A férfi, aki észre sem vette, hogy nem tud felejteni

2016.10.13. 08:31

Szolomon Seresevszkij évtizedekig úgy hitte, hogy mindenkinek olyan pengeéles memóriája van, mint neki, és eszébe sem jutott, hogy bármiben is különbözne a többiektől. Riporterként szerkesztője világított rá, hogy rajta kívül senki nem képes ilyen mennyiségű információ megjegyzésére – ekkor találkozott a szovjet Alekszandr Lurijával, aki pszichológusként harminc évig tanulmányozta a férfi elképesztő emlékezőtehetségét. A Memo című magyar film lazán Seresevszkij történetére épül, ezzel együtt bemutatja: nem akkora áldás a végtelen memória, mint amilyennek elsőre tűnik.

Alekszaner Romanovics Lurija neuropszichológus még huszonévesen találkozott először Szolomon Seresevszkijjel, aki azért kereste fel, mert munkahelyén feltűnt neki: nem úgy működik a memóriája, mint másoknak. A riporternek sokáig fogalma sem volt, hogy valami rendellenessége volna, azt hitte, mindenki más ilyen könnyen jegyez meg mindent. Aztán a szerkesztője egy megbeszélés alkalmával rászólt, hogy miért nem jegyzetel – mikor szóról szóra felmondta az elhangzottakat, kollégái elkerekedett szemei láttán tudatosult benne, hogy valami nem stimmel. 

A hipermnéziások teljesen más világban élnek, mint mi – létrehoznak maguknak egy saját univerzumotForrás: Flickr / Sofia Katarina

Nem tudta, hogy más nem ilyen

Seresevszkij lett az egyik leghíresebb hipermnéziás a világon – ebben az állapotban szenvedőkből mindössze jelenleg is csak négy embert ismerünk. Hipermnéziásnak nevezzük azokat, akiknek elképesztő mennyiségű információ visszahívásával nincsen semmi problémájuk, és akik gyakorlatilag képtelenek különbséget tenni a hasznos és haszontalan információ között – nem tudnak felejteni. Könnyen lehet azonban, hogy többen is élnek hipermnéziával, csak Seresevszkijhez hasonlóan fogalmuk sincs róla.

Az orosz riporter (akinek IQ-ja nem haladta meg egy átlagemberét) csak akaratlagosan tudott felejteni, gyakorlatilag mindent megjegyzett – még azt is, amit nem értett. Komolyabb matematikai tudás nélkül mondott vissza bonyolult képleteket, és olasztudás nélkül olasz nyelven verseket. Lurija több mint 30 évig vizsgálta Seresevszkijt, majd 1968-ban könyvet adott ki kutatási eredményeiből Egy mnemonista észjárása címmel.

Évek óta érlelődött a film

A Memo című magyar film Tasnádi István rendezésében hasonló témát dolgoz fel, főszereplője, Ervin karaktere pedig lazán visszaidézi Seresevszkij viszontagságait. A hipermnéziában szenvedő, elmegyógyintézetből frissen szabadult férfit a történet szerint a Lengyel Tamás alakította Péter kezdi vizsgálni, akinek apja (Haumann Péter) amnéziában szenved.

A Memo című film egy hipermnéziás ember problémáit mutatja beForrás: Megafilm

"Körülbelül 13-14 évvel ezelőtt olvastam egy újságcikket Alekszandr Lurijáról, felkeltette az érdeklődésemet a történet. Azóta dolgoztam a forgatókönyvön, újra és újra átírtam. 2013-ban színdarab is készült belőle, amit Szegeden mutattak be – mondta el az Origónak Tasnádi István, a film rendezője. – Végig egyeztettünk dr. Racsmány Mihállyal is (pszichológus, az MTA Nemzeti Agykutatási Programjának kutatócsoport-vezetője – a szerk.), akivel még az egyetemről ismerjük egymást. Hozzá a forgatás előtt is elmentünk a színészekkel, hogy megnézzük az ELTE-n működő memória teszt-labort."

"Nagyon érdekesnek találtam Lurija könyvét, mindössze negyven oldalban, olvasmányosan össze tudta foglalni a kutatásai eredményét – mondta el az Origónak Molnár Áron, aki Ervint játssza a filmben. – Mentálisan és fizikálisan is fel kellett készülnöm a szerepre, tanulmányoztam Seresevszkij esetét, és igyekeztem máshonnan is utánanézni a hipermnéziának. Megtaláltam például Youtube-on egy Jill Price-ról szóló dokumentumfilmet, aki a ma élő egyik ismert hipermnéziás. Elképesztő memóriája van."

Ötszörös szinesztéziával gondolkodni

Jill Price egy Los Angeles-i nő, akinek elképesztő önéletrajzi memóriája van – ő azonban, Seresevszkijjel ellentétben, csak a saját élete történéseire és az azzal szorosan összeköthető eseményekre emlékszik. Napra pontosan meg tudja mondani, hogy egy-egy általa látott sorozatrészt mikor adtak le, és azt is, hogy aznap éppen mit csinált.

Molnár Áron karaktere, Ervin eleinte gyógyszeres kezelés alatt állForrás: Megafilm

"Tanulmányoztam a gesztusait, a mozdulatait, igyekeztem jellegzetességeket felfedezni. Sokat segített a film tudományos szakértője, dr. Racsmány Mihály is, akit Tamással és Istvánnal meglátogattunk. Megkérdeztem tőle, hogy van-e olyan gesztus, ami jellemző lehet egy hipermnéziásra, előfordul-e, hogy van olyan tikkjük, ami a külvilágnak kevésbé észrevehető. Azt mondta, hogy elképzelhető, így Ervinnel néha elkapattam egy-egy kimondott szót, és elmorzsoltattam az ujjai között, mintha valami fizikai dolog lett volna."

Ez egyébként ismét visszautalás Seresevszkijre – a férfi ugyanis úgynevezett ötszörös szinesztéziával is rendelkezett, ami azt jelenti, hogy egy érzékének stimulálása esetében az összes többi érzéke is működésbe lépett. Ahogy meghallott egy szót, látta a színét, a formáját, érezte, milyen a tapintása, sokszor még az ízét is meg tudta mondani. A számokat (ahogyan a filmben Ervin is) nem számokként, hanem rá emlékeztető képekként jegyezte meg.

Lengyel Tamás a memória-rendellenességek között lavírozó egyetemi tanárt alakítForrás: Megafilm

Ha rossz helyre tette a szavakat, összezavarodott

Lurija könyve szerint Seresevszkij úgy memorizálta a dolgokat, mintha egy általa ismert utcán sétálna – ide helyezte el azokat a szavakat, amelyeket meg kellett jegyeznie. A kék színt például úgy memorizálta, hogy az utcán sétálva egy ablakon kihajoló embert látott, akinek kék zászló volt a kezében. Néha kihagyott szavakat a visszaidézendő listából, ennek pedig az volt az oka, hogy nem megfelelő helyre "helyezte el" őket: egy doboz képét egy sötét kapualjba, vagy egy tojás képét egy fehér fal elé. "Számomra nagyon érdekes volt az is, hogy Lurija szerint Seresevszkij, ha épp memorizált, mindig becsukta a szemét, vagy egy fix pontra koncentrált, nem nézett a beszélőre. Ezt próbáltam átadni Ervin karakterében" – mondta Áron.

Lurija, aki 30 évig tanulmányozta a könyvében csak S-nek hívott SeresevszkijtForrás: w

Miután Seresevszkij mnemonista lett, és felhagyott riporteri pályafutásával, finomhangolta a memorizáló technikáját – saját bevallása szerint felnagyította a képeket (például a tojást a fehér fal előtt), és nem rakott többet semmit olyan helyre, ahol nehezen vette volna észre. Ez a kihagyási jelenség egyébként nem a memóriája, hanem a megfigyelése hibáinak róható fel. A férfi memóriája ugyanis időben és tartalomban is határtalan volt – mindent megjegyzett, amit meg akart, és sokszor még évek múltán, előzetes figyelmeztetés nélkül is képes volt visszaidézni őket.

Nem tudta értelmezni, mi az a kutya

Érdekes, hogy ez a furcsa észjárás eleinte egyáltalán nem nehezítette meg az életét – nem is saját ötlete volt, hogy pszichológushoz forduljon, hanem főnöke javasolta neki. Ezzel ellentétben a Memo főszereplője nagyon is szenved attól, hogy képtelen felejteni.

"A filmben arra szerettük volna helyezni a hangsúlyt – ahogy a szlogenben is megjelenik –, hogy a boldogsághoz elengedhetetlen a rossz memória – mondta Áron. – Ervint jobban megviseli a hipermnézia, mint Seresevszkijt, mert be akartuk mutatni a gyógyulás folyamatát, és azt egy olyan állapotból nem lehet, ami egyébként sem súlyos. Emellett Ervint az elmegyógyintézetben eleinte különböző gyógyszerekkel szedálták, amelyektől eléggé kábult lett."

Persze Seresevszkijnek is egyre nehezebb volt végtelennek tűnő memóriájával élnie – ahogy egyre több információ birtokába került, kevésbé tudta értelmezni az elvont dolgokat. Nem értette a metaforákat, nem tudott mit kezdeni az elvont fogalmakkal. "Nekünk a filmben sarkosítva kellett bemutatnunk a problémát, de azért Seresevszkij sem birkózott meg egyszerűen a helyzettel. A fogalmi gondolkodás teljes hiányától szenvedett. Egy idő után már nem tudta értelmezni a kutya szót, mert több száz kutyafajtát ismert, és ilyenkor csak ezekre tudott gondolni, egy általános kutyára nem" – magyarázta Tasnádi.

Egyszerűen akarni kell felejteni

Bár a Memo csak lazán követi Seresevszkij és Lurija történetét, két dolog mégis teljesen reális benne: a kutatási metódusok és a végkifejlet. A forgatás során Racsmány Mihály segített a különböző pszichológiai tesztek és eszközök kiválasztásában is. "Tőle hallottunk például az úgynevezett Corsi-tesztről is, kaptunk hozzá eszközt, ami a filmben is megjelenik. A régi EEG-készülékért pedig egészen Németországig kellett elmennünk, itt találtunk csak olyat, ami még a 80-as években is működött."

Ervinen rengeteg vizsgálatot végrehajtanak, hogy megtudják, tényleg hipermnéziás-eForrás: Megafilm
Mi az a Corsi-teszt?
A Corsi-tesztet a 20. század elején az intelligencia vizsgálatára alkalmazták. A teszt gyakorlatilag kilenc, véletlenszerűen elhelyezett kockából áll, amelyeket a kísérletvezetőnek véletlenszerű sorrendben és mennyiségben kell megérintenie. A kísérleti alanynak végül ugyanebben a sorrendben, és ugyanennyi kockát kell szintén megérintenie. A tesztnek 4 változata létezik, a kockák elhelyezkedése, száma a különbség közöttük.

A film (és Seresevszkij történetének) végkifejletéről nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el fontos részleteket – pedig végül a probléma feloldása mindkét esetben hasonlóan történt meg. Ha valaki nem szeretné tudni, hogyan végződik majd a film, az ne olvasson tovább, hiszen az orosz riporter történetének elmesélésével ezt is érintjük.

Seresevszkij hosszú évek alatt megtanult felejteni: rájött, hogy le kell írnia, el kell égetnie a felejteni kívánt szövegeket vagy számokat, és akaratlagosan, szándékosan kell kizárnia őket a gondolataiból. "Nagyon érdekes, hogy egy ilyen ősi, mágikus gesztus segített rajta, ráadásul egy olyan materialista országban, mint a Szovjetunió"– mondta Tasnádi. "Sokan nem hiszik el nekem, hogy ez valóban így történt meg. Egy ilyen bonyolult neurológiai és pszichológiai problémát egy ilyen egyszerű dolog oldott fel."

Ervin esete szélsőségesebb, mint SeresevszkijéForrás: Megafilm

Lurija volt az, aki javasolta Seresevszkijnek, hogy léthotechnikát alkalmazzon, és írja fel a felejteni kívánt információkat. Ez azonban nem segített önmagában, és Seresevszkij végül abban találta meg a megoldást, hogy valóban, akaratlagosan, szándékosan felejtett. Ahogyan Lurijának elmondta: az előadásai során úgy jelentek meg a megjegyzendő információk a fejében, mintha egy fekete táblára írta volna fel őket. Mikor újabb és újabb dolgokat kellett megjegyeznie, a tábla egyre zsúfoltabb lett, mert hiába törölte le a fejében, mindig visszaidézte a korábbi információkat is. Mikor rájött, hogy egyszerűen csak akarnia kell, és a tábla üres marad, sokkal könnyebben rendszerezte az információkat a fejében – ezzel együtt pedig megtanult felejteni is.

A Memo című magyar filmet a nagyközönség október 15-én, szombaton 21.30-től láthatja a Duna közszolgálati csatornán.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK