Aranyszínű vakondfélét filmeztek

vakond
Vágólapra másolva!
Rendkívül ritka vakondfélét filmeztek le Ausztráliában - az állat nagyjából tízévente egyszer jön a felszínre, és akkor is minél gyorsabban igyekszik visszamenekülni a föld alá.
Vágólapra másolva!

A karrkaratulnak is nevezett erszényesvakond-féle (Notoryctes caurinus) rendkívül ritka állat: Ausztrália kihalt, sivatagos területein is csak évente vagy kétévente egyszer jön a felszínre, így ritkaságszámba megy, ha felvétel készül róla.

Még Ausztráliában is ritka

Dél-Ausztráliában vadőröknek volt olyan szerencséje, hogy pont videóra tudtak venni egy a felszínen mászó, de igencsak a föld alá igyekvő karrkaratult. Ez még a szigetországban is rendkívül ritka látvány. A karrkaratul ugyanis talán a föld alatti élethez a legjobban alkalmazkodott emlős, képes hosszú ideig anélkül élni, hogy fel kelljen jönnie a felszínre.

Mindössze 40-60 grammot nyomnak, így a kis testüknek olyan kevés oxigénre van szükségük, amennyit a föld alatt is megtalálnak - elég nekik annyi, amennyi átjut a homokszemcséken.

Rovarokat és lárvákat esznek, így a táplálkozás miatt sem kell a felszínre jönniük.

Az erszényesvakondok nem építenek járatokat a földben, ahogy a rendes vakondok teszik, sokkal inkább magukat ássák előre. Erős karjaikkal befúrják magukat a talajba, és a felszabadított homokot rögtön maguk mögé tolják, apró kapszulaként haladva előre. A karrkaratul egyébként teljesen vak.

Nem tudni, hányan vannak

Az erszényesvakondoknak két faja ismert jelenleg: a karrkaratul vagy más néven déli erszényesvakond (Notoryctes typhlops), valamint az északi erszényesvakond (Notoryctes caurinus), amely szintén Ausztráliában él.

Annyira kevés példányt sikerült eddig megfigyelni, hogy a kutatók azt sem tudják, azért ilyen ritkák, mert nem jönnek a felszínre, vagy egyébként is kevesen vannak. Ezért egyelőre a veszélyeztetett kategóriába sorolják őket, egészen addig, amíg pontosabb képet nem kapunk arról, mekkora is a populáció.