Einstein megbánta, hogy nevét adta az atombombához

2016.04.25. 21:32

A missouri szenátorból az 1944-es elnökválasztásokon alelnökké lett Harry Truman Franklin D. Roosevelt 1945. április 12-i halála után lépett ki a világtörténelem színpadára. Az addig csak protokolláris feladatokat ellátó újdonsült elnököt hetvenegy éve, 1945. április 25-én avatták be amerikai atomfegyvert előállító szupertitkos Manhattan-program részleteibe.  Az atombombát kifejlesztő tudósok szándékával szemben, az elnök el is rendelte a nukleáris fegyver bevetését, ami új korszakot nyitott az emberiség történelmében.

Egymillió amerikai halottal számoltak

1945. április 12-én a szövetségesek második világháborús győzelmében és a háború utáni új világrend kialakításában oly nagy szerepet játszó Roosevelt elnök elhunyt.  Az amerikai alkotmány szerint a hivatalban lévő alelnök, Harry Truman lépett elődje örökébe, aki még Roosevelt halála napján le is tette a Legfelsőbb Bíróság elnöke előtt a hivatali esküt.

Albert Einstein Franklin D. Roosevelthez címzett levelében a náci Németország atomprogramjának veszélyeire szerette volna felhívni az elnök figyelmétForrás: Wikimedia Commons

Az új elnök beiktatásakor,

1945 áprilisában már csak hetek kérdése volt a náci Németország teljes összeomlása. 

Zsukov és Konyev marsall seregei körbezárták Berlint, 1945. április 26-án pedig a szászországi Torgau mellett létrejött a kapcsolat  a Vörös Hadsereg és az amerikai haderő egységei között.

Franklin D. Roosevelt elnök 1945. április 12-én elhunytForrás: Congress Library

A távol-keleti hadszíntéren azonban még javában folytak az öldöklő és elkeseredett harcok. Ahogy az 1942 óta folyamatos defenzívában lévő Japán körül kezdett összeszorulni az amerikai haderő gyűrűje,

a császári hadsereg ellenállása is egyre fanatikusabbá vált.

Arra, hogy mire is számíthat a japán anyaország megszállását előkészítő George C. Marshall tábornok, az egyesített vezérkar főnöke és törzse, jól illusztrálták az Ivo Dzsima és Okinava elfoglalásáért vívott harcok véres veszteségei.

George C. Marshall tábornok, az egyesített vezérkar főnöke egymilliós veszteségre számított a japán anyaország ellen tervezett hadműveletbenForrás: Congress Library

A Japán Császárság utolsó védelmi vonalán fekvő apró Ivo Dzsimáért 1945. február 19-én megkezdődött és négy hónapig, június 22-ig tartó harcok

addig soha nem látott veszteséget okoztak a partra szálló erőknek.

A tengerészgyalogság 6821 halottat és 19 217 sebesültet veszített a gyilkos küzdelemben. 

Amerikai tengerészgyalogság Ivo DzsimánForrás: Wikimedia Commons

Azonban még ezek a veszteségek is eltörpültek a már a japán anyaországhoz tartozó Okinava elfoglalásáért indított partraszállási hadműveletben. 

Ivo Dzsimát négy hónapig tartó véres harc után vették be a tengerészgyalogosokForrás: U.S. Marine Corps Photo

Az 1945. április 1-jén elkezdett amerikai offenzíva 65 000 fős összveszteséget okozott a tengerészgyalogságnak, amelyből 14 006 fő esett el. Az amerikaiak az 1942 óta tartó szigetháborúban még sehol sem találkoztak olyan fanatikus ellenállással, mint Okinaván.

Partraszállás OkinavánForrás: U.S. Marine Corps Photo

A 77 166 főből álló japán védőseregből több mint 70 ezren vesztek el, 4000 civil pedig úgy lett öngyilkos, hogy a magas parti sziklákról a tengerbe vetették magukat. 

Lángszórós Shermann-harckocsi az okinavai harcokban. A több mint 72 ezer japán védő szinte mind odaveszett a harcokbanForrás: U.S. Marine Corps Photo

Az amerikai stratégák azt prognosztizálták,

hogy a japán főszigetek elfoglalása legalább 1946 végéig eltart,

és legkevesebb egymilliós veszteséget fog okozni a partra szálló erőknek.

Feltárulnak az atomtitkok az új elnök előtt

Harry Truman 1945. április 25-én a saját kérésére az Ovális Irodában fogadta Henry L. Stimson védelmi minisztert. Noha az amerikai atomfegyver kifejlesztését célzó Manhattan-projektet még 1942-ben Roosevelt elnök utasítására indították el, Truman vajmi keveset tudott a szupertitkos program részleteiről.

Harry Truman alelnökből lett Roosevelt utódja az elnök 1945. április 12-én bekövetkezett halála utánForrás: Nara

1945 késő tavaszára sikerült az első bombához szükséges plutóniumot előállítani, az új-mexikói Los Alamos-i kutatóközpontban kifejlesztett technológia alapján.

Stimson az elnökkel történt találkozón avatta be Trumant a Manhattan-program részleteibe,

de megtárgyalták a kifejlesztés végső fázisába került atomfegyver várható katonai és politikai hatásait is.

Truman - elődjével szemben - keményebb politikai vonalat képviselt Sztálin törekvéseivel szembenForrás: RIA Novosti/Petrusov

Truman jóval kevésbé bízott a szovjet diktátor, Joszif V. Sztálin, azaz „Joe bácsi” demokratikus világrend iránti elkötelezettségében, mint e kérdésben kissé naiv elődje. Az elnököt kifejezetten bosszantotta, hogy a Vörös Hadsereg rendre átlépi az 1945. februári jaltai konferencián elfogadott katonai műveleti övezetek határát, és megpróbál egyre nyugatabbra jutni.

A győztesek sétája Berlinben, középen Zsukov marsall és Montgomery tábornagy. A szovjetek nem voltak szemérmesek a jaltai demarkációs határok áthágásábanForrás: Wikimedia Commons

Trumant kifejezetten aggasztotta a vezérkar Japán küszöbön álló megszállásával kapcsolatos prognózisa is. Az elnök az új fegyverben egyszerre látta a Japán elleni gyors és nagy veszteségeket elkerülő győzelem, valamint „Joe bácsi” étvágyát csökkentő eszközt.

Heisenberg és a „zsidó fizika”

Az atombomba kifejlesztésének gondolata még 1939-re nyúlt vissza. Az agresszíven terjeszkedő Harmadik Birodalom jelentette katonai fenyegetés és a németországi atomkutatásokról szóló hírek miatt az amerikai atomtudósokat komolyan aggasztotta az a lehetőség, hogy a náci Németország tömegpusztító fegyver birtokába jut.

Nobel-díjasok egymás között. A kép bal szélén Werner Heisenberg német, jobbra pedig Wigner Jenő magyar atomfizikus, az 1920-as évek végén. Heisenberg Hitler szolgálatába állt, Wigner jenő pedig az amerikai atomprogramban vett résztForrás: Bundesarchiv

A német atomkutatásokat Werner Heisenberg Nobel-díjas atomfizikus, a kvantumfizikát forradalmasító és jelentőségét tekintve csak Einstein általános relativitáselméletéhez hasonlítható határozatlansági reláció felfedezője vezette.

Werner Heisenberg és csoportja nem tudott működőképes reaktort kifejleszteniForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Heisenberg és az általa vezetett csoport azonban képtelen volt a hasadóanyag előállításához szükséges, működőképes reaktor megkonstruálására,

így a német atomfegyver kifejlesztésével kapcsolatos amerikai aggályok utóbb erősen túlzónak bizonyultak. 

A sorozatos kudarcok miatt még Heisenberg legfőbb támogatója, a náci hierarchiában igen befolyásos személyiségnek számító Albert Speer fegyverkezési miniszter is az atomkutatásokra szánt összegek más hadiipari fejlesztésekre történő átcsoportosítását szorgalmazta.

Albert Speer (a képen előrehajolva) Adolf Hitler társaságában. Hitler a kvantumfizikával szemben bizalmatlan volt, "zsidó fizikának" tituláltaForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Adolf Hitler pedig eleve bizalmatlanul szemlélte a nukleáris kutatásokat, mivel a kvantumfizikát nemes egyszerűséggel csak „zsidó fizikának” tartotta.

A németektől való félelem szülte a Japán feletti gombafelhőt

1939 forró, háború előtti nyarán minderről természetesen még mit sem lehetett tudni az óceán túlpartján. A világhírű Nobel-díjas elméleti fizikus, Albert Einstein 1939. augusztus 2-án kelt, Frankiln D. Rooseveltnek címzett levelében hívta fel az elnök figyelmét Németország saját nemzeti nukleáris programjának veszélyeire. 

Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikusForrás: Origo

Emiatt azt javasolta az elnöknek, hogy az Egyesült Államok is készüljön fel egy hasonló program végrehajtására. A relativitáselmélet atyja levelében azt is leírta, hogy Enrico Fermi, valamint Szilárd Leó és a francia Frédéric Joliot-Curie kutatásai azt valószínűsítik, hogy adott urántömegből a láncreakció segítségével hatalmas energia szabadítható fel, ami egy minden addiginál pusztítóbb fegyver kifejlesztéséhez vezethet.

Szilárd Leó magyar származású Nobel-díjas amerikai fizikusForrás: U.S. Department of Energy

A történelembe csak Einstein-levélként bevonult dokumentum szövegét nagyobbrészt nem is a világhírű elméleti fizikus, hanem az ugyancsak Nobel-díjas Szilárd Leó és Wigner Jenő, valamint Teller Ede fogalmazták meg.

Fermi és Szilárd reaktortervének vázlata. A németekkel szemben az amerikai tudósoknak sikerült működőképes atomreaktort alkotniukForrás: Wikimedia Commons

Mivel Einstein egyetértett a német nukleáris kutatások jelentette potenciális veszéllyel, nevét adta, és aláírta a levelet. 

Az idős Teller Ede Ronald Reagan elnök társaságában. Teller professzor részt vett a Manhattan-tervben, és később ő alkotta meg az első amerikai hidrogénbombát isForrás: Congress Library

Az 1939. szeptember 1-jén kitört német–lengyel fegyveres konfliktus miatt - amely két nappal később, a brit, illetve a francia hadüzenet folytán világháborúvá terebélyesedett - 

Roosevelt elnök csak október 11-én válaszolt érdemben Einstein levelére,

egyidejűleg elrendelve a levélben felvetett kérdéseket vizsgáló Urán Tanácsadó Bizottság (Advisory Committee on Uranium, ACU) felállítását.

Einstein megbánta, hogy nevét adta a Manhattan-tervhez

A bizottság javaslatára 60 ezer (akkori árfolyamon értendő) dollárt különítettek el Fermi Chicagói Egyetemen folytatott neutronkísérleteire.

Lényegében az Einstein-levél vezetett el 1942-ben a Manhattan Engineering District fedőnevű titkos projekt, az amerikai atombomba kifejlesztésének programjához.  

Atomtudósok Los AlamosbanForrás: Wikimedia Commons

A Los Alamos-i kutatóközpontban Robert Oppenheimer és Leslie Groves dandártábornok irányításával 1945. július elejére összeszerelték az első kísérleti robbantásra szánt plutóniumbombát. Az amerikai atombomba kifejlesztésében részt vett tudósok – ismerve a nukleáris fegyver rendkívüli pusztító hatását –, azt javasolták, hogy a kísérleti atomrobbantásra hívják meg a japán kormány és vezérkar képviselőit.

A világtörténelem első atombombája, a "Trinity" 1945 júliusában, a kísérleti robbantás előttForrás: Congress Library

Az volt a meggyőződésük, hogy a fegyver rendkívüli erejét látva, Japán önként kapitulál.  

A politikai és a katonai vezetés azonban elvetette az atomtudósok javaslatát. 

1945. július 16-án az új-mexikói Alamgorodo kísérleti telepén villant fel a világtörténelem első nukleáris napfelkeltéje, az ironikus kódnevű Trinity (Szentháromság) plutóniumbomba felrobbantásával.

A Trinity kísérleti robbantása 1945. július 16-ánForrás: Wikimedia Commons

 A potsdami konferencián tartózkodó Truman elnököt titkos táviratban értesítették a sikeres kísérleti robbantásról.

Oppenheimer, a Los Alamos-i kutatócsoport tudományos vezetője és Leslie Groves dandártábornok a Trinity robbanásának epicentrumában, a kísérlet utánForrás: Congress Library

Három héttel később, 1945. augusztus 6-án kora hajnalban, a csendes-óceáni Tinian szigetéről Paul Tibbets ezredes parancsnoksága alatt elstartolt az „Enola Gay” B-29-es hadászati nehézbombázó, hogy végrehajtsa Hirosima ellen a világtörténelem első atomtámadását.

Truman (középen) Sztálin és Churchill társaságában a potsdami konferencián 1945 júliusában. Az elnök itt értesült az első sikeres kísérleti atomrobbantásrólForrás: Wikimedia Commons

Einstein semmilyen formában nem vett részt az új-mexikói Los Alamosban létrehozott kutatóközpont munkájában. Linus Pauling német származású amerikai Nobel-díjas kémikus szerint - aki a nukleáris fegyverek elleni munkássága miatt 1962-ben a Nobel-békedíjat is megkapta -  Albert Einstein később megbánta, hogy nevét adta az atombomba kifejlesztéséhez.

Az első atomtámadást végrehajtó Boeing B-29 négymotoros hadászati bombázó személyzete Tinian szigetén, a hirosimai atomtámadás utánForrás: AFP/Stf

A kocka azonban el volt vetve; az atomfegyver bevetésének kérdése a politika kezébe került, a tudósok többé már nem tuszkolhatták vissza palackjába a kiengedett nukleáris szellemet.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK