Az emberek nem szeretnek a halállal kapcsolatos dolgokról beszélni. De egy alapos beszélgetés az élet végi gondozásról, még jó előre, megkönnyítheti később a haldokló elkerülhetetlen sorsát, írja egy amerikai pszichológus.

Emily Meier, a Morris Rák Központ palliatív kezeléssel (amikor már nem a gyógyítás, hanem a beteg hátralévő napjainak megkönnyítése a cél) foglalkozó pszichológusa most jelentetett meg szerzőtársaival egy összefoglaló munkát, amelyben összefoglalják a jó halál kritériumait. 

Egy haldokló utolsó napjait is könnyebbé tehetjük, ha előre gondolkodunkForrás: AFP/Science Photo Library

 

Beszélgetni kell az elkerülhetetlenről

A szerző kutatásai azt sugallják, hogy azok az emberek, akik írásba foglalták a végakaratukat, és megbeszélték szeretteikkel, hogyan akarnak meghalni, képesek megtartani bizonyos mértékű önrendelkezési érzést az elkerülhetetlennel szembenézve, és még értelmet is találnak a haldoklási folyamatban.

Az American Journal of Geriatric Psychiatry folyóiratban megjelent tanulmány a végső stádiumú betegektől, a családtagoktól és az egészségügyi gondozóktól gyűjtött adatokat azért, hogy tisztázza, hogy néz ki egy jó halál.

Tizenegy fontos dolog

A tanulmány 11 alapvető témát sorol fel, amelyek összefüggenek a jó halállal. Ezek a következők.

  • A specifikus haldoklási folyamat ellenőrzés alatt tartása.
  • Fájdalommentes állapot.
  • Vallásos vagy spirituális elmélyedés, felkészülés.
  • Érzelmi jóllét megtapasztalása.
  • A teljes életet élés vagy örökséghagyás (elsősorban szellemi) érzése.
  • A kívánt kezelési mód megválaszthatósága.
  • Méltóság tapasztalása a haldoklási folyamat során.
  • A család jelenléte, az elbúcsúzás lehetősége.
  • Az életminőség a haldoklási folyamat során.
  • Jó kapcsolat az egészségügyi gondozókkal.
  • Vegyes „egyéb” kategória (kulturális sajátságok, kedvenc állat maga mellett tudása, egészségügyi költségek stb.)

Azzal, hogy a kutatók megfogalmazták és kijelölték ezeket a tényezőket, amelyek kapcsolatban állnak a békés haldoklási folyamattal, a kutatásban benne rejlik a lehetőség, hogy segítsenek számunkra felkészülni a szeretteink halálára – illetve végső soron a sajátunkéra.