Nyugodtan üzenje meg a románoknak, hogy menjenek a pokolba

Bandholtz tábornok kizavartaa fosztogatásra készülő román katonákat a Nemzeti Múzeumból

1919. október 5-én a román megszálló hadsereg teherautói felsorakoztak a Nemzeti Múzeum bejáratánál, hogy a magyar történelem relikviáit őrző közintézmény kifosztása után elszállítsák a felbecsülhetetlen értékű műkincseket. Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy ekkor írta be nevét a magyar történelmi emlékezetbe. A helyszínre siető amerikai tábornok, a Szövetséges Katonai Misszió tagja egy szál lovaglóostorral a kezében kikergette a románokat az épületből, megakadályozva ezzel a múzeum kirablását.

Károlyi leszerelte a hadsereget

Az 1918. október 28-án kitört őszirózsás forradalom után megalakult Károlyi-kormány első intézkedései egyikével az Antant és Olaszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia között november 3-án megkötött padovai fegyverszüneti megállapodás után zárt rendben és teljes fegyverzetben hazaérkező honvédegységeket leszereltette. Magyarország az elkövetkező hónapok zűrzavarában így számottevő hadsereg nélkül maradt.

Károlyi Mihály (balra középen) népköztársasága sem vívott ki általános rokonszenvet Forrás: Origo

A Monarchia romjain létrejövő utódállamok, illetve Szerbia,

de különösen a Román Királyság Magyarországgal szemben tanúsított területéhsége nem ismert határokat,

amit a Párizsban felálló békekonferencia egyes képviselői csak tovább szítottak. A román területszerző törekvéseket elsősorban a közép-kelet-európai befolyásának kiterjesztésén ügyködő Franciaország támogatta.

Ferdinand Vix francia alezredes Forrás: Wikimedia Commons

Ferdinand Vix alezredes 1919. március 20-án kézbesítette az Antant Károlyi Mihály köztársasági elnöknek címzett, és bombaként robbanó diktátumát. A történelmi emlékezetben csak Vix-jegyzékként élő Antant-ultimátum további országrészek kiürítésére és átadására szólította fel a budapesti kormányt azzal, hogy 30 órán belül igazolják vissza a diktátum elfogadását.

Kun visszautasította az Antant újabb diktátumát

Berinkey Dénes miniszterelnök nem volt hajlandó sem elfogadni, sem pedig visszautasítani az Antant jegyzékét, hanem kormányával együtt 1919. március 21-én lemondott.

Berinkey Dénes miniszterelnök kormányával együtt lemondott a Vix-jegyzék hatására Forrás: Wikimedia Commons

A Népköztársaságot Kun Béla puccsszerűen hatalomra került kommunistái követték.

Garbai Sándor és Kun Béla 1919-ben kikiáltják a Tanácsköztársaságot Forrás: Wikimedia Commons

A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a Károlyi-rendszer örökségeként

Kun Béla kommunista kormányzata sem rendelkezett számottevő katonai erővel.

Ennek ellenére az Antant képviselőjével, Jan Christian Smuts tábornokkal lefolytatott eredménytelen tárgyalásai után Kun Béla visszautasította a Vix-jegyzékben foglaltak teljesítését. A párizsi békekonferencia a Vix-jegyzék elutasítása után szabad kezet adott a cseh, a szerb és a román intervenciónak.

A "Nagy Négyes", akik a békeszerződésről döntöttek: David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnökök, valamint Thomas Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke Forrás: Wikimedia Commons

A román királyi haderő már április 16-án átlépte a demarkációs vonalat, és a hónap végére elérte a Tiszát, jelentősen túllépve ezzel az Antant Románia számára megállapított ideiglenes határait.

Hazafias jelszavakkal mozgósított a tanácskormány

A Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács – miután Szamuely Tibor népbiztos Moszkvában nem tudott érdemi támogatást szerezni a Romániával szembeni közös katonai fellépéshez –

félretéve a bolsevik propagandalózungokat, hazafias jelszavakkal meghirdette az általános mozgósítást.

Ennek hatására a korábban csak 40-60 ezer katonából álló Vörös Hadsereget viszonylag rövid idő alatt sikerült 200 ezer fős haderővé felfejleszteni.

Kun Béla (középen, bal kezében újság) és Szamuely Tibor (középen balra, bőrkabátban) Forrás: Tormay Cecile

Böhm Vilmos hadügyi népbiztos, a „Tiszántúli Vörös Hadsereg" főparancsnokának vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél ezredes, a tehetséges stratéga dolgozta ki az offenzíva tervét.

A Vörös Hadsereg május 20-án indította el átfogó ellentámadását,

amely az Antant nagy megrökönyödésére váratlan sikereket ért el. A tanácsköztársasági hadsereg visszafoglalta Miskolcot, majd a Felvidék egy részét is, Nyitra, Zólyom, illetve Kassa vonaláig.

Stromfeld Aurél vezérkari ezredes (a képen középen ülve) mozgó, vasúti harcálláspontján Forrás: Wikimedia Commons

A párizsi békecsinálók egyre nagyobb aggodalommal szemlélték a Vörös Hadsereg sikereit. Attól tartottak ugyanis, hogy ha a magyar haderő egyesül a szovjet-orosz bolsevik csapatokkal, elvághatják a cseh illetve a román hadsereg közötti összeköttetést. (Szovjet-Oroszországnak ugyancsak komoly területi követelései voltak Romániával szemben.) Az Antant reális veszélynek tartotta a bolsevik erjedés európai tovaharapódzását is.

Clemenceau hazug ígérete

Clemenceau francia miniszterelnök ezért június közepén a Kormányzótanácsnak küldött jegyzékében a visszafoglalt felvidéki területek kiürítését követelte az antanthatalmak nevében.

Clemenceau a mézesmadzagot is elhúzta Kun Béla előtt

azt ígérve, hogy a Felvidék kiürítéséért cserébe, a románok kivonják megszálló csapataikat a Tiszántúlról. Több napos vita után Kun Béla - a katonai vezetők tanácsa ellenére - úgy döntött, hogy elfogadják Clemenceau javaslatát.

Georges Clemenceau francia miniszterelnök hamis ígéretet tett Kun Bélának Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Vörös Hadsereg alakulatait kivonták a Felvidékről, ám a román csapatok Clemenceau ígérete ellenére sem vonultak vissza a Tiszántúlról.

A tiszántúli területek felszabadítására július 20-án elindított magyar támadás összeomlott;

a román királyi hadsereg nyomasztó létszámfölénye miatt eleve reménytelen vállalkozás volt a Vörös Hadsereg kísérlete.

Kun Béla 1919-ben beszédet tart. A Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-jén megbukott Forrás: Wikipedia

A tiszántúli offenzíva összeomlása után, az előrenyomuló román csapatok július 30-án megszállták Szolnokot, ezzel nyitva állt az út a magyar főváros felé.

Mint a hódoltság idején: csak most nem törökök, hanem románok fosztogattak

A Tanácsköztársaság augusztus 1-jén összeomlott, vezetői pedig Bécsbe menekültek. Az 1919. augusztus 2-án Peidl Gyula szociáldemokrata miniszterelnök vezetésével megalakult, polgári demokratikus fordulatot meghirdető új kormány azonban nem rendelkezett tömegbázissal, és az Antant sem volt hajlandó elismerni; így annak ellenére, hogy rövid működése alatt hatálytalanította a kommün összes jogfosztó rendelkezését, szabadon engedte a politikai foglyokat és visszaállította a jogállami kereteket, légüres térbe került.

A kérészéletű szociáldemokrata Peidl-kormány. Középen (ülve) Peidl Gyula miniszterelnök látható Forrás: Wikimedia Commons

A belpolitikai káoszt és a békecsinálók határozatlanságát kihasználva,

a románok augusztus elején megszállták Budapestet, majd az Észak-Dunántúlt is.

A román hadsereg a megszállt magyar területeken katonai közigazgatást vezetett be, és mindenhol fosztogatásba kezdett. Se vége se hossza nem volt a rekvirálásoknak, vagonok százaiban vitték ki az országból a mezőgazdasági terményeket és a rablott javakat.

Román megszálló csapatok Budapesten Forrás: Tormay Cecile

Egymást érték az önkényeskedések és a civil lakosság sérelmére elkövetett atrocitások. A román haderő a Nemzetek Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának utasítását semmibe véve szállta meg Magyarországot, túlkapásai az Antant számára is kezdtek kellemetlenné válni.

Clemenceau üzenete

Ennek ellenére Clemenceau nem Romániát, hanem a magyarokat szólította fel a fegyverszüneti egyezményben írtak betartására. „Magyarország tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak és tartsa tiszteletben a Legfelsőbb Tanács által rögzített határokat, és mi megvédjük Önöket a románoktól, akik nem kaptak tőlünk semmilyen felhatalmazást. Azonnali hatállyal küldünk egy szövetséges katonai missziót, amelynek feladata a leszerelés felügyelete, valamint gondoskodni arról, hogy a román csapatok kivonuljanak." – áll Clemenceau üzenetében, amelyet Romanelli alezredes kézbesített a budapesti kormánynak.

Román megszállók. Napirenden voltak a rekvirálások, fosztogatások Forrás: Wikimedia Commons

Alapvetően a román túlkapások vezettek a budapesti Szövetséges Katonai Misszió felállításához.

Nyugodtan megüzenheti a küldőnek, menjen egyenesen a pokolba!

Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy 1919. augusztus 6-án kapta meg magyarországi megbízatását. Az amerikai tábornok augusztus 11-én érkezett meg Budapestre Párizsból, az angol, francia, olasz, és amerikai tábornoki bizottság, a Szövetséges Katonai Misszió frissen kinevezett tagjaként.

Még aznap délután fogadta József főherceget,

aki amolyan homo regiusként, kormányzói ambícióktól fűtve látta el saját elhatározásából és hivatalosan senki által sem elismerve az ideiglenes államfői teendőket.

Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy Forrás: History.com

A főherceg részletesen beszámolt Bandholtz vezérőrnagynak a román katonai megszálló parancsnokság aznap kézbesített ultimátumáról. A román megszállók előírták a megmaradt magyar hadikészletek azonnali átadását azzal a meghagyással, hogy a magyarok minden román követelést ellenvetés nélkül kell, hogy teljesítenek. Az ultimátum olyan követelést is tartalmazott, amely előírta volna Magyarország kötelező támogatását a Bánát megszerzésére irányuló román törekvésekben.

József főherceg, az önjelölt kormányzó Forrás: Wikimedia Commons

Mi több,

még azt is megfogalmazta a megszállók jegyzéke, hogy az országnak politikai unióra kell lépni Romániával,

természetesen a román király, mint közös államfő fennhatósága alatt. Bandholtz tábornok figyelmesen végighallgatta József főherceget, majd ezt válaszolta: „Figyelembe véve azt a tényt, hogy mivel nem a román teljhatalmú megbízott adta át (ti. az ultimátumot), nyugodtan megüzenheti a küldőnek, hogy menjen egyenest a pokolba." (Forrás: Bandholtz, Harry Hill: Napló nem diplomata módra - román megszállás Magyarországon, Magyar Világ Kiadó, 1993 ).

Román katonák a Ferenc József híd (ma: Szabadság híd) budai feljárójánál Forrás: Wikimedia Commons

Bandholtz vezérőrnagy másnap találkozott Constantine Diamandival, a Román Királyság budapesti teljhatalmú megbízottjával, akivel száraz hangon közölte, hogy abszurdumnak tartja a román követeléseket.

Kemény jegyzéket kapnak a román megszállók

A román királyi kormány az Antant nyomásának engedve, augusztus 13-án kénytelen volt elismerni a Szövetséges Katonai Misszió magyarországi kompetenciáját. A Szövetséges Katonai Misszió – nem kis részben Harry H. Bandholtz tábornoknak köszönhetően – szigorú feltételeket szabott.

Az ezt tartalmazó hivatalos dokumentumot 1919. augusztus 16-án adták át Madarescu tábornoknak,

a megszálló román fegyveres erők parancsnokának.

Bandholtz tábornok abszurdnak minősítette a románok követelését Forrás: Wikimedia Commons

A misszió a kemény hangú jegyzékben felszólította a román katonai megszálló hatóságot mindenféle rekvirálás azonnali hatályú beszüntetésére, valamint a lefoglalt illetve elsajátított javak, autók, lovak, hintók, és más ingóságok jogos tulajdonosaiknak történő haladéktalan visszaadására.

Román csapatok a Kossuth téren, a parlament előtt Forrás: Tormay Cecile

A katonai misszió felszólította a románokat, hogy szervezzék meg a vasút, a posta, és távíróvonalak visszaszolgáltatását az Antant által elismerendő magyar kormány számára,

valamint megtiltották további épületek és más ingatlanok lefoglalását.

A misszió megtiltotta a vasúti szerelvények és folyami hajók hadizsákmányként történő kiszállítását is.

Bandholtz tábornok lovaglóostorával mutatta: kifelé!

A megszállóknak azonban nem nagyon akaródzott felhagyni a fosztogatással. Bandholtz tábornok augusztus 25-én az Állami Vasúti Üzemben 135, már rekvirált „áruval" felpakolt teherautó, és 25 rakodásra előkészített kocsi útnak indítását hiúsította meg.1919. október 5-én éppen Harry H. Bandholtz vezérőrnagy látta el a Szövetséges Katonai Misszió elnöki feladatkörét, amikor kétségbeesett üzenet futott be hozzá;

egy román katonai alakulat éppen a Magyar Nemzeti Múzeum műkincseinek elszállítására készül.

Román lovasok az Erzsébet híd lábánál Forrás: Wikimedia Commons

A tábornok azonnal a helyszínre sietett. Nem volt fegyveres kísérete, csak elmaradhatatlan lovaglóostorát vitte magával. Amikor megérkezett, a múzeum bejáratánál már felsorakoztak a műkincsek elszállítására odavezényelt teherautók, az épületbe pedig behatoltak az első „műkincsvadász" román szakaszok. Bandholtz tábornok nem sokat teketóriázott, öles léptekkel felsietett a múzeum lépcsőin, majd a szövetséges misszió nevében harsány hangon

megparancsolta a románoknak, hogy azonnal hagyják el az épületet, lovaglóostorával mutatva a kifelé vezető irányt.

Bandholtz tábornok kizavarta a fosztogatásra készülő román katonákat a Nemzeti Múzeumból Forrás: Budapest City.org

A fosztogatásra készülő román katonák megszeppentek a szemmel láthatóan dühös amerikai tábornok határozott fellépésétől, és megszégyenülten elkullogtak. Amikor az utolsó román is elhagyta a múzeum épületét, Bandholtz tábornok a Szövetséges Katonai Misszió nevében lepecsételte a Magyar Nemzeti Múzeum főbejáratát.

Bandholtz tábornok aláírása a Nemzeti Múzeumot lezáró pecsétes okmányon Forrás: Wikimedia Commons

A tábornok gyors és határozott fellépésének köszönhető a páratlan történelmi közgyűjtemény megdézsmálásának meghiúsítása. Huszár Károly miniszterelnök kérésére

Bandholtz tábornok később a Nemzeti Múzeumnak adományozta nevezetessé lett lovaglóostorát.

Románia ellenezte a tábornok szobrának felállítását

A Horthy-korszakban nagy tisztelet és szimpátia övezte az első világháború előtt hosszú ideig a Fülöp-szigeteken szolgált, és 1925-ben meghalt tábornok emlékét, akinek már a Bethlen-kormány idején szobrot akartak emelni.

Bandholtz szobrának felállítása azonban diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett,

ugyanis Románia mereven ellenezte az emlékmű felavatását, főleg a szobor kezébe tervezett, és a Magyar Nemzeti Múzeum kifosztásának megakadályozására emlékeztető lovaglóostor miatt.

Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy emlékműve a Szabadság téren Forrás: Wikimedia Commons

Bandholtz emlékművét – Ligeti Miklós szobrászművész alkotását - végül 1936-ban avatták fel. Kompromisszumos megoldásként a szoboralak a lovaglóostort a háta mögött tartotta.

Noha Bandholtz emlékműve elkerülte a Rákosi-féle „szoborrevízió" idején annyi más „rendszeridegen" köztéri alkotás sorsát, a beolvasztást, restaurálás ürügyén azonban eltávolították, és egészen az 1980-as évek végéig egy szobortemetőben tárolták. Eredeti helyére, a Szabadság térre 1989-ben, néhány héttel George Bush amerikai elnök magyarországi látogatása előtt került vissza.