Nem mindig őszinte a delfinmosoly

2016.04.30. 08:57

A delfin aranyos. A delfin kedves. Hiszen mindig mosolyog, és gyakran annyira emberi a viselkedése. Sőt, még segít is a bajbajutottakon! Vajon ezek az általános vélekedések mindig megállják a helyüket? Vagy van a delfineknek egy „sötétebb”, agresszívebb oldala is?

Verekedő kedvű mosolygós cetek

A delfinekről az az általános kép él bennünk, hogy szelíd, barátságos állatok. Megerősíti ezt a gondolkodásmódot mindig mosolygós ábrázatuk (amely pusztán a szájredő formája miatt tűnik mosolygásnak, és még a haláluk után is megmarad), valamint kiemelkedő intelligenciájuk.

A látszat néha csal. Noha a delfinfélék általában békésen viselkednek az emberrel szemben, ez a magatartásuk azonban időnként akár életveszélyes agresszióba csaphat átForrás: Aeon/George Karbus

Valójában azonban a delfinek is képesek agresszívvé válni,

ha zaklatják őket, és mint minden más közösségben élő állatnál, náluk sem ritkák az egymás közötti összetűzések. Az összetűzések többsége csupán fenyegető erőfitogtatásban merül ki. Az ingerült delfin kinyitja a száját, csattogtatja állkapcsát és bólogat.

A „delfinmosoly” a szájredőnek köszönhető, nem pedig az állat érzelmeinekForrás: Origo

Ha a felszínen van, a farokúszó csapkodása ugyancsak intő jel lehet a többiek (illetve a közelben lévő emberek) számára.

Ha jelzések nem bizonyulnak elegendőnek, a delfin támadásba lendül,

kergetni kezdi ellenfelét és harapdálja, orrával döfködi, úszóival csapkodja a másikat.

A vadon élő delfinek általában kíváncsian viselkednek az emberrel szemben, de fogva tartott társaikkal ellentétben többnyire nem engedik fogdosni és simogatni magukatForrás: Wired/George Karbus

Az összecsapások nyomai gyakran láthatók az idősebb példányokon: bőrük sebhelyes, karcos, úszóik megtépázottak. (Egy-egy delfincsapat egyedeinek azonosításában ezek a nyomok nagy segítséget jelentenek a kutatók számára, az ún. hátúszó-azonosítás technikájával.)

A delfinek nem egyszer agresszíven viselkednek egymással szemben. A fotón látható hát(zsír)úszón jól azonosíthatóak a fajtársi harapásnyomokForrás: One Green Planet

Az agresszió mértéke fajonként eltérő, és összefügg a közösségen belüli általános feszültséggel. A fogságban tartott delfinekből a rabság okozta trauma

kiszámíthatatlan, természetellenes viselkedést válthat ki.

Természetes közegükben élő társaik viselkedését pedig az általunk okozott környezeti terhelés befolyásolhatja.

Nőstényre vadászó delfingalerik

Egyes delfinfajok gyakran szoros családi kötelékben vagy állandó csoportban élnek, más fajok lazábban kapcsolódó csoportokat alkotnak. A mindenki által ismert és szeretett palackorrú delfinek inkább az utóbbihoz tartoznak.

Palackorrú delfincsalád. A családon belül nagyon fejlettek a szociális kapcsolatokForrás: Elter Tamás

Külön csoportokat alkotnak az anyák borjaikkal, a fiatal, még nem ivarérett hímek és a felnőtt hímek. A csoport összes tagja ritkán vagy soha nincs egyszerre együtt, alkalmi szövetségek jönnek létre és bomlanak fel.

„Bandázó” palackorrú delfinekForrás: Elter Tamás

Kivételt képeznek a felnőtt hím delfinek,

amelyek jellemzően kettesben vagy hármasban úsznak, és egyfajta szövetséget hoznak létre.

(Esetenként az ilyen szövetségek akár 10–14 fősre is bővülhetnek, a kutatók ezt „szurkolótábor”-jelenségnek nevezik.)

A vadon élő palackorrú delfinek igen kíváncsiak, és gyakran megközelítik a búvárokatForrás: Elter Tamás

Mikor egy nőstény delfin párzásra kész, egy ilyen hím szövetség néhány napra gyakran „elrabolja” attól a csoporttól, amelyben él. Ekkor a hímek vele úsznak, két oldalról közrefogják. Ha menekülni próbál, üldözőbe veszik, farkukkal csapkodják, nekirontanak, harapdálják, egymáshoz lökik, hogy arra haladjon, amerre ők akarják.

Van, amikor hamis a „delfinmosoly”Forrás: Elter Tamás

Majd párosodnak áldozatukkal, egyik a másik után, néha egyszerre is próbálkozva. Mindezt azzal a céllal, hogy kisajátíthassák a termékeny nőstényt, így ők legyenek a következő szaporulat nemzői. Ezt pedig azért teszik ketten vagy hárman, mert egyetlen egyed soha nem tudná ellenőrizni a nőstény mozdulatait vagy megakadályozni, hogy más egyedüli hím vagy páros elrabolja.

Csoportos „nemi erőszak” és delfinháború

A szexuális agresszió a palackorrú delfinek esetében gyakran megerőszakolásban nyilvánul meg, de nem ritka náluk a homoszexualitás sem.

Egyes esetekben a gyilkosságtól sem riadnak vissza.

Ha esetleg olyan nőstény egyedet rabolnak el, amely még együtt van a borjával, így nem párzóképes, előfordul, hogy megölik a borjút.

A hímek igyekeznek leválasztani egy-egy nőstényt, amelyet aztán kitartóan üldöznekForrás: Elter Tamás

Ezzel elérik, hogy a nőstény hormonálisan ismét párzóképessé váljon. A palackorrú delfineknél előfordul, hogy más delfinfajok egyedeit sem kímélik. A hozzájuk hasonló, ám kisebb testű Stenella nemzetségbeli fajokat (ilyen például az atlanti foltos delfin) is megerőszakolják vagy megtámadják.

A kis testű disznódelfin (Phocoena phocoena) gyakran esik áldozatául palackorrú delfinek támadásánakForrás: Erik Christensen

A kis testű disznódelfineket egyszerűen csoportosan letámadják és összeharapdálják, uszonyaikkal és orrukkal „megverik”.

A kutatók egyelőre nem találtak magyarázatot erre a fajta agresszióra,

hiszen a disznódelfinek semmilyen szempontból nem jelentenek konkurenciát vagy ellenséget a palackorrúak számára.

Az ítélet: életfogytiglan

A fogságban tartott delfineknél megváltoznak a természetes viselkedésformák. A zárt medencék ugyanis korlátozzák a delfinek mozgását, kommunikációját, táplálkozását és szociális viselkedését.

Ne tévesszenek meg senkit sem a delfináriumokban előadott cirkuszi produkciók; a fogságba vetett delfinek többségét valójában súlyos depresszió gyötriForrás: One Green Planet

A természetes élőhelyüknél összehasonlíthatatlanul kisebb és ingerszegényebb börtöneikben minimális úszásra van lehetőségük (a kardszárnyú delfin például a természetben akár 150–200 km-t is úszik egy nap alatt), ráadásul a zárt térben az echolokációnak nevezett, hang alapú tájékozódási és vadászati technikájukat sem alkalmazhatják.

A nyílt tengeren a delfinek naponta akár 100–200 kilométeres távolságot is leúsznakForrás: Elter Tamás

Természetes közegükben a delfinek nem fogyasztanak dögöt,

a delfináriumokban azonban élettelen halakat kapnak táplálékként. A delfinek számára kiemelten fontos az egyedek közötti, gyakran hierarchikus viszony és a társas viselkedés.

A delfinek természetes közege a határtalan nyílttengeri térségForrás: Elter Tamás

Ez állhat családi, illetve az előbbiekben már említett alkalmi vagy állandó szövetség alapjain is. A delfináriumokban viszont olyan egyedeket helyeznek közös medencébe, amelyek korábban nem ismerték egymást, így nem is alakulhatott ki közöttük kapcsolat.

A fogva tartott delfineket több különálló csoporttól elszakított egyedek alkotjákForrás: AFP/Mark Ralston

E tényezők miatt meglehetősen gyakoriak a fogságban tartott delfineknél a depressziós tünetek (amelyek néha öngyilkosságukhoz vezetnek), a torzult viselkedésforma, a fajtársak elleni kiközösítő magatartás és az agresszió. Utóbbi gyakran okoz súlyos sérüléseket, a sebek elfertőződését, a megtámadott egyed frusztráltságát, akár a halálát is.

Palackorrú delfinek a Csendes-óceánon. Az idősebb hímek két-három egyedből álló kis, nem egyszer élethosszig tartó csoportokba állnak összeForrás: Elter Tamás

Delfinek természetes közegükben kivételesen ritkán támadnak emberre, ám a delfináriumokba zárt, emiatt torzult viselkedésű példányok esetében

viszonylag gyakran előfordul az ember elleni agresszió,

amely néhány esetben halálos kimenetelű.

Agresszívvé vált „gyilkos bálnák”

Ember elleni támadást csak egészen ritkán dokumentáltak természetes közegükben élő delfineknél. Az egyik leghíresebb eset az volt, amelyről Robert Falcon Scott kapitány számolt be második, végzetes antarktiszi expedíciójának (1910–1913) naplójában.

Robert Falcon Scott kapitány (a képen középen) antarktiszi expedíciója során egy majdnem végzetes kardszárnyúdelfin-támadásról számolt be naplójábanForrás: Wikimedia Commons

1911. január 5-én a vastag jeget alulról áttörő kardszárnyú delfinek – ezeket az állatokat angolszász területen a „killer whale”, azaz a gyilkos bálna elnevezéssel illetik –

kis híján a vízbe rántották és elragadták az expedíció fotósát, Herbert Pontingot.

(A kardszárnyú delfinek egyik speciális vadászati technikája, amikor alulról áttörik jeget, és vízbe rántják a jégtáblán pihenő fókát, rozmárt vagy pingvint.)

Fókakölyköt zsákmányoló kardszárnyú delfin Patagónia partvidékén. Az orkák hihetetlenül intelligensen és vakmerően vadásznakForrás: Wikimedia Commons

Ezzel az incidenssel együtt

eddig összesen 4 olyan dokumentált eset ismert, amikor vadon élő kardszárnyú delfin emberre támadt,

ám ezek egyike sem volt halálos, jóllehet ezek az állatok akár 9 méter hosszúra és 10 tonna súlyúra is megnőhetnek, így a tengerek abszolút csúcsragadozóinak számítanak.

Dél-Afrikában menekülnek a gömbölyűfejű delfinek elől

A kardszárnyú delfineknél valamivel kisebb, ám így is 5–7 méteresre és többtonnásra megnövő gömbölyűfejű delfineknek (Globicephalidae) meglehetősen rossz hírük van egyes térségekben. (A gömbölyűfejű delfinek a kardszárnyú delfinfélék családjába, az Orcinidae famíliába tartoznak.)

Ugró gömbölyűfejű delfinek az Atlanti-óceánonForrás: Kék Bolygó/Kováts Kinga

A Dél-Afrika környéki vizek halászai például semmi pénzért sem tartózkodnának a tengerben, amikor gömbölyűfejű delfinek vannak a közelben.

Gömbölyűfejű delfin (pilótabálna) támadása. Még nem tudjuk pontosan, hogy az ehhez hasonló magatartás valódi agresszió-e, vagy egyfajta sajátos, ám a búvárra nézve életveszélyes játékForrás: Youtube

Egy természetfilmes a kamerájával dokumentálni is tudta azt az esetet, amikor a Hawaii környéki vizekben a felszínen pihenő delfinekhez közel merészkedő, sőt, egyiküket megérintő asszisztensnőjét, Lisa Costellót az állat a lábánál megragadta, és kétszer is a mélybe rántotta.

A gömbölyűfejű delfintől a világ egyes pontjain, például Dél-Afrikában jobban tartanak, mint a cápáktólForrás: Pinterest

A drámai pillanatokat videón is megörökítették.

A szerencsésen – csupán ijedtséggel és dobhártya-beszakadással – végződő eset után az áldozat arról számolt be, hogy amikor fulladásközeli állapotba került, és eluralkodott rajta a pánik, a delfin a felszínre segítette. Ez alapján úgy véli, a gömbölyűfejű delfin csak játszani akart vele.

Néha a „mosolygós” delfinek is emberre támadhatnak

A palackorrú delfineknél ugyancsak előfordul ember elleni agresszió. 1994 decemberében, a brazíliai Sao Paulóhoz közeli egyik strandon a helyiek által Tiao névre keresztelt nőstény delfin támadása következtében egy ember meghalt, egy másik pedig súlyosan megsebesült.

Tiao, a vele „játszadozók” között. Sokan nem fogják fel, hogy a „játék” egy határon túl olyan zaklató magatartás, ami agressziót válthat ki az állatbólForrás: Wired

Az emberekkel barátságos, társaságukat önként kereső, vadon élő Tiao hónapokon át tűrte, hogy a strandolók a hátára másszanak, úszóiba kapaszkodjanak, különféle tárgyakat kössenek rá, megpróbálják a partra vonszolni, vagy az orrnyílásába nyomkodjanak hulladékokat vagy fagylaltot.

Rendkívül ritka incidens: kardszárnyú delfin támadásaForrás: Youtube

A végzetes napon szemtanúk szerint a két ittas férfi már jó ideje kínozta az állatot – egyikük például cigarettát próbált az orrnyílásába erőltetni –, ám Tiao végül elvesztette türelmét, és nekik támadt.

Palackorrú delfin terrorizálta a halászokat

Az ilyen végzetes, provokáción alapuló támadás persze kivételesen ritka, a kisebb sérülésekkel járó agresszió azonban már gyakrabban előfordul.

Gömbölyűfejű delfinekForrás: Kék Bolygó/Kováts Kinga

2006-ban például a nyugat-franciaországi Cap Sizun kikötőjében,

egy magányos palackorrú delfin tartotta rettegésben a helyi halászokat:

mindennap előfordult az evezőtörés, a delfin elsüllyesztette vagy felborította a csónakokat, tönkrementek a csónakmotorok, összegubancolódtak a hajókötelek.

Ugró delfinek az Atlanti-óceánonForrás: Kék Bolygó/Kováts Kinga

Az állat gyakran vízbe borította a halászokat is.

A helyiek által Jean Flochnak (Placcs Jancsinak) elnevezett, hol játékos, hol agresszív delfin valószínűleg vagy leszakadt a rajától, vagy a többiek közösítették ki, mindenesetre magányos volt, és játszótársakat keresett.

Felajzott delfinek búvárokkal akartak üzekedni

Gyakrabban előfordul a szexuális indíttatású agresszió. Egy 2003-ban készült tanulmány szerint a világszerte megfigyelt 29, emberek társaságát kereső vadon élő delfin közül

13 próbált szexuálisan közeledni emberekhez.

Így például a Kajmán-szigeteknél élő Stinky névre „hallgató” palackorrú delfin is gyakran megkörnyékez búvárokat, és szexuális aktust kezdeményez náluk.

Kétélű dolog a vadon élő delfinnekkel történő „játék”Forrás: Scuba Divers Best Plac

Annak ellenére, hogy az állat egyáltalán nem agresszív, csupán „rámenős”, a viselkedése akár életveszélyessé is válhat: könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az embernél jóval erősebb és súlyosabb delfin párzási szándékkal a tengerfenékhez szorítja áldozatát, és ezzel komoly sérüléseket, vagy akár fulladást okoz.

„Játék” közben delfin által okozott sérülésForrás:Youtube

Az imént említett 29 delfin kétharmadánál bizonyítható, hogy esetenként agresszív viselkedést tanúsít emberekkel szemben. Az áldozatok körében gyakori a bordatörés, a léprepedés vagy az eszméletvesztés.

Amikor fellázad a fogvatartott

Egészen más a helyzet a fogságban tartott delfineknél. A természetes közegükből kiszakított és kegyetlen körülmények között tartott delfinek gyakran válnak agresszívvé gondozóik, idomáraik vagy a medencéjükbe jó pénzért beengedett látogatókkal szemben.

Tilikum, a hatalmas hím kardszárnyú delfin és később halálosan megsebesített gondozójaForrás: Youtube

Talán a leghírhedtebb mindközül a Tilikum névre keresztelt hím kardszárnyú delfin, aki egymaga 3 embert ölt meg.

Tilikum portréja az akvárium üvegfalán keresztül. A kardszárnyú delfinek rosszul tűrik a fogságot, és a fogva tartás miatt kiszámíthatatlanná válhatnakForrás: Youtube

Tilikumot 1983 novemberében, Izland partjainál ejtették fogságba. 1991-ben a kanadai Sealand szórakoztatóparkban halt meg egy idomár Tilikum medencéjében, az állat támadása miatt.

Tilikum és gondozója, Dawn Brancheau, a SeaWorld akváriumban, 2009 tavaszán. A gondozónőt 2010 februárjában halálos támadás érteForrás:Barry Bland / Splash News

1999-ben a floridai Orlandóban ugyancsak rátámadt arra a férfira, aki a zárás után a SeaWorldben maradt, majd beugrott Tilikum medencéjébe.

A férfit másnap holtan húzták ki a vízből.

2010-ben pedig ismét az idomárját ölte meg, Dawn Brancheau-t.

Drámai pillanatkép a Dawn Brancheau-t ért halálos támadásrólForrás: Youtube

Az eset nyomán egyre több szervezet kezdte követelni a delfinshow-k beszüntetését, a delfináriumok bezárását és a delfinek szabadon engedését. Blackfish címmel tényfeltáró dokumentumfilm is készült az esetről.

Ők is csak vadállatok

Dawn Brancheau halála után Jean-Michel Cousteau, az Ocean Futures Society elnöke videonyilatkozatban közölte álláspontját az eset tanulságairól. „Talán nekünk – mint emberi fajnak – sikerült kinőnünk azt a hibás beidegződést, hogy fogságban kell tartanunk vad, hatalmas, összetett társadalmi szerkezetben élő, intelligens állatokat, ahol viselkedésük nemcsak hogy természetellenes, de gyakorta válik kórossá.”

A világhírű tengerkutató, Jean-Michel Cousteau egy kardszárnyú delfinnelForrás: Ocean Futures Society

Minden bizonnyal megtanultunk már mindent tőlük és róluk, amit fogságban tartott fajtársaiktól meg lehetett.”

A delfinek a kék bolygó legintelligensebb állatai közé tartoznak, akik elbűvölnek bennünket kecsességükkel, „mosolyukkal”, játékukkal, kíváncsiságukkal.

Nem szabad elfelejteni, hogy a „játékos” delfinek is vadállatok, akiket az ösztöneik irányítanakForrás: Elter Tamás

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ők is az ösztöneikre hallgató ragadozók, akik gyakran küzdenek egymással, és egy-egy ritka esetben akár az ember ellen fordulhatnak.

(Kovács Roland tengerökológus, cetkutató összeállítása)

KAPCSOLÓDÓ CIKK