Újabb sötét örvény a Neptunuszon

Fantáziarajz a Neptunuszról

Sötét foltot szúrt ki a Hubble űrteleszkóp a Neptunusz atmoszférájában. A képződmény egy, a planétán tomboló erős viharról árulkodik.

A Neptunusz egyik legismertebb jellegzetessége az úgynevezett „Nagy Sötét Folt”, amely a gázóriás déli féltekéjén jelenlévő vihar és nagyjából Föld nagyságú.

A bolygón tomboló óriási viharokat a Naprendszer legerősebb szelei irányítják, melyek sebessége a planétán elérheti a 2100 kilométer per órát is. Mivel a Neptunuszon rendkívül hideg van, légköre rengeteg jégkristályt tartalmaz, ami világoskék színt kölcsönöz az égitestnek.

Az atmoszférában időnként kisebb viharok is megjelennek, ezeket fekete örvényekként láthatjuk. Mostanáig összesen ötöt detektáltak: kettőt a Voyager-2 1989-es közelrepülése idején, kettőt pedig a Hubble megfigyelése alatt 1994-ben és 1996-ban. A legújabbat ugyancsak a NASA és az ESA közös űrteleszkópja figyelte meg májusban. A viharokat gyakran kísérik fényesebb felhők, melyek metánjégből állnak össze.

A Hubble is kellett a felfedezéshez

Professzionális és amatőr csillagászoknak már tavaly júliusban sikerült észrevenniük ezeket a felhőket a Neptunuszon, a sötét örvények azonban láthatatlanok maradtak számukra, ugyanis e képződmények csak kék hullámhosszakon láthatóak.

Ilyen tartományban a Hubble képes vizsgálódni, így a felfedezéshez elengedhetetlennek bizonyult a kutatóeszköz segítsége.

A fényes felhő és a sötét örvény jól megfigyelhető a Hubble május 16-án készített felvételén Forrás: NASA, ESA, and M.H. Wong and J. Tollefson (UC Berkeley)

Tovább figyelik

A Hubble következőleg 2015 szeptemberében figyelte a Neptunuszt az OPAL (Outer Planet Atmospheres Legacy) program keretében. A projekt hosszabb távú célkitűzése, hogy a Naprendszer külső bolygóit évente feltérképezze. A teleszkópnak ekkor sikerült legelőször kiszúrnia a sötét örvényt a fényes felhők szomszédságában. Májusban egy második pillantást vetettek a bolygóra ekkor ismét látták a fekete foltot. Az eredményeket természetesen meg kellett erősíteni, ezért is húzódott idáig az amerikai űrügynökség bejelentése.

A kutatók egészen addig fogják figyelni a vihart, amíg az el nem tűnik. Ezzel megérthetik, mi irányítja az örvények mozgását, milyen hatással vannak az atmoszférára és egyáltalán miért tűnnek el.