A robotok már a spájzban vannak

2016.11.19. 16:35

Önműködő autók, szúnyogméretű drónok, távoperációs készülékek és nanorobotok – a jövő technológiája tényleg a küszöbön van, már csak a társadalmi és etikai problémák megoldásait kell kitalálnunk, és zöld utat kapunk a kiaknázására. Haidegger Tamás ezt a témakört járta körbe TedxYouth előadásában.

10 éve még egyáltalán nem volt meg az a technológia, ami lehetővé tette volna az önjáró autók létrehozását – de nem azért, mert nem állt rendelkezésünkre minden a létrehozásához, hanem azért, mert eszünkbe sem jutott, hogy erre a témára kell koncentrálnunk – mondta el a TedxYouth fesztiválon tartott előadásában Haidegger Tamás, az Óbudai Egyetem docense és a Bejczy Antal iRobottechnikai Központjának igazgatóhelyettese. 

Önjáró autókról, drónokról és orvosi robotokról szólt Haidegger Tamás előadásaForrás: Marjai Janos / TEDxYouth

Félelmetes tempóban fejlődünk

Aztán a DARPA, az Egyesült Államok Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (Defense Advanced Research Projects Agency) 2004-ben meghirdette a Grand Challenge nevű versenyét, amelynek célja az volt, hogy a mérnökök önműködő autót hozzanak létre – méghozzá olyat, amely egy előre meghatározott, 240 kilométeres utat képes önmagától megtenni. Erre egyik versenyző sem volt képes, a rekord végül 11,78 kilométer volt.

2006-ban ugyanerre a versenyre már olyan autókat neveztek, amelyeknek a 200 kilométer megtétele gyerekjáték volt.

Haidegger szerint ez csak azt bizonyítja, hogy nem a technológia, vagy akár a tudás hiányával van gond – csak annyira van szükség, hogy a kreatív, okos emberek figyelmét megoldandó problémák felé fordítsuk, és onnantól megy minden magától.

Miért jó, ha saját magát vezeti?

De miért akarnánk önvezető autókat? – merülhet fel a kérdés bárkiben. Haidegger szerint elsősorban az utazás megkönnyítése és a balesetek számának csökkentése az, amiben ezek a járművek sokat segíthetnek. Az Egyesült Államokban egy átlagos ember 50 percet ingázik a munkahelye és az otthona között, sokszor ez azért ennyi, mert a csúcsidőben dugóba kerül.

Baidu önjáró autóForrás: Baidu

A balesetek 90%-át megelőzhetnénk azzal, ha önjáró autókkal utaznánk, hiszen egy ilyen hálózat sokkal biztonságosabb, mint az ember által irányított közlekedés.

Persze egyelőre egyáltalán nem tévedhetetlen egy önjáró autó rendszere: Haidegger megemlítette a Tesla balesetét, amikor az autó nem tudta elkülöníteni a kiforduló teherautó fehér ponyváját a fehér, felhős égtől, és megpróbált átvezetni rajta – a Tesla sofőre sajnos nem élte túl. De a kontra mellett ott a pro is: volt már olyan eset, amikor az önjáró autó sofőrje szívinfarktust kapott, és csak annyi ideje maradt, hogy megkerestesse a járművel a legközelebbi kórházat, és oda vitesse magát.

Az iskoláscsoport, vagy a sofőr haljon meg?

Az egyik legfontosabb társadalmi kérdés az önjáró autókkal kapcsolatban az, hogy kié a felelősség, ha baleset történik? „Ki fogja eldönteni, hogy ha a kocsi belehajt egy iskoláscsoportba, az kinek a felelőssége?" – teszi fel a kérdést Haidegger, és ez a komolya kérdés kicsit meg is akasztja az előadást. Nehéz kérdés: mi az autó elsőszámú prioritása? A sofőr? A környezet? Hogyan dönti el, mi a helyes döntés, és mi a helytelen? Ha húsz gyerek élete kerül szembe a sofőrével, mi lesz a megfelelő választás? Akarunk-e olyan autóban utazni, amely a saját életünkről hoz döntéseket, a mi akaratunkat kihagyva a folyamatból?

A Mercedes volt az első olyan önjáró autókat is gyártó vállalat, amely kimondta, hogy az ő önjáró autóinak elsőszámú felelőssége a sofőr. Ez rengeteg etikai kérdést felvet – mi van, ha a másik oldalon egy iskoláscsoport áll? Mennyire etikus húsz gyerek életét kockára tenni egy emberéért? Mennyire etikus, hogy ezt egy gép döntse el helyettünk?

A Google 2017-re tervezi kifejleszteni saját, teljesen önjáró autójátForrás: Google

Haidegger szerint az önjáró autóknak akkor adhatunk csak igazán zöld lámpát, ha ezeket a kérdéseket sikerül eldöntenünk, és olyan megoldást találnunk, amellyel mindenki egyet ért – ez lesz az igazi kihívás, nem a technológiai fejlődés.

Szúnyognagyságú drónok árasztják el a levegőt

Ugyanilyen társadalmi és etikai kérdéseket vet fel a drónok használata – a hadsereg már 10-15 éve használja őket, de még csak most kezdenek beszivárogni az otthonainkba. Ma már bárki vásárolhat drónhelikoptert a gyereknek, és szerencsére a drónhasználat alapjait is lassan egyértelmű szabályok szabják meg. De mi van akkor, ha nem a megszokott, tenyérnyi drónokra gondolunk, hanem a szúnyog nagyságúakra, amelyekkel már most eláraszthatnánk az eget, ha akarnánk?

Hol van ezeknek az eszközöknek a társadalmi szabályok által meghatározott határa? Mi van a privát szférával? Az összeesküvés-elméletek hívőinek biztosan felcsillan a szeme ennek hallatán, de valóban így van: egy ekkora drónnal úgy kémkedhet bárki bárki után, hogy szinte lehetetlen észrevenni.

Haidegger előadásában megemlítette, hogy néhány éve még mindenki kiröhögte az Amazont, amikor (még jócskánt CGI-t használó) reklámjában bemutatta, hogyan fog hamarosan drónokkal szállítani teherautók helyett. Ehhez képest a Domino pizza nemrég bejelentette, hogy lassan valóban így érkeznek majd a pizzák a megrendelőhöz.

Ma már a tudomány segítésére is rengeteg drónt használunkForrás: NOAA, Vancouver Aquarium

Itt is bőven akad etikai és társadalmi kérdés, amire választ kell adni – amellett, hogy hatalmas potenciál van a drónfejlesztésben, már most is látni a veszélyeit, pedig még igazán gyerekcipőben jár a technológia.

És nem csak etikai, de gyakorlati problémákat is okozhat egy-egy rossz helyen járó drón – Haidegger megemlítette, hogy volt már olyan eset, amikor drón polgári repülőgépbe ütközött. Ha ebből emberéletet veszélyeztető baleset lesz, ki a felelős? A dróngyártó, vagy a repülőgép pilótája, aki nem tért ki időben?

Az orvos kiterjesztett keze

Haidegger előadásának harmadik témája, az sebészeti robotika kicsit kevesebb, de mégis fontos etikai kérdéseket vet fel. Azért írjuk, hogy kevesebb, mert egyelőre gyerekcipőben jár az orvosi célból fejlesztett robotok felhasználása, és egyelőre csak az orvos kiterjesztett kezeként működnek, és maguktól nem dolgoznak. „A döntéshozatal most az orvos kezében van, a több évtizedes tanulást és tapasztalatot nem lehet robotikával helyettesíteni" – jegyezte meg az előadó. A robotok ma még maguktól nem tesznek semmit, maximum kiszűrik a kézremegést, ami akár életeket is menthet.

A mostani legelterjedtebb sebészeti robotikai rendszer a da Vinci Surgical System, amellyel biztonságosabban, kevesebb vérveszteséggel, az orvos számára pedig kényelmesebben lehet operálni. Az első transzatlanti műtétet azonban már 2001-ben elvégezték New York és Strasbourg között.

A NASA is megkaparintaná a technológiát

„Persze ez nem úgy fog működni, hogy ha én itthon bemegyek egy kórházba, megmondhatom, hogy a New York-i legjobb sebész operáljon" – mondta Haidegger. A módszert teljesen más célokra fejlesztik – annak ellenére, hogy nagyon fontos műtéteknél így is használható, nem ez lesz az első számú feladata. A NASA például komolyan érdeklődik a technológia iránt, hogy a Nemzetközi Űrállomáson (vagy jövőbeli űrmissziókon) részt vevő űrhajósait tudja a Földről operálni.

A nanotechnológia már ma is segíti az orvostudományt, bár egyelőre gyerekcipőben járForrás: AFP/SPL

Persze érthető, hogy az átlagembernek (és sokszor a témában kompetens szakembereknek) is vannak aggályai az orvostudományban alkalmazott robotokkal kapcsolatban. De minden jel arra mutat, hogy egyelőre jó irányba tartunk: a mikrorobotok és nanorobotok már ma segítségünkre vannak abban, hogy el se jussunk a sebészeti beavatkozás szükségességéig. „Ez lesz a robotika igazi eredménye: megakadályozza, hogy el kelljen jutnunk a műtőasztalig" – mondta Haidegger.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK