Amikor halálos köd uralta London utcáit

2016.12.12. 13:17

Borsólevesszínű, az orrot és szemet csípő, szénfüstös levegő, amelyben csak méterekre látni. Ilyen volt 1952-ben a hírhedt londoni szmog, amely miatt több ezren lelték halálukat. A mai napig nem tudták, miért vált a füstköd ilyen mértékben halálossá, úgy tűnik azonban, most sikerült megfejteni a rejtélyt.

1952. december 4-ét írunk. Egy hideg anticiklon (magasnyomású légtömeg) ült meg London fölött. Mivel teljes volt a szélcsend, napokig ott is maradt. A várost másnapra sűrű, kéményfüsttel és kipufogógázokkal kevert köd takarta be, és bénította meg az életet.

A borsólevesszínű levegő öt napon át borította London utcáit, ez alatt az idő alatt 150 ezer embert vittek kórházba, és a hivatalos jelentések alapján legkevesebb 4000 ember lelete halálát.

A legújabb adatok azonban még ennél is nagyobb emberveszteséggel számolnak, és a halottak számát 12 ezer fölé teszik. Az emberek mellett több ezer állat is elhullott. A tudósok sokáig nem tudták megmondani, pontosan mi miatt jöhetett létre, és hogyan válhatott ennyire veszélyessé a várost ellepő „gyilkos köd”, ezúttal viszont új eredményekkel rukkoltak elő.

Forrás: Courtesy of Texas A&M University

Ilyen volt az élet a szmog uralta Londonban

Nem számít újdonságnak, hogy a kutatók a veszedelmes szmog kialakulását a tömeges széntüzeléshez kötötték, a lakosság a hideg időjárás miatt több szenet használt fel a szokásosnál. A helyzetet súlyosbította, hogy London külvárosában több széntüzelésű erőmű is működött.

A levegő minőségét tovább rontotta a járművek kipufogógáza (a villamosokat több vonalon ekkoriban váltották fel a dízelüzemű buszok), és a La Manche felől is nagy mennyiségű szennyezett levegő érkezett. A levegő színe sárgásfeketére változott a nagy mennyiségű kátrányos koromrészecske miatt, amelyet a londoniak „borsólevesnek” neveztek el.

A levegő páratartalma megközelítette a 100 százalékot.

A szmog a harmadik-negyedik napon már annyira sűrű lett, hogy a szülők nem engedték gyerekeiket iskolába, mert eltévedhettek volna útközben. A szúrós szag csípte az orrot és a szemet, a korom fanyar ízt hagyott a szájban; ha valakinek okvetlenül el kellett hagynia otthonát, orrát és száját zsebkendővel takarta be.

Sűrű szmog a Piccadilly Circus környékénForrás: Getty Images/Central Press

A metró kivételével megállt a közlekedés, az autók sem közlekedtek, hiszen a látótávolság még nappal is méterekre csökkent. Ha valaki gyalog indult útnak, csak csoszogva, lépésenként tudott előrejutni, mert azt sem nagyon tudhatta, meddig tart a járdaszegély. A betegek nem jutottak el a kórházakba.

A szmog még az épületekbe is beszivárgott, így a színházi előadásokat, filmvetítéseket is fel kellett függeszteni. A bűnözési ráta is emelkedett, a rablók a ködöt kihasználva törtek be lakásokba, üzletekbe. Amikor a szmog végre felemelkedett a városról, nyálkás koromréteget hagyott maga után a kültéri felületeken, amelyet csak a néhány nap múlva megérkező eső tudott lemosni a házakról és a növényekről, így az utcákon fekete esővízpatakok csordogáltak.

A metró kivételével megállt a közlekedés, az autók sem közlekedtek, hiszen a látótávolság még nappal is méterekre csökkentForrás: Getty Images/Keystone

Főként fiatalok és idősek voltak az áldozatok

A londoniak már hozzá voltak szokva a szmoghoz, a várost ért csapás súlyosságára csak a halottkémek és orvosok aggódó jelentései nyomán döbbentek rá.

A légzőszervi fertőzés következtében hypoxia, vagyis oxigénhiányos állapot állt elő, majd a szennyeződés bekerülve a tüdőbe gennyes fertőzést idézett elő. A halálesetek többségét tüdőgyulladás, gennyes hörghurut okozta.

London minden részét ellepte a mérgező füstködForrás: Getty Images/Fox Photos

Az áldozatok főként a fiatalok és idősek, illetve a betegek közül kerültek ki.

Így jött létre a halálos szmog

Az egyik legfőbb kérdésnek a mai napig az számít, hogy a szmog milyen kémiai folyamatok révén alakulhatott „halálos mixtúrává”. A rejtélynek kínai, amerikai és brit tudósok jártak utána, akik laboratóriumi körülmények között – a súlyosan légszennyezett kínai városokban elvégzett légköri mérések eredményeire építve – „újraalkották” a 64 évvel ezelőtt gyilkoló szmogot.

Mint kiderült, minden gond a kén-dioxiddal kezdődött, amely főként a lakosság által használt olcsóbb szén eltüzelése révén került a levegőbe. A kén-dioxid az ugyancsak széntüzelés révén felszabaduló nitrogén-dioxid segítségével szulfátokká alakult, ami sűrű párát okozott városszerte. Ám a szulfátok keletkezésekor kénsav is képződött.

Ki kellett állni az autóbuszok elé, hogy navigálják a sofőröketForrás: Getty Images/Keystone

Amikor a természetes köd és a szennyezés találkozott, létrejött a tökéletes környezet a szulfátok – és a kénsav – keletkezéséhez. A kénsavmolekulák összekeveredtek a vízpára részecskéivel. Az így létrejövő savas ködrészecskék elpárologtak, végül kisebb savas párarészecskék jöttek létre, amik szétterültek az egész fővárosban. A komplett folyamatot a Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban mutatták be a kutatók részletesebben.

Az eset a brit Tiszta Levegő Törvény (Clean Air Act) 1956-os megszületéséhez vezetett, a londoni köd pedig minden idők legpusztítóbb európai levegőszennyezéseként vonult be a történelembe.

Miért nem tapasztalnak hasonlót Kínában?

A legérdekesebb ugyanakkor, hogy a kínai nagyvárosok a világ legszennyezettebb településeihez tartoznak, mégsem tapasztaltunk idáig az 1952-es londoni tragédiához hasonló eseményeket. Ennek egyik oka, hogy a kínai füstköd sokkal kisebb részecskéket tartalmaz, valamint igen magas a levegő ammóniatartalma.

Egy pekingi kisfiú egy 2014. márciusi szmogriadó alattForrás: AFP/S. Ramis, V. Lefai

„Kínában a kén-dioxid és a nitrogén-dioxid az erőművekből, míg az ammónia a gépkocsik kipufogógáza és a műtrágyahasználat révén jut a levegőbe,

utóbbi vegyület semlegesíti a savas kémhatást.

Ennek köszönhető, hogy a kínai szmog alapvetően semleges kémhatású” – írta a kiadott sajtóközleményben Dzsang Zsen-ji, a tanulmány egyik szerzője.

Bár a kínai szmog szintén ártalmas az egészségre, várhatóan nem fog a londonihoz hasonló tömeges pusztítást véghezvinni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK