Sztálin kajánul várta, hogy Zsukovot ledobja a ló

2016.05.09. 20:55

1945. május 8-án, közép-európai idő szerint éjjel 11 óra egy perckor lépett hatályba a szövetséges hatalmak képviselői, valamint Wilhelm Keitel német vezértábornagy által aláírt, a náci Németország feltétel nélküli kapitulációjáról szóló fegyverletételi okmány. Moszkvában ekkor már május 9-e volt.  A Harmadik Birodalom felett aratott győzelemnek Sztálin, a Kreml ura azonban nem örült felhőtlenül, és egyre nagyobb gyanakvással figyelte a Vörös Hadsereg marsalljainak hirtelen megugrott népszerűségét. 

Kár volt Európának megismernie az oroszokat, és az oroszoknak Európát

Winston Churchilltől, a brit háborús kabinet fejétől származik ez az 1945 nyarán elhangzott, szállóigévé lett megállapítás, amely tömör látleletként jellemzi azt a Vörös Hadseregben eluralkodott mentalitást, ami fokozódó aggodalommal töltötte el az egyeduralmára paranoiásan féltékeny szovjet diktátort, Joszif Visszarionovics Sztálint. 

Zsukov (a képen középen) és Rokosszovszkij marsall kilovagolnak a Vörös térre, az 1945. június 24-i moszkvai díszszemlén. Zsukov azon a lovon ül, amely ledobta SztálintForrás: Pinterest

Paradox módon a Szovjetuniónak elképesztő veszteségeket okozó második világháború egy kevéssé hangsúlyozott, merőben szokatlan élményt is jelentett a Vörös Hadsereg tisztikarának és a besorozott katonák millióinak. 

Churchill integet a győzelem hírére összegyűlt londoni tömegnek 1945. május 8-án. A brit miniszterelnök – amerikai kollégájával szemben – felismerte, hogy Sztálin, ahol csak lehet, kijátssza a jaltai egyezmény érdekszférák felosztására vonatkozó cikkelyeitForrás: Wikimedia Commons

A hadsereg vezetését szabályosan lefejező 1937-es és 1938-as 

sztálini tisztogatások utáni években eluralkodó félelem valósággal megbénította a Vörös Hadsereget. 

Ennek katasztrofális következményei 1941. június 22-e, a Szovjetunió ellen indított német offenzíva, a Barbarossa hadművelet után váltak kézzelfoghatóvá, amikor a Wehrmacht pörölycsapásai alatt majdnem összeroskadt a szovjetrendszer. 

A Barbarossa hadművelet, a Szovjetunió elleni német támadás volt a világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája. A 30-as évek nagy sztálini tisztogatásaiban meggyengült Vörös Hadsereg 1941-ben majdnem összeroppant a németek csapásai alattForrás: http://albumwar2.com//Http://Albumwar2.Com

Sztálin felismerte, hogy a német agresszióval szemben a rendszer és saját hatalma fenntartásának is a hadsereg vált az egyedüli letéteményesévé. 

Ez a felismerés állt az 1942-ben bevezetett hadseregreform hátterében, 

amely nemcsak legyőzhetetlenül ütőképes haderővé tette a Vörös Hadsereget, hanem – az 1930-as évekhez képest –, szándékolatlanul is sokkal szabadabb szellemet honosított meg a katonák között. 

Sztálin hamar belátta, hogy a szovjetrendszer, valamint saját hatalmának sorsa is a hadsereg kezében vanForrás: WW2

1942 után a tisztek elsőbbséget kaptak a politikai, illetve párttisztségviselőkkel szemben. 

A halál állandó fenyegetése összekovácsolta a katonákat, és a sztálini rendszerben megszokott korábbi fegyelmük meglazult a front poklában. 

Sztálint aggasztotta a hadsereg megnövekedett tekintélye

Az egyszerű sorkatonák számára, akik közül sokan a háború kitöréséig még saját falujuk határát sem hagyták el, a világégés sajátos módon nyitotta meg a világot. 1944–45-ben – amikor a Vörös Hadsereg behatolt Közép-Európába – szembesültek azzal a számukra különleges élménnyel, hogy vannak a legnagyszerűbb társadalomnak hirdetett szovjet rendszernél jóval fejlettebb országok. 

A Vörös Hadsereg harcosai Budapesten, az Üllői út és a József körút sarkán az 1945. januári ostrom napjaibanForrás: Fortepan

 A hadseregben – de a szovjet népben is – a háború végére egyre jobban megerősödött az a remény, 

hogy a győzelem után rájuk is egy jobb és szabadabb világ virrad. 

Ezt az illúziót több minden táplálta. A pártbürokrácia látszólag meggyengült, a Szovjetunió szövetséget kötött a nyugati hatalmakkal, a náci Németországot legyőzték, és a sztálini rendszer európai nagyhatalommá vált.

A Vörös Hadsereg katonáinak még a rommá lőtt Európa is egészen új, otthon soha sem tapasztalt világot jelentettForrás: AFP

A hadsereg komoly hatalmi tényezővé lépett elő, a tisztikar zöme azt várta, hogy a haderőreform után az állami és pártbürokráciát ugyancsak megreformálják. 

A háború vége után Sztálin ismét feszesre kívánta húzni a kissé elengedett gyeplőtForrás: AFP/RIA Novosti

A háborús válság évei alatt Sztálin szándékosan hagyta is szárba szökkenni az efféle híreszteléseket és reményeket, de 1945 májusában, a Harmadik Birodalom összeomlása után elérkezettnek látta az időt arra, hogy ismét visszavegye kezébe a kissé meglazult gyeplőt. 

 A szovjet diktátor dührohamot kapott a reimsi kapitulációtól

1945. május 7-én Eisenhower tábornok, az angolszász szövetséges haderő főparancsnoka reimsi főhadiszállásán 

a korai hajnali órákban aláírták a német haderő feltétel nélküli megadásáról rendelkező okmányt. 

A történelmi dokumentumot amerikai részről Bedell Smith tábornok, a német haderő képviseletében pedig Alfred Jodl vezérezredes, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht), azaz a német véderő vezérkari főnöke látta el kézjegyével. 

Alfred Jodl, az OKW vezérkari főnöke Eisenhower főhadiszállásán aláírja a feltétel nélküli megadásról szóló okmánytForrás: WW2

A reimsi kapitulációs okmányt – az amerikaiak felkérésére – Szuszloparov tábornok, a SHAEF (Európai Szövetséges Expedíciós Erők Legfőbb Parancsnoksága) mellé delegált szovjet összekötő írta alá. A kapitulációs okmány másnap, május 8-án éjfélkor lépett volna hatályba. Amikor Sztálin hírül vette a fegyverletételi okmány aláírását, éktelen haragra gerjedt Szuszloparov „partizánakciójától”. 

Sztálin éktelen haragra gerjedt a reimsi aláírás hallatánForrás: Sputnik News

A szovjet diktátor ugyanis a kapitulációs okmányt a „fasiszta fenevad fészkében” a szovjetek által elfoglalt Berlinben akarta aláíratni, 

hogy a német fegyverletételt a „háború legfőbb terhét viselő” Vörös Hadsereg fogadhassa. 

Sztálin eredetileg május 9-ére tervezte a fegyverletételi ceremóniát azzal az indokkal, hogy Schörner vezértábornagy Sziléziában, illetve Von Saucken tábornok Kurföldön ellenálló seregtestei még nem tették le a fegyvert. 

Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW feje a feltétel nélküli német kapitulációról szóló okmány berlini aláírásakor. A megismételt ceremóniára Sztálin tiltakozása miatt került sorForrás: Bundesarchiv

A szövetségesek meghajoltak Sztálin akarata előtt, ezért május 8-án, Berlinben is megismételték az ünnepélyes ceremóniát. A berlini kapitulációs okmányt először Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall, majd amerikai részről Carl Spaatz tábornok, Nagy-Britannia képviseletében Arthur Tedder repülőmarsall, francia oldalról pedig Jean de Lattre de Tassigny tábornok, míg a német hadsereg és kormány meghatalmazottjaként Wilhelm Keitel vezértábornagy, továbbá Hans-Georg von Friedeburg tengernagy és Hans-Jürgen Stumpff tábornok írta alá, éjjel 11 óra 1 perckor. 

Győzelem napi tűzijáték Moszkvában, 1945. május 9-énForrás: Ria/Novosty

Ekkor Moszkvában már elhagyták az éjfélt a mutatók, így Sztálin szándéka, hogy május 9. legyen a fegyverletétel napja, sajátos szovjet értelmezéssel, de mégis csak megvalósult. 

Zsukov dicsfénye árnyékot vetett a Kremlre

1945 májusában a hátországban és külföldön is amolyan katonai celebbé előlépett Georgij K. Zsukov marsall dicsősége zenitjén állt. Kétségkívül ő volt ekkor a legjobban ismert és a közvélemény szemében legnépszerűbb szovjet parancsnok. 

Egy ritka felvétel. Georgij K. Zsukov szovjet marsall az egyik legnépszerűbb amerikai tábornok, George Patton társaságában. Sztálinnak nem tetszett Zsukov népszerűsége a brit és amerikai szövetségesek körébenForrás: Pinterest

A katonai karrierjét még a cári hadseregben megkezdő Zsukov nevét először 1941 decemberében ismerte meg a világ, amikor Moszkva alatt megállította a szovjet főváros elfoglalására törő Wehrmacht alakulatait, majd lendületes ellentámadással több száz kilométerrel visszaszorította őket. 

Zsukov 1941. október végén, a Moszkva elleni offenzíva legválságosabb időszakábanForrás: Wikimedia Commons

A paraszti sorból származó, nyers és könnyen dühbe guruló tábornok komoly szerepet játszott Hitler utolsó Szovjetunióbeli offenzívája, a Citadella hadművelet meghiúsításában is Kurszknál, 1943 júliusában. 

KV-1 típusú szovjet nehézpáncélosok ellentámadásra készülnek a kurszki kiszögellésben, 1943 júliusábanForrás: Wikimedia Commons

Az ő nevéhez fűződik Leningrád 1944 januárjában történt sikeres felmentése csakúgy, mint az 1944. június 22-én megindított Bagratyion hadművelet, 

ami a németek megmaradt erőit kiverte a Szovjetunió területéről, 

és a harcokat a határokon kívülre tette át. 

Kilőtt német Panzer-IV harckocsik Belorussziában, 1944 júliusában. A Bagratyion-hadművelettel a Vörös Hadsereg kiverte a németeket a Szovjetunió területérőlForrás: WW2

Zsukov legnagyobb trófeája kétségkívül Berlin 1945. május 2-ai bevétele volt, 

Ivan Konyev marsallal együtt. A nyugati sajtó dicshimnuszokat zengett az „új Kutuzovról”, aki több szövetséges hadvezérrel, köztük különösen Dwight D. Eisenhower tábornokkal szoros, már-már baráti kapcsolatot alakított ki. 

Sztálin féltékeny volt Zsukovra, Abakumov ki akarta nyírni a marsallt 

Amikor Eisenhower látogatást tett a Szovjetunióban, kérésére Zsukov volt a kísérője. Az amerikai tábornokkal kialakított bizalmas viszonyát az is jól jellemezte, hogy amikor Eisenhower meghívta Zsukovot az Egyesült Államokba, 

az invitálás nemcsak őrá, hanem Ligyija Zinovára, a marsall „hadi feleségére” is kiterjedt. 

(A fronton szolgáló nős szovjet tisztek szeretőit hívták diszkréten „hadi feleségeknek”.) 

Zsukov marsall (jobbról a második) a szövetséges parancsnokok, Eisenhower amerikai négycsillagos tábornok, Montgomery brit tábornagy (a kép bal szélén) és De Lattre de Tassigny francia tábornok (a kép jobb szélén) társaságábanForrás: Bundesarchiv

Ez azonban már sok volt a „gazdának”, a brit és az amerikai sajtó által az egekbe magasztalt marsall népszerűségét egyre féltékenyebben figyelő Sztálinnak, 

aki egyszerűen megtiltotta Zsukovnak, hogy Amerikába utazzon. 

A háborús hős dicsősége ugyanis kizárólag csak a győzelem miatt „legfőbb hadvezérré”, generalisszimusszá tett Sztálint illette meg. 

Zsukov bizalmas viszonyt ápolt Dwight D. Eisenhower tábornokkal (a kép bal szélén), ami kivívta Sztálin gyanakvását. A kép jobb szélén Tedder brit repülőmarsall láthatóForrás: Wikimedia Commons

Ahogyan azt a Pravda is csöpögő szervilizmussal fogalmazta meg győzelem napi vezércikkében: 

A mi nagy lángelménk és csapataink vezetője, Sztálin elvtárs, akinek történelmi győzelmünket köszönhetjük”. 

A hadvezér népszerűsége azonban nemcsak a „gazdának”, hanem a talán még tőle is veszedelmesebb Lavrentyij Berijának, az NKVD rettegett urának és Viktor Abakumovnak, a SZMERS nagy hatalmú főnökének sem tetszett. 

Lavrentyij Berija, az NKVD rettegett ura, a háttérben a „gazda”, Sztálin ül az asztalnálForrás: Wikiwand

Zsukovnak fogalma sem volt arról, hogy Abakumov bepoloskáztatta a dácsáját. 

A győzelem napi ünnepség után a marsall és tábornok társai először magára a győzelemre, nem pedig Sztálin egészségére ittak – a titokban rögzített felvétel szolgált ürügyül Zsukov későbbi elszigeteléséhez és a többi „bűnös” letartóztatásához. 

Vezessen csak Zsukov, elvégre huszár volt!

Moszkvában a május 9-i kapitulációt, a náci Németország felett aratott győzelmet minden addiginál fényesebb katonai parádéval akarták megünnepelni. 

Sztálin a győzelmi díszszemle időpontját 1945. június 24-re tűzte ki. 

A grandiózusnak szánt parádét hatalmas előkészületek előzték meg. Összegyűjtötték a német magasabb egységek valamennyi fellelhető hadilobogóját és jelvényét, Berlinből pedig Moszkvába hozatták a Reichstag ormára kitűzött sarló-kalapácsos vörös zászlót. 

Érkeznek a meghívottak a győzelem napi díszszemléreForrás: Ria/Novosty

A május 9-i, a német kapitulációról szóló bejelentés euforikusan hatott a háború viszontagságaitól sokat szenvedett orosz népre. 

A moszkvaiak egyenesen „a mi Szent Györgyünk”-ként emlegették Zsukovot, 

a fővárost megvédő hadvezért, Moszkva régi védőszentjére utalva. A győzelmi parádén mindegyik frontból (hadseregcsoportból) egy-egy ezred vett részt, csakúgy mint a légierőtől és a haditengerészettől. 

Festmény a Zsukov-kultusz jegyében. Sztálin szemét csípte, ha rajta kívül mást is ünnepelni kezdtekForrás: Tretyakov Képtár

A régi orosz katonai tradíció szerint a győzelmi felvonulást a legfőbb parancsnoknak lóhátról illett levezényelnie. Senkinek sem jutott eszébe megkérdőjelezni a generalisszimusz eme privilégiumát, hiszen ő volt a „Verhovnyi”, azaz a legfőbb parancsnok. Sztálin azonban cseppet sem égett a vágytól, hogy ő lovagoljon a díszszemle élén, és ennek nagyon is kézzelfogható oka volt. 

Zsukov az első világháború, illetve a polgárháború idején is lovas katonaként szolgált, ám nem lelkesedett Sztálin ötletéértForrás: Ria/Novosty

A diktátor titokban ugyan készült a szemlére, de mindig is tartott a lovaktól. Június 17-én azonban megbokrosodott alatta a ló, a sarkantyú helytelen használata miatt. A megvadult arabs mén – nem tudva, hogy ki is ül a nyergében – annak rendje s módja szerint levetette hátáról balkezes lovasát. 

Sztálin először megragadta a ló sörényét, és próbált a hátán maradni, de sikertelenül. 

Az esés miatt a válla és a feje is megsérült. 

Festmény az 1945. június 24-ei győzelem napi katonai parádérólForrás:Tretyakov Képtár

Sztálin fia, Vaszilij visszaemlékezése szerint apja, miután földhöz teremtette a megbokrosodott ló, felállt, köpött egyet, majd ezt mondta: 

Vezesse csak Zsukov a felvonulást. Ő huszár volt.” 

Nem minden hátsó szándék nélkül azonban ragaszkodott ahhoz, 

hogy a marsall az őt levető arabs mén nyergében ülve vezesse a parádét. 

Sztálin örült volna, ha az egekig magasztalt parancsnoka ország-világ színe előtt a Vörös tér kockaköveire zuhan a nyeregből. 

Nem sikerült a diktátor „tréfája”

Zsukov csak egy héttel a győzelmi parádé előtt értesült arról, hogy neki kell majd lóhátról felvezetnie a felvonuló csapatokat. Sztálin magához rendelte a marsallt Moszkva melletti dácsájába, és arról kérdezte az első világháborúban lovasként szolgált Zsukovot, hogy elboldogulna-e még egy lóval. 

Zsukov a Sztálint földhöz vágó szürke (fehér) arabs mén nyergében, mellette Rokosszovszkij vezényli a díszszemlétForrás: Wikimedia Commons/Ria/Novosty

Időnként még lovagolok” 

– válaszolta óvatosan a kérdéstől meglepett marsall. 

„Akkor a következőt tesszük. Ön fog a felvonulás élén haladni, és Rokosszovszkij vezényel majd” – csapott le Zsukov válaszára a ravasz Sztálin. Zsukov, megköszönve a megtiszteltetést, megpróbált kitérni a váratlanul jött feladat elől arra hivatkozva, hogy ez a jog Sztálint mint főparancsnokot megillető privilégium. „Túl öreg vagyok én már a felvonulásokhoz. Ön fiatalabb. Ön fog elöl menni” – zárta le a vitát megfellebbezhetetlenül Sztálin. (A párbeszédet Antony Beevor brit hadtörténész idézi „Berlin 1945: az összeomlás” című történeti munkájában.) 

Zsukov – Sztálin csalódottságára – délcegen megülte a makrancos lovatForrás: Sputnik News

Azt is bizalmasan közölte a távozó Zsukovval, hogy egy szép arabs mént fog kapni, 

amit majd Bugyonnij marsall (egykori lovassági tábornok – a szerk.) mutat meg neki. Talán még sikerült is volna Sztálin ravaszul kieszelt otromba tréfája, Vaszilij azonban titokban megmondta Zsukovnak, hogy apja azt a makrancos lovat szándékozik alá adni, amelyik őt levetette. 

A győzelem napi díszszemlére összegyűjtötték a vereséget szenvedett német magasabb egységek hadilobogóitForrás: Youtube

Zsukov sem volt rest, és a hátralévő napokban folyamatosan tréningezte a lovat. 

Így amikor 1945. június 24-én a kremlbeli Szpasszkaja torony órája elütötte a tíz órát, Zsukov rövid vágtában kilovagolt az esőtől áztatott Vörös térre, nyomában az ugyancsak ideges Rokosszovszkij marsallal. A díszszemle a legnagyobb rendben zajlott le. 

A győzelem napi katonai parádé a Vörös térenForrás: Ww2. in color

Zsukov végig kemény kézzel fogta a tömeg üdvrivalgásától és a díszsortüzektől ideges lovát, és Rokosszovszkij is megúszta, hogy a kockakövekre esve szégyenüljön meg.

Ez a történelmi gyökere annak, hogy Oroszországban május 9. a győzelem napja, szemben Nyugat-Európával, ahol tradicionálisan május 8-án emlékeznek meg a náci Németország vereségéről. 

A Szovjetunió bukása után, a győzelem napi katonai díszszemlét Vlagyimir Putyin orosz elnök rendeletére honosították meg ismét 2007-tőlForrás: Ria/Novosty

Vlagyimir Putyin orosz elnök volt az, aki a Szovjetunió 1991-es összeomlása után 2007-től ismét visszaállította a győzelem napi katonai parádét. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK