Első bevetésén ragadta mélybe végzete a Szent Istvánt

Vágólapra másolva!
A Szent István csatahajó 1918. június 10. párás hajnalán beteljesedett végzete romba döntötte az osztrák–magyar hadiflotta utolsó, legnagyobb szabásúra tervezett tengeri hadműveletét. A Szent István tragédiája után a Monarchia flottája, amelyet sohasem ért vereség, többé már nem futott ki a tengerre.
Vágólapra másolva!

Rangban több admirálist is megelőzve lett főparancsnok

1918. február 27-én IV. Károly király a flotta főparancsnokát, Maximilian Njegovan tengernagyot felmentette tisztségéből, és helyére „Otrantó hősét”, Horthy Miklós ellentengernagyot nevezte ki .

A legfelsőbb kinevezés nagy felzúdulást váltott ki

a zászlóstisztek, a haditengerészet admirálisai között, hiszen az 50 éves magyar ellentengernagy rangban több admirálist is megelőzve lett az osztrák–magyar flotta főparancsnoka.

A Szent István csatahajót a Ganz-Danubius fiumei gyárában építtették. Ez volt a magyar ipartörténet első és egyben utolsó, az adott kor világszínvonalát képviselő, dreadnought típusú csatahajója Forrás: Warships of World

Elődjei, Njegovan és Montecuccoli tengernagyok óvatos, a nagy felszíni hajóegységek bevetésétől ódzkodó stratégiájához képest

Horthy a tisztikar fiatalabb generációját képviselte a hadiflottán belül,

akik mély elégedetlenséggel élték meg a „tétlenség éveit”.

Horthy Miklós ellentengernagy 50 évesen, számos admirálist rangban megelőzve lett a K. und K.-flotta főparancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A háború negyedik évére a pólai (ma Pula, Horvátország) és cattarói (ma Kotor, Montenegró) hadikikötőkben horgonyzó csatahajók legénységének fellazult a morálja.

Maximilian Njegovan tengernagy óvatos, halogató vezetési stílusát a flotta fiatalabb tisztjei élesen kritizálták Forrás: Wikimedia Commons

A tétlenkedés és az 1917-es oroszországi bolsevik puccs után szárba szökkent kommunista agitáció hatására robbant ki 1918. február elsején a cattarói matrózlázadás.

Fellázadt matrózok a Cattarói-öbölben horgonyzó egyik hadihajó fedélzetén Forrás: Wikimedia Commons

A lázadást ugyan gyorsan felszámolták,

ám mindez jelzésértékű volt az admiralitás, valamint az uralkodó számára is,

ami végül a túlontúl erélytelennek bizonyult Njegovan tengernagy menesztéséhez vezetett.

IV. Károly ausztriai császár és magyar apostoli király Forrás: Wikimedia Commons

Az agresszív és rámenős új flottafőparancsnok úgy értékelte, hogy a meglazult fegyelmi helyzetet aktív, kezdeményező módon, az addig pihentetett nagy egységek bevetésével lehet helyrerázni.

Föl kell ráznunk petyhüdtségéből azokat, akiknek a füle mellett még sohasem fütyült golyó” – emlékezett vissza Horthy az 1918 elején kialakult helyzetre. (Forrás: Horthy Miklós, Emlékirataim, Budapest, 1990, Európa História.)

A Tegetthoff-osztály korszerű csatahajói a pólai (ma Pula, Horvátország) hadikikötőben Forrás: Warships Images

Horthyt tartották az osztrák–magyar flotta egyik legtehetségesebb parancsnokának, aki rátermettségét az előző évben, 1917. május 15-én, a még korábban Winston Churchill, az Admiralitás első lordjának javaslatára lezárt Otrantói-szoros sikeres feltörésével bizonyította.

Győzelmi szél fújta a hadilobogókat

Az akkor még sorhajókapitányi rangban lévő Horthy Miklós három cirkálóból (zászlóshajója, az SMS Novara, valamint az SMS Helgoland és az SMS Saida gyorscirkálók) és két rombolóból álló kötelékével megtámadta a szorost lezáró driftereket (a tengeralattjárók elfogására hálókat vontató könnyű hajóegységeket),

majd miután 16 hajót elsüllyesztett, illetve súlyosan megrongált,

felvette a küzdelmet a Brindisiből kifutott, jelentős túlerőben lévő brit–olasz antant flottakötelékkel.

Horthy Miklós a Novara gyorscirkáló parancsnoki hídján Forrás: Wikimedia Commons

Zászlós és törzstiszti rendfokozatok a haditengerészetnél

A zászlóstiszt elnevezése abból a sok évszázados tengerészhagyományból ered, hogy az admirálisok saját, személyes zászlót húzhatnak fel vezérhajójuk árbócára, a hadilobogó mellé. A haditengerészetben az admirálisok testülete a szárazföldi hadseregek tábornoki karának felel meg. Rendfokozataik - és szárazföldi megfelelőjük - a következő:
flottatengernagy vagy főtengernagy - tábornagy, hadseregtábornok,
tengernagy - vezérezredes,
altengernagy - altábornagy,
ellentengernagy - vezérőrnagy.

A haditengerészeti és szárazföldi törzstisztek azonos rangú rendfokozatai:

Kommodor, vezérkapitány - nincs szárazföldi megfelelője,
sorhajókapitány - ezredes,
fregattkapitány - alezredes,
korvettkapitány - őrnagy.

A kialakult tengeri ütközetben az SMS Novara menetképtelenné vált, és maga a kötelékparancsnok is súlyosan megsérült.

Az otrantói ütközetben megsebesült Horthy sorhajókapitány zászlóshajója, a Novara fedélzetén Forrás: Wikimedia Commons

Végül az Aquila olasz romboló elsüllyesztése után, mindhárom osztrák–magyar cirkáló a Cattaróból kifutott, és a Sankt George csatahajó vezetésével teljes gőzzel közeledő felmentő kötelék védőernyője alatt, sikeresen visszatért a bevetésből.

Az SMS Novara gyorscirkáló Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel átmenetileg megnyílt az Adria déli kijárata a Földközi-tenger irányába,

a Monarchia hadikikötőiben állomásozó német tengeralattjárók előtt. Ám az antant később ismét lezárta a szorost.

Ismét Otrantó lett volna a célpont

Horthy nagyszabású haditervet dolgozott ki az Otrantói-szoros ismételt feltörésére és az antant adriai kikötőkben állomásozó egységeinek megsemmisítésére.

Az SMS Szent István csatahajó Forrás: Warships of World

A terv szerint – csakúgy, mint 1917-ben - egy cirkálókból és rombolókból álló elkülönített kötelék megtámadta volna a zárat alkotó driftereket és kíséretüket, majd a második lépcsőt alkotó nehézegységek, köztük a teljes Tegetthoff-osztály, azaz a Szent István, a Prinz Eugen, a Viribus Unitis és a névadó Tegetthoff szupermodern, dreadnought típusú csatahajók, illetve a Radetzky-osztály hajói nehézlövegeikkel megsemmisítik az olasz kikötőkből felriasztott antant hadihajókat.

A Szent István volt a flotta büszkesége

A Szent István volt az első olyan modern csatahajó, amelyet egyenként három, 305 mm-es löveggel felszerelt tornyokkal láttak el. Később ez az elrendezés lett a minta a brit és az amerikai haditengerészet csatahajóinál is. Ugyancsak itt alkalmazták először az egymás mögött és felett elhelyezett ágyútornyokat. Ez utóbbi konstrukció azonban a Szent István kis merülése miatt súlyponti problémákat okozott. Többek között erre volt visszavezethető a csatahajó gyors megdőlése és végzetes átfordulása is. A hajó fő fegyverzetét a négy toronyban elhelyezett tizenkét 305 mm-es löveg alkotta. Ezen kívül 12 darab 150 mm-es, 18 darab 70 mm-es ágyúval és négy 533 mm-es torpedóvetőcsővel szerelték fel. A hajtást 12 Babock-Wilcox kazán, illetve 2 AEG gőzturbina, valamint két hajócsavar biztosította, ami 20,4 csomó (38 km/h) sebességre gyorsította fel a hajót.

A haditerv sikere esetén ismét megnyílt volna az Otrantói-szoros,

és az antant Adrián állomásozó haditengerészeti erői végzetesen meggyengültek volna.

A flottafőparancsnok a merész terv végrehajtásához elnyerte az uralkodó, IV. Károly jóváhagyását.

Az egész flotta kifutott, hogy tőrbe csalja az antant adriai erőit

A haditerv értelmében a hadműveletet az 1918. június 9. és június 11. közötti holdtalan éjszakákon hajtják végre, mégpedig a teljes Tegetthoff- és Radetzky-osztály bevetésével. A hadműveleti terv szerint két lépcsőben hajtották volna végre a rajtaütést.

A terv szerint elsőként a flotta könnyű egységei, a rombolók és cirkálók támadtak volna rá az őrhajókra Forrás: Warships of World

Először a könnyű egységekből, rombolókból és cirkálókból álló rohamcsoport támadná meg a 64 kilométer széles, 76 felfegyverzett drifter, 40 brit és ausztrál romboló, valamint 36 brit, illetve amerikai tengeralattjáró-vadász által védett zárat, míg a szorostól északra a csatahajók, cirkáló és a rombolóerők

lesállást vesznek fel hét csoportra osztva,

és rajtaütnek az Anconából, illetve Brindisiből kifutó antant flottán, megsemmisítve azt.

A Tegetthoff-osztály csatahajói menetben Forrás: Warships of World

A szinte a teljes osztrák–magyar flottát mozgósító grandiózus haditerv sikeres végrehajtása rendkívül precíz időzítést igényelt.

Balszerencsés csillagzat alatt kezdődött a hadművelet

A csapásmérő erő gerincét alkotó Tegetthoff-osztály két egységének, a pólai hadikikötőben állomásozó Szent István, valamint a Prinz Eugen csatahajóknak június 9-én nem sokkal sötétedés előtt kellett volna kifutnia, hogy még pirkadat előtt találkozzanak Dugi Otoknál a flottafőparancsnok zászlóshajója, a Viribus Unitis és a Tegetthoff dreadnoughtokkal.

Botrányos hajókeresztelő

Régi tengerészhagyomány, hogy az újonnan vízre bocsátott hajót mindig egy hölgy kereszteli meg. A Szent István „zászlóanyja” Mária Terézia főhercegnő volt. Az 1914. januári fiumei vízrebocsátási ünnepségen Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökösnek, úgy is, mint a császári és királyi flotta fő szemlélőjének hivatalból jelen kellett volna lennie. A magyarokat nem nagyon szívlelő főherceget mélyen felháborította, hogy Ferenc József császár elvetve az új csatahajó nevére tett javaslatát (a híres 18. századi osztrák tábornokról, Laudonról akarta elneveztetni a hajót) a magyar kérést fogadta el, hozzájárulva a csatahajó Szent István névre kereszteléséhez. Emiatt nem volt hajlandó megjelenni a Szent István vízre bocsátásán.

A hadművelet azonban balszerencsésen kezdődött,

ugyanis a Szent István és a Prinz Eugen műszaki probléma miatt csak egyórás késéssel tudta elhagyni a pólai hadikikötőt.

A Prinz Eugen csatahajó, az osztály másik, a Szent Istvánnal együtt kifutott egysége Forrás: Warships of World

Heinrich Seitz sorhajókapitány, kötelékparancsnok számára a késlekedés azt jelentette,

hogy már csak világosban fogják elérni a kijelölt találkozási pontot.

Ezért megparancsolta, hogy mindkét csatahajó gőzturbináiból hozzák ki a maximumot, és végig teljes gőzzel haladjanak.

Motorcsónakok képében ólálkodott a végzet

Aznap, június 9-én a túlparton Luigi Rizzo korvettkapitány parancsnoksága alatt két MAS (Motoscafo Anti Sommergibile, azaz tengeralattjáró-elhárító motorcsónak) futott ki Ancona kikötőjéből. A MAS-15 és MAS-21 jelű torpedócsónakok a horvát partvidék felé vették az irányt, ahol is Lutrosnjak szigeténél vettek fel lesállást.

Bevetésre induló MAS olasz torpedócsónak Forrás: Wikimedia Commons

Június 10-én kora hajnalban Rizzo korvettkapitány éppen készült kiadni az eseménytelen portya utáni visszafordulási parancsot, ám ekkor, hajnali 3 óra 15 perckor nem messze Premuda szigetétől,

a MAS-21 szolgálatos matróza füstcsíkokat jelzett a lassan világosodó keleti horizonton.

Rizzo korvettkapitány azonnal parancsot adott, hogy forduljanak a horizont fölé magasodó füstcsíkok irányába.

Luigi Rizzo korvettkapitány, a Szent István csatahajó elsüllyesztője Forrás: Pinterest

Az időpont nem is lehetett volna kedvezőbb a mindenre elszánt olasz kötelékparancsnok számára; a kicsi és alacsony torpedócsónakok még a nyugati horizont jótékony sötétségébe burkolózva, illetve a tenger felszínére ülő

hajnali párát kihasználva haladtak az egyre jobban kivilágosodó keleti látóhatár irányába,

amelyen rövidesen két hatalmas, ellenséges csatahajó sötét sziluettje bontakozott ki.

Dávid legyőzi Góliátot

Az olasz motorcsónakok helyzeti előnyüket kihasználva észrevétlenül átsiklottak a csatahajókat a kormányfél felőli oldalon kísérő (a tengerészeti szakzsargonban a kormányfél a hajók jobb oldalát jelenti) torpedónaszádok sorfalán.

Rizzo parancsnok rohamozó egységei 700 méteres távolságról indították a „halacskákat”,

azaz a motorcsónakok oldalára szerelt vetőcsövekben lapuló torpedókat.

A MAS-15 az őt üldöző T-76 torpedónaszád elől menekül, a torpedótámadás után Forrás: Warships of World

Hajnali 3 óra 25 perckor óriási dörej tépte szét a távozó éjszaka csendjét, és a Szent István csatahajóról magas, piszkosszürke vízoszlop lövellt a magasba.

A MAS-15 mindkét kilőtt torpedója telibe találta a csatahajót.

A torpedók kilövése után Rizzo korvettkapitány parányi motorcsónakjai éles fordulót vettek, és igyekeztek meglépni a detonációtól felvert kísérőhajók bosszúja elől.

MAS torpedócsónak Forrás: Warships of World

A T-76 torpedónaszád fedezte fel elsőként a menekülő olasz hajókat; és a csatasorból azonnal kiválva, szirénáit bőgetve teljes gőzzel vágtatott a támadók nyomában, hatalmas tajtékcsíkot tolva az orra előtt. Azonban még a sebes torpedónaszád sem volt képes a benzinmotorjaiknak köszönhetően 70 km/órás sebességgel száguldó torpedócsónakokat elfogni, amelyek hamarosan belevesztek a nyugati horizont hajnali homályába.

Küzdelem az életben maradásért

Alig öt perccel a torpedók becsapódása után a Szent István gépei teljesen leálltak,

és a vízbetöréstől tíz fokkal megdőlt a csatahajó.

A Prinz Eugen, attól tartva, hogy ellenséges tengeralattjáró tartózkodik a közelben, eltávolodott a Szent Istvántól, és vad kitérő manőverekbe kezdett a nem létező búvárnaszád elől.

A találatot kapott és megdőlt Szent István csatahajó Forrás: Bundesarchiv

Miután valamelyest lecsendesedtek a kedélyek, megpróbálták menetképessé tenni a Szent Istvánt. A hajógépészek megfeszített munkája úgy tűnt, hogy meghozza gyümölcsét, mert sikerült ismét elindítani a gépeket, és ezzel energiát termelni a szivattyúk működtetéséhez.

Seitz sorhajókapitány azt tervezte, hogy a hajó stabilizálása után, a még működő orr-segédmotorok segítségével – amelyek 4 -4,5 km/órás sebesség elérését tették lehetővé az óriás számára – a viszonylag közeli Brguljski-öböl védett és sekély vizére kormányozza a sérült csatahajót.

A flotta büszkeségét elnyelte a hullámsír

A gépek azonban ismét leálltak, és sem a szivattyúk, sem pedig a lékponyvák segítségével

nem sikerült feltartóztatni, illetve lelassítani a vízbetörést.

A Szent István helyzete ezzel menthetetlenné vált, a hajó ismét dőlni kezdett.

A lövegtornyok elforgatása sem segített a dőlés megakadályozásában Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Seitz sorhajókapitány megparancsolta, hogy a súlyos, 305 milliméteres ágyúkkal felszerelt lövegtornyokat forgassák el a dőléssel ellentétes irányba, de ez sem lassította le a hajótörzs egyre aggasztóbb megdőlését. Miután a csatahajó már szinte teljesen átfordult, Heinrich Seitz kiadta a parancsot a Szent István elhagyására.

A csatahajó teljes átfordulása előtti pillanatokban készült felvétel Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Pontban 6 óra 5 perckor az erősen megdőlt Szent István átfordult, és

a Monarchia flottájának egyik legmodernebb egységét, a magyar ipar büszkeségét bugyborékolva elnyelte a mélység.

A süllyedő csatahajó 86 tengerészt – zömükben horvátokat, de magyarokat és osztrákokat is – ragadt magával a hullámsírba.

Levonják a koronás hadilobogót

Amikor Horthy ellentengernagy a Viribus Unitis hídján kézhez kapta a Szent István tragédiájáról szóló hírt, azonnal lefújta a hadműveletet. A terv a meglepetésen alapult, és ez a Szent István megtorpedózásával semmivé foszlott.

Fedélzeti életkép a Szent István csatahajón. Nyolcvanhat tengerész a hajóval együtt merült a hullámsírba Forrás: Warships of World

A flotta visszafordult, és a Monarchia vörös-fehér hadilobogója alatt többé már nem is futott ki a tengerre.

Négy hónap múlva bekövetkezett az összeomlás;

1918. október 31-én késő délután az altengernaggyá előléptetett flottafőparancsnok a Viribus Unitis fedélzetén levonatta a hadilobogót, és Horthy IV. Károly utasításának megfelelően átadta a flottát a Délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek.

Olaszországban mind a mai napig június 10-e a haditengerészet napja, a Szent Istvánon aratott győzelem emlékeként Forrás: Warships Images

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottája teljesítette legfőbb feladatát:

korlátozott, ám többnyire sikeres akcióival és elrettentő erejével elérte, hogy az Adriai-tenger Monarchiához tartozó partvidékét nem tudta birtokba venni az ellenség.

A Szent István roncsa, búvárokkal. A képen a tat egy része látható, az admirálisi szalon ablakaival. A roncs víz alatti katonai temetőnek minősül Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A Szent István és a vele együtt odaveszett tengerészek Premudától nyugatra, 66 méteres mélységben alusszák örök álmukat a hullámsírban. A roncs víz alatti katonai temetőnek számít, amelyet már több közös magyar-horvát búvárexpedíció is felkeresett.