Legalább ötször lelépett mestere pénzével, egy vagyont költött a ruházkodásra, csaló, hazug, falánk és hiú volt, mégis ő lett Leonardo da Vinci egyik kedvenc tanítványa, akire végül birtoka felét és a Mona Lisát is ráhagyta. Senki nem értette, mit lát benne Leonardo, de a szimpátia valahol kölcsönös lehetett, hiszen Gian Giacomo Caprotti da Oreno, ismertebb nevén Salai majdnem harminc évig kitartott mestere mellett, és egészen haláláig szolgálta.

1490-ben Leonardo da Vinci Milánója a fénykorát élte. A pazarló, műkedvelő herceg, Ludovico Sforza hívására a művész a városban tengette mindennapjait, kevésbé termékenyen, de festegetett, szobrokat, épületeket tervezett, élvezte a belső háborúktól megszabadult Itália békéjét. 

Leonardo da Vinci önarcképe

Forrás: Wikimedia Commons

A hercegek ugyanis ekkoriban fejezték be a hadakozást egymással, és az addig katonákra és fegyverekre költött pénzt a művészetek pártolására fordíthatták – ez Leonardónak igazán jól jött.

Göndör fürtös kisfiú a szőlőből

A már akkor Itália-szerte híres polihisztor méretes szőlőültetvényének bérlője, Pietro di Giovanni felvetette, hogy Leonardo kezeire bízná tízéves fiát, Gian Giacomo Caprotti da Orenót, akit a mester tanítványának szánt. Vasari beszámolója szerint Leonardo kifejezetten örült a szép, göndör fürtös kisfiú érkezésének, és azonnal tanítani kezdte. Az évek során a fiúból ügyes, de nem kifejezetten tehetséges festő lett.

Előzetes A lángelme Milánóban című dokumentumfilmhez, amely Leonardo Milánóban töltött éveiről ad részletes, izgalmas tájékoztatást

Az ördög, akit Leonardo mégis szeretett

Ahogy cseperedett, a Gian Giancomo név helyett egyre többen kezdték Salainak hívni, ami olaszul kis ördögöt jelent.

Forrás: Origo

Nem véletlenül kapta ezt a ragadványnevet: még maga Leonardo is, aki egyébként nagyon szerette a fiút, elismerte, hogy csaló, hazug, kapzsi és hiú volt, nem sok jó tulajdonsággal rendelkezett, ami indokolná, hogy Leonardo ilyen sokáig (közel harminc évig) maga mellett tartotta. Magát a mestert is legalább ötször meglopta (ennyiszer jegyezték fel legalábbis, könnyen lehet, hogy a valós szám sokkal magasabb volt). Külsejére vagyonokat költött, az öltözködése származása ellenére kifejezetten kifinomult és drága volt, 24 pár díszes cipővel rendelkezett, ami a reneszánsz Itáliában még a nemesség körében is szép mennyiségnek számított.

Forrás: Uránia
Leondardo milanói évei
A Leonardo da Vinci: a lángelme Milánóban című dokumentumfilm még azok számára is érdekesen és izgalmasan mutatja be a polihisztor Milánóban töltött éveit, akik egyébként nem rajonganak a műfaj iránt. A dokumentumfilmes elemeket és történelmi karaktereket életre keltő, játékfilmes részeket vegyítő filmet a 2015-ös Milánói Expo keretében megrendezett nagyszabású Leonardo-kiállítás ihlette, amely 12 szekcióban mutatta be a nagyközönségnek a lenyűgöző festményeket és rajzokat, köztük a Louvre-ból kölcsönzött La belle ferronnière-t.

A filmben megismerhetjük a város Leonardóhoz köthető nevezetességeit, az itt készült műveket, belenézhetünk Az utolsó vacsora, a Keresztelő Szent János és a Mona Lisa sorsának részleteibe is. Az alkotók anekdotákba ágyazva betekintést nyújtsanak a zseni életének eddig kevéssé ismert részleteibe, mecénásához, Ludovico „Il Moro" Sforza herceghez, vagy legkedvesebb tanítványához, örököséhez, a Saláíhoz fűződő kapcsolatába is.

Az érdeklődők az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében nézhetik meg az izgalmas dokumentumfilmet.

Megérkezik a vetélytárs

Melzi, Salai nagy vetélytársaForrás: Origo

Salai, furcsa viselkedése ellenére, végig kitartott mestere mellett – még akkor is, amikor újabb kegyelt érkezett a műhelybe, aki sokszor átvette a kedvenc tanítvány szerepét. A grófi származású Francesco Melzi már sokkal jobban bánt Leonardóval, tisztelte, szerette, és nem lopott tőle. Amikor Franciaországba utaztak Salai társaságában, Melzit mint a mesterrel élő úriembert kezelték, Salait pedig úgy, mint Leonardo szolgálóját – gyorsan vissza is tért Itáliába, hogy a szőlőültetvényen dolgozzon, és ne kelljen elviselnie a megaláztatást.

Meztelen vázlatok az ördögről

Leonardóról régóta tudjuk, hogy valószínűleg homoszexuális volt – már magában az, hogy soha nem jegyezték fel, hogy nővel hált volna, nem volt felesége, és a heteroszexuális aktusról többször nyilatkozott lemondóan, eléggé valószínűvé teszi, hogy a saját neméhez vonzódott. Könnyen lehet, hogy közte és Salai között sem csupán plátói volt a viszony: a mester sokszor használta modellként képeihez, többek között a Keresztelő Szent János című festményéhez is. Ehhez a műhöz készült egy vázlatszerű rajz is, ami vagy Leonardo, vagy maga Salai keze munkáját dicséri – mindenesetre egészen merész, hiszen álló fallosszal ábrázolja magát a segédet.

A Keresztelő Szent János, amit állítólag Salairól mintáztakForrás: Origo

Az egyéves házasság

Ha nem is volt közöttük szexuális viszony, az is valószínűsíthető, hogy Salai is inkább a férfiakhoz vonzódott.

A Keresztelő Szent Jánoshoz készített obszcén vázlatForrás: Origo

Erre utal legalábbis az, hogy gyakran rajzolt férfiaktokat, és Leonardo jegyzetei között találtak olyan (nem Leonardo által készített) vázlatokat is, ahol egy feneket és álló falloszokat rajzoltak fel, Salai feneke címmel. Feleségét, Bianca Coldiloni d’Annonót viszonylag későn, 43 évesen vette el, és nem is volt egy hosszú házasság – a következő évben ugyanis Salai meghalt egy párbajban szerzett seb miatt.

Salai mint Mona Lisa

Salaihoz köthető Leonardo életének egyik legnagyobb rejtélye is: olasz kutatók szerint ugyanis ő lehetett a modell a világhíres Mona Lisa mögött, amit aztán a mester végül rá is hagyott örökül végrendeletében. Ugyan a Louvre szakértői rögtön cáfolták a feltételezést, az olasz kutatók Dan Brown-i mélységekig merültek, és arról beszéltek, hogy a mester titokban Mona Lisa szemeibe rejtette az L (Leonardo) és S (Salai) betűket, ami egyértelműen jelzi, hogy szeretők voltak, és hogy valójában Salai arcvonásai állnak a híres mosoly mögött.

A Mona Lisa valóban nagyon hasonlít SalairaForrás: Origo

A Louvre szakértői azonban kijelentették, hogy 2004-ben és 2009-ben is részletes vizsgálatoknak vetették alá a festményt, de nem találtak semmiféle betűt a szemekbe rejtve.