Rejtélyes rajzot fedeztek fel a Nazca-vonalak közelében

Nazca
Egy másik Nazca-vonal, a kolibri - erről biztosan tudjuk, hogy eredeti
Vágólapra másolva!
Új, vélhetően egy képzeletbeli lényt ábrázoló geoglifát fedeztek fel japán régészek Peru déli részén, a világhírű Nazca-vonalak közelében.
Vágólapra másolva!

A csak madártávlatból észlelhető és nehezen kivehető, 30 méter hosszú rajzolat 2000-2500 éves lehet a térséget 2008 óta kutató japán csoport vezetője, Szakai Mazato szerint. Az újabb geoglifát a már ismert vonalaktól 15 kilométerre, egy sivatagos vidéken találták.

Az egyik legismertebb Nazca-vonal, a kolibri Forrás: Flickr / ilkerender

A kutatók bizonytalanok abban, hogy az újonnan felfedezett geoglifa embert vagy állatot ábrázol-e, mert az ábra meglehetősen erodálódott, és ezért nehezen felismerhető - közölte a perui kulturális minisztérium.

Mitikus figura lehet

Szakai Maszato, a Jamagatai Egyetem kutatója egy nyelvét öltő képzeletbeli állat ábráját véli felismerni a rajzolatban. A National Geographic cikke szerint az ábra bal oldalán a lény feje és hosszú nyelve, jobb oldalán pedig a teste és a lábai található. A jobb oldal domborműszerűen kiemelkedik a földből. Maszato és kollégái egyébként

hét éve vizsgálják a Nazca-vonalak környékét,

és nem ez az első eset, hogy újat fedeznek fel.

Korábban is fedeztek fel új geoglifát

Ugyanez a japán kutatócsoport 2015 júliusában 24, korábban ismeretlen geoglifákat fedezett fel Nazca városától mintegy másfél kilométerre délre. Ezek között egy láma figurája is található, japán régészek szerint Kr. e. 400 és 200 között keletkezhettek.

Egy nagyobb spirál a Nazca-vonalak területéről Forrás: Flickr/iheartpandas

Ha bebizonyosodik, hogy valóban a Paracas-kultúra idején (Kr. e. 8. – Kr. e. 1. század) készítették őket, ezek lehetnek az eddig ismert legősibb geoglifák.

A Paracas-kultúra

A mai Peru területén a Kr. e. 8. századtól a Kr. e. 1. századig élő Paracas-kultúra leginkább furcsa, deformált koponyáiról híres: a paracasok valamilyen okból, valószínűleg a különböző közösségi státuszok alapján, megnyújtották az emberek koponyáját. A paracasi orvosok az agysebészet kezdetleges módját is alkalmazták: úgy gondolták, hogy a koponya véreztetése mindenre gyógyír, így a régészek gyakran találtak betört homlokú koponyákat a híres Paracas-nekropoliszban (más néven a Holtak városában). A nekropoliszt először 1950-ben fedezte fel Julio Tello perui régész. A sírok és a bennük megtalált múmiák öltözködése alapján feltételezhető, hogy a Paracas-kultúra életében nagy szerepet játszottak a színes szőttesek: az isteneiknek is textíliákat áldoztak.

A perui Nazca-vonalak a világ egyik nagy régészeti rejtélyének számítanak. A köves sivatagban található, teljes egészében csak a levegőből látható, hatalmas mértani alakzatok és állatfigurák keletkezését 1500–2000 évvel ezelőttre teszik a kutatók. A világörökségi listán is szerepelnek.

A feltételezések szerint a Nazca-indiánok rituális, csillagászati céllal alkották meg a rajzokat. A területre épp ezért szigorúan tilos a belépés, még a dél-amerikai ország vezetői is csak külön engedéllyel és speciális cipőben mehetnek az ábrák közelébe.