Kiderült, mik alkotják a Ceres fénylő foltjait

Ceres, foltok
Hamisszínes felvétel az Occator-kráterről, melyben a legnagyobb kiterjedésű fénylő régió található
Vágólapra másolva!
A korábban véltnél több a só és kevesebb a jég a Ceres törpebolygón - állapították meg amerikai kutatók a Dawn űrszonda felvételei alapján.
Vágólapra másolva!

A szonda 2015 márciusa óta kering a Mars és Jupiter között lévő törpebolygó körül, misszióját csütörtökön fejezte be. A Ceres sötét felszínén felfedezett több mint 130 feltűnő, világos folt a felvételek szerint nagyrészt sóból áll. Maria Cristina de Sanctis, a Római Asztrofizikai Intézet kutatója és munkatársai az Occator-kráterben található világos foltok kémiai összetételét vizsgálta.

Az infravörös spektrumelemzés szerint

a foltok nagyrészt nátrium-karbonátból, kisrészt szilikátásványokból és ammónium-karbonátból vagy -kloridból állnak

- írják a szakértők a Nature című brit szaklapban.

Az Occator-kráter közepén található fényes foltok egyike a Dawn űrszonda színes felvételén. A képződmény egy kupolára emlékeztet Forrás: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA/PSI/LPI

Vízzel kerültek a felszínre a karbonátok

Maria Cristina De Sanctis szerint ez az első alkalom, hogy ilyen anyagot ilyen nagy mennyiségben találtak a Naprendszerben a Földön kívül. Az Occator-kráter mintegy 80 millió évével fiatalnak számít. Maga a kráter 92 kilométer széles, központi mélyedése pedig megközelítőleg tíz kilométer széles, négy kilométer mély. Központi kupolás szerkezetét, melyet fényvisszaverő anyag fed, sugárirányú és koncentrikus törések borítják.

A karbonátok vélhetően a törpebolygó belsejéből kerültek a felszínre víz segítségével,

egy becsapódó aszteroida ugyanis nem szállíthatta, legfeljebb a felszínre segíthette őket. Az anyag felszínre kerüléséből arra lehet következtetni, hogy a Ceres belsejében nagyobb a hőmérséklet, mint azt korábban hitték.

Hamisszínes felvétel az Occator-kráterről, melyben a legnagyobb kiterjedésű fénylő régió található Forrás: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA

A kutatók úgy vélik, hogy bizonyos geológiai korokban a Ceres felszíne alatt folyékony víz volt. A só egy óceán vagy helyi vízterületek maradványa, amely a felszínre kerülve több millió évvel ezelőtt megfagyott.

Miről árulkodnak a kráterek?

A Ceres felszínén a víz nem stabil, azonnal elpárolog. A kráter formájának elemzése alapján azonban a Ceres jóval kevesebb vizet tartalmazhat, mint azt korábban vélték - fejtette ki Michael Bland, az amerikai földrajztudományi hatóság, a U.S. Geological Survey munkatársa a Nature Geoscience című szaklapban megjelent másik Ceres-tanulmányban.

A Ceres legnagyobb kráterei több mint két kilométer mélyek, ami azt jelenti, hogy nem sokat deformálódtak az évek múlásával.

Jelentős mélységük arra utal, hogy a felszín alatt a Ceres legfeljebb 40 százaléka jég, a többi részt kőzetek és kis fajsúlyú anyagok, például só vagy klatrátok adják. Ha több vízjég lenne közvetlenül a felszín alatt, a becsapódással keletkezett kráter geológiai szempontból viszonylag rövidnek számító idő alatt eldeformálódna.

Haulani-kráter Forrás: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA

Néhány kevésbé mély kráter jelenléte ugyanakkor arra utal, hogy a felszín alatt helyenként különböző lehet a jég és a kő aránya, és ezeknél valószínűleg nagyobb mennyiségben van jelen vízjég.

Új feladatot kap a szonda

De Sanctis csapatának tavaly a Nature című lapban közölt tanulmánya szerint a Ceres felszínén ammonizált filloszilikátok vagy ammóniatartalmú agyag található. Mivel ammónia nagy mennyiségben található a naprendszer külső részén, ez az eredmény arra utal, hogy a Ceres a Neptunusz pályája közelében keletkezett és befelé vándorolt. Egy másik forgatókönyv szerint jelenlegi pozíciójához közel alakult ki a külső naprendszerből származó anyagokkal.

Illusztráció a Dawn űrszondáról Forrás: William K. Hartmann, UCLA

Az új eredmények szerint is van ammóniatartalmú só - ammónium-klorid és/vagy ammónium-bikarbonát - az Occator-kráterben.

A 940 kilométer átmérőjű Ceres körülbelül 500 millió kilométer távolságra van a Földtől. A törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult Dawn-misszió csütörtökön ért véget. A szatellit a tervek szerint a Ceres állandó kísérőjévé válik.

Ugyanakkor a még üzemanyaggal rendelkező szonda számára valószínűleg nem ért véget a munka:

a Kaliforniai Egyetem egy kutatócsapata a tervek szerint új missziót indít vele egy egyelőre nyilvánosságra nem hozott aszteroidához.