Ez lesz az emberekkel, ha kihalnak a méhek

2016.08.15. 11:22

Albert Einstein mondta egyszer, hogy ha kihalnának a méhek, az emberiség is mindössze négy évvel élné túl őket. Márpedig az Egyesült Államokban két év leforgása alatt a méhkolóniák 44%-a pusztult el, és Európában is csökken a számuk. Szergej Petrov bolgár repüléstechnikai mérnök a szilícium- völgyi, nonprofit Singularity University segítségével tudta kidolgozni a méhek megmentését és a méhészet digitalizációját célzó találmányát. A Sziget és a TedxYouth meghívására Szergej Petrov Magyarországra is eljött, és a Szigeten tartott előadást a Bee Smart Technologiesról, majd interjút is adott az Origónak.

Tulajdonképpen miért is fontos minden egyes ember számára az, hogy hogyan alakul a méhek sorsa?

Először is, a mezőgazdaság a mai formájában a méhek segítségével alakult ki, és a méhek annak mindig is létfontosságú részei voltak. Az, hogy biztosan kerüljön étel az asztalunkra, nagy részben a méhektől is függ. Konkrétan az élelmiszereink 30%-a közvetlenül a méhek beporzásának köszönhető.
Ha a méhek eltűnnének, hatalmas árat kellene fizetnünk ezért. A méhpollen becsült értéke csak Európában 25 milliárd euró évente. Amikor ilyen óriási veszteséggel járhat, ha elveszítünk valamit, ostobaság lenne nem gondoskodni arról a jól bevált kis rendszerről, amely mindig is létezett – és valami mással próbálni pótolni. Tökéletesen működik, amit a természet megalkotott – értelmetlen lenne, hogy egy nap robotméhekkel kelljen ezt a rendszert helyettesíteni, hogy megmentsük saját magunkat a kihalástól.

Az élelmiszerek 30%-a közvetlenül a méhek beporzásának köszönhetőFotó: Hirling Bálint - Origo

Az előadásán elmondott egy történetet arról, hogy hogyan pusztította el az Ön több tízezer méhét a szomszéd gazda egy méhekre is veszélyes rovarirtó permettel. A méheket nem csak ebből az okból fenyegetheti kihalás. Mit tehet a védelmükben a városi ember, aki nem foglalkozik mezőgazdasággal?

Már az is fontos, hogy tudjunk magáról a problémáról. Létfontosságú, hogy a gyerekeink, a következő generációhoz tartozók tanuljanak erről, mert köztük lesznek majd azok a nagy koponyák, akik olyan megoldásokkal állnak majd elő, amiket mi ma el sem tudunk képzelni. Addig is fontos a méhek szerepét hangsúlyozni.

Vannak dolgok, amelyeket bárki megtehet: tisztában kell lenni például az úgynevezett neonikotinoidok, a neonikotinoidalapú növényvédő szerek veszélyeivel. Ezek a vegyszerek beépülnek a növények gyökereibe: ahogy a növény fejlődik, maga is tartalmaz bizonyos adag neonikotinoidot. Márpedig erről nem tudhatjuk, hogy hosszú távon milyen hatása van ránk. Ha a rovarokat elpusztítja, az emberre is káros lehet, hiszen méreg. Ijesztő a gondolat, hogy végső soron méreg kerül az ételünkbe. Az új kártevőölő szerek hatásairól még nincs elég adatunk, hiszen még csak néhány évtizedesek. Sajnos ugyanez a probléma a mobiltelefonokkal is: senki nem tudhatja pontosan, hogy rákot okoz-e a mobiltelefon, hiszen még nincs olyan ember, akinek 50 éve lenne mobiltelefonja.

Mióta ezen a területen dolgozik, lát pozitív változást a környezetében? Tudatosabbak, tájékozottabbak az emberek?

Határozottan. Az emberek manapság már sokkal tájékozottabbak. Folyamatosan követik például a híreket, akár az okostelefonjukon. Ugyanígy tudniuk kell a méheket érintő problémákról is: a méhek nagyon fontosak az egész ökoszisztéma szempontjából, övék a természet egyik leghatékonyabb szaporodási mechanizmusa is. Az első lépés a védelmükben a tájékozottság, például a vegyszerek működésével kapcsolatban.

Az Ön nagyapja is tartott méheket – tőle örökölte a méhészet iránti szenvedélyt. De kezdetben a méhészkedés csak hobbi volt: mikor ismerte fel, hogy szakmai és tudományos téren is ez lesz az útja, és nem a repülés- vagy űrtechnika?

Azt követően, hogy kapcsolatba kerültem a Singularity Universityvel. A projekt már korábban is futott: megvolt a csapatunk, a célkitűzéseink, de mellette megvolt a civil állásunk is. 2014-ben döntöttem el, hogy felmondok, és teljes egészében a méhekkel kapcsolatos projektnek szentelem magam, mert ez egy égető probléma, és még nem tettünk sokat a megoldásáért. Viszont meggyőződésem, hogy nálunk együtt van a jó elgondolás és a megfelelő technológia, így két éve már csak a Bee Smart Technologies-zal foglalkozom.

Hogyan tudná a laikusoknak elmagyarázni, hogy pontosan mi az, amit csinálnak?

Digitalizáljuk a méhészetet. Olyan ez, mintha megmondanánk valakinek, hogy még 100 kilométert tud megtenni az autójával, utána valamilyen alkatrész el fog romlani. Tehát addigra mindenképpen meg kell javíttatni. Ha valaki rendelkezik ezzel az információval, akkor soha nem robban le az út közepén. Mi a méhekkel próbáljuk ugyanezt elérni. A kaptáron belül igyekszünk tetten érni a problémákat azáltal, hogy méréseket végzünk, adatokat gyűjtünk és elemzünk. Így elébe tudunk menni a bajoknak, és időben ki tudjuk küszöbölni a gondokat.

Szergej PetrovFotó: Hirling Bálint - Origo

Amint említette, egyik céljuk az volna, hogy mi, emberek is értelmezni tudjuk a méhek kommunikációját. Mit mondanak, mondanának nekünk a méhek?

A méhek matematikai természetű lények: saját törvényeik irányítják az életüket. Bizonyos náluk zajló folyamatokat nagyon könnyű matematikai formulákkal leírni. Az egyik fontos dolog, amire rájöttünk, hogy a rezgések, amelyeket kiadnak, a zümmögésük frekvenciája, közvetlenül összefüggenek egyes folyamatokkal. Ezért szó szerint

beépítettünk egy mikrofont a méhkaptárba, hogy elemezzük a hangokat, amelyeket a méhek kiadnak. Így kiderül, milyen hang milyen problémát jelez. Ezzel a módszerrel valóságos szótárat hozhatunk létre a méhek nyelvéből.

Tudna konkrét példákat idézni?

Tavasszal, a méhészeti szezon kezdetén a méhésznek tudnia kell, hogy a kaptár munkára készen áll-e, a méhkirálynő rendben lerakja-e a tojásait. Ehhez normális esetben ki kell nyitni a kaptárt, de azt csak akkor szabad, ha már minimum 13 fok felett van a hőmérséklet. Legtöbbször ehhez még hideg van. A kaptáron belül mindig 35 fok van, és amikor kinyitjuk, szükségszerűen lehűl a külső, alacsonyabb hőmérséklet miatt. Ilyenkor a méheknek sokkal keményebben kell dolgozniuk – mindössze azért, mert valaki kinyitotta a kaptárt.

A mi módszerünkkel már lehetséges nyitogatás – a méhek munkájának tönkretétele – nélkül, a számítógép előtt ülve ellenőrizni, hogy a kaptárral minden rendben van-e.

Látjuk, ha például a 365-ös számú kaptárnak új királynőre van szüksége.

De ellenőrizni tudjuk a kolónia egészségi állapotát is, tehát előre tudjuk, mennyi mézet tudnak majd termelni. Sőt, egyenként is megismerhetjük a kaptárakat: tudjuk, melyikben boldogulnak egyedül is a méhek, vagy melyekre kell jobban odafigyelni.

A méhek társadalma merőben másképp működik, mint az embereké. Abból, ahogyan a kaptáron belüli együttműködés zajlik, ahogy a méhek szervezik az életüket, mit tanulhatnának el az emberek?

Természetesen egy az egyben nem lehetne átvenni a módszereiket, mert alapjaiban különböző rendszerekről van szó. Az emberi társadalomra jellemző egy fejlettebb intelligencia, ami, hangsúlyozom, nem azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében intelligensebbek is vagyunk! De jelen van nálunk az eszközhasználat, az emlékezet, másképpen rendezzük el és dolgozzuk fel az információkat. Ha teljes egészében próbálnánk a méhek életmódját magunkra vetíteni, az nem működne, leginkább a kommunizmusra hasonlítana. De néhány náluk működő folyamatot hasznos volna átvenni a munkában. Már van is erre példa: a kaptármentalitást mint stratégiát a világ több pontján is átveszik. Például a Toyotánál működnek úgy csoportok, hogy nincs főnökük. Ha ennek a teamnek ki kell fejlesztenie valamilyen alkatrészt, és tudják, hogy valamilyen irányú szakértelem hiányzik a csapatból, akkor úgy hívnak be jelölteket állásinterjúra, hogy a csapat minden egyes tagja jelen van a beszélgetésen. Mert tudni akarják, hogy aki újonnan jön, megfelelően fog-e hozzájárulni az egész csapat és ezzel az egész cég munkájához.

Természetesen annak nem volna értelme, hogy mindenben a méhekre próbáljunk hasonlítani, de bőven van mit tanulnunk tőlük.