Kiderült, mit figyeltek meg a Jupiter holdján

2016.09.27. 09:20

Ismét gejzírkitörést észlelhetett a Hubble űrtávcső a Jupiter holdján, az Europán – jelentette be a NASA. Az új eredmények megerősítik azokat a korábbi megfigyeléseket, amelyek mélyből feltörő vízpáráról számolnak be. Ha a gejzírekről alkotott feltevések igaznak bizonyulnak, akkor nem kell a jég alá fúrni ahhoz, hogy mintát vehessünk a felszín alatt húzódó folyékony óceánból.

„Ha az élet után szeretnénk kutatni a Naprendszeren belül, az Europa óceánja ígérkezik a legmegfelelőbb helynek erre – mondta Geoff Yoder, a NASA Tudományos küldetések igazgatóságának helyettes vezetője az űrügynökség által kiadott sajtóközleményben. – A gejzírek, ha valóban léteznek, egy új lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy mintát vehessünk az Europa jeges felszíne alatt rejtőző óceánból” – tette hozzá a kutató.

A számítások szerint a vízpára 200 kilométer magasba lövell ki a hold belsejéből, majd hullik vissza a felszínre. A feltételezések alapján az Europa hatalmas globális óceánnal rendelkezik, amelyben kétszer annyi víz van, mint a Földön.

A Jupiter Europa nevű holdja felszínét jégpáncél borítja. A jégkéreg alatt azonban folyékony víz alkotta óceánt gyanítanak a tudósokForrás: Nasa/Jpl/Ted Stryk

Ezt az óriási víztömeget azonban egy ismeretlen vastagságú, rendkívül hideg és kemény jégpáncél választja el a külvilágtól. A jégtakarón nehéz feladat lenne landolni, majd keresztülfúrni, ha viszont a gejzírkitörések a felszínre hozzák a hőn áhított mintákat, rengeteg időt, energiát és pénzt megspórolhatunk begyűjtésükkel.

Ujjszerű nyúlványok a Jupiter előtt

De mit is sikerült ezúttal megfigyelni? Miközben az Europa elhaladt a Jupiter előtt, a Hubble űrtávcső ultraibolya tartományban ujjszerű nyúlványokat detektált a hold korongjának szélénél.

Az Europa korongjának bal alsó részén figyelhetőek meg az ujjszerű „kinövések”. A kutatók azt feltételezik, hogy ezek gejzírkitörésekre utalnakForrás: NASA/ESA/W. Sparks (STScI)/USGS Astrogeology Science Center

Az alkalmazott technika hasonló, mint amivel a Naprendszeren túli bolygók atmoszféráját kutatni szokták: ha az égitestnek van némi légköre, akkor az kissé elhalványítja a mögötte található csillag fényét. Ugyanez igaz az Europa esetében is: a hold vékony atmoszférája kitakarja a Jupiter által visszavert napfény egy részét, és ezzel „láthatóvá” válik.

Akárcsak a légkör, a feltételezett gejzírkitörések is kitakartak valamennyit a Jupiterből. A módszer bevált, a tudósok 15 hónapon keresztül figyelték a Jupiter előtt újra és újra elhaladó Europát. Összesen 10 elhaladást rögzítettek, közülük 3 esetében észleltek gejzírtevékenységre utaló jeleket.

Három alkalommal rögzíthettek gejzírkitörésekre utaló jeleketForrás: NASA, ESA, W. Sparks (STScI)

Újabb bizonyíték

Az új tanulmány – amely az Astrophysical Journal című szaklap szeptember 29-i számában lát napvilágot – tehát további bizonyítékokat szolgáltatott a felszín alól kitörő vízpára létezésére.

Emlékezetes, egy régebbi kutatás során a Hubble 2012-ben lőtt felvételein hatalmas, hidrogént és oxigént tartalmazó, vagyis minden bizonnyal vízből – pontosabban valószínűleg vízpárából – álló felhőt fedeztek fel a kutatók az Europa déli pólusa környékén. A számítások szerint az anyag körülbelül 160-200 kilométer magasba lövellt ki a hold belsejéből.

A korábbi és mostani gejzírek magassága és kitörésének pozíciója nagyon hasonló volt, dacára annak, hogy a két kutatócsoport eltérő módszerekkel dolgozta fel a Hubble műszere által nyert adatokat.

Forrás: NASA

A mostani és a korábbi megfigyeléseket a szakemberek ugyanúgy a Hubble ultraibolya képalkotó spektrográfjával (STIS) tették.

Az eredmények még megerősítésre várnak

Természetesen a publikációban közölt eredmények még megerősítésre várnak. Ez a feladat vélhetően a 2018-as James Webb infravörös űrtávcsőre és az amerikai űrügynökség leendő Europa-küldetésének keretében indítandó kutatóeszközre hárul.

Forrás: NASA, ESA, and G. Bacon (STScI)

Ha ez megtörténik, az Europa lesz a második olyan naprendszerbeli hold, amelynél vízpárakitörést figyelhettek meg a szakemberek. Korábban csak a Szaturnusz holdján, az Enceladuson detektált hasonló eseményt a NASA Cassini űrszondája.

KAPCSOLÓDÓ CIKK