Az ENSZ levéltárában és az amerikai Columbia Egyetemen májusban hozzáférhetővé vált dokumentumok megerősítik azt a korábbi feltételezést, amely szerint a világszervezet 1956-ban a magyar ügyben nem jeleskedett - mondta el az MTI-nek Nagy András történész, aki két héten át kutatott New Yorkban.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 7-én jelentette be, hogy az ENSZ a magyar kormány kérésére feloldja a két intézményben található 1956-os dokumentumok titkosítását, s elsőként Nagy András kezdheti meg ezek tanulmányozását.
Még saját lehetőségeit sem használta ki a világszervezet
Az MTI-nek telefonon adott nyilatkozatában a történész úgy fogalmazott, egyfelől örül, mert nagyon értékes dokumentumokat kutathat, másfelől szomorú, mert azokból kiderül, hogy
az ENSZ a saját lehetőségeit sem használta ki 1956-ban.
A kérdésre, hogy ennek mi lehet a magyarázata, kifejtette: részben a magyar forradalommal egy időben bekövetkezett szuezi válság,
hiszen a világszervezetnek ez ügyben szüksége volt az együttműködésre Moszkvával,
részben pedig az, hogy Dag Hammarskjöld akkori ENSZ-főtitkár az újraválasztására készült, s ehhez szüksége volt az akkori Szovjetunió voksára is.
Diplomataként dolgozott az egykori dékán
A történész az ENSZ könyvtárában csak elolvashatta a dokumentumokat, míg a Columbia Egyetemen a ritka könyvek és dokumentumok tárában le is fényképezhette az ott lévő iratokat.
Tapasztalatai szerint a Columbián még teljesebb és különlegesebb anyag áll rendelkezésre mint a világszervezetnél. Ennek titka Nagy András szerint az egyetem egyik korábbi dékánjának, az 1975-ben elhunyt Andrew Cordier amerikai diplomatának a személyében rejlik.
Cordier ugyanis még a Columbiára történt kinevezése előtt ENSZ-diplomataként dolgozott. "Az ENSZ főtitkárhelyettesének jobbkezeként fontos dokumentumokhoz fért hozzá, s amikor távozott a világszervezettől, az összes iratot megszerezte, lényegében átcsente ezeket a Columbiára" - magyarázta Nagy András.
Így történhetett - tette hozzá -, hogy míg az ENSZ-ben csupán hétoldalas lista van a magyar '56 iratairól, addig a tekintélyes New York-i egyetemen 14 doboznyi ilyen dokumentumot őriznek.
Kádárék nem voltak hajlandóak fogadni az ENSZ főtitkárát
Nagy András hangsúlyozta: a dokumentumok
megerősítik azokat a korábbi feltételezéseket, melyek szerint az ENSZ 1956-ban a magyar ügyben nem jeleskedett,
igaz, a menekültek segélyezésében már tevékenyebbnek mutatkozott. A történész kifejtette, hogy mostani kutatásainak egyik legizgalmasabb része az ENSZ különbizottságainak ügye.
"Először maga Dag Hammarskjöld főtitkár akart Magyarországra utazni, de nem fogadták -
Budapest és Moszkva is azzal az ürüggyel utasította vissza a vizitet, hogy magyar belügyről van szó.
Ezt követően a világszervezet háromfős jogászbizottságot küldött volna, de ezt a bizottságot sem fogadták, s ekkor, 1957 januárjában alakították meg azt az ötfős bizottságot, amely 1957 júniusában közzétette jelentését a magyarországi helyzetről.
De ezt a jelentést is csak 1957 szeptemberében vitatták meg a világszervezetben, miután összeült a közgyűlés új ülésszaka" - idézte fel az akkori történéseket Nagy András.
A világszervezetben megalázóan bántak a Nagy Imre-kormány volt tagjával
A jelentést egyébként 111, különböző európai országokba menekült magyar tanúságtétele alapján készítették el.
Az MTI kérdésére, hogy kutatásai során talált-e mellbevágó új információkat, Nagy András elmondta:
megdöbbentette, milyen megalázóan bántak a Nagy Imre vezette legitim magyar kormány képviselőjével, Kéthly Annával,
hiszen miközben például Mód Péter, a kommunista kormány képviselője megtarthatta előadását, addig Kéthly nem.
Döbbenten tanulmányozta azokat az iratokat is, amelyekből kiderül, milyen könnyen mondott le a magyar ügyről az ENSZ svéd születésű akkori főtitkára.
Gyanús körülmények között lett öngyilkos a magyar ügy támogatója
"Az ENSZ formálisan fenntartotta a látszatot, hogy foglalkozik a magyar forradalom ügyével, de valójában nem így tett, Hammarskjöld újraválasztása előtt állt, és ehhez szüksége volt a Szovjetunió támogatására is" - fejtette ki. Hozzátette: elképesztő az is, hogy milyen nagy mennyiségű ismeretanyag birtokában nem cselekedett a világszervezet.
A kutató leszögezte: egyedül Povl Bang-Jensen dán diplomata azonosult a magyar üggyel,
őt viszont ellehetetlenítették, sorozatosan megalázták,
majd 1959. november végén eltűnt és három nap múlva, 1959. november 25-én - amikor az ENSZ Közgyűlésén a "magyar ügy" tárgyalása volt esedékes - átlőtt halántékkal találták meg egy New York-i parkban.
Bang-Jensen volt az 1957 januárjában létrehozott úgynevezett Ötös Bizottság másodtitkára, s nem akarta kiadni az ENSZ-ben a meghallgatott tanúk nevét, attól tartva, hogy otthon maradt családtagjaikat atrocitások érhetik - fűzte hozzá Nagy András, felidézve, hogy Hammarskjöld emiatt még fegyelmi eljárást is indított a dán diplomata ellen.
Az ENSZ 1963-ban végleg levette napirendjéről a magyar ügyet.