Vérbe borultak az ukrajnai mezők

2016.08.28. 21:41

Hetvenöt éve, 1941. augusztus 28-án ért véget a Magyarországról Ukrajnába kitoloncolt zsidók véres kálváriája a deportált emberek tömeges kivégzésével. Az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij határában két napon át tartó vérengzés a magyar holokauszttörténet első súlyos atrocitása. Az ukrajnai véres eseményekhez vezető út az 1930-as évek derekán vette kezdetét a diszkriminatív, faji alapú törvénykezéssel.

Adolf Hitler és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1933. január 30-án történt hatalomra jutása után erőteljes jobbra tolódási folyamat vette kezdetét - többek között - a magyar belpolitikában is. A magyar külpolitika Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején (1932 és 1936 között) lépett az egyre szorosabb német orientáció útjára. 

Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején kezdődött el az erőteljesebb német orientációForrás: Wikimedia Commons

Az 1930-as évek derekától a hazai szélsőjobboldal kizárólag a Harmadik Birodalom támogatásával látta megvalósíthatónak az ország revíziós céljait,

így egyre hangosabban követelte a német politikához történő igazodást.

A németbarát szélsőjobb befolyása és a „korszellem" a törvényhozásban is érvényesülni kezdett.

Minden a zsidótörvényekkel indult

A Magyar Nemzeti Bank mérsékeltnek és angolbarát politikusnak tartott volt elnöke, a kormányfői székbe került Imrédy Béla miniszterelnöksége idején fogadta el az országgyűlés „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" szóló 1938. évi XV. törvénycikket, közismert nevén az első zsidótörvényt.

Az 1938. évi XV. tc. még „csak" gazdasági és egzisztenciális jogfosztó rendelkezéseket tartalmazott,

20 százalékban maximálva a zsidók számarányát a szabadfoglalkozású állásokban (például orvosok, ügyvédek, újságírók esetében), valamint a tíz diplomásnál több értelmiségit alkalmazó cégeknél.

Imrédy Béla üdvözli Horthy Miklós kormányzót Komáromban, a Felvidék 1938-as visszacsatolása idejénForrás: Origo

A Teleki Pál gróf miniszterelnöksége alatt (1939 és 1941 között) elfogadott 1939. évi IV. tc. - a második zsidótörvény - volt a magyar törvényhozás

első, faji alapokon diszkrimináló jogforrása.

Az 1941. évi XV. tc. - a harmadiknak nevezett zsidótörvény - pedig szellemiségében már az 1935-ös német nürnbergi törvényekre hajazott, zsidónak minősítve minden olyan magyar állampolgárt, akinek mindkét nagyszülője zsidó származású volt.

Teleki Pál gróf Hitlernél Berlinben, 1940-benForrás: Bundesarchiv

A harmadik zsidótörvény megtiltotta továbbá a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést, sőt a nemi kapcsolatot is, utóbbit fajgyalázásnak minősítve, és büntethetővé téve. A honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. – többek között - a zsidó származásúak hadseregből történő eltávolítására,

illetve a később hírhedtté vált munkaszolgálatos alakulatok felállítására teremtette meg a jogalapot.

A második világháború kitörésekor a magyarországi zsidóság már jogfosztott helyzetben volt, bár igaz, hogy az életüket egy darabig még nem fenyegette veszély.

Hontalanok, jövevények, kémgyanús elemek

Az 1938-as első, illetve az 1940-es második bécsi döntést a magyar revíziós politika kétségtelen sikerének kell tekinteni, bár e sikert nem mérték ingyen;

a náci Németország támogatásáért cserébe később benyújtotta a borsos számlát.

A bécsi döntésekkel Kárpátalja, Felvidék és Észak-Erdély, 1941 áprilisában Jugoszlávia német lerohanása, illetve a honvédség délvidéki bevonulása után pedig a Délvidék jelentős része is visszatért az anyaországhoz.

Bárdossy László (a kép jobb szélén) Teleki gróf társaságábanForrás: Bundesarchiv

A visszacsatolásokkal azonban nemcsak Magyarország területe, hanem a lakosság létszáma is megnövekedett. Már az Anschluss, és Csehszlovákia megszállása, majd Lengyelország lerohanása után, 1938 és 1941 között 10–20 ezer nem magyar állampolgárságú zsidó menekült érkezett a fajüldözés elől Magyarországra.

A KEOKH foganatosította kiutasítás és deportálás eredménye: tömegsír Kamenyec-PodolszkijbanForrás: Yad Vashem

A nem magyar honosságú zsidóság létszáma a terület-visszacsatolások után tovább növekedett. A Magyarországon élő nem magyar honosságú állampolgárok ügyeit a még a Bethlen-kormány idején, 1930-ban felállított KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) intézte országos hatáskörű szervként, a Belügyminisztérium VII/c alosztályaként.

A zsidótörvényekkel kezdődött, és Szálasi rémuralmával végződött a magyar zsidóság tragédiájaForrás: Wikimedia Commons

A második világháború kitörése után a KEOKH egyre nagyobb bizalmatlansággal szemlélte az ország területén élő nem magyar állampolgárságú és hontalan személyeket, különösen a Magyarországra menekült zsidókat.

A hatóság emberei rendszeresen razziáztak köztük, kémgyanús társaságnak tartva a zsidó menekülteket.

A magyar állampolgárságukat, illetve honosságukat igazolni képtelen zsidók helyzetében Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépése hozott gyökeres fordulatot.

Magyar megszálló erők Ukrajnában

1941. június 22-én hajnalban a Wehrmacht három hadseregcsoportja, mintegy 162 hadosztály hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót.

Németország 1941. június 22-én hajnalban hadüzenet nélkül megtámadta a SzovjetuniótForrás: Bundesarchiv

A német támadás hírére Magyarország megszakította diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval, de Bárdossy László miniszterelnök még az első napokban ellenállt a honvéd vezérkar főnöke, Werth Henrik vezérezredes agresszív sürgetésének, hogy az ország haladéktalanul lépjen hadba a szovjetek ellen, a németek oldalán. Bárdossy óvatos, halogató álláspontját az 1941. június 26-án Kassa ellen végrehajtott, mindmáig nem teljesen tisztázott hátterű bombázás változtatta meg.

Werth Henrik vezérezredes, vezérkari főnök erőteljesen követelte a kormánytól Magyarország azonnali hadba lépését a németek oldalán a Szovjetunió elleni offenzívábanForrás: Bundesarchiv

Bárdossy Horthy Miklós kormányzó belegyezésével, ám az akkor érvényes közjogi szabályokat megsértve 1941. június 27-én

az országgyűlés plénumán, napirend előtti felszólalásában közölte a hadiállapot beállását Magyarország és a Szovjetunió között.

A Szovjetunió elleni hadműveletre sebtében mozgósított, és Szombathelyi Ferenc altábornagy parancsnoksága alatt álló magyar seregtest 1941. július 1-jén lépte át a magyar-szovjet határt.

Horthy Miklós kormányzóForrás: Wikimedia Commons

Galícia területét a német főparancsnoksággal egyeztetve részben magyar csapatok szállták meg, ahol katonai közigazgatást vezettek be.

Csak Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter tiltakozott

A KEOKH néhány főtisztviselője már korábban felvetette a Magyarországon tartózkodó, nem magyar honosságú zsidók határon túlra történő deportálását. A magyar hadba lépés után a túlbuzgó és ájultan németbarát vezérkari főnök, Werth Henrik konkrét intézkedési tervet dolgozott ki az „idegen elemek" deportálására, amelyet Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter 1941. július elsején határozati javaslatként terjesztett a minisztertanács elé.

Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter terjesztette a kormány elé a deportálási javaslatotForrás: Bundesarchiv

A javaslat szerint az ország területén tartózkodó, magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidókat a magyar megszálló erők fennhatósága alatt álló galíciai területre kell deportálni.

A javaslatot a minisztertanács Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ellenszavazatával elfogadta.

Bárdossy László miniszterelnök sem a kormányzóval, sem pedig a németekkel nem egyeztetett a javaslatról, illetve a kormányhatározatról.

Auschwitz hideg előszele a forró nyárban

A minisztertanács határozata alapján a KEOKH országos razziát rendelt el, és július 15-étől elindult az állampolgárságukat igazolni képtelen zsidók összegyűjtése. A KEOKH velük szemben gyorsított eljárásban folytatta le az idegenrendészeti eljárást,

elrendelve külföldre deportálásukat.

A kiszolgáltatott embereket ideiglenes internálótáborokba zárták, ahonnan Kőrösmezőre, a központi gyűjtőtáborba lettek átszállítva.

Galíciába szállítandó zsidók bevagonírozásaForrás: Yad Vashem

Az internáltakat Kőrösmezőről vasúti szerelvényekkel és honvédségi tehergépjárműveken vitték Galíciába, ahol egyszerűen szélnek eresztették az embereket.

Az ukrajnai megszállt területekre áttelepített zsidók szörnyű helyzetbe kerültek;

nem volt sem szállásuk, sem megélhetésük. Akiknek szerencséjük volt, őket befogadták a helyiek, sokan azonban csak az erdőkben tudták meghúzni magukat.

Magyar katonai gépesített oszlop valahol UkrajnábanForrás: Origo

Az áttelepített emberek naponta ki voltak téve az ukrán milicisták, valamint a német és - tegyük hozzá, hogy sajnos - a magyar megszálló alakulatok túlkapásainak is.

Szerencsésebb esetben „csak" kifosztották és megverték őket,

de sokan voltak, akik javaikon kívül az életüket is elvesztették az útonállásszerű atrocitások során.

Német tiltakozás és nyomásgyakorlás a deportálások miatt

A német megszállók Kamenyec-Podolszkijban 1941. július 10-én nyitották meg a gettót. A környéken összefogott zsidókat – köztük a Magyarországról kiutasított deportáltakat is – a kamenyec-podolszkiji gettóba zárták. 1941. július végén körülbelül 11 ezer magyarországi deportált tartózkodott a gettóban, amelynek ekkorra már több mint 30 ezer kényszerlakója volt.

A német megszállási zónába áthajtott zsidókat az SS-alakulatok visszakergették a magyar fennhatóság alatt álló területreForrás: Bundesarchiv

A német megszálló hatóságokat készületlenül érte a Magyarországról folyamatosan érkező kitoloncoltak nagy tömege. A német parancsnokság a naponta növekvő tömeg élelmezését nem látta lehetségesnek a szűkös katonai készletekből. Mindez egyre komolyabb feszültséget keltett a német és a magyar katonai közigazgatás között.

A honvédek átkergették, az SS visszahajtotta az embereket

Előfordult például, hogy a 10. magyar vadászzászlóalj ezer zsidót átkergetett a Dnyeszteren túli német megszállási övezetbe, ahonnan az SS Einsatzgruppe C alakulat katonái visszahajtották őket a magyar ellenőrzés alatt álló területre.

A 444. megszállóhadosztály parancsnokának tiltakozó sürgönyeForrás: Wikimedia Commons

Az egyre tarthatatlanabb helyzet miatt a Wehrmacht 444. megszállóhadosztályának parancsnoka, felháborodva a magyarok „szemtelenségén", 1941. július 28-án rádiótáviratot küldött a déli 103. megszálló hadseregcsoport főparancsnokának, Karl von Roques gyalogsági tábornoknak hathatós és sürgős intézkedését kérve a deportálások azonnali leállításáért.

Karl von Roques tábornok amerikai hadifogságbanForrás: U.S. Army Archive Photo

A galíciai kényszerkitelepítések ügye így diplomáciai szintre került;

a német haderő főparancsnoksága, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) közvetlenül a Bárdossy-kormányhoz fordult a kitoloncolások felfüggesztése miatt.

Bárdossy LászlóForrás: Wikimedia Commons

A kormány a német nyomásgyakorlástól meghátrált, és augusztus 12-i hatállyal leállította a zsidók kitelepítését. A magyar hatóságok a már kitelepített emberek visszafogadásától azonban mereven elzárkóztak.

Himmler dühöngött alárendeltjei „erélytelensége" miatt

A probléma híre a legmagasabb szintre is eljutott. Heinrich Himmler, a Reichsführer-SS, azaz az SS birodalmi vezetője augusztus 12-én magához rendelte a körzet legfőbb SS- és rendőri parancsnokát, Friedrich Jeckeln SS-Obergruppenführert (altábornagyot), és súlyos szemrehányást tett a kérdés úgymond „erélytelen" kezeléséért.

Jeckeln SS-ObergruppenführerForrás: Wikimedia Commons

Ennek is komoly szerepe volt abban, hogy a német hátországi megszállást irányító törzs augusztus 25-i parancsnoki értekezletén

elrendelte a deportált zsidók likvidálását,

amelynek végrehajtására Jeckeln SS-Obergruppenführer kapott parancsot.

Így kezdődött...

Jeckeln alakulatai a gettóba zárt zsidókat augusztus 27-től zárt csoportokba kihajtották a város határába, ahol az előre megásott tömegsírokba lőtték az embereket.

Tömegsírba lőtt áldozatok a kamenyec-podolszkiji vérengzés soránForrás: Bundesarchiv

A vérengzés két napon át tombolt, az elfogott zsidók utolsó csoportját augusztus 28-án lőtték agyon. Jeckeln, a „Höhere SS- und Polizeiführer", a legfőbb területi SS- és rendőri vezető augusztus 29-én az alábbiakat jelentette Himmlernek: „A Jeckeln Obergruppenführer vezetése alatt lefolytatott akció Kamenyec-Podolszkijban véget ért. A likvidált zsidók száma 20 ezer körül." Ez volt a holokauszt véres történetében az első alkalom, hogy öt számjegyű lett a meggyilkolt áldozatok száma.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK