A patkányokat tanulmányozó kutatók olyan neuronokat fedeztek fel az agyban, amelyek a csiklandóssággal és a nevetéssel kapcsolatosak. Egy társkísérletben képesek voltak kacagást kiváltani az állatokból, amikor stimulálták ezeket az idegsejteket.

A patkányok – az emberekhez hasonlóan – csak akkor „élvezték" a csiklandozást, amikor jó hangulatban voltak, írják a berlini Humboldt-Universität kutatói a Science magazin legújabb számában.

Ultrahangos kacagás

Egy korábbi kísérletre alapozva, amelyben felfedezték, hogy a megcsiklandozott patkányok ember által nem hallható, ultrahangos kacagást adnak ki, Shimpei Ishiyama és Michael Brecht elhatározta, hogy monitorozza a neuronaktivitást a patkányok agyának szomatoszenzoros kérgében. Ez a terület különösen érzékeny a tapintásra, és a kutatók az itteni idegi aktivitás megfigyelésével kívántak több információt nyerni a csiklandozásnál lejátszódó reakciókba.

Forrás: The University of Queensland


A korábbi állításokkal egyezően, miszerint a csiklandozás jutalmazó, a patkányok gyorsan közeledtek a csiklandozó kézhez, és a csiklandozás kiváltotta önkéntelen ugrásokkal („örömugrások") reagáltak, amelyeket ultrahangos kacarászás kísért a csiklandozáskor. A szomatoszenzoros kéreg neuronjai is aktivitást mutattak.

Rossz hangulatban nem élvezik a csiklandozást

A szomatoszenzoros kéreg neuronjainak ingerlése csiklandozás nélkül is kacagást váltott ki.
Amikor azonban a patkányok idegesek voltak (például magasra emelték őket egy emelvényen), a csiklandozás kiváltotta kacarászás és az idegi kisülések is jelentősen visszaszorultak.

patkányForrás: Flickr / Alice Rosen

A szerzők megjegyzik, hogy eredményeik alátámasztják Darwin gondolatát, miszerint „az elmének kellemes állapotban kell lennie, hogy a csiklandozásos kacagás bekövetkezzen".