felmérését, de az igazi ásatási munkálatok csak a jövő évtől indulnak el.

Az erődön 12-14. századi nyomokat azonosítottunk.

A nyomok arra utalnak, hogy a régi épületnek bizonyosan lehetett még korábbi előzménye, ennek tisztázásához azonban alapos feltáró munka szükséges.

Szudán páratlanul gazdag régészeti örökségekben, amelyeket még alig ismerünkForrás: Creative Commons Attributione/Mark Fischer

Az erőd szabályos, négyszögletű, négy sarkában nagyméretű, legyező alakú tornyokkal, a falak néhol több méter magasak. Később - de még vélhetően az arab betörés előtt - egy keresztény templomot emeltek a közepére. A középkor európai szokásaihoz hasonlóan a templom köré temetkeztek, a sírokat nemes egyszerűséggel bevájták a korábbi falakba.

A betegeskedések és a tiszta víz hiánya mellett az ásatási munka is megviselte a régészek szervezetétForrás: Pabeschitz Virág

Az erődben magában is volt egy kisebb szentély, ahol izgalmas, falra festett freskók nyomai láthatók, de ezek feltárása szintén a következő év feladata lesz. Idén megtisztítottuk és digitalizáltuk a helyszínt, hogy használható térképünk legyen a további ásatásokhoz.

Évezredek hallgatag békéje a sivatagi temetőben

A másik helyszín egy temető volt. Alapvetően úgy kell elképzelni, hogy különböző méretű és formájú kőkupacok (tumulusok) vannak elszórva egy kisebb dombon. Ezek mindegyike egy-egy sír. Ami igazán különleges, hogy az itteni időjárási körülmények miatt ezek mind a felszínen láthatóak, úgy is, hogy két sír között időben akár több ezer év különbség is lehet.

Szudáni régészhallgatók is dolgoztak a középkori erődbenForrás: Pabeschitz Virág

Az eddig eredmények alapján úgy tűnik, hogy néhány korai neolitikus, de leginkább posztmeroitikus (Kr. u. 4. század - a szerk.) sírt találtunk.

Szintén érdekes, hogy szép számban voltak keresztény temetkezések is.

Mindent térképre vittünk, a norvég antropológus-régész a maradványokat elemezte, hogy előkészítse a további kutatásokat.

Rövid szudáni történelemkönyv

Szudán igen gazdag és változatos történelméről még a műveltebb európaiak is szinte alig tudnak valamit. Az archeológiai kutatások az utóbbi időben élénkültek fel a térségben. Reméljük, hogy ez a tendencia folytatódik, és egyre többet tudhatunk meg ennek az izgalmas országnak a múltjáról.

Alig tudunk valamit Szudán múltjárólForrás: Ancient History

Az ókori Egyiptom története során folyamatosan macska-egér játékot játszott a területet uraló éppen aktuális fejedelemségekkel, királyságokkal.

A Kusita királyság legfontosabb városa Meroé voltForrás: Creative Commons Attributione

Kevesen tudják, de az is megesett, hogy

a núbiaiak kiterjesztették uralmukat Egyiptomra, ez volt az ún. ’fekete fáraók’ időszaka.  

A meroitikus időszakot hagyományosan a Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 4. századik számítjuk, ez a Kusita királyság második nagy korszaka, és nevét az időszak egyik legfontosabb városáról, Meroéról kapta. Fejlődésének csúcspontján saját írásuk volt, és nagy hatalmú királyok uralták a térséget. Kemény harcokat vívtak az Egyiptomot meghódító rómaiakkal is.

Az óegyiptomi történelem külön fejezetét alkotta a núbiai fekete fáraók koraForrás. Wikimedia Commons

A 4. században azonban lehanyatlott ez a csodás időszak, ez után számítjuk a posztmeroitikus korszakot.

Mai napig homály övezi a meroitikus korszak végét,

inkább csak sejtéseink vannak a bukással kapcsolatban. Szudán területén egyes források alapján már a 4. században megjelent a kereszténység, és egészen a 14. századi arab betörésekig fennmaradt.

Legyek és Nílus illatú ruhák

Nehéz elmondani, min megy keresztül az ember, amikor a mindennapi fürdés is rengeteg energiabefektetéssel jár, az étkezés pedig külön kihívást jelent a legyekkel vívott harc miatt.

A terepi kutatómunka igen kalandos körülmények között zajlikForrás: Pabeschitz Virág

Heti hat napon dolgoztunk megállás nélkül, és a hetedik is inkább munka volt, mint pihenés, hiszen ilyenkor mostunk vagy vásároltuk meg a heti muníciót.

A legközelebbi településre eljutni 1,5 órás út volt a sivatagon keresztül,

és ez sem volt hagyományos értelemben vett város.

Szudáni árusokForrás: Wikimedia Commons

Nem pihentető koktélozós hétvégi napok voltak ezek, hiszen egy egyszerű almavásárlás is órákig eltarthat. Az elején persze mindez új és izgalmas, de amikor már egy hónapja nem fürdött normálisan az ember, és nem tudja, hogy mi történt a világban, veszít nagyszerűségéből az élmény.

Az életet jelentő NílusForrás: Wikimedia Commons

Nem ittunk tiszta, hideg vizet, betegeskedtünk, tele voltunk csípésekkel, a ruháinkból is a Nílus illata áradt, és akkor még nem is említettük meg a mindennap reggeltől estig tartó küzdelmet a homokviharral, a skorpiókkal, kígyókkal, pókokkal, a maláriaszúnyogokkal, hogy a munkáról már ne is beszéljünk. Szóval itt kint a sivatagban, az isten háta mögött, egy hónap után kezdetét veszi egy igen érdekes lelki folyamat.

Nőként a férfiak zárt világában

Mindenkinek voltak napjai vagy hetei, amikor kicsit magába fordult, és akkor tudni lehetett, hogy most válaszolja meg magában élete néhány nagy kérdését. Amikor megtapasztaljuk az emberi teljesítőképesség határát, amikor nincs visszaút, és nem lehet feladni, mert nincs más választásod. Amikor a totális fizikai fáradtság az egyedülléttel, összezártsággal találkozik.

A nők és férfiak külön ettek a záróünnepségen, a lányos részen sokkal jobb volt a hangulatForrás: Pabeschitz Virág

Ilyenkor furcsa módon kitisztul az elme, sokkal élesebben és világosabban látja az ember a saját helyzetét.

Muszlim faluban éltünk, ahol minden férfinak 3-4 felesége volt.

Ehhez az ember hozzászokik, ha arab államokban dolgozik, úgy ahogy az elfátyolozott nőkhöz is. Ahhoz azonban kevésbé, hogy Szudánban a nők 92 százaléka körül van metélve, hogy egy 15 éves lányt akartak hozzáadni egy 50 éves férfihoz harmadik feleségnek, hogy a nők csak a maradékból ehetnek a gyerekekkel együtt a férfiak után, és teljesen elkülönülve.

A szudáni társadalomban a nők alávetett helyzetben élnekForrás: Pabeschitz Virág

Mindezt nem csak hallottuk, hanem átéltük, hiszen együtt éltünk a falusiakkal. Ismertük azt a 15 éves lányt, és azt az 50 éves férfit is. Minket is arra kértek a záróünnepségen, hogy külön együnk a fűben. A férfi kollégáinkat meghívták reggelire, bennünket nem.

Szudáni terülj-terülj asztalkámForrás: Pabeschitz Virág

Tehát a társadalmi igazságtalanságokat a bőrünkön éreztük, és sokszor üvölteni szerettük volna. De vendégek voltunk. A sivatag közepén.

Amikor az infúziót régész köti be egy csecsemőnek

És elkövetkezett a személyes tragédia is, amikor a másfél éves csecsemő, akihez nagyon közel kerültem, leforrázta magát. Este a sivatagon át egy összeégett babával a legközelebbi kórházba eljutni, ahol minden koszos, nincsenek gyógyszereik, és nincs tiszta tű, embert próbáló feladat.

A gyerekekkel nagyon szoros kapcsolat alakult ki két hónap alatt.Forrás: Pabeschitz Virág

Én kötöttem be az infúziót, mert egyetlen orvos volt, nővérek nincsenek. A baba egész este keservesen sírt, mert nem volt elég fájdalomcsillapító. Kimentem az udvarra friss levegőt szívni, akkor fektettek le két holttestet a bejárat mellé.

Az élet értéke és a mindennapok teljesen mások Afrikában, ezt innen el sem tudjuk képzelni.

Sivatag szülte ars poetica

Szóval miért is csinálom? Miért jó régésznek lenni? Talán azért, mert a szakmám által megtapasztalhatom az élet mélységeit és magasságait is. Nemcsak pénzt keresek, karriert építek vagy a tudományt szolgálom, amikor dolgozom, hanem folyamatosan tanulok és fejlődök.

Mélységek és magasságokForrás: Pabeschitz Virág

Évről évre tágabbra nyílik a szemem és formálódik a látásom a világról, valamint önmagamról is. Remélem, egyszer olyan irányba fejlődik a karrierem, hogy nemcsak tapasztalatokat gyűjthetek ezekről a tőlünk olyan távoli világokról, hanem segíteni is tudok, a magam eszközeivel.

( A szerző ókor szakos régész, a Giza Plateau Mapping Project archeológusa)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK