Gravitációhullámokat észlelhettek a Plutón

Pluto wave
Vágólapra másolva!
Gravitációhullámokat fedezhettek fel a Pluto légkörében - a jelenséget eddig egyedül a Földön, a Marson és most már a Plutón sikerült megfigyelni, és a feláramló levegőhöz van köze.
Vágólapra másolva!

Sorra érkeznek vissza a New Horizons űrszonda adatai a Plutóról, a NASA kutatói pedig egyre furcsább jelenségeket figyelnek meg a törpebolygó eddig alig ismert felszínén és légkörében. Most például megfigyelték, hogy néhány felvételen olyan az atmoszféra, mintha fodrozódna, pedig ez valójában lehetetlen.

Animáció a rejtélyes fodrozódásról Forrás: Nasa

Gravitáció, nem gravitációs

A NASA kutatói a jelenséget a gravitációhullámoknak tulajdonítják, amelyet nem szabad összekeverni a gravitációs hullámokkal. Utóbbi a téridő fodrozódásait jelenti, amelyek létezésére és tulajdonságaira Einstein pontosan 100 évvel ezelőtt, az általános relativitáselmélete részeként következtetett. Az elmélet szerint gravitációs hullámokat a mozgó tömegek keltik, a forrásukról leválva fénysebességgel terjednek tova, és ahol áthaladnak, ott a tér “görbületét”, vagyis a térbeli pontok távolságát változtatják meg.

A gravitációhullámok azonban egyszerű légköri jelenségek, és akkor fordulnak elő, ha egy bolygó felszínén a hegységek felfelé hajtják a levegőt, a gravitáció azonban lehúzza azt.

Eddig csak a Földön és a Marson sikerült megfigyelni őket - most pedig, úgy tűnik, a Plutón is.

Nem változik meg a légkör

Bár fodrozódásnak tűnik, a jelenség valójában nem változtatja meg a légkör által elfoglalt helyet, azaz a Pluto atmoszférája ugyanúgy megközelítőleg 200 kilométeres magasságig nyújtózik, és nem tovább. A furcsa fényjelenség változása attól függ, hogy milyen szögből és milyen megvilágítással figyeljük meg.

A Pluto atmoszférája is kék, akárcsak a Földé Forrás: NASA

A Pluto légköre egyébként nagyrészt nitrogénből áll, de törpebolygóhoz képest elég összetett: a nitrogén mellett kisebb mennyiségű metán alkotja. A felszín felett a nitrogén és a metán reakcióba lép a napfénnyel koromszerű, tholin nevű vegyületet létrehozva. A tholinokból olyan összefüggő réteg képződhet, amely a felszínhez közel összegyűlik, és beborítja a törpebolygó jeges külsejét.