Múmiákat találtam egy pincében

2016.06.26. 13:06

A váci múmiákat vélhetően a legtöbben ismerik. A közel 300 emberi maradvány jelentős tudományos és kultúrtörténeti értéket képvisel. Az egész világon ritkaságszámba megy ugyanis, hogy ennyi jól dokumentált, természetesen mumifikálódott holttest maradjon fönn, ezért felfedezésük nem csupán a hazai, hanem külföldi kutatók figyelmét is felkeltette. A halottakkal kapcsolatos tárgyi emlékekből a váci Tragor Ignác Múzeum rendezett kiállítást, a megújult tárlatot június 25-én nyitották meg az érdeklődőknek. Történelem és spiritualitás szokatlan egyvelege várt rám az intézmény ódon pincéjében.

Bevallom, részben a lokálpatriotizmus szelleme dolgozott bennem, amikor a lakóhelyem mellett fekvő Vácot céloztam meg a Múzeumok Éjszakája alkalmából. Pedig a város a távolabb élők számára is vonzó turisztikai célpont lehet, köszönhetően annak, hogy hazánk egyik legszebb régiójának, a Dunakanyarnak a szívében fekszik.

A Tragor Ignác Múzeum nevéhez fontos felfedezés fűződik: a váci Domonkos-rendi Fehérek templomának felújításakor 1994-ben 265, halotti ruhával, ékszerekkel, díszekkel és kegytárgyakkal övezett múmiára bukkantak a szakemberek. A leletek feltárását a múzeum munkatársai végezték. A június 25-én megrendezett „Múltunk felfedezői” című program is a páratlan állapotban megmaradt holttestek története és jelentősége köré szerveződött. 

Tragor Ignác MúzeumForrás: Stvorecz Adrián

Körbejártuk a múmiák születésének titkait

A múmiák világában tett túrám első állomását a múzeum udvarán álló ortodox templom jelentette. A 18. század végén emelt épület egykor a görögkeleti vallásúak imahelyéül szolgált, a 20. század elejére azonban elfogytak a hívők és most időszaki kiállításoknak ad otthont. Itt tartotta meg előadását dr. Szikossy Ildikó, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa, aki hosszú éveket töltött a váci kriptában megőrződött holttestek tanulmányozásával.

Az előadó nem dobta egyből a mélyvízbe a hallgatóságot, így először a mumifikálódás titkairól ismerhettünk meg részleteket. A földi maradványok tartósítása mesterséges és természetes úton, emberi beavatkozás nélkül egyaránt végbemehet, és mivel a váci múmiák is így őrződtek meg, elsősorban az utóbbi folyamatot jártuk alaposabban körbe. Jól konzervál például a tartós hideg (jégmúmiák) és meleg (sivatagi múmiák), valamint az oxigénhiány, amely a lebontó szervezetek munkájának akadályozásával őrzi meg a testeket páratlan épségben az utókor számára.

A tollundi férfi a lápi múmiák legismertebb képviselőjeForrás: Wikimedia Commons

Ami a váci múmiákat illeti, megmaradásukhoz több tényező együttes jelenlétére volt szükség. Ilyen a kriptában uralkodó különleges mikroklíma (hűvös, szellős hely), és az a tény, hogy a testeket faforgáccsal teli fenyőkoporsókba helyezték: előbbi felszívta a testnedveket, utóbbi a benne található vegyületekkel (terpenoidok) akadályozta meg a gombák és baktériumok szaporodását.

Érdekesség, hogy nem minden test őrződött meg ugyanolyan jól, sokat számított például a koporsók elhelyezése: a magasabb, szellősebb helyeken tartott múmiák jobb állapotban voltak, mint az alacsonyabb pozícióban lévők.

Több tudományterület együttes munkája

A 265 elhunyt közül meglepően sokat, összesen 166 egyént tudtak mostanáig azonosítani a szakemberek. Első körben maguk a koporsók szolgáltattak fontos információkat a halottakról, a feliratok alapján az egykor élt személyek nevét, életkorát és halálának dátumát is be tudták azonosítani a kutatók.

A második alapvető forrást maguk a végrendeletek, halotti anyakönyvek jelentik, ezek sokszor az illető foglalkozásáról, és ami még fontosabb, halálának körülményeiről (például hirtelen távozott-e az élők sorából az adott személy) árultak el tudnivalókat. Mindennek a megismerése természetesen nem megy egyik pillanatról a másikra. Dr. Szikossy Ildikó szerint a latin nyelv, a különleges betűtípusok, rövidítések, az eltérő kézírások nehezítik leginkább a munkát, ami miatt éveket vesz igénybe a korabeli okmányok áttanulmányozása.

Szikossy Ildikó előkészíti a múmiákat a CT-vizsgálatraForrás: Ana Venegas

A szakember elmondta, hogy a kutatások során több tudományág és nemzet tudósai dolgoznak együtt, így a mikrobiológusok, patológusok, néprajzkutatók tudására egyaránt szükség van ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a múmiák sorsáról. Hasonló tapasztalható a vizsgálati módszerek terén, a repertoárban szerepelnek többek között a makroszkópos, a radiológiai (röntgen, CT), az endoszkópos, a mikrobiológiai és a genetikai vizsgálatok is.

A legutóbbi eredmények megismerésében a paleomikrobiológiának volt oroszlánrésze. E terület nem az ember, hanem az egykor élt mikroorganizmusok örökítőanyagát és más tulajdonságait kutatja. Kiderítették, hogy az elhunytak jelentős része (69,8%-a) fertőzött volt a TBC baktériumával (Mycobacterium tuberculosis). Ráadásul a 18-19. századi múmiák egy részében a kórokozó több törzsét is kimutatták, ezek egytől egyig a késő római korig nyúlnak vissza. A kutatók a későbbiekben másfajta kórokozók nyomait is szeretnék megtalálni.

Fotó: Bielik István - Origo

A fertőzéses betegségek mellett a rákkal kapcsolatban is derültek ki érdekes dolgok. A genetikai vizsgálatoknak sikerült megállapítania, hogy az egyik múmiánál jelen van a vastagbélrákhoz vezető mutáció, e kór tehát nem a modern időszak „terméke”, jelen volt már a régebbi korokban is.

Személyes történetek

Az előadásból nem maradhattak ki a múmiák személyes történetei és az őket körülövező rejtélyek sem. A legismertebb sztori talán a pozsonyi származású Sándor Teréziához, vagyis a „szívtelen apácához” kötődik. Senki sem tudja, miért vágták ki a szívét a halála után: talán csak meg akartak bizonyosodni arról, hogy az apáca valóban meghalt-e, de az is lehet, hogy végakaratának megfelelően szülőföldjébe temették, valamikor az 1700-as évek vége felé. Annyi biztos, hogy a nővér előrehaladott TBC-ben szenvedett és egy hosszú utazást követően, Vácott érte a halál.

Sándor TeréziaFotó: Bielik István - Origo

Hasonló titokzatosság lengi körül Tridentin Rozáliát, neki viszont nem a szíve, hanem a gyűrűs- és a kisujja hiányzik. Ami még bizarrabbá teszi a sztorit, hogy a halála után levágott testrészeket egy kis csomagban, a múmia lábához helyezték. Hogy miért, egyelőre rejtély.

Jóval kevesebb misztikum, ám annál több tragédia van Borsodi Terézia és fia sztorijában. A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint Veiskopf János postamester 26 éves felesége, miután minden szentséggel ellátták, gyermekszülésben meghalt fiúgyermekével együtt, akit császármetszéssel még élve emeltek ki és kereszteltek meg. Valószínűsíthető, hogy hazánkban halott anyán már korábban is végeztek császármetszést (írásos emlékek léteznek róla), de ennek nyomát Borsodi Terézia mumifikálódott teste őrizte meg egyedül.

Borsodi Terézia és fiú újszülöttjének múmiája a Fehérek templomának kriptájábólForrás:Kiss-Stefán Mónika/MTM

Spirituális élmények egy középkori pincében

Az előadás végén elérkezett az esti program legjobban várt része, és egy tárlatvezetés keretében megtekinthettük a megújult „Memento Mori” kiállítást. A váci kriptatemetkezés emlékeit bemutató tárlat már 1998 óta létezik, és bár mindig is rendkívül igényes és látványos kialakítású volt, idővel megkopott. A technikai elemek elöregedtek, így elkerülhetetlenné váltak a fejlesztések. A felújítások a kiállítás 18. születésnapján fejeződtek be, a Múzeumok Éjszakája pedig remek alkalmat nyújtott arra, hogy az újjászületett kiállítóhelyet bemutassák a nagyközönségnek.

A tény, hogy a tárgyakat egy középkori kőpincében helyezték el, már önmagában megágyaz a kiállítás történelmi hangulatának, a hűvös levegő és a megvilágítás pedig csak fokozza a hangulatot.

Forrás: Stvorecz Adrián

Mivel a váci templom kriptájának feltárásakor összesen 1800 tárgy került elő, a tárlat tervezésekor bőségesen lehetett válogatni a leletanyagból. A pince két kiállítótérre különíthető el, a kisebben találhatóak meg azok a tárgyak, amiket az elhunytak környezetében fedeztek fel. A vallásosságról rózsafüzérek, keresztek, valamint kegyhelyeket és keresztény szimbólumokat ábrázoló kegyérmek adnak tanúbizonyságot. Ez a spirituális légkör csak fokozódik, ha az ember átmegy a koporsókat bemutató nagyterembe.

Forrás: Stvorecz Adrián

A gondos kezek által díszesen megalkotott halottas ládákon minden szimbólumnak mély jelentése van: a kapa, a kasza, a kialudt gyertya az elkerülhetetlen elmúlást, a virágok pedig annak szépségét jelképezik. A koporsókon jelenlévő legimpozánsabb dísz mégis az első ember, Ádám koponyája fölé tornyosuló kereszt, rajta Jézus Krisztussal, aki a halál legyőzőjeként jelenik meg a hívők szemei előtt. Még a színek is információkat hordoznak, a kék például az égi szférában lakó angyalokat reprezentálja, és olyan ládákat festettek be vele, melyeket elhunyt gyermekeknek készítettek.

A bizarr módon szép koporsók társaságában három váci múmia is helyet kapott: Stefanovics György szabómester, a 9 éves Salamon Magdolna és a név szerint nem ismert középkorú polgárasszony a pincében alussza örök álmát.

Stefanovics Györgyé az egyik múmia, ami Vácott is megnézhetőForrás: Stvorecz Adrián

Egy város gazdag történelme

A kőpince után a fölötte álló 18. századi ház fogadta a múzeumlátogatókat. Itt a kiállított tárgyak, interaktív elemek, filmek, szövegek alapján megismerhető Vác gazdag történelme: a törökkori pusztulást követő újjáépítés, az újkori felvirágzás, a kor lakóinak élete és világképe. Véleményem szerint a rengeteg információ még a helybéliek számára is tartogathat meglepetéseket, így érdemes hosszabb időt szánni a tárgyak, írások áttekintésére.

Forrás: Stvorecz Adrián

Az éjszaka további részében a kulturális élményekre fogékony közönséget irodalmi előadás és koncert szórakoztatta, a Múzeumok éjszakájának e programját végül látványos tűzugrás zárta le.

A cikket az E.ON támogatta.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK