Az Arktisz ad kulcsot a legnagyobb tömeges kihalás megértéséhez

2016.08.25. 11:24

A rendkívüli globális felmelegedés 252 millió éve súlyos tömeges kipusztulást okozott a Földön. Az élet helyreállása akár 9 millió évet is igénybe vett. Egy új tanulmány az Északi-sarkvidéken, azaz az Arktiszon talált támpontokat annak megértéséhez, miért tartott ilyen soká ez a regenerálódási folyamat.

A tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi állatok 70 százaléka halt ki a perm-triász kihalási esemény után. Nem véletlen, hogy ezt a Nagy kihalási eseménynek (The Great Dying Event) is nevezik.

Soká tartott a helyreállás

„A tömeges kihalást valószínűleg egy a mai Szibéria területén lezajló vulkánkitörés-sorozat robbanásszerű eseménye váltotta ki" – mondta Jochen Knies, a Tromsøi Arktiszi Egyetem kutatója. „Ezek a kitörések egymillió évig tartottak és hatalmas mennyiségű gázt, többek közt szén-dioxidot és metánt bocsátottak ki, ami elviselhetetlenül forróvá tették a bolygónkat."

A permben a hatalmas őskintinens, a Pángea területét kiterjedt sivatagok takartákForrás: Origo


Az élet számára rendkívül hosszú időt, 5-9 millió évet vett igénybe, hogy magához térjen a sokk után.

Az eddig rejtély volt, hogy miért késlekedett ilyen soká a helyreállás.

Támpontok az Arktiszon

Knies és a Geology folyóiratban megjelent tanulmány szerzői az Északi-sarkvidéken kerestek kulcsokat annak megértéséhez, miért tért vissza olyan lassan az élet az óceánokba.

Perm időszaki tengeri liliom fosszíliája. A világtenger felmelegedése miatt óceáni anoxia alakult ki, ami miatt összeomlott a tengeri táplálékláncForrás: Origo

Az eredmények arra utalnak, hogy a tengeri ökoszisztémákra különösen hosszú ideig hatott a globális felmelegedés.
Ennek egyik oka, hogy az óceánok tápanyagtartalma (főként a nitrogéntartalma) rendkívül lecsökkent. A hiányt legnagyobb valószínűséggel az óceánok felszínének rendkívüli felmelegedése okozta.

A tápláléklánc alapja sérült

Az óceánok nem tekinthetők egyetlen víztömegnek, hanem rétegeket lehet bennük elkülöníteni. A határokat többek közt a hőmérséklet (termoklin) és a tápanyagok (nutriklin) alapján határozzák meg.

A perm időszak végén zajlott le a földtörténet legnagyobb fajkihalásaForrás: The Permian Pewriod


„A magas hőmérsékletek miatt mélyebbre került a termoklin és a nutriklin az óceánban, így megszűnt a tápanyagok fenékről a felszínre emelkedése. Emiatt a tengeri algák produktivitása leállt" – mondta Knies.

Perm időszaki tájkép. A kontineseket egyesítő ősmasszívum, a Pángea területén elviselhetetlen forróság uralkodott a perm végénForrás: Origo


Algák nélkül pedig – amelyek a tengeri tápláléklánc alapjai – nem boldogult az élet az óceánban.

Hűlni kezdett az óceán

Amikor a kihalás után 6-7 millió évvel végül elkezdett csökkeni az óceánok hőmérséklete,

visszatértek a tápanyagban gazdag vizek.

A világóceán és a szárazulatok helyzete perm időszakbanForrás: Origo


„A tápanyagok felszínre jutását megakadályozó határok meggyengültek és az óceánvíz összekeveredett. Emiatt felemelkedtek a tápanyagok, újraéledtek az óceánok és ez az élet robbanásához vezetett" – mondta Knies.

A perm jellegzetes hüllője volt a DimetrodonForrás: Getty Images/Stocktrek Images/Mark Stevenson/Stocktrek Images


A perm-triász tömegkihalás visszaállította, mintegy „resetelte" az élet evolúcióját, és kiépítette az utat – többek között - a dinoszauruszok evolúciójához. Ezek viszont egy újabb tömeges kihaláskor tűntek el 66 millió évvel ez előtt.
Napjainkban egyes tudósok azt hangoztatják, hogy újabb tömeges kihalási időszakkal nézünk szembe, amelyet elsősorban az emberi tevékenység okoz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK