Attila, az Isten ostora és Aetius, az utolsó római

2016.09.22. 18:28

Az 5. századra kettéhasadt Római Birodalom már csak halvány visszfénye volt egykori önmagának. Végleg leáldozott a világtörténelmet író államférfiak, a nagy hadvezérek és a klasszikus római antikvitás dicsőséges korszaka. A 3. századtól keletről megindult nagy népvándorlás az 5. század elején egy minden addiginál veszedelmesebb nomád birodalom, a hunok felemelkedésével érte el tetőfokát. A hunok nagykirálya, Attila hadai a birodalom elnyelésével fenyegettek. A hun betörést Flavius Aetius, a régi hagyományokat megtestesítő tehetséges hadvezér és államférfi, az „utolsó római" törte meg.

A késő ókori világ legnagyobb, és sok szempontból történelmet formáló ütközete, a mauriacumi síkságon Tricarsis közelében (ma Troyes, Franciaország) Kr. u. 451. június 20-án lezajlott, a köztudatban csak catalaunumiként ismert csata jelentőségéhez képest alig dokumentált.  

Attila hun nagyfejedelem és Aetius nyugat-római hadvezér a késői ókor két leghíresebb történelmi személyisége volt (A kép illusztráció)Forrás: Origo

Annak ellenére, hogy a hunok fejedelme, Attila, valamint a Nyugat-Római Birodalom utolsó jelentős hadvezére, Aetius hadai között lezajlott összecsapásról a későbbi évszázadokban rengeteget írtak, a krónikások közül mindössze Prokópiosz bizánci történetíró

és a gót Jordanes a csata után nyolcvan évvel íródott munkáját tekinthetjük kortárs forrásnak

Priszkosz rétor (latinosan Priscus) bizánci követ Attila udvarát részletesen bemutató krónikája mellett.

Művelt uralkodó volt a kannibálnak csúfolt hun nagyfejedelem

A Kr. u. 410 körül született Attila (Etzel, Etel, Etele) hun nagykirály, Mundzsuk (Bendegúz) fia 434-től uralta kora leghatalmasabb, Közép-Európától a Kaszpi-tengerig terjedő nomád sztyeppei birodalmát.

A nyugati krónikások vért ivó, műveletlen és kegyetlen „kutyafejű" barbárként ábrázolták

a hunok nagykirályát, akinek neve a kora középkorban a barbarizmus szinonimája lett.

A kora-középkori krónikások által megfestett vérivó barbár képével szemben Attila művelt és széles látókörű uralkodó voltForrás: Steam Community

Attila az utókor igaztalan és sommás ítéletével szemben kifejezetten művelt, latinul és ógörögül folyékonyan író-beszélő, a római udvari szokásokat és diplomáciai fortélyokat kiválóan ismerő éles eszű államférfi volt.

Honorius nyugat-római császár gyengekezű, ám intrikus uralkodó voltForrás: Wikimedia Commons

Attila 418-ban a Nyugat-római Birodalom és a hunok között létrejött békeszerződés zálogaként került Honorius császár udvarába fejedelmi túszként - Gaudentius lovassági parancsnok fia, az anyai ágon ősi római patríciusi család sarja, Flavius Aetiust pedig a hunok kapták "zálogba".

Flavius Aetius és III. Valentinianus (középen balra) portréja Stilicho 5. századi márványszarkofágjánForrás: Civilization Wikia

A két fiatalember ekkoriban aligha sejthette, hogy sorsuk fonalát a párkák egyszer még összekötik a jövőben.

Attilát római szellemben nevelték.

Alaposan megismerte a ravennai udvar diplomáciai cselszövéseit, a római közjogot és gondolkodásmódot. Aetius pedig a hunok között eltöltött évei során szinte maga is „hunná vált".

 Attila és Buda megizzasztják Bizáncot

A hun törzsek 432-ben Ruga vezetése alatt egyesültek.

Ruga halála után a hun törzsszövetség vezetése unokaöccseire, Attilára és Budára szállt át.

Attila 435-ben megtámadta a Kelet-római Birodalmat, és a békéért cserébe adófizetésre, valamint a hunok elől Bizánc oltalma alá menekült törzsek kiadására kényszerítette II.Theodosius császárt. 440-ben – a békeszerződés megszegésére hivatkozva – ismét hadjáratot vezetett Bizánc ellen, kihasználva, hogy Geiserich vandál fejedelem észak-afrikai betörése, valamint II. Jazdagird új-szasszanida perzsa uralkodó Armenia (Örményország) ellen vezetett hadjárata miatt Bizáncnak nem maradt elég ereje a Balkánra betörő hun csapatok feltartóztatásához.

Geiserich vandál fejedelem sok gondot okozott a Nyugat-római Birodalomnak, nemcsak Karthágót foglalta el, hanem 455-ben Rómát is kifosztottaForrás: Wikimedia Commons

Attila és Buda hadai 441-ben elözönlötték a Balkánt, megszállták Illíriát, és 443-ban egészen Konstantinápolyig jutottak,

azonban az erős falakkal védett birodalmi főváros bevételére nem voltak megfelelő eszközeik.

II. Theodosius szorongatott helyzetében ismét súlyos feltételek, jelentősen megemelt adófizetési kötelezettséget vállalva volt kénytelen békét kötni a hunokkal. Attila Buda halála után – akit Priszkosz rétor szerint Attila öletett meg – a törzsszövetség feletti teljes hatalmat megszerezte.

II. Theodosius kelet-római császár márványbüsztje az 5. századbólForrás: Creative Commons Attribution/Marie-Lan Nguyen

II. Theodosiust 450-ben Marcianus követte Bizánc trónján. Az új császár elődjével szemben, keményebb és konfrontatív politikai irányvonalat képviselt. Felmondta a 443-ban megkötött békeszerződést, megtagadta az adófizetést, és kitiltotta a hunokat a birodalom területéről.

Keresd a nőt!

Attila egészen 450-ig jó kapcsolatot ápolt Rómával, sok mindenkit személyesen ismert III. Valentinianus udvarából, köztük az egyre befolyásosabb Flavius Aetiust is. Attila és III. Valentinianus udvara között – mint már annyiszor a történelemben – a császári család egyik nőtagja miatt éleződött ki a háborúba torkolló konfliktus.

Attila egészen 450-ig szövetségi viszonyban állt a Nyugat-római BirodalommalForrás: Steam Community

Honoriát, a császár nővérét ugyanis akarata ellenére hozzá akarták adni egy nála jóval idősebb szenátorhoz.

A kétségbeesett Honoria titokban levelet írt az általa csodált hun fejedelemnek, segítséget kérve tőle a kényszerházasság megakadályozásához.

Szándéka komolyságának jeléül a gyűrűjét is elküldte Attilának, aki ezt a gesztust - nem minden hátsó szándék nélkül - házassági ajánlatként értékelte. Attila követeket küldött III. Valentinianushoz Ravennába, hogy hozzák udvarába „aráját", Honoriát.

Honoria (a képen középen) valamint anyja, Galla Placida (a jobb szélen) és fiútestvére, III. Valentinianus nyugat-római császár egykorú portréjaForrás: History.com

Hozományként nem kevesebbet, mint a Nyugat-római Birodalom felét követelte leendő „sógorától", aki természetesen nem teljesíthette a Róma végét jelentő szemtelen követelést. A nyugat-római császár Honoria kiadása helyett levelet írt Attilának, amelyet a hun követekkel küldött el uruknak.

III. Valentinianus érmeportréja a császár által veretett arany solidus előlapjánForrás: Wikimedia Commons

III. Valentinianus azt írta levelében, hogy Honoria házassági ajánlata érvénytelen.

Attila, miután visszautasították, megüzente a nyugat-római császárnak, hogy továbbra is igényt tart Honoria kezére, illetve hozományként a birodalom felére, és személyesen, seregei élén fog eljönni a jussáért.

Hadba száll Attila ellen az "utolsó római"

Attila 451 tavaszán átfogó hadjáratot indított Róma ellen, átkelt a Rajnán, és Gallia felé tört. Attila feltartóztatására Flavius Aetiust, a késő antik világ utolsó nagy római hadvezérét bízta meg a császár. A hunok gondolkodásmódját és harcászatát kiválóan ismerő római stratéga 451 tavaszára már a Nyugat-római Birodalom legbefolyásosabb emberének számított.

I. Theodosius császár Kr. u. 395-ben kettő, keleti és nyugati részre osztotta fel az addig egységes Római BirodalmatForrás: Civilization Wiki

Aetius 425-től az egyik legfontosabb provincia, Gallia katonai helytartói posztját - Magister militum per Gallias – töltötte be, 433-tól ellenlábasai, Felix és Bonifatius legyőzése után pedig ő lett Róma valódi ura.

Aetius lett a Nyugat-római Birodalom legbefolyásosabb személyisége III. Valentinianus uralkodása alatt (az Attila című filmben Powers Boothe játszotta Aetius szerepét)Forrás: Pinterest

Galla Placidának, a kiskorú császár anyjának minden, Aetius eltávolítását célzó intrikája kudarcba fulladt. Flavius Aetius – a régi Rómát reprezentáló szenátori rend iránti tisztelete miatt – erős szövetségesekkel rendelkezett az udvarban. Sokan benne látták a klasszikus idők megtestesítőjét, ő volt - a 18. századi brit történész, Edward Gibbon szavait idézve – „az utolsó római".

Attila a Rajnán átkelve megtörte az alemannok ellenállását, a száli frankok pedig behódoltak a hun nagykirálynak.

Attila, az "isten ostora", Eugéne Delacroix 19. századi francia romantikus festő festményénForrás: Wikimedia Commons

A ripuári frankok azonban Aetius oldalára álltak,

aki a hun támadás hírére felkerekedett Itáliából, és légiói élén erőltetett menetben Galliába tartott.

Aetius serege – Jordanes erősen túlzó adataival szemben – legfeljebb 40 ezer főből állhatott; és ennek nagyjából felét tették ki a római légiók, a másik felét szövetséges csapatok, burgundok, alánok, illetve vizigótok alkották. Az ingadozó vizigótok csak az utolsó pillanatban sorakoztak fel Aetius mögött, királyukat a rómaiak alvezére, Avitus egykori galliai pretoriánus prefektus győzte meg a csatlakozásról.

Lángba borult Gallia földje

Mindeközben a hunok és velük szövetséges hadak felperzselték Argentoratumot (ma Strassbourg), elfoglalták Divodurumot (Metz) és porig rombolták Aurelianumot (Orléans), majd hosszas ostrom után bevették Lutetiát, a mai Franciaország fővárosát, Párizst is. Aetius vizigótokkal megerősített serege Aurelianum felé menetelt, de a város röviddel a római hadvezér előőrseinek beérkezése előtt elesett.

Hun lovasok Attila seregébenForrás: Gamespot

A hunok és szövetségeseik, a gepidák, a herulok, valamint az osztrogótok Jordanes szerint éppen a felgyújtott város kifosztásával és rabszolgák szerzésével voltak elfoglalva, amikor a várost övező síkon felvonuló hadak keltette hatalmas porfelhőből elővillogtak a római légiók bronzsasai.

Aetius nem habozott kihasználni a számára kedvező helyzetet;

légiói menetből rajtaütöttek az ütközetre felkészületlen hunokon, véres rendet vágva soraikban.

A római légiók Aurelianum alatt menetből lendültek támadásba a fosztogatással elfoglalt hunok ellenForrás: Roman Army Talk

Attila taktikusan kitért a nagyobb ütközet elől, és csapatait visszavonta keletre, az ott kiépített sáncokkal védett szekértáborába. A hajnalig tartó visszavonulást a gepidák fedezték, akik éjszaka véres csatába keveredtek a hunok üldözésére kirendelt ripuári frankokkal. Aetius beérkező hadaival látótávolságra vert tábort, szemben a hunok szekérvárával.

Máig nem tudni, hogy pontosan hol zajlott a nagy ütközet

A szegényes és ellentmondó korabeli források miatt mind a mai napig kétséges, hogy hol vívták meg a késői ókor legnagyobb ütközetét. A történettudomány jelenlegi álláspontja szerint a hunok és rómaiak valahol a Chálons-en-Champagne és Troyes közötti síkságon csaptak össze.

Az ütközet az ettől távolabb fekvő catalaunumi síkságról kapta a köztudatban meghonosodott – egyébként téves – elnevezését.

Jordanes krónikájában 500 ezer főre teszi a szemben álló hadak létszámát, ez azonban jelentősen eltúlzott szám.

Aetius serege a segédcsapatokkal együtt sem haladhatta meg a 40 ezer főt, Attila létszámfölényben lévő hadai pedig legfeljebb 50-60 ezer harcosból állhattak.

Máig nem tudni, hogy pontosan hol zajlott le a történelmi köztudatban csak catalaunumi csataként élő ütközetForrás: Wikimedia Commons

Az Attila zászlaja alatt felsorakozott vazallusok, Valamir fejedelem osztrogótjai, Ardarich király gepidái, valamint – jóval kisebb számban - a burgund, frank, herul, szkir és longobárd segédcsapatok a hun haderő mintegy fele létszámát tették ki.

A hunok hagyományosan a könnyűlovas harcmodorban voltak verhetetlenek.

A hun lovasok nem viseltek páncélt, legfontosabb fegyverük a keleti lovas nomádok között elterjedt visszacsapó íj, a szablya és a pányva volt. Attila seregében az osztrogótok alkották a nehézlovasságot, akik szkíta típusú páncélt viseltek, a többiek gyalogosan harcoltak.

Öldöklő közelharc bontakozott ki a dombtetőn

Aetius 451. június 20-án a késő délelőtti órákban kezdte hadrendbe rendezni csapatait, félreérthetetlen jelét adva, hogy támadásra készül.

Az ütközet a kora délutáni órákban kezdődött el a hunok balszárnyán felsorakozott osztrogótok támadásával.

A lovas attak súlya alatt az első vonalban felsorakoztatott alánok megfutottak, ám a római légiók felfogták a támadást.

Hun harcosok De Neuville 19. századi metszeténForrás: Wikimedia Commons

Ekkor Thorismund lóról leszállva gyalogos rohamot indított a síkvidék fölé magasodó dombtetőről a gepidák ellen, ám Ardarich a tartalékokat mozgósítva visszaszorította a vizigótokat a dombra.

A római hadrend centrumában küzdő vizigótok válságos helyzetbe kerültek

az őket frontálisan és oldalról egyszerre támadó hunokkal, illetve osztrogótokkal szemben. Teuderich, a vizigótok királya újraszervezte az ellenállást, erre Attila ismételt rohamot indított ellenük.

I. Teuderich (görögösen Teodorik) a vizigótok királya Fabrizio Castello festményénForrás:Wikimedia Commons

A hun nagykirály a roham megismétlésével súlyos taktikai hibát vétett, déli irányból ugyanis nyitva hagyta az utat a római légiók előtt.

A római íjászok nyílzápora megállította a hunokat, ám a körbefogott és kétségbeesetten küzdő vizigótok helyzete továbbra is súlyos maradt. Attila, ahelyett, hogy leállította volna a megakadt, összeomlóban lévő támadást, tovább erőltette a rohamozást.

Róma taktikai győzelmet aratott, Attila új hadjáratot szervezett

A hatalmas vérveszteségek kimerítették a hunokat, az osztrogótok pedig a rómaiak csapásai alatt megfutottak. Már alkonyodott, amikor Aetius végső támadásra vezette légióit a centrumból, amelyek elsöpörték a hunokat;

Attila kénytelen volt visszavonulni a szekérvárba, amit teljesen körbekerítettek a rómaiak,

valamint a csatában elesett Teuderich király fia, Thorismund vezette vizigótok. Maga Attila is reménytelenek ítélte helyzetét az ellenségtől körülzárt szekértáborban, ám mégsem történt semmi.

Öldöklő küzdelem bontakozott ki a domb tövébenForrás: Youtube

Thorismund, valamint a vizigótok már az ütközet másnapján elhagyták a csatateret, Aetius pedig két nappal később bontott sátrat, és elvonult légióival. Mind a mai napig vitatott, hogy a római hadvezér miért nem tette teljessé taktikai győzelmét Attila felett, a szekérvárba szorított hun sereg megsemmisítésével.

Thorismund rézmetszésű portréjaForrás: Oxford University

Aetius nemcsak kiváló hadvezér, hanem jó érzékű politikus is volt egyben. Attila meggyengítése ugyan fontos cél maradt, de Aetius úgy értékelte, hogy Rómának pillanatnyilag nem áll érdekében a hunok teljes megsemmisítése.

Az osztrogótok alkották Attila nehézlovasságátForrás: Youtube

Attila nemcsak Rómával és Bizánccal viaskodott, hanem féken tartotta a keleti barbár törzseket is.

A hun birodalom felbomlása újabb kiszámíthatatlan népvándorlási hullámot indított volna el, és egy ellenség helyett számtalan másikkal kellett volna Rómának szembenéznie. Aetius úgy gondolta, hogy egyszerűbb a meggyengült hun fejedelemmel diplomáciai úton kiegyezni, mintsem felidézni az újabb népvándorlás kiszámíthatatlan veszélyeit.

Attila elég erős maradt ahhoz a catalaunumi csata után, hogy a következő évben hadjáratot indítson Itália ellenForrás: Civilization Wikia

A catalaunuminak nevezett ütközetben Róma taktikai győzelmet aratott, ám Attilát mégsem sikerült annyira meggyengítenie, hogy a rákövetkező évben a hun vezér ne vonuljon az „örök város" ellen.

Pestis és éhínség tizedelte a hun hadakat

Attila az utolsó hadjáratát 452 elején indította meg Észak-Itália ellen. Elfoglalta az adriai partok közelében fekvő, addig még soha be nem vett Aquileiát, majd nyugatnak fordult, és egészen Mediolanumig (ma Milánó) nyomult.

Attila 452-es itáliai hadjárata során az éhínség, a pestisjárvány és Marcianus bizánci császár támadása miatt nem tudta Rómát bevenniForrás: History

Aetius a felperzselt föld taktikáját alkalmazta a hun hadak lelassítására és meggyengítésére. A rendkívüli szárazság, valamint Aetius taktikája miatt megoldhatatlanná vált a sereg élelmezése, amit az időközben kitört pestisjárvány súlyosbított.

Marcianus arany solidusa, a császár portréjávalForrás: Wikimedia Commons

Marcianus bizánci császár - kihasználva Attila észak-itáliai kalandozását -, hátba támadta a hun birodalmat, így a nagykirály két tűz közé került.

Attilát mindez arra kényszerítette, hogy a Minico folyónál békét kössön a nyugat-rómaiakkal.

A tárgyalóküldöttségnek Róma püspöke, I. Leó pápa (Nagy Szent Leó) is tagja volt. Attilával történt találkozásáról később legendák egész sora született.

Attila és I. Leó találkozója Raffaello freskójánForrás: Wikimedia Commons

Az egyik szerint, amikor Róma püspöke a hun invázióról mint Isten büntetéséről beszélt, Attila ékes latinsággal közbevágott : „Ego sum Attila, flagellum Dei", azaz „Én vagyok Attila, Isten ostora". A legendák világába tartozik, hogy Attila I. Leó könyörgésére fordította volna vissza seregét Róma alól. Az éhínség és pestis, valamint Marcianus támadása miatt ugyanis a megsemmisülés várt volna a hun seregre, ha Attila Itáliában marad.

Nagyot álmodott Jordanes Attila temetéséről

Attila negyvenhárom éves korában, 453 tavaszán váratlanul meghalt.

Halálának pontos okát ugyanúgy nem ismerjük, mint ahogyan azt sem, hogy hol temették el;

erről is csak találgatások, legendák maradtak fenn. Az egyik legnépszerűbb legenda szerint a hun fejedelmet germán származású felesége, Ildikó (Krimhilda) mérgezte meg a menyegzőjük utáni nászéjszakán. Mások úgy tudják, hogy a menyegzőn eleredt az orra vére, és balszerencsés módon megfulladt.

Nem tudni pontosan, hogy mi okozta a hun nagykirály halálátForrás: History Info

Valószínűleg sohasem fog már kiderülni Attila hirtelen halálának valós oka. Ugyancsak a legendák homályába vész a fejedelmi temetés helyszíne és módja. Jordanes – Priszkoszra hivatkozva – azt állítja, hogy a hun nagykirályt hármas (arany, ezüst és vas) fémkoporsóban temették el a Tisza egyik lecsapolt mellékágában, majd miután a szolgáit lenyilazták, elárasztották a sírhelyet, hogy sohase találják meg Attila végső nyughelyét. A modern forráselemzésekből kiderült, hogy

Jordanes nem Priszkosz krónikájából vette át a temetési szertartás leírását,

az feltehetően csak a gót történetíró fantáziájának szüleménye.

A legnépszerűbb legenda szerint Attilát új germán hitvese, Ildikó (Krimhilda) mérgezte meg a nászéjszakájukonForrás: Amiculus Rome

A hun temetkezési szokásokkal kapcsolatos régészeti ismeretek sem támasztják alá Jordanes elbeszélését.

A hun előkelőségeket fakoporsóban, a földbe temetve helyezték végső nyugalomra,

ezért sokkal jobban elképzelhető, hogy a nagykirály számára szkíta módra kurgánt (halomsír) emeltek. Tápiószentmárton környékén mind a mai napig tartja magát az a néphit, hogy a község határában fekvő Attila-dombon állt egykor a fejedelem Priszkosz által leírt pompás fapalotája, és esetleg a sírja is ott lehet.

A hun nagyfejedelem emlékműve a tápiószentmártoni Attila-dombnálForrás: Elter Tamás

Más hagyomány szerint viszont Szeged környékén kellene a fejedelmi székhelyet keresni; ez utóbbi valószínűségét azonban erősen lerontja, hogy több mint másfél évezrede kiterjedt ártér és lápvilág uralta a környéket,

olyan terület, ami alkalmatlan terep egy fejedelmi székhely számára.

Attila sírjának felfedezése még várat magára, de egyszer talán - mint ahogy a közelmúltban Szigetvár határában sikerült Szulejmán szultán temetkezési helyét megtalálni – rábukkannak Attila sírjára is.

Aetius halálával sírba szállt a klasszikus antikvitás utolsó nagy alakja

Flavius Aetiust, „az utolsó rómait" szintén rövid időn belül utolérte a végzet. Az ellene szőtt végeláthatatlan udvari intrikáknak beérett a gyümölcse; az ellene áskálódó Petronius Maximus szenátor és Heraclius, III. Valentinianus bizalmasa elhitették a császárral, hogy Aetius az életére tör. 454. szeptember 21-én  a császári audienciára rendelt hadvezért Heraclius és a pretoriánusok meggyilkolták; a merényletben állítólag maga a császár is személyesen részt vett.

A régi Róma szimbólumát, a sasos S. P. Q. R. (Senatus Populusque Romanus - A szenátus és a római nép) címert Nagy Konstantin után a keresztény császárok - mint pogány jelképet - már nem használtákForrás: Origo

Flavius Aetius halálával Róma több mint ezeréves történetének utolsó nagy, a dicsőséges fénykort idéző személyisége szállt sírba. Mindaz, ami utána jött a Nyugat-római Birodalom 476-ban bekövetkezett megszűnéséig, már csak a káosz és a teljes összeomlás két évtizede volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK