Nürnberg hosszúra nyúlt árnyéka kérdőjelekkel és tanulságokkal

2016.09.30. 22:55

A nürnbergi igazságügyi palota 600-as tárgyalóterme zsúfolásig megtelt, amikor hetven éve, 1946. október 1-jén a győztes szövetséges nagyhatalmak bíráiból álló Nemzetközi Katonai Törvényszék közel egy évig tartó tárgyalás után kihirdette ítéletét a náci háborús főbűnösök perében. A nürnbergi per nemcsak a történelemben, hanem a nemzetközi jogban is új fejezetet nyitott, máig élő tanulságokkal és kérdőjelekkel.

Aki szelet vet, vihart arat

A Szovjetunióban nem sokkal az 1941. június 22-én elindított Barbarossa hadművelet után felállították a „Rendkívüli Állami Bizottság a Betolakodók Bűntetteinek Megállapítására és Kivizsgálására” elnevezésű szervezetet a front mögötti területen elkövetett atrocitások dokumentálására. Adolf Hitler a Szovjetunió elleni hadjáratot olyan „világnézeti harcként” hirdette meg, amelyben nem alkalmazandók a hagyományos hadviselés szabályai.

A nürnbergi perre nem volt sem történelmi, sem pedig jogi precedensForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1941 nyarán a Wehrmacht diadalmasan előrenyomuló három hadseregcsoportját az SS-Einsatzgruppék, az úgynevezett tisztogató csoportok követték,

amelyek a civil lakosság terrorizálása miatt váltak hírhedtté.

Már az 1939-es lengyelországi hadjáratban, de még inkább a Szovjetunió 1941-ben történt megtámadása után nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a háborút addig soha nem látott kegyetlenséggel fogják megvívni az egymással szemben álló hadviselő felek.

A második világháborúban sorozatosan felrúgták a hadviselés általános normáit. Az atrocitásokat a németek kezdtékForrás: History.com

Az 1942. januári Wannsee-konferencia után teljesedtek ki a tömeges deportálások, az európai zsidóság faji alapon történő tervszerű megsemmisítésére.

Természetesen nem csak a németek követtek el háborús bűntetteket;

a szövetséges hatalmak sem maradtak patyolattiszták a második világháború vérzivatarában.

Németek foglyul ejtett szovjet harcossal. Már 1941 nyarán tömegessé váltak mindkét fél részéről az atrocitásokForrás: Origo

A Vörös Hadseregben rendszeres gyakorlatnak számított a hadifogságba esett vagy sebesült német katonák nem egyszer bestiális kegyetlenséggel történő lemészárlása, de háborús bűntettnek számít többek között a hadifogoly lengyel tisztek sérelmére elkövetett katyni vérengzés csakúgy, mint például az angol és amerikai légierő Drezda elleni bombázása 1945 februárjában.

Civilek holttestei az 1945. februári drezdai szövetséges terrorbombázás utánForrás: Origo

A szövetséges nagyhatalmak képviselői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, valamint Winston Churchill miniszterelnök, a londoni háborús kabinet feje, továbbá Joszif V. Sztálin szovjet pártfőtitkár, a Sztavka (a szovjet katonai műveletek legfőbb irányító szervének) elnöke az 1943. november 28. és december 2. között Teheránban megtartott konferenciájukon hivatalosan is bejelentették, hogy Németország katonai veresége után felelősségre vonják a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetőit.

A "három nagy" a teheráni konferencián, ahol – többek között – a háborús bűnösök felelősségre vonását is elhatároztákForrás: RIA Novosti/Ria Novosti

A szándékot deklarálták, ám a részletekben való megállapodás ekkor, a háború derekán más fontosabb katonai kérdések miatt még váratott magára.

Roosevelt külügyminisztere és Churchill is a tárgyalás nélküli megtorlás híve volt

A háborús bűnösök felelősségre vonásának módját illetően gyakran egészen szélsőséges nézetek csaptak össze, a nyugati demokrácia értékeit fennen hangoztató angolszász szövetségesek között. Cordell Hull – aki 1933 és 1944 között volt Roosevelt elnök külügyminisztere – azt hangoztatta az elnök előtt,

hogy a náci háborús főbűnösöket elfogásuk után, mindenféle bírósági processzus nélkül egyszerűen fel kell akasztani.

 

Cordell Hull amerikai külügyminiszternek az volt az álláspontja, hogy a náci vezetőket minden teketória nélkül fel kell akasztaniForrás:Congress Library

Ezt az álláspontját 1943. október 30-án a szövetséges külügyminiszterek Moszkvában megtartott értekezletén is felvetette: „Ha kedvem szerint tehetnék, akkor Adolf Hitlerrel, Benito Mussolinivel, Tódzsóval és fő cinkosaikkal nem sokat teketóriáznék, hanem rögtönítélő bíróság elé állítanám őket. És másnap virradatkor bekövetkezne egy történelmi közjáték” – hangoztatta Hull. (Forrás: Peter Przybylsky, Akasztófa és amnesztia, Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1982., 149. o.) A moszkvai tanácskozáson írták alá a „Nyilatkozat a német rémtettekről” című dokumentumot, amelyben a szövetséges hatalmak képviselői megállapodtak, hogy a háborús bűnösöket „a Föld legtávolabbi rejtekhelyéig is üldözni fogják”.

Paradox módon a nyugati vezetőkkel szemben a szovjet diktátor, Sztálin kezdettől fogva a bírósági eljárás mellett szállt síkraForrás:History.com

A moszkvai nyilatkozatban fektették le azt a később Nürnbergben megvalósult alapelvet, hogy azok felett, akik helyhez nem köthető háborús bűncselekményt követtek el, a szövetségesek közös döntése alapján fognak ítélkezni.

A nyugati demokráciákkal szemben Sztálin szorgalmazta a bírósági tárgyalást

A bírósági eljárás szükségességének vagy szükségtelenségének kérdésében Henry Morgenthau, a Roosevelt-kormány pénzügyminisztere is Hullhoz hasonlóan vélekedett: „Össze kell állítani a német háborús főbűnösök listáját, amelyen azok szerepelnek, akiknek nyilvánvaló bűnösségét az Egyesült Nemzetek megállapította; ezeket elfogatásuk és azonosításuk után nyomban agyon kell lőni.” Ekkoriban még maga Roosevelt elnök is hajlott rá, hogy magáévá tegye Morgenthau tervét.(Forrás: id. mű, 15-16. o.)

Roosevelt elnök (a képen középen) Churchill és Sztálin társaságában az 1945. februári jaltai konferencián. Roosevelt eleinte hajlott rá, hogy a Mogenthau-tervet támogassaForrás: Origo

De nem kisebb személyiség, mint Winston Churchill, a brit miniszterelnök is hasonló gondolatokkal kacérkodott.

A történelem groteszk fintora, hogy a „katonai megoldást” szorgalmazó angolszász vezetőkkel szemben éppen a véreskezű szovjet diktátor, Sztálin állt ki a leghatározottabban a háborús bűnösök szabályos bírósági eljárásban történő felelősségre vonása mellett.

Tömegsírba lőtt áldozatok a kamenyec-podolszkiji vérengzésenForrás: Bundesarchiv

Amikor a brit miniszterelnök a perrel kapcsolatos nemzetközi jogi nehézségekre hivatkozva az „egyszerűbb” megoldás mellett érvelt 1944 októberében, Sztálin a következőket válaszolta: „Képtelen gondolat, hogy bírósági eljárás nélkül hajtsanak végre kivégzéseket; ebben az esetben azt mondaná a világ, hogy félünk a gonosztevők bíróság elé állításától.”

Churchill még a jaltai konferencián is a "katonai megoldás" szükségességét hangoztattaForrás: AFP/Stf

Mindez azonban nem győzte meg a brit háborús kabinet fejét, aki még 1945 februárjában, a jaltai konferencián is arról beszélt, hogy a háborús főbűnösöket elfogásuk és azonosításuk után statáriálisan agyon kell lőni. (Forrás: id. mű 16. o.)

Végül a józanabb érvek győzedelmeskedtek;

Henry L. Stimson, aki Hullt váltotta a washingtoni State Department, a külügyminisztérium élén, a leghatározottabban elvetette a háborús bűnösök lincselésszerű felelősségvonásával kapcsolatos elképzeléseket, egyetértve a szovjetek javaslatával.

Jogi és politikai viták szőtték át a nagy leszámolás előkészítését

Azonban még így is bőven akadt politikai és jogi természetű probléma a nürnbergi per előkészítése során.

Ehhez hasonló eljárásra ugyanis még nem volt sem történelmi példa, sem pedig jogi precedens.
(Noha az első világháború után felvetődött II. Vilmos császárnak, valamint a német szoldateszka legfőbb vezetőinek mint háborús bűnösöknek a perbe fogása, de ebből az elképzelésből végül semmi sem lett.)

Alfred Rosenberg, a náci párt főideológusa és a keleti megszállt területek birodalmi biztosa. Nürnbergben halálra ítéltékForrás: Bundesarchiv

Különösen sok megoldandó kérdést vetett fel a törvényszék eljárási rendje és az alkalmazandó joganyag kidolgozása. A nagy nyilvánosság előtt lefolytatott bírósági perben aligha lehetett megkerülni a nullum crimen sine lege, továbbá a nulla poena sine lege kettős alapelvét (nincsen bűncselekmény, illetve nincsen büntetés törvény nélkül), amely valamennyi modern büntetőjogi rendszer fundamentumát alkotja.

Hans Frank, a megszállt Lengyelország főkormányzójának nevéhez százezrek halála fűződik. 1946-ban Nürnbergben felakasztottákForrás:Bundesarchiv/ O.Ang.

A másik komoly probléma a háborús és emberiség elleni bűntettek visszamenő hatályával kapcsolatosan merült fel.

(A modern büntetőjogi rendszerek alapelvi éllel tiltják az elkövetés idején még nem hatályos törvényi tényállások alkalmazását.) A harmadik megoldandó szakmai-jogi kérdés pedig abból adódott, hogy a vád tárgyává tett cselekmények jelentős részét a vádlottak az akkor hatályos törvényekre hivatkozva követték el.

Ernst Kaltenbrunner, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője. Nürnbergben őt is felakasztottákForrás: ullstein - Frentz/Ullstein - W.Frentz

Ez utóbbi problémát az úgynevezett Radbruck jogfilozófiai klauzula segítségével oldották fel a szövetségesek. Gustav Radbruck német jogászprofesszor és jogfilozófus nevéhez fűződik az erkölcstelen törvény hatálytalanságára vonatkozó elmélet.

Dr. Gustav Radbruck német egyetemi tanár és jogfilozófusForrás: Wikimedia Commons

Radbruck szerint a jog alapvető eleme az erkölcs. Ha a jogi norma egyetemes erkölcsi elveket sért, ezzel elveszíti a törvényesség kritériumát, és alkalmazása hatálytalan.

Új precedenst jelentett a nürnbergi per

A náci háborús főbűnösök elleni nürnbergi per mindenféleképpen új precedenst jelent az egyetemes jogtörténetben. Az eljárás lefolytatásához megalkotott, illetve az 1946. október 1-jén kihirdetett ítélet indokolásában megfogalmazott alapelveket az ENSZ közgyűlése 1946. december 11-én a nemzetközi jogi norma szintjére emelte.

A nürnbergi per vádlottjai a törvényszék 600-as számú tárgyalótermébenForrás:History.com

Mind a mai napig ezek alkotják a háborús és emberiség ellen elkövetett bűnökkel vádolt személyek nemzetközi bíróság előtti felelősségre vonásának és büntethetőségének jogalapját.

Martin Bormann, Wilhelm Keitel és Adolf Hitler Frankfurtban. A nürnbergi perben nem fogadták el a katonai vezetők védekezését, hogy parancsot hajtottak végreForrás: AFP

Az úgynevezett nürnbergi alapelvek, amelyek a háborús bűnösök elítéléséhez szolgáltattak jogalapot, többek között kimondták a személyes felelősség elvét,

azt, hogy a felsőbb parancs nem mentesíti a parancs végrehajtóját,

meghatározták a béke, a háborús és az emberiség elleni bűncselekmények körét, valamint kimondták, hogy az állami felségjog nem biztosít mentességet az állami vezetők számára.

Győztesek ítélkeztek a legyőzöttek felett

A per 1945. november 20-án vette kezdetét az erre az alkalomra helyreállított nürnbergi igazságügyi palota 600. számú tárgyalótermében.

A helyszín kiválasztását is parázs viták előzték meg; a szovjetek Berlinhez ragaszkodtak,

az amerikaiak pedig az angolszász megszállási övezetben akarták lefolytatni az eljárást. Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy a tárgyalás a szimbolikus jelentőségű Nürnbergben, de a Nemzetközi Katonai Törvényszék székhelye formálisan Berlinben lesz.

Nürnberg mellett szólt többek között, hogy a bíróság épülete viszonylag kisebb és gyorsan kijavítható károkkal úszta meg a háborút, valamint föld alatti folyosó kötötte össze az igazságügyi palotához tartozó börtönnel, ahol a vádlottakat tartották fogva. A Nemzetközi Katonai Törvényszék hatáskörét – végleges jelleggel - az 1945. augusztus 8-án Londonban aláírt egyezményben határozták meg a szövetséges hatalmak. Az eljáró bírói tanács és a vádhatóság képviselőit a négy szövetséges nagyhatalom, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió, valamint a szintén szövetségesi státuszt kapott Franciaország delegálta.

Francis Biddle és John Parker, a törvényszék amerikai bíráiForrás: History.com

Emiatt számos kritika érte a nagyhatalmakat, mondván,

hogy egykori hadviselőkként bíráik aligha tekinthetők pártatlannak a legyőzött ellenséggel szemben.

Többen szerencsésebbnek tartották volna, ha semleges államok jogászaiból áll fel a törvényszék. Az Amerikai Egyesült Államok John Parker és Francis Bride hivatásos bírákat, a Szovjetunió Alexander Volcskovot és Iona Nyikicsenko vezérőrnagyot, Nagy-Britannia Lord Geoffery Lawrence, valamint Norman Birkett angol büntetőbírókat delegálta a tanácsba.

A brit bírák a nürnbergi per tárgyalásánForrás: Wikimedia Commons

Franciaországot Donnedieu de Vabres, továbbá Robert Falco képviselte.

Az eljáró tanács elnökének Lord Geoffry Lawrence főbírót jelölték ki.

A tárgyalásokon mind a nyolc jogász részt vett, az ítélethozatalban azonban már csak a négy főbíró. A londoni egyezmény alapján bármelyik vádlottat csak többségi szavazással lehetett elítélni.

A francia bírák. Robert Falco főbíró volt az ítélkező tanács legliberálisabb jogászaForrás: Wikimedia Commons


A vádirat négy cselekményben, béke, illetve emberiség ellen elkövetett bűntettben, háborús bűncselekményben, valamint az előbbi három vádpont elkövetésének támogatásában – a vádirat terminológiája szerint összeesküvésben – indítványozta megállapítani a vádlottak felelősségét.

A náci főkolomposok a halálba menekültek a felelősségre vonás elől

A perben a német háborús főbűnösöket vonták felelősségre, ám a 23 vádlott közül éppen a náci hierarchia csúcsán állt legbefolyásosabb személyek hiányoztak. Adolf Hitler 1945. április 30-án az összeomlás végóráiban, a berlini kancellária Führer-bunkerében előző nap nőül vett feleségével, Eva Braunnal együtt öngyilkos lett.

Részlet A bukás című dokumentarista játékfilmből. Adolf Hitler frissen nőül vett feleségével együtt a fogság elől az öngyilkosságba menekült 1945. április 30-ánForrás: hitlerparody.wikia.com

Az összes között talán legfanatikusabb náci, Joseph Goebbels – akit Hitler politikai végrendeletében kancellárrá tett – 1945. május elsején, miután felesége közreműködésével megölette hat gyerekét, házastársával együtt ugyancsak öngyilkos lett. Heinrich Himmler birodalmi vezető, akit talán a legkomolyabb felelősség terhelt a holokausztban, miután a szövetségesekkel megkísérelt különbéke-tapogatózásai kudarcba fulladtak, hamis papírokkal igyekezett elmenekülni.

Heinrich Himmler, miután az amerikai fogságban megmérgezte magátForrás: WW2

Elfogták és lebukott, 1945. május 27-én amerikai fogságban ciánnal megmérgezte magát. Martin Borman, a mindenható „Parteileiter”, a pártkancellária vezetője eltűnt a berlini ostrom utolsó óráiban. (Csak 1972-ben bizonyosodott be, hogy szökés közben meghalt.) A náci csúcsvezetők közül egyedül Herman Göring birodalmi marsall kezén kattant a bilincs.

Herman Göring (a kép bal szélén fekete szemüvegben) a nürnbergi per tárgyalásán. Tőle jobbra Von Ribbentrop volt külügyminiszter és Keitel tábornagy, az OKW egykori vezetője ülForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Nem kerülte el a fogságot és a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állítását többek között Karl Dönitz tengernagy, a Harmadik Birodalom utolsó államfője, Joachim von Ribentropp volt birodalmi külügyminiszter, Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) főnöke, akit még a náci bennfentesek is csak Hitler lakájaként emlegettek a háta mögött, Alfred Jodl vezérezredes, az OKW hadműveleti főnöke, a százezrek haláláért felelős Hans Frank, Lengyelország egykori kormányzója, Alfred Rosenberg a náci párt főideológusa és a keleti megszállt területek volt birodalmi biztosa, Albert Speer fegyverkezési és hadfelszerelési exminiszter más politikai vezetők, és pártprominensek mellett.

Dönitz tengernagy angol fogságba kerül. Mögötte ballonkabátban Albert Speer láthatóForrás: Origo

A politikai, illetve párt- és katonai vezetőkön kívül az agresszív háború kirobbantása és folytatása támogatásának vádjával üzletembereket, köztük Hjalmar Schachtot, a Reichsbank egykori elnökét, valamint a végelgyengülésben szenvedő Gustav von Krupp iparmágnást is vád alá helyezték.

A szovjet bírák valamennyi vádlottat halálra akrták ítélni

A közel egy évig tartó perben 250 tanút hallgattak ki, és több mint negyedmillió, esküvel megerősített írásbeli vallomást használtak fel a vádlottak bűnösségének bizonyítására.

216 tárgyalási nap után végül is 22 vádlott felett hirdettek ítéletet.

Robert Ley, a Német Munkafront vezetője még korábban öngyilkosságot követett el.

Robert Ley a per idején öngyilkos lettForrás: O.Ang.

Az ítélet kihirdetését megelőző hosszas tanácskozásokon komoly viták zajlottak a négy főbíró között. A szovjet Iona Nyikicsenko valamennyi vádlott mind a négy vádpontban történő elítélését szorgalmazta,

a másik három bírónak ennél árnyaltabb volt a véleménye.

A „legliberálisabbnak” Robert Falco, a francia bíró bizonyult, ő jóval kevesebb esetben látta indokoltnak halálbüntetés kiszabását, mint kollégái. (A szovjet bíró az összes vádlottal szemben kivétel nélkül a halálbüntetést tartotta indokoltnak.)

A bírói tanács az október elsejei ítélethirdetés közbenForrás: History.com

A Nemzetközi Katonai Törvényszék 1946. október elsején kihirdetett ítéletével 12 vádlottat kötél általi halálra, három vádlottat életfogytig, további négyet határozott, tíz és húsz év közötti börtönre ítélt, három vádlottat, Hjalmar Schacht volt bankelnököt, Franz von Papen exalkancellárt és diplomatát, valamint Hans Fritschét felmentette.

Fritsche, Von Papen és Schacht felmentésük után, a nürnbergi börtönparancsnokkal, C. Andrus ezredesselForrás: Bundesarchiv

A legolcsóbban Karl Dönitz „úszta meg” a pert, tíz évvel ő kapta a legenyhébb börtönbüntetést.

A törvényszék az ítélet indokolásában elutasította a védők „ex post facto” elvet felhívó jogi érvelését,

amely szerint a vádlottakat olyan cselekményekben mondják ki bűnösnek, amelyekre az elkövetés idején nem vonatkozott még a vádban hivatkozott büntetőjogszabály.

Joachim von Ribbentropot akasztották fel elsőként a halálra ítélt náci háborús főbűnösök közülForrás: O.Ang.

Az ítéletet ismertető Lord Geoffry Lawrence ezzel a védekezéssel szemben arra hivatkozott, hogy a vádlottak cselekményei már a háború előtti jogfelfogás,

különösen a genfi egyezmények alapján is bűncselekménynek számított.

A bíróság bűnös szervezetnek nyilvánította a Gestapót, a Harmadik Birodalom politikai rendőrségét, az SS-t, a náci pártot, valamint az SD-t, a titkosrendőrséget is.

Göringet holtában is felakasztották

A halálos ítéleteket a nürnbergi igazságügyi palota C. Andrus ezredes parancsnoksága alatt álló börtönében hajtották végre, 1946. október 16-án. Nem sokkal éjfél után a börtön tornatermében kialakított vesztőhelyen vette kezdetét a kivégzés.

John C. Wood törzsőrmester, aki a nürnbergi halálos ítéleteket végrehajtottaForrás: History.com

Az ítéletvégrehajtó, a texasi John C. Wood törzsőrmester a nürnbergi pert megelőzően amerikai hadbírósági ítéletek alapján már több mint 300 katonát végzett ki. A korabeli sajtónak úgy nyilatkozott,

hogy a „legnagyobb örömmel” akasztotta fel a náci háborús főbűnösöket.

Elsőként Joachim von Ribbentroppot vezették elő a vesztőhelyre.

A kivégzett RibbentroppForrás: Bundesarchiv

A foglyok közül egyedül Herman Göring birodalmi marsallon nem tudták végrehajtani a halálos ítéletet; Göring október 15-én, azután, hogy a kötél helyett golyóval történő kivégzése iránti kérelmét elutasították, egy elrejtett ciánkapszula segítségével öngyilkosságot követett el.

Göring még a halálos ítélet végrehajtása előtt öngyilkos lettForrás: Bundesarchiv

Máig vitatható, hátborzongató aktusként azonban a halott birodalmi marsallt is „jelképesen” felakasztották.

A kivégzetteket lefényképezték, majd titokban Dachauba szállították, ahol utoljára felfűtötték a krematóriumot, és elégették a náci háborús főbűnösök holttesteit, a hamvaikat pedig szétszórták.

A történelem ítélőszékét senki sem kerülheti el

A nürnbergi per sok vitát váltott ki az utókorban. Noha a bíróság elé állított vádlottak felelőssége kétségtelennek tekinthető számos szörnyű háborús bűntettben, a bírói eljárás módját, illetve a győztesek ítélkezését a legyőzöttek felett többen is kritizálták.

A nürnbergi perben a náci párt felett is ítéletet mondtakForrás: WW2

Robert Taft amerikai szenátor 1946-ban kijelentette: „Ha a győzők törvény előtt ítélik el a legyőzöttet, az soha nem történhet elfogulatlanul, mindegy, mennyire körítjük az egészet az igazságosság formáival... Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” (Forrás: Chapter summaries on Robert A. Taft and Daniel Webster. John F. Kennedy Presidential Library and Museum)

A kivégzett Alfred Jodl vezérezredes holtteste. Egyesek erősen kritizálták a nürnbergi eljárástForrás: Bundesarchiv


Taft szenátor kijelentése elnökjelölti ambícióiba került,

mivel még pártján belül is náciszimpatizánsnak aposztrofálták. Harlan Fiske Stone, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírája szélhámosságnak nevezte a pert, Jackson bírót pedig egy jogi köntösbe öltöztetett lincselés vezetőjének aposztrofálta.

A szabadságvesztésre ítéltek közül egyedül a máig tisztázatlan körülmények között Angliába repült Rudolf Hess, Hitler egykori pártbeli helyettese maradt élete végéig börtönbenForrás: O.Ang.

A második világháború leghíresebb amerikai hadvezére, George S. Patton tábornok nem adott nyíltan hangot a nürnbergi perrel kapcsolatos ellenérzéseinek, ám feleségének címzett levelében a következőket írta: „Őszintén ellenzem ezt a »háborús bűnös«-dolgot....Azt is ellenzem, hogy hadifoglyokat rabszolgamunkára küldjenek idegen országokba, ahol sokukat halálra éheztetik majd.”

Az erősen szovjet és kommunistaellenes George Patton tábornok, ha nem is hivatalos minőségében, de magánemberként súlyos kritikával illette a nürnbergi eljárástForrás: Origo


Ugyancsak gyakran hangoztatott érv, hogy a nürnbergi elvek alapján nemcsak a nácik, hanem – többek között – a szovjetek felelősségét is meg kellett volna állapítani mondjuk Katynért ugyanúgy, mint az angolszász vezetőkét, például Drezdáért. Mégis, Nürnberg legfontosabb tanulsága az, hogy egyetlen állam legmagasabb szintű vezetői sem számíthatnak feltétel nélkül az állami felségjog biztosította immunitásukra, ha a béke ellen támadnak, vagy emberiség elleni bűnökhöz asszisztálnak, még ha akadnak is, akik megússzák. A történelem ítélőszéke elől azonban senki sem tud elmenekülni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK