Tudta, hogy angolnaszerű volt a legvérengzőbb őscet?

2016.09.10. 19:09

A jelenkori világóceán táplálékpiramisának csúcsán álló kardszárnyú delfint angol nyelvterületen gyilkos bálnaként emlegetik. Ez az elnevezés azonban sokkal jobban illik arra az angolnaszerű testtel rendelkező és a mai ámbráscetnél is hosszabb őscetre, amely az eocén időszak tengereit tartotta rettegésben.

Igazi gyilkos bálna a földtörténet legmelegebb periódusából

A földtörténeti újkor hajnalán paradicsomi állapotok uralkodtak a földön. Egy szaktudós úgy mondaná, hogy az eocén időszakban alakult ki a klíma-optimum bolygónkon. Soha nem volt olyan kiegyenlítetten meleg az éghajlat, mint 40-50 millió évvel ezelőtt.

Minden idők legfélelmetesebb fogascete, az eocén időszakban élt Basilosaurus rekonstrukciójaForrás: Walking with Dinosaurs

A kontinensek nagyjából a ma már ismert alakjukat vették fel.

Az északra nyomuló Afrika, valamint az ázsiai szárazulathoz egyre jobban közeledő indiai szubkontinens keskeny tengerággá szorította össze az egykor oly hatalmas Tethys-óceánt.

A kontinensek és a világtenger elhelyezkedése az eocén időszakban, mintegy 50 millió éveForrás: Old Earth


A trópusi esőerdők öve a mai Németország magasságáig hatolt fel,

és a szubtrópusokat jelző pálmahatár Grönland déli részéig ért.

Az eocén időszakban Észak-Afrika és Közép-Európa területét trópusi erdőségektől buja szigettenger jellemezte.

Az eocén időszakban volt a legmelegebb és a legjobban kiegyenlített a klíma, a Föld átlaghőmérséklete 26 Celsius fok körül mozgott, a trópusi esőerdők öve a mai Észak-Európáig nyúltForrás: Ancient Earth

A szárazulatokkal csipkézett, összezsugorodott Tethys-óceán napfényben csillogó tükre alatt, egy csillapíthatatlan étvágyú óriási cet tartotta rettegésben a tengeri élővilágot.

Soha nem látott óriás a fáraók földjéről

1836-ban az egyiptomi El-Fayum közelében, a forró és kietlen sivatagban egy soha sem látott óriási állat csontvázára bukkantak. A késői eocén korú tengeri homokkőből kimállott csontok alapján

Owen, a világhírű angol paleontológus 1847-ben egy új ősi cetfajként írta le a maradványokat.

A felfedezett faj –amely az őscetek alrendjén (Archeoceti) belül új család és nemzetség képviselőjének is bizonyult egyben, később a találó Basilosaurus elnevezést kapta.

Fosszilis Basilosaurus koponyaForrás: Wikimedia Commons


De ne tévesszen meg senkit a latin nemzetségnév királygyík jelentése! A Basilosaurusnak ugyanis semmi köze sem volt a gyíkokhoz, illetve a hüllőkhöz. Az eocén-időszak (55 és 34 millió év között) elején tértek vissza a tengerbe azok az eredetileg erdőlakó emlősök, amelyekből gyors evolúciós folyamat eredményeként alakultak ki a cetek.

A Basilosaurus és az ember méretarányát szemléltető ábraForrás: Prehistoric Wildlife

Minden idők leghatalmasabb ragadozó cetféléje, a Basilosaurus e fejlődési folyamat betetőzéseként bukkant fel hozzávetőleg 40 millió éve, a Tethys maradványát alkotó trópusi sekélytenger észak-afrikai self-vidékén.

Hosszabb volt, mint az ámbráscet

A megkövesedett csontleletekből rekonstruálható módon, a Basilosaurus kifejlett példányainak testhossza valamivel meghaladta a ma élő legnagyobb húsevő fogascet-féle, az ámbráscet (Physeter macrocephalus) méretét.

A Basilosaurusok 18-20 méter hosszúra nőttek, testtömegük pedig 50 tonna körüli lehetett.

A mai delfin illetve más fogascet-féléktől azonban merőben eltérő megjelenése volt ennek a vérszomjas ragadozónak.

A mai cetektől eltérően a Basilosaurus hosszan megnyúlt angolnaszerű testtel rendelkezettForrás: Walking with Dinosaurs

A Basilosaurus hosszú és keskeny angolnaszerű testtel rendelkezett, ami teljesen szokatlan a cetek világában. A szárazföldi ősök emlékeként, ezeknél a ceteknél még fennmaradtak az elcsökevényesedett hátsó végtagok. Az állat testalkatából bizonyosra vehető, hogy minden kapcsolata megszakadt már a szárazfölddel, és a parányi hátsó lábaknak legfeljebb a párzás során lehetett szerepük.

A hatalmas ragadozótól még az eocén időszak cápái sem érezhették biztonságban magukatForrás: Walking with Dinosaurs


A koponyaleletek vizsgálata egyértelművé teszi, hogy a Basilosaurus ellentétben a mai delfin illetve fogascet-félékkel,

nem rendelkezett spermactivel, azaz nem volt ekholokációs szerve.

A zsákmányt csak és kizárólag éles látása, és kiváló szaglása segítségével derítethette fel.

Félelmetes „úszó gyomor" az eocén tengerben

A hosszú, kígyószerű testforma mellett ami igazán figyelemreméltó, az állat koponyája, és azon belül is a hosszúra nyúlt állkapcsok. Eltérően napjaink húsevő fogascet-féléinek viszonylag kicsi kúpos fogazatától, a Basilosaurus hatalmas tépőfogakkal rendelkezett.

Fosszilis Basilosaurus fog. A csipkézett és hegyes fogak hatalmas húsdarabok kitépésére szolgáltakForrás: Smithsonian

A Basilosaurus falánk és kegyetlen vadász lehetett. Mint az eocén-időszak legnagyobb húsevő ragadozójának,

nem volt természetes ellensége.

Ez a hatalmas állat leegyszerűsítve azért létezett, hogy minél több prédát tömjön a gyomrába.

Semmi sem érezhette magát biztonságban a tengerben a falánk ragadozótólForrás: Walking with Dinosaurs


Semmi sem érezhette biztonságba magát a Basilosaurustól, ami a tengerben élt. Fosszilis maradványok bizonyítják, hogy

rendszeresen rátámadt a kor más őscetjeire,

de a többi tengeri nagyragadozó, mint például a cápák sem érezhették biztonságban magukat a földtörténet legvérszomjasabb cetféléjétől.

Talán jobb is, hogy ma már nem találkozhatunk ezekkel a cetekkel a tengerekbenForrás: U.S. Geological Survey

Egy-egy fosszilis Basilosaurus koponyát látva, még most is végigfut a hideg az ember hátán, ha maga elé képzeli, amint az eocén tenger kék homályából hirtelen előbukkanó leviatán félelmetes fogain megcsillan a napfény.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK