A hópárduc sokáig az egyik legkevésbé tanulmányozott, ebből következően a legkevésbé ismert, legrejtélyesebb nagymacska volt. Ez azonban a múlt, mert megjelent egy nagy átfogó munka, amely e gyönyörű állat sok titkát felfedi.

A hópárducokat (Panthera uncia) tanulmányozó kutatók azt mondják, hogy ez a nagymacska sokkal gyakoribb, mint korábban gondolták. Az új becslések az úgynevezett „hópárduc természetvédelmi egységekre” összpontosítottak, amely területek csupán a hópárduc élőhelyének 44 százalékát fedik le. A teljes élőhely elérheti a 3 millió négyzetkilométert.

Átfogó könyv a hópárducról

A becslések szerint a hópárducok száma csak ezeken az egységeken elérheti a 4678 és a 8745 közötti értéket. Ez magasabb, mint a teljes állományra adott korábbi becslések (3920 és 7500 között).

Az új számlálási információk a Hópárducok című könyvben jelentek meg az Elsevier Press kiadásában. A könyv összegyűjti a legfrissebb tudományos ismereteket, dokumentumokat, amivel hozzájárulhat a faj hosszú távú fennmaradásához.

Tökéletesen alkalmazkodott a magas hegyekhez

A hópárduc Ázsia nagy hegyláncai mentén él. Előfordul Afganisztán, Pakisztán, Bhután, Kína, India, Kazahsztán, a Kirgiz Köztársaság, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Mongólia, Nepál és Oroszország magasabb vidékein.

HópárducForrás: Wikimedia Commons

A hópárduc tökéletesen alkalmazkodott ezekhez a magas hegyekhez erőteljes, ugrásra alkalmas lábával, vastag, meleg szőrzetével, szürkésfehér, álcázásra alkalmas mintázatával és hosszú farkával, amely segít az egyensúlyozásban.

Távoli és nehezen megközelíthető élőhelye, félénk viselkedése és rejtőszínezete rendkívül megnehezíti az állat tanulmányozását (szerencsére az orvvadászok dolgát is).

Fontos a védelem

„Csak az elmúlt években értünk el jelentősebb előrehaladást, hála a műholdas telemetriának és a kompakt kameracsapdáknak, amelyek képesek kiváló minőségű éjszakai felvételeket készíteni rendkívül alacsony hőmérsékleten is, és így lehetővé tették a kutatók számára, hogy elkezdjék felderíteni a hópárducok addig rejtélyes életét” – mondta Stephane Ostrowski, a Wildlife Conservation Society (WCS) kutatója és állatorvosa.

„Továbbra is fontos a hópárducok, a zsákmányállataik és az egyedülálló magashegyi tájak védelme” – mondta Peter Zahler, a WCS hópárducprogramjának koordinátora. „Az alacsony emberi népsűrűség miatt ezekben a hegyekben még mindig kiterjedt élőhelyük van a hópárducoknak. De a növekvő nyomások – vadászat, bányászat, útépítés és maga a klímaváltozás – miatt a lehetőségeink, hogy megvédjük ezt a nagymacskát, rohamosan szűkülni fognak.”