Pár másodperc elég volt egy város pusztulásához

2016.07.28. 17:48

Negyven éve, 1976. július 28-án volt a kínai Tangsan városában a 20. század legpusztítóbb földrengése. Az elemi csapás becslések szerint 700 ezer áldozatot követelt, bár a kínai kormányzat "csupán" 250 ezer ember halálát ismerte el.

„A katasztrófát megelőző napokban az idő rendkívül fülledt és forró volt, de gondolni sem mertük volna, mekkora veszély közeleg. Érezni lehetett azonban valamit az emberek viselkedésében, akik szokatlanul nyugtalanok voltak a tragédiát megelőző éjszaka, még verekedések is kitörtek az egyik esti filmvetítésen. Hazafelé menvén egy halastó mellett haladtam el, és láttam, amint a halak – vélhetően a talaj hőmérsékletének emelkedése miatt - kiugráltak a vízből.

Azon az éjszakán nem tudtam jól aludni, éppen hogy csak szundikáltam. Ebből a szendergésből hirtelen egy vakító fény riasztott fel, olybá tűnt, mintha villámlott volna. A szokatlan jelenséget zúgó hang kísérte, azt hittem tombol a szél odakint, de a levegő mozdulatlan volt. Valósággal sokkot kaptam, felébresztettem a feleségemet, majd a papucsba belebújva a bejárat felé vettük az irányt. Mire elértük volna az ajtót a föld mozogni kezdett.

Tangsan közvetlenül az 1976-os földrengés után és maForrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Xinhua

Az épület annyira imbolygott, hogy nem tudtunk kijutni a házból. Visszamentünk, és megkapaszkodtunk az ágyban. Eközben az ablakon kitekintve láttuk a fákat, amint vadul előre és hátra dülöngélnek. Kevesebb, mint egy perc múlva a mozgás abbamaradt és végre kimehettünk a szabadba. Az udvarra érve döbbenetes látvány fogadott: az összes körülöttünk lévő építmény a földdel vált egyenlővé."

Volt, aki megfogadta a figyelmeztetést

A fenti idézet egy szemtanú beszámolójából származik, és kiválóan érzékelteti, milyen borzalmakat kellett megtapasztalniuk a múlt század egyik leghatalmasabb természeti katasztrófáját túlélt embereknek. Kínában nem számítanak szokatlannak a pusztító erejű földrengések, elsősorban amiatt, hogy az ország az indiai és az eurázsiai lemezek találkozásánál fekszik. Az indiai lemez évente mintegy 50 milliméterrel mozog észak felé, és a feszültség földmozgásokban pattan ki.

A gyakori földrengések a kínai kultúrára is hatással voltak. Az ókori kínai filozófusok magyarázata szerint az újra és újra megismétlődő elemi csapásokat a világegyetemet alkotó alapanyag, az éltető energia (csi) korlátozása okozza. Az első földrengés-megfigyelő berendezést, amelyről leírás maradt fenn, egy Csang Heng nevű kínai tudós készítette 132-ben. A készülék állítólag képes volt távoli, nem érezhető rengések jelzésére, de működési elvéről nem maradt fenn adat.

Egy ilyen földmozgás sújtott le 1976 júliusában a Hebei tartományban található Tangsan városra. A Pekingtől nagyjából 150 kilométerre található település több mint egymillió embernek adott otthont a földrengés előtt. Bár az ilyen jellegű eseményeket lehetetlen pontosan előrejelezni, akadtak előjelek: a háziállatok nem ettek, hanem izgatottan rohangáltak fel-alá a házak udvarán, a menyétek és egerek kétségbeesetten kerestek búvóhelyeket, de a leírások alapján még az aranyhalak is igyekeztek kiugrani az otthonukként szolgáló akváriumból. A kutakban hol számottevően megnőtt, hol jelentősen csökkent a vízszint, akadt olyan falu, ahol gáz tört elő a víznyerő helyről.

A kevesebb mint 20 másodpercig tartó földmozgást még 700 kilométerrel távolabb is érezni lehetett.Forrás: Wikimedia Commons

Hetekkel a katasztrófa előtt több kutatóintézet jelentése alapján a Kínai Szeizmológiai Intézet munkatársa, Wang Csengmin arra figyelmeztetett, hogy július 22. és augusztus 5. között komoly földrengés rázhatja meg Tangsan térségét.

Nem sokan hallgattak azonban a szakember figyelmeztetésére. Kivételnek számított a Tangsantól 115 kilométerre fekvő Qinglong megye, amelynek vezetője komolyan vette a jelzést, és megkezdte a szükséges előkészületeket.  Ennek keretében például gyűléseket szerveztek a lakosok számára, ahol informálták és felkészítették a jelenlévőket a közelgő veszélyre. A megye vezetője, Ran Guangqi saját karrierjét kockáztatta, amikor elrendelte az óvintézkedéseket és a lakosok biztonságba helyezését. A döntés végül őt igazolta: Qinglong megyében egyetlen ember sem halt meg a földrengés során.

Pusztító másodpercek

Tangsan lakói még aludtak, amikor helyi idő szerint hajnali 4 óra körül megmozdult a föld. A földrengés ereje a Richter-skála szerint 7,8-es (később 7,5-esre módosított) erejű volt, kipattanásakor körülbelül négyszázszor annyi energia szabadult fel, mint a hirosimai atombomba felrobbanásakor.

Az, hogy rengeteg áldozatot követelt a tragédia, több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt hajnalban az emberek többsége otthon tartózkodott és aludt, ráadásul az előrengések is elmaradtak (előrengésnek az erősebb földmozgást megelőző kisebb rengést nevezzük). Másrészt korábban a környéken nem volt számottevő tektonikus tevékenység, emiatt pedig a házakat sem úgy tervezték, hogy kibírjanak egy komolyabb földrengést. Építészeti szempontból súlyosbította a helyzetet, hogy a város hordalékos talajra épült.

Mindenütt romok hevertekForrás: NOAA

Az esemény mindössze 13-14 másodpercig tartott, ez azonban elég volt ahhoz, hogy a város nagy része megsemmisüljön: az épületek 85 százaléka kártyavárként omlott össze, és a fölmozgásokat még sok száz kilométerrel távolabb is érezni lehetett. Amikor a földmozgás abbamaradt, a romok alól előmászó túlélők az elpusztult város apokaliptikus képével szembesültek.

Az elkeseredett emberek hamar elkezdték a romok alatt keresni szeretteiket, ismerőseiket. A sebesülteket – mivel a város kórházai, egészségügyi intézményei megsemmisültek – az út mellé fektették vagy sebtében felállított menedékekben helyezték el. Nehezítette a helyzetet, hogy az utak járhatatlanná váltak, nem volt ivóvíz, élelem és áram, valamint rengeteg helybéli egészségügyi dolgozó maga is a romok alatt rekedt vagy életét vesztette.

A város egyetemének egykori könyvtára máig magán viseli a katasztrófa nyomaitForrás: AFP/Peter Parks

A megpróbáltatások azonban nem értek véget, 16 órával a főrengés után 7,1-es erősségű utórezgés rázta meg a környéket, amely nemcsak a romok alatt csapdába esettek sorsát pecsételte meg, hanem sok, a kiszabadításukra igyekvő lakosét is. A gázvezetékek felrobbanása miatt keletkezett tűzvészben további ezrek vesztették életüket.

A katasztrófa nyomában felütötték fejüket a betegségek, a tífusz és a vérhas, a páciensek kezelése pedig rettenetes nehézségekbe ütközött. Fokozta a problémákat, hogy a holttesteket igyekeztek sebtében, az áldozatok lakóhelyéhez közel eltemetni. Ez hamarosan járványokhoz vezetett, főleg az után, hogy a heves esőzés hatására a maradványok újra a felszínre kerültek. A munkásoknak, önkénteseknek újra fel kellett keresniük e rögtönzött sírhelyeket, majd a kiemelt testeket a város külterületére szállították, ahol ismét eltemették őket.

Tangsan pályaudvara közvetlenül a földrengés után és maForrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Xinhua

A mai napig nem tudni, pontosan mennyien haltak meg

Az áldozatok pontos számáról a mai napig nincs konszenzus, részben amiatt, mert a földrengés egy politikailag viharos időszakban következett be.

A későbbi hivatalos kínai jelentések 242 ezer halottról és 164 ezer sebesültről szóltak, több szakértő szerint ugyanakkor sokkal többen veszhettek oda, és az áldozatok száma elérhette akár a 650 ezret is. Az ENSZ segélyszervezetei felajánlották ugyan a segítséget, a kommunista vezetés viszont mindenfajta nyugati felajánlást elutasított. A földrengés során keletkezett anyagi kár 10 milliárd jüanra rúgott. A tangsani katasztrófát jelenleg a modern kor második legpusztítóbb földrengéseként tartják nyilván.

Megemlékezés a földrengés áldozatairólForrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Yan Jun
Az emberiség történetének eddigi legpusztítóbb földrengése Senhszi tartományban volt 1566. január 23-án, és 830 ezer ember életét követelte.

A politikai következmények

A kulturális forradalom utolsó időszakában, a nagybeteg Mao elnök utódlásáért ádáz küzdelem folyt a kijelölt utód, Hua Guofeng és az úgynevezett négyek bandája között. Előbbi politikus oldalára billentette a mérleget, hogy 1976. augusztus 4-én kilátogatott a katasztrófa helyszínére, ahol részt vett a károk felmérésében és a média jelenlétében segítséget ígért az elpusztult város lakóinak.

Ezzel szemben a kínai reformer kommunista politikust, Teng Hsziao-pinget félreállító négyek bandájának tagjai – bár a sajtóban sajnálkozásukat fejezték ki – nem nyújtottak segítő kezet a tragédiában érintetteknek. Sőt Mao negyedik felesége, a csoportot vezető Csiang Csing a következőt nyilatkozta: "néhány százezer ember meghalt, de Teng ügye 800 millió embert érint". A katasztrófa ezzel hozzájárult a kulturális forradalom befejezéséhez.

A földrengés áldozatainak emlékműve TangsanbanForrás: Wikimedia Commons

Ami Tangsant illeti, a természeti csapás után nem sokkal megkezdődött a város újjáépítése. Napjainkban továbbra is fontos ipari központ és bányaváros, több mint 2 millió ember otthona.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK